Bár a parlamenti választások Magyarországon, a kampány Szlovákiában, valamint a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadása is eléggé felperzselte az amúgy is tüzes szlovák-magyar viszonyt, további olaj a tűzre, hogy ekkorra esik a trianoni szerződés aláírásának kilencven éves jubileuma is. Magyarország méltó megemlékezést akart, azonban könnyen lehet, hogy a magyarság számára most is károkat okozott június 4.
Választások itt is, ott is
A magyar-szlovák viszony júniusi eszkalálódásához számos tényező hozzájárult. Kiindulópontnak tekinthetjük a magyarországi politikai helyzet gyökeres (forradalmi?) megváltozását, melynek következtében a nemzeti identitás kérdését sokkal inkább a szívén viselő országgyűlés ülhetett össze. Már a választás előtti közvéleménykutatási eredményekre reagálva finoman szólva is jelentős távolságtartás volt jellemző Magyarország irányába a szlovák kormány részéről. Ekkor már javában tartott a választási kampány északi szomszédunknál, így el is értünk a konfliktusokat kiélező második tényezőhöz.
Állampolgárság
A regnáló, korrupciós ügyekben megázott, gazdasági válság miatt sarokba szorított, ezek miatt pedig jelentős népszerűségi deficitben szenvedő szlovák kormánynak nem is jöhetett volna jobbkor a valós problémákról a figyelmet elterelő „magyarveszély”. Amint a magyar kormányzati pozíció (akkor még csak) várományosa bejelentette, hogy első intézkedései között benyújtja a kettős állampolgárságról szóló törvényt (amely kérdésben 2004. december 5-én tartott népszavazás érvénytelen volt), Bratislava rögtön válaszlépésen törte a fejét.
Az új magyar parlamentnek már ultimátumként érkezett: Amennyiben a szlovákiai magyarok kettős állampolgárságot kapnak, úgy módosítják az állampolgársági törvényt, hogy ha valaki felveszi egy másik ország állampolgárságát, az rögtön veszítse el a szlovákot. Ekkor számos támadás érte a leendő kormányt arra vonatkozóan, hogy ha valóban érzékeny a határon túli magyarok helyzete iránt, akkor a törvénymódosítást a szlovák választások utánra halasztja. Azonban a parlamenti többség az erős és cselekvőképes politikai erő képét mutatva, a „tiszta lelkiismeretre hivatkozva” rögtön elkészítette, majd el is fogadta módosító tervezetét. Fico is bebizonyította: nem tréfál, s valóban elfogadták a korlátozó jellegű módosítást Szlovákiában.
Már 90 éve
Mindennek a tükrében nem váltott ki akkora örömünnepet a kettős állampolgárságról szóló törvény, mint amekkorát 2004-ben kiválthatott volna. Tehát nem volt elég a nemzeti érzéseken való lovaglásból, s a magyar parlament június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította, melyet alapesetben sem hagynának szó nélkül a Dunától északra, egy hétre a választások napjától azonban kiváló lehetőség, hogy újabbat üssenek a „magyar kártyával”. Június 4-re tehát a határ mindkét oldalán emlékezni fognak. Egyik oldalon emlékeznek, a másikon emlékeztetnek!
Hogyan emlékeztetnek?
Jan Slota a „fenyegető” magyar revízió ellen a fennálló határokat jelöli meg, s Révkomáromban állít Trianon-emlékművet, melyhez a Smer teljes támogatását adja nem akarva lemaradni az ettől várt politikai haszonról. A nemzeti párt elképzelései szerint azonban nem csak itt, hanem Szlovákia több pontján avatnának Trianont üdvözlő emlékműveket. A szerződés a slotai olvasatban lehetőséget nyújtott más nemzeteknek, hogy kitörjenek a magyar fennhatóság alól. A fő események azonban Komáromban történnek.
Az SNS és a Smer a pártvezetők és közjogi méltóságok kíséretében állít emlékművet a határon. "Meg akarjuk mutatni a magyar nemzetnek, hogy hol a trianoni határ. Meg akarjuk mutatni Komárom képviselőinek, hogy nem fogják nekünk megmondani, mit tehetünk meg egy szlovák városban" – mondta Slota. Azt meg kell jegyezni, hogy a nemzetiek már régóta vitában álltak a magyar városvezetéssel, mivel nem engedélyezték a szláv népeket megtérítő Cirill es Methód szobrok városközpontban való elhelyezését. A június 4-i akcióval kiköszörülhetik a csorbát.
Slota eredetileg öt emléktáblát igért, azonban csak három kerül avatásra. Az elsőt június 3-án adták át és szerelték fel Pozsonyban, a Főposta épületére. Ez azért fontos, hogy a szlovák fővárosba látogató külföldi turisták is lássák, milyen nagyra tartja a Trianoni Szerződést a szlovák állam és nép - hallhatjuk Slota szavait. Amikor a leleplezésnél a vászon elakadt a tábla tetején, Alojz Hlina polgarjogi aktivista a bámészkodók közül Slota segítségére sietett, felmászott a homlokzaton és kiszabadította a vásznat. Újságíróknak kijelentette: ő egy szabad ember, s mint ilyen, ezt is megteheti. Bár korábban több "ingyencirkuszt" is szervezett Slota ellen, most kijelentette: csak rablelkű emberek tartják távol magukat ettől az eseménytől - olvasható a Felvidek.ma hirportálon.
A történelmi megközelítésnek is teret adva "A Trianoni békeszerződés és a jelen" címmel rendez konferenciát az SNS és a Matica Slovenska, melyen igazolhatják Szlovákia területére vonatkozó jogalapjukat. Ezután a résztvevők felvonulást tartanak a városban. Az „ellen-trianoni” emléktábla avatásának körülményeiről napokig nem osztott meg információt a párt, ezáltal az emlékeztetők helyzeti előnybe kerülhettek az emlékezőkkel szemben.
Mire jó mindez?
Természetesen egy héttel a szlovák választások előtt a Smer es szövetségese az SNS úgy állhatnak a nyilvánosság előtt, mint a nemzet hű védelmezői. Most senki sem beszél a gazdasági, társadalmi problémákról, korrupcióról. Azok a problémák tehát, amelyek ezen pártokat hátrányosan érinthetnek, most háttérbe szorulnak, mely jelentős politikai tőket jelent számukra. A szlovák kormány aktív fellépése a nemzeti érdekek védelmében akár százalékokban is megmutatkozhat június 12-én. Kijelenthető, hogy nem a trianoni jubileum lesz az az esemény, mely lehetőséget kínál a közös történelmi visszatekintésre, értekelésre, és a realitás talaján álló jövőkép felvázolására. A két ország belpolitikai viszonyai nem teszik mindezt lehetővé.
|
|
|
