Magyarország évszázadai
A magyar akadémiai kronológia első kötete másfél évezred történéseit foglalja össze, a pannóniai kezdetektől a mohácsi vészig. A másodikban elférnek az 1526 utáni három évszázad eseményei, a harmadik kötetnek már a felét megtöltik az 1848-as pesti forradalomtól 1900-ig terjedő öt évtized jeles dátumai. Egy-egy izgalmasabb esztendő önmaga elfoglalna egy újságoldalt. Jelen krónika készítőjének legfőbb gondja, mit hagyjon ki a históriából, hiszen a mi korunkhoz közeledvén mind több közünk van ahhoz, ami akkor történt. Sokunk dédszülei még a XIX. században születtek, nagyszüleink láthatták az öreg Ferenc József császárt (aki 1848-ban lépett trónra), életünk mindennapos részei az 1800-as években épült hidak, vasutak, középületek, a millenniumi emlékművek és létesítmények - a politika akkori fordulatairól nem szólva. Az, hogy ma útlevéllel kell meglátogatnunk a Székelyföldön vagy a Felvidéken élő magyar barátainkat, rokonainkat, aligha juttatja eszünkbe a XIX. század derekán ébredező nagyromán, pánszláv mozgalmakat vagy Ausztria és a franciák ősrégi szembenállását. Márpedig...
A XIX. század eseményei, társadalmi mozgásai determinálják legújabb kori történelmünk alakulását. Fölösleges a "mi lett volna, ha..." kezdetű felvetés, mert ami három-négy emberöltővel ezelőtt elindult, tényleg a mába vezet. Megszabja személyes sorsunkat, lehetőségeinket, országunk játékterét. Az elbukott szabadságharc nyomán létrejött nagypolitikai kötelék, a hazai kapitalizmus mentén kialakult gazdasági és szociális törésvonalak, az iparosodással, városiasodással, a drámai természetátalakítással együtt járó tömegmozgalmak - és a mindezekből fakadó szellemi és lelki következmények rá vannak írva mai országunk képére is. Persze mindez közhely, másokra, más nemzetekre éppúgy érvényes. Jegyezzük meg tehát néhány címszóban, melyek azok az egyéni vonások, sorsfordító események, kik azok az emblematikus személyiségek, amelyek és akik Magyarországnak a reformokkal induló, a forradalomba és szabadságharcba sodródó, a kiegyezéssel és prosperitással megnyugvó, majd a boldog békeidőkkel búcsúzó XIX. századát jellemzik. A liberalizmus és a nacionalizmus évszázadát, amelyben "új témák sokasága lepi el az emberek érdeklődését, köztük - s ez a tragikus nemzetünkre - éppen azok, amelyeket Széchenyi mindörökre távol akart tartani a magyar földtől" - írta Szekfű Gyula a Három nemzedékben. Sem a "legnagyobb magyar", sem nagy tisztelője, a remek történész-esszéíró nem észlelte, hogy a tömegeszmék terjedésének a világon senki és semmi nem állhatja útját? Madách Imre tisztán látta.
Krónika
1801 Ausztria újoncállítást és hadiadót ró ki Magyarországra. Az országgyűlés nemesi felkelést hirdet (1805).
1809 Napóleon bevonul Bécsbe. A franciák Győrnél legyőzik az osztrák-magyar sereget.
1813 A lipcsei csatában megtörik Napóleon uralma.
1815 A győztesek a bécsi kongreszszuson újra felosztják Európát, megkötik a Szent Szövetséget.
1823 Január 22.: Kölcsey Ferenc megírja a Himnuszt.
1825 Gr. Széchenyi István felajánlja egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására.
1830 Megjelenik Széchenyi Hitel című munkája. Felső-Magyarországon kolerajárvány pusztít.
1832 Megalakul a Lánchíd-egyesület.
1833 Megkezdődik az Al-Duna szabályozása.
1835 Meghal I. Ferenc. Utódja V. Ferdinánd (1848-ig).
1839 Börtönre ítélik Wesselényi Miklóst és Kossuth Lajost.
1842 Augusztus 24.: A Lánchíd alapkőletétele.
1845 Megindul a Tisza-szabályozás.
1846 Pest és Vác között megnyílik az első vasútvonal.
1848 Március 15-én forradalom tör ki Pesten. Felelős kormány alakul (április 7.). Délről támadás indul, honvédgyőzelem Pákozdnál (szeptember 29.).
1849 Győztes téli-tavaszi hadjárat. A Habsburgok trónfosztása (április 14.). Romló hadi helyzet, nemzetiségi támadások, orosz intervenció; július 31-én csatavesztés Segesvárnál (elesik Petőfi), augusztus 13-án kapituláció Világosnál. Október 6-án kivégzik a magyar miniszterelnököt és 13 tábornokot. Elkészül a Lánchíd.
1857 Arany János megírja a Walesi bárdok című versét.
1861 Összehívják a magyar országgyűlést.
1867 Deák Ferenc munkája nyomán megszületik a magyar-osztrák, majd a horvát kiegyezés. Létrejön az Osztrák-Magyar Monarchia.
1873 Budapest néven egyesül Pest, Buda és Óbuda.
1876 Elkészül a Margit híd.
1889 Az első villamosjárat Pesten.
1896 Országos ünnepségek a honfoglalás 1000. évfordulóján.
1899 Május 3.: megalakul a Ferencvárosi Torna Club.
Reform - forradalom - kiegyezés
Magyarország csak lassan éledezett több évszázados tetszhalálából. A XIX. század elején minden téren megújulásra szorult, leginkább intézményi és társadalmi reformokra. Az első lépések a hagyományos húzóágazatban, a mezőgazdaságban történtek: Keszthelyen, Magyaróváron agrárintézetek nyíltak, felépültek az első korszerű terményfeldolgozó üzemek. Az elmaradottság elleni küzdelem hamarosan áttevődött a szellemi-kulturális területre is: egyszeriben fontossá vált a magyar nyelv művelése, folyóiratok, új könyvek jelentek meg, irodalmi társaságok, színtársulatok alakultak, színházak épültek. A nemzeti öntudat erősödését jelezte, hogy az 1825. évi országgyűlés sérelmi feliratot terjesztett az uralkodó elé, s ekkor tette meg Széchenyi István korszakalkotó felajánlását a magyar akadémiáért. Pest-Budán hamarosan tudós társaság, kaszinó, gazdasági egylet, lóversenyzés, hajógyár, hídépítő- és kikötőegyesület, takarékpénztár, biztosítótársaság, iparegylet létesült. A reformkor motorja, Széchenyi gróf és a mögé sorakozó politikusok, írók-költők - Wesselényi, Kossuth, Deák, Klauzál, Trefort, Eötvös József, Fáy András, Vörösmarty, Bajza, Teleki László - hatalmasat mozdítottak az ország közéletén, ám a lendület nem állt meg a fontolva haladók óhaja szerint. A radikális ifjak - Petőfi, Jókai, Vasváry, Irinyi, Irányi, Vajda - nemzedéke, immár Kossuth Lajossal az élükön, a kormányváltásnál nagyobb változást, igazi rendszerváltást akartak. 1848. március 15-én elérte Pestet is az Európán végigsöprő forradalmi vihar.
Magyarország közel másfél évig küzdött Ausztriával függetlenségéért, szabad államiságáért. Eleinte szóval, politikai érvekkel, azután fegyverrel. Ragyogó cselekedetek, dicsőséges önfeláldozások történtek a hazáért, ámde ez mind kevés volt a Bécsből lázított nemzetiségek, majd a segítségül hívott cári hadsereg roppant túlereje ellen. 1849 augusztusában fegyverletétellel végződött a már értelmetlen harc, Európa legkitartóbb szabadságharca. A gyáva és gonosz megtorlás - első felelős kormányfőnk, gr. Batthyány Lajos és tizenhárom hős főtisztünk aradi meggyilkolása - aligha válik az osztrákok becsületére, amíg a mi vértanúink, az önkényuralom áldozatai történelmünk örök nagyságai közé emelkedtek.
Pár év múlva megint csak a nemzetközi helyzet alakulása lendített a magyar ügyön: Ausztria háborúba keveredett a franciákkal, olaszokkal, és 1859-ben Solferinónál véres csatát veszített. Enyhült a rendőri-hivatalnoki elnyomás, 1860 tavaszán a magyar fővárosban már tüntetések kísérték a forradalom évfordulóját, majd Széchenyi halálának hírét (április 8.). Egy évvel később az 1854-ben vidéki birtokáról Pestre felköltözött Deák Ferenc vette kezébe a politikai kezdeményezést: két országgyűlési feliratában a '48-as törvényekhez való ragaszkodást hirdette, sürgette az ország integritásának és a felelős kormányzásnak a visszaállítását, ám egyszersmind tekintettel volt a kényes és Bécsnek fontos "közös ügyekre" is. A lassan haladó megbékélési folyamatot újabb háború katalizálta, az osztrákok 1866-ban Königgraetznél ismét vereséget szenvedtek, ezúttal a poroszoktól. 1867 januárjában Ausztria tárgyalást kezdeményezett gr. Andrássy Gyula leendő magyar miniszterelnökkel, és hat hét alatt tető alá került a politikai kiegyezés. Dualista államrendszer jött létre, a hadügyek, pénzügyek és külügyek közös kormányzásával. Az Osztrák-Magyar Monarchia, 625 ezer négyzetkilométer területével, 35 milliós lakosságával egyszeriben európai hatalmi tényezővé vált.
Pénzrontás
A Habsburg Birodalomban 1799-ben kezdődött az infláció: a bankok 141 018 640 forint értékben bocsátottak ki papírpénzt. 100 ezüstforintért fél év múltán 106 forintnyi bankót kellett adni. A pénzhelyettesítő papírból egy év múltán 115-öt, 1803-ban 132-t, 1806-ban 184-et, 1808-ban 242-t, két évvel késobb 485 forintot kellett fizetni 100 ezüstért. 1811-ben a birodalomban már több mint egymilliárdnyi papírpénz forgott, az átváltási arány 833:100 volt. Magyarországról eltűnt az ezüstpénz. I. Ferenc 1811. március 15-én elrendelte a devalvációt, a pénzt leértékelték ötödére, a réz hatkrajcárost kivonták a forgalomból - ebben feküdt a parasztok pénzkészlete, miközben az adójuk az ötszörösére nőtt. 1812-ben, az aszály dacára, a magyar országgyűlés 7 milliós terménysegélyt ajánlott föl Bécsnek a pénzstabilizáció érdekében, amit I. Ferenc császár elégtelennek ítélt, s a következő évben 45 millió új papírpénzt nyomatott. A napóleoni háborúk utáni gabonadekonjunktúra idején a hadiadót Magyarországra ezüstpénzben rótták ki, ami például 1822-ben 250 százalékos felárat jelentett. A búzatermelők és -szállítók, a disznóhúsexportőrök tönkrementek. Az a csoda, hogy csak 1848-ban tört ki forradalom Magyarországon.
Vasútépítés
A szinte középkori elmaradottságú Magyarországon a XIX. század második felében valóságos infrastruktúra-forradalom zajlott le. Elsőként Széchenyi ismerte fel a modern közlekedés fontosságát, kezdeményezései nyomán dunai gőzhajózás indult (1831), folyamszabályozás kezdődött, állandó vashíd épült. Az 1846-ban elkészült első, 33 kilométeres vasútvonalat (Petőfi lelkes verssel köszöntötte) a forradalom alatt újabb 98 kilométer vaspálya követte, majd a kiegyezés után elképesztő mértékű vasútépítés történt Magyarországon. 1867 és 1890 között, főként Baross Gábor (1848-1892) minisztersége alatt kiépült az ország sugaras fő- és mellékvonalrendszere - összesen 11 ezer kilométer! -, hidakkal, alagutakkal, tengeri kikötővel. A "Vasminiszter" szervezte meg, sok egyéb mellett, a MÁV és a MÁVAG Rt.-t, a vasutasképzést és a távíróhálózatot.
Hidak a Dunán
Magyarországon az első állandó Duna-híd a pest-budai Lánchíd volt, amely hét év alatt, 1849 novemberére készült el. A Margit hidat 1876-ban avatták fel, az első (déli) összekötő vasúti hidat egy évvel később adták át a forgalomnak. 1890-re épült meg a pozsonyi Ferenc József híd, 1896-ban lett kész a mai Szabadság híd, s a millennium évében nyílt meg az újpesti vasúti híd, a komáromi közúti híd és az esztergomi Mária Valéria híd. Hazánk legszebb hídja, az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet királynéról elnevezett láncszerkezetű híd 1897-1903 közt épült (1944-ben pusztult el). A XIX. században elkészült nyolc dunai hidunk után a XX. században a magyar folyamszakaszon csupán hét újabb épült, négy a fővárosban, egyet azok közül is lebontottak (Kossuth híd).
(Magyar Nemzet)
| |
