Szabadkai atrocitás: a HUNSOR felszólítja Szerbiát a jogállam eszközeinek használatára
HUNSOR Human Rights Watch press release
Source: hunsor.se/hhrw/
A svédországi székhelyű HHRW - HUNSOR HUMAN RIGHTS WATCH aggodalommal figyeli, hogy a magyarsága miatt bántalmazott magyar fiatalokért nem tesz semmit a szerb igazságszolgáltatás.
Minek kell még történnie ahhoz, hogy végre leállítsák a magyarok bántalmazását a szerb hatóságok?
A svédországi HUNSOR szerkesztősége döbbenettel vette tudomásul az újabb súlyos magyarellenes atrocitást, amely a hétvégén történt Szabadkán, a Fasizmus áldozatainak terén, és amelynek következtében két fiatalember komoly sérüléseket szenvedett. A szerb elkövetők viperákkal verték a magyarokat. Az incidens tehát a város központjában történt és senki nem állt ki a fiatalok megmentésére.
Ha már a bélvárosban sem lehet békésen szórakozni vagy biztonságosan ott tartózkodni, nem nehéz elképzelni, milyen állapotok uralkodnak a külvárosban és a peremvárosi településeken.
A történtek után a HUNSOR felteszi a kérdést: vajon még mindig nem érkezett el az idő annak, hogy a szerb hatóságok komolyabban foglalkozzanak a magyar fiatalokat állandó félelemben tartó bűnbanda feltérképezésében és az igazság szolgáltatás elé állításában? Az illetékesek netán arra várnak, hogy súlyosabb tragédia történjen? Vagy majd az sem lesz nekik elég?
A HUNSOR felszólít minden tisztességes polgárt, jobban figyeljenek a nacionalista és extrémista megnyilvánulásokra és időben lépjenek fel ellenük. A szerb kormány figyelmét felhívjuk, hogy az határozottan utasítsa el az ilyen megnyilvánulásokat és erőteljesen reagáljon rájuk.
A HUNSOR állásfoglalásában felszólítja Szerbiát mint az EU csatlakozásához igyekvő államot, a jogállam eszközeinek használatára, egy a pártpolitikától mentes, független jogrendszer felállításához és annak biztosításához!
Az utóbbi tizenkét évet számos incidens, és lényegében a nem megfelelő állami politika jellemzi Szerbiában, ahol a magyarellenes megnyilvánulások és kisebbségellenes bűncselekmények nincsenek hatóságilag kezelve megfelelő figyelemmel.
Tekintettel arra, hogy az „új” politikai elit folytatta az etnikai állam megalapozását, a nemzeti kisebbségek helyzete a szerbiai körülmények figyelőinek állandó témája maradt. A jogi keret, de a társadalmi légkör
megváltoztatásának hiánya miatt a kisebbségek továbbra sem elégedettek az állam és a társadalom irántuk való viszonyulásával.
Szerbiában a helyzet változatlan. Az ország ma ugyanolyan működésképtelen, mint korábban, a sokszor elátkozott nacionalista és populista erők uralma idején volt. A legutóbbi választáson mindennek tetejére egy nyiltan nacionalista elnök nyerte az elnöki széket. A parlament nem működik, illetve jórészt nem azzal foglalkozik, amivel kellene (törvényhozás). Ez azt jelenti, hogy folytatódik a komoly politikai válság, amely bizonyára elhúzódik.
Sem a jelenlegi, sem korábbi hatalmi koalíció az utóbbi években érdemében nem foglalkozott a kisebbségek helyzetével, a kisebbségi problémákkal. Ez a téma valahol a megoldásra váró problémák (leg)végére került.
Eltérő, leginkább ellentétes bel- és külföldi értékelések vannak, illetve hangzanak el a vajdasági nemzeti kisebbségek, így a vajdasági magyarság helyzetéről is. Tudományos alapossággal készült helyzetelemzések hiányában leginkább a hivatásos, köztük felelős tartományi magyar politikusok – a napi politikai követelmények függvényében, főként a külföldi küldöttségekkel való találkozókon – kedvezően értékelik a kisebbségek helyzetét a
tartományban, nemritkán szinte egymással versengve ismételgetik, hogy „kielégítőnek” tartják a vajdasági magyarság helyzetét. Ezért nem kell csodálkozni, amikor valamelyik külföldi diplomata kijelenti, hogy „Szerbia nem csak teljesíti a kisebbségvédelmi nemzetközi normákat, hanem túl is teljesíti”.
A szabadkai magyar fiatalok bántalmazása, nem egy külön és elszigetelt eset. A magyarokat a Délvidéken már jó 10 éve nyíltan bántalmazzák és verik zöldre, kékre és véresre a világ szeme láttára.
Thomas Hammarberg, az ET Emberi Jogi Biztosának 2008. október 15-i szerbiai tartózkodása után adott – diplomáciai nyelven megfogalmazott – nyilatkozata szerint „Szerbiában előrelépés tapasztalható az emberi jogok tiszteletben tartása terén, de még nagyon sok a tennivaló”. A biztos reményét fejezte ki, hogy „a szerbiai parlament hamarosan elfogadja azokat a törvényeket, amelyek szankcionálják majd a diszkriminációt a társadalomban”. Kifejtette, hogy „a készülő törvénycsomagoknak szavatolniuk kell az emberi jogokat, a diszkrimináció-ellenességet és a kisebbségek védelmét”.
Ugyanazon a napon Hans Ola Urstadt, az EBESZ szerbiai missziójának vezetője is találkozott a vajdasági tisztségviselőkkel. A találkozókról kiadott sajtóközlemény kiemeli, hogy Urstadt szerint Vajdaság az emberi-, valamint a kisebbségi jogok területén „kiemelten sikeres és nagyon jó példát mutathat a régió országai számára”. Urstadt értékelése szerint „Szerbia politikailag stabil és négy éven belül minden átláthatóbb lesz”. Ugyanakkor kiemelte, hogy „Vajdaság jellegzetességeinek köszönhetően Szerbia vonzóbb a külföldi befektetők számára”.
Nem világos azonban, hogy miért kellett a külföldi diplomaták és a vajdasági tisztségviselők beszélgetéseit „zárt ajtók mögött” folytatni és, hogy folyamatosan miért nem találkozhatnak az európai tisztségviselőkkel a civil szervezetek is? Miért nem lehet a kisebbségek helyzetéről tárgyilagosan tájékoztatni?
A 2000 októberi változások után is folytatódott a kisebbségi jogok durva megszegése és az erőszak. Az elkövetők ellen a legtöbb esetben továbbra sem indítanak bűnvádi és szabálysértési eljárást, ha pedig indítanak az rendre enyhe büntetéssel, vagy még azzal sem fejeződik be. Ezért nem véletlen, hogy a magyarverések kárvallottjai sok nem vállalják a feljelentéssel járó újabb megpróbáltatásokat. A kisebbségi jogsérelmek és a kisebbséghez tartozók (a legtöbb esetben magyarok) elleni támadások pontos számát valójában senki nem is tudja. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek. Az incidensek miatt növekedett a nemzetek közötti feszültség, erősödött a nemzeti türelmetlenség és megromlottak a nemzetek közötti viszonyok, különösen észlelhető a fiatalok nemzeti alapon történő elkülönülése.
Szerbiában még mindig létezik az etnikai vagy vallási kisebbségek elleni hangulatkeltés jelensége, ezt a légkört egyebek között politikusok és sajtószervek táplálják – állapította meg
még 2008. április 29-én a nyilvánosságra hozott jelentésében az Európa Tanács rasszizmusellenes testülete (ECRI). És azóta mintha misem változott volna.
– Ha látszólag kevesebb atrocitás is történik, az nem azért van, mert megnőtt a közbiztonság, hanem mert a magyar fiatalok – ha csak tehetik – hétvégenként elkerülik a frekventált helyeket (pl. a szabadkai korzót vagy Temerin szűkebb központját), vagyis kiszorulnak a perifériára, illetve testi épségük megőrzése érdekében egyszerűen otthon maradnak. Nem kétséges: a délvidéki magyar fiatalok egyfajta terror alatt élnek. A
nagybecskereki Civil Fejlesztési Központ (CRCD) is – és nem is egyszer közleményében – is komoly aggodalmát fejezte ki a Bácskából érkező etikai incidensekről szóló mind gyakoribb információk miatt, valamint követelte a hatóságtól, hogy derítse fel az eseteket, és büntesse meg az elkövetőket.
Az utóbbi időben, különösen Szabadkán, Temerinben, de más helységekben is történek súlyos magyarellenes támadások/bűncselemények. A hatoságok és a szerb média viszont ezek jelentőségét periferizálja és egyszerű bűncselekményeknek kezeli az esetek nagy részét.Szerbiának bizonyítania kell, hogy eltökélt az ilyen támadások megakadályozásában!
A mai napig sincs megoldva a temerini, egyértelmű etnikai diszkrimináció esetében aránytalanul súlyos büntetést kapott magyar nemzetiségű fiatalok sorsa. A szerb illetékesek nem csökkentették az példátlanul magas és aránytalan börtönbüntetéseket. A súlyos ítéletek szemmel látható célja az, hogy jelentősen csökkenjen a magyar fiatalok ellenállása, ha szerb kortársaiktól atrocitásokat kell elszenvedniük.
A Szerb hatoságoknak bíróságilag kell szabályozni a támadások elkövetőit, s gyorsabban, határozottabban kell fellépniük, amikor elszabadulnak az indulatok!
A HUNSOR véleménye, hogy a kisebbségekkel szemben tapasztalt erőszak továbbra is aggodalomra ad okot, s úgy véli, Szerbia nem reménykedhet az Európai Unióhoz való közeledésben, ha tolerálja az erőszakot, azaz nem bizonyítja az ellenkezőjét.
A HUNSOR állásfoglalásában felszólítja Szerbiát mint az EU csatlakozásához igyekvő államot, a jogállam eszközeinek használatára, egy a pártpolitikától mentes, független jogrendszer felállításához és annak biztosításához!
Kormos László a HUNSOR főszerkesztője
Surce: HUNSOR.se
HUNSOR HRW MONITOR © All Right Reserved
HUNSOR - "Unus eademque libertas"
|
|
