Háború dúl kertjeink alatt, de azt is mondhatnánk: már évtizede háború dúlja kertjeinket.

Mivé lett Kórógy, Szentlászló és a többi nyolcszáz esztendős magyar falu? Hova futott délvidék lakóinak egy része? Hol van az onnét hiányzó, legalább százezer magyar? Akik még megmaradtak a második világháborút követő magyarítás után is!

Holott még a harmincas évek végén is mintegy félmillióan éltek a csonkolt határ közvetlen közelében! Gyorsan Feledünk? Akkor gyorsan is pusztulunk! Ezt mint törvényt kéne számontartani! Akárcsak azt, hogy a ma dúló háború, Koszovó (rigómező) gyötrelme, nem istencsapása! Hanem az emberek alattomos és hazug "békemunkálkodása" nyomán elvetett sárkányfog vetemény kikelése s annak véres gyümölcse.

A Versailles-ben hamis adatok nyomán, henyén és hanyagul torzított s nem ellenőrzött, majd a Trianon palotában véglegesre erőszakolt diktátum egyenes és várt következménye! Jórészt azok az országok bombáznak, amelyeknek hajdani államférfiai ezt az állapotot - például Jugoszláviát - erőszakkal és ellentmondást, az igazság szavát sem tűrően létrehozták. Hiába intett Francesco Nitti több könyvét is ennek szentelve már csaknem nyolcvan vagy Henri Pozzi csaknem hetven éve, két művét, melyek magyarul is olvashatók e témával kapcsolatban. Az államok és államférfiak nem tanultak sem ebből, sem tízmilliók halálából. kínjából, nyomorúságából! Hány világháború és balkáni háború kell még, hány millió ember kiirtása, száműzetése, hogy ezt a tényt megjegyezzük és legfontosabb sorskérdéseink között tartsuk számon!? Ha ezekre most, a háborús napokban nem kérdezünk rá az annyit jelent, mintha azt kívánnánk, hogy vesszen a magyar!

És bennünket is tovább nyomorít Trianon ragálya.

Még ma is sokan félnek attól, hogy ezt a szót, "Trianon", kimondják. Pedig a félelem is rossz tanácsadó és nem erősíti önvédelmi képességeinket. még gyöngébbé és kiszolgáltatottabbá tesz. És azt eredményezi, ami napjainkra kialakult! Vagyis a köröttünk élő népek s főként egyes politikusaik nyomására, úgy viselkednek velünk, valamint a hozzájuk csatolt országrészek magyarságával szemben, mintha mi kaptunk volna országukból területet és népességet! S ahogy például Romániában is egyértelmű tapasztalat, bármilyen rendszer is volt, ez a magatartás, lélekállapot, közhangulat stb. sosem változott Trianon óta!

Ez tipikusan a tolvaj lélektana, aki maga kiált rendőr után, remélve, hogy ezzel eltereli a figyelmet a valóságról. Amíg tehát félünk - noha az igazság a mi oldalunkon van! - addig egyre rosszabb lesz nekünk! Ez is Trianon ragályához tartozik! Ugyanakkor léteznek belső erők minden téren, ha úgy tetszik minden szakmában vagy tudományágban, ahol igyekeznek megvalósítani a belső trianonizálást. Szinte kényszerítenének a bűntudatra, a kisebbségi érzésre, általában is a meghunyászkodásra.

Tehát Trianon ragályához tartozik a félelemkeltés és annak fönntartása, táplálása minden lehető módon. Főként ennek a következménye a Trianonban történt hamisítások, sanda hazugságok csalárd diktátumának elfedése, az ezzel kapcsolatos ismeretek tudatos háttérbe szorítása, tehát a tudatlanságban való tartás biztosítása. Ezt a magyar országállapotot viszont állam és párt (ma pártok!) igyekeztek és igyekeznek fönntartani. Bátor és jó dolog, hogy a mai kormány feje Orbán Viktor és minisztere Kövér László már arról szóltak több alkalommal is, hogy fontos a délvidéken elszakított magyarság számára a területi autonómia! Mi tegyük hozzá, hogy ennek teljes fokú garanciája a fontos! Ha ezt nem tudják megadni, akkor csakis a népszavazásos és méltányos határmódosítás segíthet, és ez nem csupán a magyar igazság kérdése, hanem hosszú távú európai érdek!

Kiss Dénes
a Trianon Társaság társelnöke

Trianon Ez a név, hogy Trianon nekünk magyaroknak fájó és nagyon tragikus. 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-i palota kis Trianon kastélyában 16 óra 30 perckor íratták alá velünk a "Trianoni Békét". Ezt a fogalmat - kényszer szerződést - a nemzet minden tagjának a szívében kell őrizni mindaddig amíg e tragédia orvoslására nem kerül sor. mit érezhettek azok a családok akiknek háza az új határvonal miatt a megcsonkított Magyarországon maradt, de a kutat az állatállományt, a kertet már egy idegen ország birtokolta. Ez a diktátum egy gonosz ördögi terv része volt amely milliókat szakított el egymástól - családokat, barátokat, egymást szerető embereket, közösségeket. A Magyar Királyság 325.411 km2 területéből elvettek és szétosztottak 232.448 km2-et, meghagytak a magyaroknak 92.963 km2-et, a közel 21 millió lakosból idegen uralom alá helyeztek 13.271.370 lakost így a megcsonkított Magyarországnak maradt 7.615.117 lakosa.