[HUNSOR] - Hirfigyelő Központ

Egy évvel ezelott, 2005 januárjában járt a Délvidéken az Európai Parlament vizsgálati delegációja, hogy a magyarverések ügyében tájékozódjék. Milyen hozadéka volt a nemzetközi figyelmeztetésnek Szerbia és az ott élő magyar kisebbség számára?

– A két parlamenti határozat (a második tavaly szeptember 29-én esett) és a rájuk következo nyilvános meghallgatás kedvezo hatással volt a délvidéki magyarság helyzetére. Idonként az Európa Tanács is kénytelen az üggyel foglalkozni, az Európai Bizottságnak is bekerült a dossziéjába, a szerbekkel december elején, a vegyes bizottsági találkozón is szóba hoztuk, tehát sikerült az ügyet témává tenni. A délvidéki magyarverések ügyében a magyar kormány az Európa Tanácsban sajnos nem tudott olyan eredményt elérni, mint mi az Európai Parlamentben.

Az Európa Tanácsban nem volt előretörés: ha a magyar kormány erélyesen fellépett volna a délvidéki magyarok védelmében, akkor ennek nyoma kellene hogy legyen valamilyen határozatban, ilyen viszont nem született. Ezt írásban jeleztük a magyar külügyminiszternek. Idoközben a szerbekkel elkezdodött a társulási szerzodés tárgyalása: egy határozatunk kimondja, hogy e tárgyalások elofeltételeként számba kell venni a vajdasági kisebbségi politikát. A szerbek tudják, hogy ezt figyelemmel követjük, és azzal is tisztában vannak, hogy érdemes erre odafigyelniük. Mozgásterünket ebben az ügyben a vajdasági magyar politikai elit nyilatkozatai határozzák meg: a magyarországi EP képviselok Strasbourgban vagy Brüsszelben nem mondhatnak többet, mint ok a Délvidéken. Ha túllépünk a helyzeten, ha maguk az érintettek, az ottani magyarság közvetlen politikai vezetoi óvatosabbak, mint mi vagyunk, akkor az Európai Parlamentben vége az érdekérvényesítésnek. Most ilyen helyzetben vagyunk. Kérdés, hogy a vajdasági magyar politikai elit a szerb féllel szemben nyilvánosan tartja-e azt a véleményét, amit a helyzet diktál, vagy pedig óvatosabb? Ez a fajta magatartás ma a nagy kérdés, és ezen nem tudunk túllépni. A helyzet hosszú távon rendkívül kedvezotlen, mert betelepítettek háromszázezer szerbet, nekik szemmel láthatóan semmiféle együttélési elképzelésük nincs, tevékenységüket az állami szervek, az igazság- és a rendori szolgáltatás elturi. A délvidéki magyar fiatalok körében az elvándorlási hajlam 80-85 százalékos, ez igen nagy gond. Egy generáción belül vegytiszta Vajdaság fog létrejönni... A Nyugat ugyan ezt el akarja kerülni, de implicit módon a koszovói és a montenegrói döntésekért a Vajdaságban fogja pszichikailag kárpótolni a szerbeket. Nagy a veszélye annak, hogy idén, amikor a szerbeknek szembe kell nézniük a koszovói helyzettel, ismét véresen fellángolhat a magyarellenesség a Vajdaságban.

– Az Európai Parlamentben ön harcolta ki, hogy a délvidéki magyarverések ügyében határozott fellépés történjék, azonban az is nyilvánvaló, hogy az Unió egységes kisebbségvédelmi politikájának hiánya miatt nehéz az ilyen esetek gyors és hatékony kezelése. Számíthatnak-e arra a kelet-európai kisebbségek, hogy a Nyugat nem érvényesíti velük szemben a kettos mércét?

– Sajnos a kisebbségekre nézve nincs közösségi joganyag, csak egy általános tagfelvételi kritérium van a kisebbségi és emberi jogokra. Az osztrák választások után az alapszerzodésbe mégis bekerült egy olyan klauzula, hogy emberjogi problémák esetén tagállammal szemben is el lehet járni. Habár ez a megfogalmazás elorelépésnek tekintheto, mégsem mondható kisebbségi joganyagnak. Inkább diszkriminációellenes direktívák vannak, de kifejezetten kisebbségre vagy foleg nemzeti kisebbségre vonatkozó, pozitív diszkriminációt érvényesíto joganyag nem létezik. Ilyen joganyagot akkor alkotnak, amikor az bizonyos közösségek fejlodéséhez nélkülözhetetlen. Különben a szubszidiaritás elve érvényesül, nemzetállami vagy alacsonyabb szinten kezelnek bizonyos kérdéseket. A ma létezo diszkriminációellenes uniós joganyaggal az a legnagyobb baj, hogy közösségi területeken nemigen mutatható ki az egyéni diszkrimináció. Nehéz azt bebizonyítani, hogy a románhoz képest egy erdélyi magyar nehezebben érvényesül például a foglalkoztatás területén, mert törvényileg, ugye, nincs ilyen diszkrimináció. Valószínuleg egy magasabb politikai uniós szinten merül majd föl, hogy ezt a kérdést is jogszabályokkal kell kezelni.

– Szlovákia után immár Románia is esélyes tagjelölt, és maholnap tagja lesz az Uniónak Horvátország, majd Szerbia is. Közelebb viszi-e ez az EU-s felzárkózási folyamat a kárpát-medencei magyarságot immár több mint nyolc évtizedes gondjainak megoldásához, az utódállamok magyarellenes, magyarüldözo politikájának felszámolásához?

– Az európai uniós tagság magyar nemzetpolitikai szempontból a felvidéki magyarságnak nem hozott pozitív eredményt, sot van, aki úgy vélekedik, hogy az uniós tagsággal a szlovákság lerázta magáról az utolsó visszatartó erot is, amely eddig némiképp féken tartotta oket a magyarokkal szembeni nyílt diszkriminációban. Mások szerint ez Romániában fokozottabban fog jelentkezni, nem is beszélve Szerbiáról. Az elemzok úgy vélik, nemigen változott kedvezoen attól a helyzet, hogy Szlovákia belépett az Európai Unióba. Tény, hogy az Európai Unió révén van néhány olyan dolog, ami segít bizonyos nemzeti reintegrációt. Ha egy schengeni és egy euróövezetbe belép mind az anyaország, mind az az ország, ahol a kisebbségek élnek, ez elvileg segítheti azokat a gazdasági kapcsolatokat, amelyek azonos nyelvhez, azonos területhez köthetok. Mindennek a jogbiztonság szempontjából is pozitívan kell hatnia, a befektetok szempontjából meg pláne. Az is igaz, hogy a kultúra és az oktatáspolitika a nemzeti kormányzás körében marad, és lehetséges, hogy ezek az országok ellenlépésekkel élnek majd, hogy tompítsák az életnek ezt a természetes fejleményét. Rövid távon tehát nem várható érdemi javulás.

– A kárpát-medencei magyarság nemzetben gondolkodó politikusai éppen emiatt szorgalmazzák a minél teljesebb köru autonómiaformák kialakítását. Sokak szerint ez az egyetlen esélye a határon túli magyarság megmaradásának és fejlodésének. Úgy érzem, ebben a törekvésükben mind az erdélyi, mind a délvidéki, mind a felvidéki nemzeti elkötelezettségu magyarok egyre inkább magukra maradnak. Miért nincs Magyarország részérol határozott bátorítás?

– A magyarországi politikai elitnek biztosan van egy olyan része, amelyik kiáll az autonómia mellett. Az egész politikai elitrol ez sajnálatos módon nem mondható el. Vannak ugyan közös minimumok, de az autonómiákról mindenkinek más a véleménye. Errol valóban nincs egységes anyaországi politika. Sokan azt mondják, inkább egy kisebbség dolgozza ki az autonómiát, ezt az anyaország majd támogatni fogja. Azt is nehéz kijelenteni, hogy a kisebbségben élo magyarság részérol egységes autonómiakoncepciók lennének. Ez az érem egyik oldala. A másik a nyugat-európai tapasztalatok. Dél-Tirolban, Katalóniában vagy sok más helyen jogi értelemben is létrehozták az autonómiákat a demokratizálódási folyamatok eredményeként. Ez 20-25 éves késéssel nálunk is megvalósulhat. Látni kell azonban, hogy ehhez manapság nem igazán van nyugati támogatás: a Nyugat nagyon passzív, a kollektív jogokban még mindig biztonságpolitikai feszültség forrását látja. Az egész jugoszláv helyzet erre vall. A kárpát-medencei magyarság csak kínkeserves munkával tud autonómiát kiharcolni.

– Gondolom, ez mégis összefügg a magyar kormányok magatartásával. Ha idén nemzeti elkötelezettségu kormány kerülne hatalomra, ez bátorítás lehetne a határon túli magyaroknak autonómiaharcukban...

– Azt hiszem, hogy az, amit a Fideszben elkezdtünk, a nemzeti gazdasági térség kialakítása, jótékony hatással lesz a határon túli magyarság számára. A nagy uniós belso piacon vannak kisebb uniós piacok is, amelyek nem feltétlenül országos, hanem nemzeti nyelvu belso piacok. Ez a kultúrtermékeket, a munkaerot, a gazdasági kapcsolatokat áramoltató nemzeti piac. A magyar gazdasági térség Unión belüli létrehozásával az anyaországi magyar lakosságot is pragmatikus módon csatasorba lehet állítani. Én ezt látom az egyetlen kitörési lehetoségnek. Élve az uniós integrációs lehetoségekkel és az uniós joggal, ezt magunk megteremthetjük. Minden államnak a nemzeti belso piac nagysága adja az erejét. Magyarország ebbol a szempontból szerencsés helyzetben van, mert ez a piac nagyobb, mint az anyaország. Ezzel függ össze a kárpát-medencei magyar politikai térség kialakítása, ez konkrétan az állampolgárságot érinti. Az új polgári kormány feladata lesz a kedvezménytörvény életre keltése is. A két térség összekapcsolására ez alkalmas. Olyan magyar nemzetpolitikára van szükségünk, amely ezt pozitív diszkriminációval hajtja végre. Egységes gazdasági térségünk 13-14 millió embert érintene, egységes oktatási, kulturális térségünk is ekkora. Mindezt az anyaország részérol befektetésként kell felfogni. (Erdélyi Napló)

írta Makkay József

» Becsey Zsolt: Gyermekeik és unokáik visszakövetelik szeretteiket
» Véglegesitette a Vajdaságról szóló határozatszövegét az Európai Parlament
» Egy csúrogi házban - írta Bogdán József
» Kopjafát avattak a délszláv háborúk magyar áldozatainak emlékére
» Gyilkosság Magyarkanizsán (2005-09-26)
» Tom Lantos: Éles amerikai bírálat Szerbiának
» Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
» Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
» Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
» Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
» Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
» Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
» Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
» Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
» Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
» Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
» Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)

» vissza a hirfigyelőre