Pontosan 90 éve darabolták szét Magyarországot Trianonban. A nemzet talán legnagyobb gyásza ez a nap. Ablonczy Balázzsal megvizsgáltuk, a szocializmus idején és a rendszerváltás után mit jelentett ez a szó: Trianon.
A 70-es évek végétől a magyar hivatalos politikában, diplomáciában megjelentek egy olyan fiatalabb nemzedék tagjai - például Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szokai Imre -, akik az addiginál nagyobb érzékenységet mutattak a határon túli kisebbségek helyzete iránt.
Ezzel párhuzamosan az újjászerveződő népi ellenzék egyik központi témája volt a határon túli magyar kisebbségek problémája, elsősorban mint kulturális kérdés, a nemzet megmaradás ügye; Illyés Gyulától Duray Miklóson át Csoóri Sándorig határon belül és kívül megszámlálhatatlanul sok népi író foglalkozott a kérdéssel a támogatott, a tűrt és tiltott nyilvánosság eszközeivel egyaránt - magyarázta Ablonczy Balázs.
Mindeközben a demokratikus ellenzék is felfigyelt erre a problémára, elsősorban mint emberi jogi kérdésre, de a határon túli magyar kisebbségek helyzete nem csak a hatalom sáncain belüli és kívüli szűk értelmiségi csoportokat foglalkoztatta, hiszen az egyik első nagy tömegtüntetés a romániai falurombolás miatt zajlott le a magyar fővárosban - tette hozzá.
A rendszerváltás után a különböző kormányok különböző eszközökkel és váltakozó - inkább kisebb, mint nagyobb - sikerrel nyúltak a problémához. A politikai áramlatok közti konszenzus hamar megszűnt ebben a kérdésben is, és a gyors politikai irányváltások eredményeként szétzilálódott nemzetpolitika a hatalmi, belpolitikai, pártpolitikai csatározások martalékává vált - vélekedett Ablonczy Balázs.
Az Antall-kormány idején - még többé-kevésbé az egész magyar politikai elit egyetértésével - az volt a taktika, hogy megalkotnak egy nagyvonalú kisebbségi törvényt, amely 1993-ra készült el, hogy aztán erre hivatkozva lehessen a szomszédos országokban élő magyarság helyzetéért szót emelni. Ám, ez a megközelítés nem hozott eredményeket, mi több, a törvénynek voltak olyan szerencsétlen részletei, amelyek máig nem valósulhattak meg idehaza sem, mint például a kisebbségek parlamenti képviselete.
A Horn-kormány idején a kétoldalú kapcsolatokra helyeződött a hangsúly, alapszerződések köttettek Magyarország és a szomszédos államok között, de kevés gyakorlati eredménnyel jártak a határon túli magyar kisebbségek számára. Az első Orbán-kormány egy kedvezőbb geopolitikai helyzetben, az euroatlanti, illetve uniós csatlakozási folyamatokban élvezett lépéselőny segítségével státustörvényt alkotott a virtuális nemzetegyesítés jegyében. A Medgyessy-kormánynak nem volt határozott elképzelése ebben a témakörben. A Gyurcsány-kormány egyetlen érdemi lépése pedig az intézményhálózat, a sokféle alapítvány centralizálója volt a Szülőföld Alapban.
A történész szerint általában a baloldal a határon túli magyarság problémáinak megoldását a modernizáció, a regionalizmus és az uniós egyesülési folyamat keretei között képzelte el. Azonban, aki figyelemmel kíséri az unió nyelvtörvényre adott reakcióit, vagy inkább "beszédes" hallgatását, annak számára világos lehet, hogy az EU nem ad minden nemzeti, kisebbségi problémára, jogfosztásra gyógyírt - mondta.
A jobboldali politikai identitásról általában az mondható el, hogy annak sokkal inkább része a nemzeti kérdés és határon túli magyarok helyzete iránti érzékenység. De a "trianoni gyászmunkát" emléknappal, politikai deklarációval nem lehet letudni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy kisebbségben élni mindig hátrányos helyzetet jelent.
A kérdés az, miként tudjuk megérteni és feldolgozni ezt a traumát, megérinti-e ez az embereket, a helyi közösségeket - vélekedett a történész, aki szerint ezen a téren a fiatal nemzedékek körében a globalizáció sem feltétlenül csak káros lehet, a kulturális identitás megőrzésében ma már kifejezetten pozitív szerepet játszhat például a divat, vagy az internet is. Ebben a folyamatban döntő jelentősége van az oktatásnak és a kultúrának, ezért különösen fontos ezek támogatása határon innen és túl.
Ablonczy Balázs szerint civilizáltan kellene felhasználni mindazokat a hallatlanul erős energiákat, amelyek a nemzeti kérdésben, és azon belül például Trianon ügyében érezhetően megmozdulnak az emberek széles tömegeiben. Ebben a politika is adhat segítséget, anyagi erőforrásokat és támpontokat a társadalom ez iránt fogékony csoportjai számára - vélekedett. Szerinte minél többet kellene tenni az autonómia ügyében, hogy a szomszédos országokban élő magyarok is teljes életet élhessenek, életképes erős magyar középosztály jöjjön létre.
"A légiessé váló határok között egységesülő Európában pedig komoly politikai erő nem tűzheti zászlajára Trianon területi revízióját. Ez a problémakör immár teljes egészében a történelemtudomány illetékességi területéhez tartozik. Az ettől külön kezelt kisebbségi kérdés az emberi jogok, kulturális, gazdasági önépítés és a társadalompolitika problémája" - mondta Ablonczy Balázs.(Kultúrpart, Erdély Ma)
|
|
|
