Az elso vilaghaboru befejezese utan Magyarorszag - ellenallhatatlan kenyszer hatasa alatt - a Parizs melletti Versailles-i kiralyi palota kertjeben levo ugynevezett Kis-Trianon kastelyban alairta tortenelmunk leggyaszosabb bekeszerzodeset. Ebben a szerzodesben le kellett mondanunk az orszag teruletenek 70 %-arol es lakossaganak 57 %-arol. Nem csoda, hogy amikor a magyar országgyûlés törvénybe iktatta a szerzõdést, azt fekete gyászkeretbe foglalva helyeztek el az ország törvényeinek oklevéltárában - hûen tükrözve a nemzet érzéseit.
Minden Június 4-én minden magyar viseljen gyászszalagot, kössetek gyászszalagot az autók antennáira, szólaltassátok meg a harangokat, dudáljanak az autók, vonatok, és álljatok meg néhány percre némán megemlékezve, hogy végre eszméljen fel a magyar nemzet és követelje a jogos jussát. Meg kell követelni a mindenkori magyar kormánytól, hogy tegyen meg mindent a nemzeti egység visszaállítására, de ne hazaáruló szerzõdésekkel-, hanem olyanokkal, amelyeket mind az ENSZ mind a helsinki szerzõdések garantálnak!
Minden nemzetnek jogában van, emberhez méltó módon élni áttol eltekintve, hogy az ország hátár itt vagy ott lett húzva!
Elég volt a gyalázatból, elég volt a népirtásból!
Magyarok szólaljatok fel bárhol is éltek a világon, a világnak tudnia kell e tragikus évfordulóról.
Mondjátok el, azt hogy országunkat, a történelmünk leggyászosabb békeszerzõdése által nemcsak területének legnagyobb részétõl és népességének több mint felétõl fosztottak meg, hanem gazdasági erejétõl is: bányáitól, nyersanyagaitól, erdõitõl, varosaitól és vasútvonalai nagy részétõl.
Sajnos, az elszakított, területeken élõ magyarság sorsa nem oldódott meg. Õsi földjükön ma is másodrendû állampolgárok. Pedig 4.5 milliós létszámukkal Európa legnagyobb nemzetiségi csoportját képezik. A békeszerzõdések idején meghirdettek a népek önrendelkezési jógát, melyet Wilson amerikai elnök javasolt, és az új határokat a nemzetiségi határok menten illetve népszavazás alapján húztak volna meg. A konferencia azonban makacsul visszautasította a népszavazást. Csupán Sopron és környéke volt kivétel, ahol engedélyeztek a népszavazást. A varos és környékének lakói elsöprõ többséggel Magyarország mellett szavaztak.
Sajnos, az elmúlt 75 év szomorú tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az utódállamok kormányai nem tartják be a békeszerzõdésben vállalt kötelezettségeiket, sõt mindent elkövetnek, hogy a magyar csoportokat anyanyelvüktõl, hagyományaiktól és kultúrájuktól megfosszak, és saját nemzetükbe beolvasszak. Súlyos veszteségek értek a magyar kisebbségeket a kommunizmus 45 éve alatt. A földmûveseket államilag ellenorzott szövetkezetekbe kényszeritették, melyekben a mezõgazdaság teljesen tönkrement. A magyar és egyházi iskolákat, kulturális és tudományos intézményeket államosítottak. Iskolaikat, intézményeiket a kommunizmus bukása után sem kaptak vissza.
Nagy gondot jelent az anyanyelv használatának visszaszorítása. Színmagyar községekben, túlnyomóan magyar többségû varosokban sem lehet magyar feliratokat használni. Nemzeti ünnepeiken a magyarok nem énekelhetik a himnuszt, ami pedig vallásos ének. Mindez a sok megalázás, emberi méltóságuknak a folytonos megsértése, szüntelen megalázásuk nagy elkeseredést szül. Hozzájárul ehhez a gazdasági nyomorúság, a tömeges elbocsátások, melyek rosszindulatú megkülönböztetéssel elsõsorban magyarokat sújtanak. Emiatt az utóbbi 4-5 évben sokan telepedtek át Magyarországra, különösen Erdélybõl, a háború által sújtott Vajdaságból és Kárpátaljáról. Pontos adatok nincsenek, de sokan hagyták el otthonukat a jobb megélhetés, vagy egy éppen a Balkáni háborúk véget.
Koldus-szegényen, a megszállt területekrõl elmenekült magyarok százezreirõl gondoskodva, lelkileg összetörve kezdte el a csonka ország magyarsága annak idején az új életet. S annyi újabb megpróbáltatás ellenére, beleértve a 45 eves kommunista diktatúrát, ma Magyarország mégis Közép-Európa egyik legfejlettebb országa.
Nekünk Nyugaton élõ magyaroknak az a feladatunk, hogy az európai és észak-amerikai politikai fórumokat és kulcs személyiségeket állandóan tájékoztassuk a súlyos trianoni örökségrõl: a négy és félmilliónyi magyar kisebbség sorsáról, követeléseirõl és törekvéseirõl. Minden magyar kisebbségi csoport az önrendelkezési jogot követeli, mert csak ebben látja fennmaradásának biztonságát. Ezt a törekvést kell támogatnunk, a világgal közölnünk. A megvalósulás kerete az Európai Unió lehet. Nehéz feladat? Iszonyatosan nehéz. De fogjunk össze és bírni fogunk és élni fog a nemzet.
MAGYAR LEGYEN HITED,ÉS LESZ ORSZÁGOD!
|
|
|
