Honnan és miért indult el az a propagandahadjárat, amely Magyarországot Trianonhoz juttatta?
El kell ezt mondanunk minden érzékenységre való tekintet nélkül. Egyedül az igazság szabadíthat meg bennünket a hamis felfogásoktól, de az igaz csak az erélyesen szókimondó igazság lehet meggyõzõ erõvel azoknál, akik Trianon igazságtalanságait ránk zudították, vagy mindent elkövettek, hogy állandósíthassák.
Sok érdek kapcsolódott ahhoz, hogy Magyarországot elmarasztalják két fõbûnben. Magyarországnak "bûnösnek kellett lennie, mert (1) bûntársa volt a pángermánizmusnak, s mert (2) kirobbantotta a háborút". A propagandisták belevetették a közvéleménybe, hogy "a magyar nép veszett pángermánista".
Magyarország Európa bástyája
Írók, tudósok, politikusok korábbi magyarbarátok véleménye:
"A magyar vérét ontotta az emberiségért. Európát Hunyadi János mentette meg a török betörésétõl. Ez és önvédelmi harca a legnemesebb nemzetek közé emeli a magyart." (H. Doumerge)
Henrik Albert, Limburg grófja megállapította:
"... Hogy a barbárok szörnyû zsarnokságát nem szenvedjük, hogy a legkegyetlenebb szolgaság igáját nem hordjuk, azt Isten után a magyarok hõsiességének köszönhetjük. A keresztények valamennyien a magyarok jótéteményei következtében vannak biztonságban." (Busbequois: Contre les Turcos)
Ezt a hírnevet a magyarság akkor szerezte meg, amikor Masaryk szerint nem is létezett, s olyan hõsi küzdelmekben, mint Nándorfehérvár, Mohács, Kõszeg, Temesvár, Eger, Drégely, Szigetvár és "Szlovákiában" Érsekújvár, Vezekény, Nagyvárad... helyek, amelyekkel összehasonlítani a fehérhegyi komolytalan ütközetet valóságos szentségtörés. Mennyi hõsi viadal! Mennyi pusztulás!
"Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsõje az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek." (G. Herring /1838)
"A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, elõbb-utóbb fel fog támadni!" (Saint René Taillandier /1817-1879)
"Ó boldog Magyarroszág, ne engedd tovább gyötretni magad!" (Dante)
"Dicsõ származástok régiségével méltán büszkélkedhettek!" (I. Napóleon)
"Magyarország rendkívüli elõnye, hogy a szó szoros értelmében vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggõbb területe. Bármint alakulna is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában." (Reclus /1837-1916)
"Átok azokra, akik Magyarországon e pillanatban lábbal tiporják az emberi jogokat és az isteni törvényeket. E hõs nemzet hóhérait megátkozva, a mártírokat vígasztaljuk gyászos sorsukban. Átok a zsarnokokra és áldás a nemzetekre." (Victor Hugo /1853)
"A magyar nemzet a hõsiesség, a lelki nagyság és méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat az áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette?" (Michelet /1798-1874)
Európa azzal fizetett Magyarországnak, hogy területének és népességének kétharmadát a szomszéd népeknek ajándékozta, a magyar népbõl ötmilliót pedig szülõföldjén kényszerítette idegen uralom alá!
Trianon elõkészítése
Közép-Európa kérdése propaganda kérdéssé változott az Entente-hatalmak kezében, mert a lengyelkérdés igazságos megoldása sok politikai számítást húzott volna keresztül. Masaryk írja 1915 elején:
"Aggodalommal kérdeztem magamtól, hogy a háború tart-e olyan sokáig, mint én azt számítottam. Féltem, hogy a szövetségesek gyors gyõzelme esetén üres kézzel maradunk. Egy hosszabb háború több idõt adna, hogy propagandánkat kifejthessük... Ha a szövetségesek gyõzelme gyorsabban következett volna be, nem kaptuk volna meg függetlenségünket. Ilyen vagy olyan formában Ausztria fennmaradt volna." (Masaryk: Résurrection, 64)
Masaryk szerint "a XVI-XVII. században Magyarország nem is létezett, hanem Szlovákia lépett be az únióba". Ilyen hamisítást csak azért engedhetett meg magának, mert tudta, hogy minden hazugságát elhiszik.
A magyarfaló angol diplomata és író Harold Nicolson írta Peacemaking c. könyvében:
"Bevallom, hogy ezt a turáni törzset heves utálattal néztem és nézem. Miként rokonaik a törökök, ezek is sokat romboltak és keveset alkottak..."
Charles Andler írta 1915-ben:
"A magyarok bûnrészessége a németekkel egész könyvet kívánna.... Közismert, hogy a magyar politika már régóta elhagyta a józan utakat." (Le Pangermanisme Qui a voulu la guerre?)
A sok alkalmi propagandista mellett jelentkezett a specialista is Louis Eisenmann személyében, aki vitriolba mártva tollát elárasztotta könyveivel a Magyarországgal ellenséges viszonyban lévõ országokat. Eisenmann nagyon jól ismerte Magyarországot. Párizsban a magyar tanszék vezetõje volt, akit az akkori magyar kormány fizetett. A háború után mégis "elmaradt fizetését" követelte attól az országtól, amelynek a megrágalmazója volt. Élete vége felé, amikor látta, hogy más szelek fújnak, újra közeledett a magyarság felé.
"Elõre látva a világháborút minden ország sajtója pénzügyileg, anyagilag London és Párizs irányítása alá került, és azok a népek, amelyek így hozzájuk tartoztak szigorú szellemi rabságra jutottak... Pénz segítségével kierõszakolják az olvasók táborát és egész népeket az ellenség szolgálatából és azokat saját szellemi lobogójuk alá vezetik. Itt azután nem hallanak mást, mint amit tudniuk kell. Egy tudatos akarat rájuk erõszakolja a saját érdekeinek megfelelõ felfogást a világ eseményeivel szemben. Az újságok szenvedélyes cikkei, a képes újságok és folyóiratok, a Northcliffe-sajtó elégségesek ahhoz, hogy annyira belelovalják, megdolgozzák a népeket, hogy ezek maguk követelik a fegyvereket, kényszerítik a vezetõket olyan háborúra, amilyet ezek akartak." (Spengler, Déclin, II, 3.)
Ernest Denis francia tollforgató professzor, a gyászbéke egyik leghírhedtebb propagandistája elismerte a trianoni béke okozta bajokat, de azt tartotta, hogy ezek a Kis-Entente gyermekbetegségei. Ám, ha ezek a betegségek halálosak, akkor bocsánat, tévedett, de "Magyarországot akkor is mindenképpen fel kellett oszlatni, mert erre már elõre elköteleztük magunkat." (Praznovszky, NRH, t.67,401)
E. Denis intézkedik a balkáni országokról is:
"Románia megkapja Erdélyt, a bulgárokat kibékítjük a románokkal, szerbekkel, görögökkel..." (Masaryk in England) - Ez az államalkotó mûvészet mások területeinek az egyértelmû idaígérése volt.
Benesék munkája nehéz volt, mert a franciák elõtt hangzatos frázisokkal kellett bebizonyítani, hogy Ausztria-Magyarország lerombolása, Csehszlovákia megteremtése mennyire érdeke Franciaországnak.
E. Denis ezt mondta Benesnek:
"Én francia hazafi vagyok mindhalálig. Ha Franciaország biztosítani akarja jövendõjét kell, hogy gyõztes legyen ebben a háborúban. Barátokra és szövetségesekre is szüksége van. Ezeket én önökben látom, a jugoszlávokban, az oroszokban és általában a szlávokban. Ismerem a szlávokat, ragaszkodom hozzájuk..." (Masaryk: Résurrection)
T. G. Masaryk és E. Benes is propagandával teremtették meg Csehszlovákiát. Így írt errõl a csehszlovák állam elsõ elnöke Masaryk:
" A mi propagandánk demokratikus volt: ugyanis nemcsak politikusokat és hivatásos személyiségeket igyekeztünk megnyerni, hanem mindenekelõtt a sajtót és ezáltal a széles néprétegeket... Emellett természetesen mindenütt arra törekedtem, hogy kapcsolatot teremtsek a kormányokkal és különösen a külügyminisztériumokkal. Gyakran segítségünkre voltak olyan emberek, akiknek baráti kapcsolataik voltak döntõ államférfiakhoz és politikusokhoz: ügyvédek, bankárok, papok.
A propaganda-lélektan egyik fontos tanulsága: ne gondoljuk, hogy csak úgy szerezhetünk híveket egy politikai programnak, ha szüntelen és lelkesen hirdetjük és egyes pontjait elemezzük, - hanem lehetôleg közvetve foglaljuk le az embereket. Beszéljetek mûvészetrõl, irodalomról és bármirõl, ami a másikat érdekli és meghódítjátok. A gondolkodó fõt a politikai propagandával gyakran inkább csak elidegenítitek.
Minden országban a vezetõ városokban elõadtam a nagyközönségnek, de még gyakrabban szûkebb köröknek. Kapcsolatba léptem az egyetemekkel, különösen a törzstisztekkel, nemzetgazdászokkal s más szakemberekkel. Angliában sokat segített nekünk Hus. Szóval, aki kultúrpropagandát csinál, az kultúrpropagandát is végez...
A külföldi lapokat úgy szereztük meg, hogy vitába szálltunk a szerkesztõkkel, tulajdonosokkal, legfõképpen azonban cikkírással. Mindenfelé sajtóirodákat létesítettünk. Pénzzel nem dolgoztunk, azaz, nem fizettük le az embereket, de támogattam a tisztességes embereket, a mieinket és külföldieket egyaránt, ha megtudtam, hogy szükséget szenvednek..." (T.G. Masaryk: Világforradalom c. mûvébõl)
Az ítélethirdetés
Ilyen könnyen intézték el a felelõsök egy ország sorsát 1920-ban. Fel kellett darabolni azt az országot, amelynek soha semmi baja nem volt Franciaországgal, amelynek csak az volt a hibája, hogy belõle lehetett fizetni a szövetségeseket, hogy azt merte tapasztalatok után hinni, hogy a pánszláv-gondolat létezésében fenyegeti és hogy a kis népek nem arra valók, hogy a nagyobb népek elhibázott politikáját saját romlásukkal hozzák létre.
Tény az is, hogy Masaryk és Benes legfõbb pártfogója volt a szabadkõmûvesség. Nem követünk el vakmerõ ítéletet, ha merjük hinni, hogy mindketten szolgálatra berendelt hárompontos-testvérek voltak. Benes szemérmesen megjegyzi:
"A szabadkõmûves körökbe való bejutást lehetõvé tették bizonyos honfitársak és páholyok szerb tagjai." (Complicité du Vatican)
A szabadkõmûvességnek külsõ tagjai voltak az Emberi Jogok Lígája tagjai, akik a szabadkõmûvességnél is szenvedélyesebben harcoltak minden reakció ellen. Õk máig is a "külsõ szabadkõmûvességet" alkotják.
Nem volt tanácsos, hogy Benes nyiltan beszéljen a zsidókról, akik pedig a szabadkõmûvességgel egyenrangú pártfogóik lettek a nyugati hatalmaknak, következõképpen a cseheknek. A zsidók szellemi vezetõi a zsidó szellemû páholyokba csoportosultak. A new yorki B’nai B’rith páholy irányítása alatt akkortájt a világon kb 600 páholy mûködött. Ezek természetesen "a demokráciák" mellett kötötték le magukat, tehát a Központi Hatalmak ellen, elfeledkezve hogy hitsorsosaik százezrével éltek Németország és Ausztria-Magyarország területein. Mindkét birodalomban tekintélyes helyet foglaltak el. Meggondolatlanság volt amerikai hitsorsosaik részérõl az az állásfoglalás, amely igen sokba került elsõsorban Európa népeinek, de maguknak a zsidóknak is. [...amiért a háború vesztesei, köztük Magyarország, szimpátiával és pénzzel örökidõkre hetedíziglen maradnak nekik adósok.-TJ]
André Tardieu , aki az elsõ világháború alatt Franciaország fõbiztosa volt Amerikában, így beszél a zsidók politikai befolyásáról Washingtonban:
"Miután néhány hetet Washingtonban töltöttem, észrevettem, hogy minden lépésnél elõre nem látott nehézségekkel találom szemben magamat. Megtudtam hamarosan, hogy a 3 milliónyi amerikai zsidóság többsége a cionizmus pártolója, és hogy vezérük Louis Brandeis cseh eredetû zsidó, a legfelsõbb bíróság tagja W. Wilson elnök bensõséges barátja. Azért, amikor 1917. novemberében Balfour kijelentette, hogy a zsidók nemzeti otthont kapnak Palesztinában, azonnal megtáviratoztam a francia külügyminiszternek az amerikai zsidóknak küldendõ távirat szövegét, mely szerint ‘Franciaország ugyanazon kötelezettségeket vállalja, mint Angolország’. Amikor megkaptam a táviratot, elvittem Brandeishez, aki sírt örömében. Megmutattam Wilsonnak, aki azt mondta: ‘Mélységesen boldog vagyok, hogy Franciaország ilyen jogos ügyben ezt az álláspontot foglalta el....’ " (Malheurs de la Terre Promise dans l’année de Münich/Notes de la Semaine, 147-149)
1917. július 21-én Wilson USA elnök ezt írta mindenesének House ezredesnek:
"Miután a háború befejezõdött, akkor rájuk (i.e. az Entente hatalmaira) kényszeríthetjük a mi szempontjainkat."
Az emberiség már régóta látja, mit eredményezett ez a hiszékenység. De azokban az országokban, amelyek annyit beszélnek kollektív felelõsségrõl, gondoltak-e a magukéra, amikor egy országot feldaraboltak, azonkívül, hogy magukat igazolják, még meg is gyaláztak...!? E mûveletben - mint Mauriac megjegyzi - nagyon sokan résztvettek:
"Mindnyájan cinkostársak vagyunk a hazugságban: egyházak, akadémiák, politikai pártok, munkás szakszervezetek. Vitatkozás közben a régi keresztény és humanista kifejezéseket használjuk, mintha ezek még mindig érvényben lennének."
"Amikor a magyar kérdés a béketárgyalás elé került, Magyarország sorsa már meg volt pecsételve. A naív magyar közönség még ma is azon kesereg, hogy Magyarország felosztását az okozta, hogy nem ismertek bennünket. E felfogás veszedelmes önáltatás.
Magyarország tönkretétele hideg számítások következménye. Ha a béketárgyalásokon el is hangzott néha egy-egy gyenge hang Magyarország mellett, azt vagy az érdek sugallta vagy az érdek összevegyülve a méltányossággal. Mindegyik a saját, nagyobb ‘jogos’ érdekével foglalatoskodott. A magyar ‘békét’ a propagandisták készítették elõ és erõszakolták az államférfiakra, következésképp Trianonban nem arról volt szó, hogy kinek van igaza, hanem egyedül arról, hogy bizonyos érdekek kinek akarnak igazat adni." (Herni Pozzi)
A magyar békeküldöttséget Párizsban egyszerûen internálták! El kellett fogadniuk minden vita nélkül a trianoni igazságtalanságokat.
Miután a döntést már meghozták, (!) Apponyi Albertnek végre sikerült felszólalnia:
"Ne bánjanak ezzel a néppel úgy, mint egy nyájjal. Most amikor el kell dõlnie, hogy a jog és a szabadság hangzatos szavait õszintén értelmezik-e, ezekre a szent elvekre hivatkozva kérem a népszavazás elrendelését. Elfogadjuk eredményeit, bármilyenek legyenek is azok. Ha ellenfeleink visszautasítják a népakaraton nyugvó igazságos döntést, megidézem õket az emberiség lelkiismeretének ítélõszéke elé. Ellenségeink elzárkóztak a népszavazás gondolatától... Ezért mondhatom, hogy békeszerzõdésben nem fontolták meg sem a természetes határok, sem a gazdasági törvények jelentõségét." (Négociations, t.I.)
"Az Entente-hatalmak ítéletet mondtak egy ország felett anélkül, hogy elõzetesen meghallgatták volna. Ezek szerint már a békekonferenciát megelõzõ titkos tárgyalások során elhatározták Magyarország feldarabolását." (Yves de Daruvár)
A csehszlovák szociáldemokrata párt egyik vezetõ tagja:
"Azt mondták nekünk, hogy nyomuljunk le egészen a Dunáig. Az új csehszlovák határok tekintetében az egyesült hatalmaknak az az álláspontja, hogy bizassék a mi mérlegelésünkre, mennyi területet kívánunk magunknak." (Seymour, Les Débris de l’Autriche-Hongrie)
Ezek után még csodálkozunk Masaryk és Benes propagandamunkáin?
"Mindaz, ami Párizsban történt nagyon fontosnak látszott, ugyanakkor komolytalannak is. Úgy látszott, hogy a döntések nagyon súlyos következményekkel lesznek az emberiség jövõjére nézve, s mégis mintha a levegõben valami azt suttogta volna, hogy az ige nem lett testté." --"Mentõl tovább tanulmányozzuk a békekonferencia mûvét, annál inkább látjuk, hogy az egész tárgyalási eljárás alapvetõ intellektuális becstelenség volt, amely nagyon hozzájárult a békeszerzõdés tekintélyének a lejáratásához ." (J. Maynart Keynes, Essays in persuasion; Cobban Alfred 34, Bréal 166, Le Temps, 6 Févr.1919; Pozzi, La Guerre Revient, 204-205)
"Ami a nyilvános üléseken történt, már elõre elhatározták. A megegyezések, zsarolások zárt ajtók mögött történtek." (H. Pozzi, Les Coupables)
Lloyd George mondta 1928-ban:
"Voltak olyan szövetségeseink, akiknek minden bizonyítéka hazug volt. Hamisított adatok alapján döntöttünk." (Bréal, 194, Zolger István, Slovenski Narod/1921.jún.2.)
John Maynard Keynes angol nemzetgazdász ezeket mondta a Párizs környéki tárgyalásokról:
t"Mintha Párizsra lidércnyomás nehezedett volna. Mindenkin a betegség tünetei látszottak. Közeli fenyegetõ katasztrófa légköre volt érezhetõ a léha színtéren; az emberek kisszerûsége volt megállapítható azokkal a nagy feladatokkal szemben, melyek megoldása elõttük állt..."
Az új világ elindult útjára 1919-ben, nagy utat tett meg napjainkig, de hol van a béke? Hol vannak az akkori célkitûzések? És hol vannak az akkor propagandára, hazugságokra alapozott államok?
|
|
|
