A kultúrharcot, a nemzetellenes hangvételt nem kerülhettük ki, hisz az már a kilencvenes évek elejétől, SZDSZ-es kultúrimportként jelen van Erdélyben (lásd a kolozsvári bal-liberálisok szervezett támadását 1992 végén az RMDSZ akkor még egyöntetűen támogatott autonómiatörekvései ellen vagy a szintén SZDSZ-es sugallatra indított 1997-es támadást az akkoron ismét csak konszenzusnak örvendő önálló állami magyar egyetem ellen). Azt viszont jó lett volna elkerülni, hogy itt is bevetésre kerüljön a balliberális oldal leghatékonyabb és legetikátlanabb nyelvpolitikai fegyvere, az antiszemitizmussal való rágalmazás és e váddal való manipuláció. Előbb a Székely Nemzeti Tanács ülésén elhangzott jelentéktelen hozzászólást fújta fel a Krónika nevű kolozsvári napilap botránnyá, úgy hogy ma már a Népszabadság publicistája is hivatkozási alapnak használja az esetet, most pedig Eörsi Mátyás megérdemelt kiutasítását a Sapientia egyetemről próbálják meg egyesek antiszemita megmozdulásként leírni.

Mi is történt? Eörsi Mátyás az RMDSZ szabadelvű platformjának meghívására érkezett Kolozsvárra, hogy előadást tartson a kettős állampolgárság témakörében. Pap Géza, az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület püspöke megtiltotta, hogy az előadást a református kollégium dísztermében tartsák meg. Ezek után a Sapientia egyetemen néhány tucat "Nem" feliratot tartó fiatal - többségükben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesületének tagjai - állta a képviselő útját. Szóváltás támadt, melyben sok minden elhangzott. Érdekes, hogy bekiabálásokból az írásos beszámolók nem azt idézték, ami tisztán hallatszott a Duna tévé híradójában is ("Mennyi pénzt költöttek közpénzből a "nem" népszerűsítésére? Székelyudvarhelyen nyomtatták a plakátokat! Most meg ide jönnek? Szégyen!) hanem egy kósza megjegyzést, hogy "menjenek beszélgetni a Gázai övezetbe."

A helyszínen Juhász Péter, akik szerényen csak kolozsvári magyarként írta alá magát röplapokat osztogatott, melyben két idézettel támasztotta alá Eörsi nemzetellenességét. "Szóval, úgy gondolom, hogy az egységes magyar nemzet egy nagyon szép kifejezés, de igazából hamis, nem hiszem, hogy igaz. Tehát ha ez marad ki a törvényből, akkor azt hiszem, hogy csak egyfajta igazságot fejez ki." (A státustörvény módosításának vitája a Magyar Országgyűlésben, 2003. június 6.) "Mert miért is adna Románia magyar állampolgároknak területi autonómiát? Adnánk mi területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek?" (168 Óra, 2004/38.) Hadd tegyük ehhez hozzá azt a nyilatkozatát is az SZDSZ-es képviselőnek, mely a MÁÉRT első olyan gyűlés után hangzott el a tévében melyen a fő téma a megalkotandó státustörvény volt. Eörsi akkor úgy fogalmazott: az SZDSZ nem támogatja a megalkotandó törvényt, mert nem akarja, hogy "érdemes legyen magyarnak lenni". Legyünk korrektek: a nyilatkozat az esetleges etnobizniszre vonatkozott, Eörsi "megnyomta" az érdemest. Annyi biztos, leírva, nyomatékosítás nélkül sokkal őszintébbnek hat e passzus. Eörsit alighanem akkor érte a legnagyobb meglepetést, amikor előadása után (melyet végül meghívója, Eckstein Kovács Péter Kolozs megyei szenátor, a Szabadelvű Kör elnöke irodájában tartottak meg) szembesítették azzal, hogy pártja foglalta először programba a kettős állampolgárság gondolatát. "Minden magát magyarnak valló személy - és az ő jogán családja - legyen jogosult a magyar állampolgárságra". - áll az SZDSZ Corvin moziban elfogadott, "A rendszerváltás programja" nevű kék füzetében. Az MVSZ sajtószolgálatának beszámolója szerint Eörsi erre úgy reagált: "Ezt elfelejtettem. Ilyenkor a bíró sípol."

Az eset után beindult az elhatárolósdi. Voltak persze üdítő kivételek is. Az Erdélyi Napló, mint az egyetlen polgári hetilap teljes mellszélességgel az EMI mellé állt, ami várható volt, akárcsak Bayer Zsolt állásfoglalása a Magyar Nemzet hasábjain. A kézirat lezárásakor gyűjtik az aláírásokat az EMI-akció mellett kiálló konzervatív értelmiségiek is. Kellemes meglepetésnek számít a Hargita Népe szerzőjének, Ferencz Imrének írása, mely épp a lényegre tapintott rá: "Jó, hogy még van egy Erdélyi Magyar Ifjak egyesülete, amely hangot tud adni tiltakozásának és fel tudja mutatni a NEM-et. Persze, ez nem elfogadható, ez nem civilizált, ez nem lojális, ez nem toleráns magatartás, sőt: kirekesztő! Kérdem én, ki rekesztette ki Eörsi Mátyást, ha nem ő önmagát!" (forrás: Hunsor hírfutár, 2005. március 10.) Itt van az eb elhantolva: az önkirekesztők vádolják a másik oldalt kirekesztéssel. Mi lehet ennél etikai szempontból perverzebb? Ami az elhatárolódásokat illeti, Markó Bélán nincs mit csodálkozni, de alighanem Németh Zsolt is túl udvarias volt, amikor sajnálatosnak nevezte a történteket. A Hét szerkesztői aláírásgyűjtésbe fogtak. A sajtó által ismertetett nyilatkozatukban egyebek között a következő olvasható: "Elismerve a tiltakozók jogát a hangos tüntetéshez és az épület megszállásához, a nehezményezett rendezvény megakadályozásához - ha vállalják a jogsértés jogi következményeit, ahogyan ez 'polgári engedetlenség' esetén szokásos -, megdöbbentünk a gyűlölködő, tartalmatlan, előítéletes gyalázkodásokon, amelyek méltatlanok az egyetemhez, méltatlanok Kolozsvárhoz, méltatlanok Erdélyhez. A tüntetők olyan elfogult és az emberi méltóságot sértő szólamokat hangoztattak, amelyeknek ráadásul semmi közük nem volt az általuk - állítólag - fájlalt problémákhoz." (forrás: kör-email) Az aláírók között találjuk többek között Tibori Szabó Zoltánt, továbbá Bányai Pétert és Cs. Gyímesi Évát, akik az 1992-es autonómia-ellenes offenzíva idején is aktivizálták magukat, valamint Bíró Bélát, aki szerint az irredetizmus "álom s még csak nem is szép" s minden erdélyi magyar "kicsit román is". Tartalmatlan és előítéletes gyalázkodásokról szól a nyilatkozat, melyeknek úgymond nincs közük a fájlalt problémákhoz, miközben a DTV által sugárzott bekiabálások súlyos, közösségünk szempontjából vitális kérdésekről szóltak, arról, hogy miként lehet az adófizetők pénzét a nemzet megosztására fordítani, s hogy lehet székely emberekkel elkészíttetni egy ellenük megfogalmazott kiadványt. De a "hazaáruló" skandálás sem nevezhető tartalmatlannak, s a problémát nem érintőnek végképp nem.

Az antiszemitázásban Tibori Szabó Zoltán (Népszabadság) és Borbély Tamás (Szabadság) jártak az élen. Tibori azt állította, hogy "Antiszemita szólamokat is skandáló csoport akadályozta meg szombat délután Kolozsváron Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, az Országgyűlés integrációs bizottságának elnökét abban, hogy a magyar állam által finanszírozott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik termében előadást tartson." (T.SZ.Z.: Eörsit kolozsvári szélsőségesek tartóztatták fel, Népszabadság, 2005. március 7.) Íme, hogyan lehet pár szóban több hazugságot is elrejteni. Miként lesz egy odavetett megjegyzésből szólam, sőt szólamok? Miként lesz egy bekiabálásból skandálás?

Az Erdélyi Magyar Ifjak valamit Juhász Péter közös tiltakozásban adtak hangot a sajtó etikátlan eljárása feletti felháborodásuknak. A nyilatkozatban többek között a következő áll: az inkriminált mondat "egyetlen hangnak tulajdonítható, amely nem az alulírott és nem az EMI valamely tagjának a hangja. Az EMI csoport köré jó pár tiltakozó társult, akik között akár provokátorok is lehettek. Véleménycikkében a Vasgárdához hasonlított bennünket Borbély, és egyértelműen ránk is utalt azt írva, hogy az "erdélyi magyarság bizonyos rétegeiben antiszemita gyűlölet virul", akárcsak az erdélyi magyarságra, ami közösségi rágalomnak minősül. Tibori Szabó Zoltán pedig, a Borbély esetében említett csúsztatáson kívül, hasonlóképpen valótlanságot állít a Népszabadságban megjelent cikkében, úgy fogalmazva, hogy "antiszemita szólamokat skandált a csoport", és szélsőségesnek nevezi a tüntetőket.

Kijelentjük: a szóban forgó kijelentés nem EMI-tag vagy az alulírott részéről származik, szervezetünk nem szélsőséges, ezért követeljük a rágalmazó és ferdítő újságíróktól, közöljenek helyreigazítást, melyben egyértelművé teszik, nem közü}; ..lünk való a bekiabáló, vagy, amennyiben fenntartják állításukat, bizonyítsák azt. Hasonlóképpen választ várunk a két újságírótól arra, miért találják antiszemitának az említett kijelentést. Megismételjük ugyanakkor, hogy a bekiáltás egy alkalommal hangzott el, "skandálás" csakis az esemény végén volt, mikor az EMI-sek "hazaáruló", illetve a "nemzetáruló" szavakat ismételték ütemesen. Ugyanakkor felháborítónak tartjuk, hogy bennünket igaztalanul megpróbálnak lejáratni, a minket ért valós sértésről mélyen hallgatnak - egy résztvevő ugyanis nyilasokhoz hasonlította szervezetünk tagjait, valamint a megnevezett személyeket." (forrás: www.kettosallampolgarsag.hu)

A cinizmus csúcsa az, amikor a Népszabadság publicistája, Kis Tibor az eset kapcsán azt írja, hogy "Erdélyben ma vannak olyan erők, amelyek a magyar-magyar feszültségek élezésében, az anyaországgal folytatott párbeszéd időleges ellehetetlenítésében érdekeltek" ( ld.: Kis Tibor: Pofa be! Népszabadság 2005. március 7) Íme: a magyar-magyar ellentétek élezésében érdekelt fránya radikálisok! (Akik mellesleg a valóságban éppenséggel a nemzet reintegrációjában látják a jövőt.) Azt látjuk hát ismét, hogy a "tolvaj kiált fogmegért". Persze hallhattunk 2002 óta több ízben is hasonlót. Hallottuk Medgyessyt beszélni árokbetemetésről, nemzeti középről, jóléti fordulatról, Gyurcsányt szónokolni a nemzeti felelősségről, üzleti etikáról és politikai korrektségről. E sajátos szocialista prizmában az erdélyi autonomisták élezik a feszültséget s nem azok, akik nem hajlandóak egy legitim nemzetstratégiai követelésről még tárgyalni sem és nem a szülőföldön való megmaradást szolgáló, helybemaradással is megkapható állampolgárságot óhajtják törvénybe foglalni, hanem a betelepedést kívánják megkönnyíteni. Kis Tibor folytatja: "miközben a kisebbségi radikálisok megvonnák a szót az ellenkező véleményen levőktől - az elmúlt években soha senki nem akadályozta meg egyetlen - még oly szélsőséges - kisebbségi vélemény kifejtését az anyaországban." Mi más lenne plakátok elkobzása, mint a véleményszabadság megsértése? Távol álljon tőlem az egyértelműen baloldali célokat szolgáló Bácsfi Diana védelme, de az őrizetbe vétele tervezett fellépésének napján tán nem "szómegvonás? És a FIDESZ Gyurcsány Ferenc családi viszonylatainak ügyében benyújtott interpellációjának megtorpedózása? A Kis-féle rövidke eszmefuttatás legszebb gyöngyszeme az, melyben annak a meglátásának ad hangot, hogy a kisebbségi radikálisok "a legitim magyar kormányzat ellen viselnek valóságos keresztes hadjáratot". Főleg a "legitim" tetszik ebben a megfogalmazásban (baloldali publicistaként valahogy nem a legitimitásra élezném ki a mondanivalóm, éppenséggel a Gyurcsány-kormány vonatkozásában, mely egy alkotmányos joghézagon futott fel…), de persze a "keresztes hadjárat" sem rossz asszociáció. A valóság sajnos nem ennyire színes: gazdasági és médiaeszközök híján hivatalos nyilatkozatokban, publicisztikákban s egy-két elkeseredett akcióban merül ki a nemzetellenes magyar kormányzat politikája elleni radikális tiltakozás. (A többes számot indoklandó: felettébb elegáns volt Kovács László 2002-es választásokat követő első erdélyi látogatásakor a "23 millió román munkavállaló üdvözöl" tömegbeli felirat.)

A nemzetellenes erők nyeregben érzik magukat. Retorikájuk a Kádár-rendszer tervszerű agymosásának köszönhetően hatással van az ország felére. Médiatámogatottságuk és gazdasági erejük közismert. Külföldi szövetségeseik szép számmal vannak, hisz céljuk, a magyar nemzeti öntudat elépítése, Magyarország teljes szellemi és fizikai lefegyverzése konvergens több zsákmányra éhes idegen érdekcsoport törekvésével. Csodával határos, hogy mindennek ellenére jó esélyük van 2006-ban megbukni. Ettől persze még a nemzeti oldal mindent meg kell tegyen, hogy a csoda bekövetkezzék.

» vissza a HUNSOR honlapjára