A revíziós mozgalom egyidos a trianoni szerzodéssel. Sot valamivel idosebb is annál. Még messze voltunk attól, hogy Magyarország képviseloit a párizsi béketanács elé meghívják, amikor már megalakult a Terület Védo Liga, és egyik tiltakozás a másikat érte az ország földarabolása ellen. Apponyi tiltakozása a legfobb béketanács elott.

Nemzetközi vonatkozásban minden revíziós propaganda oséül azt a beszédet kell elfogadni, amelyet Apponyi Albert, a Párizsba küldött magyar békedelegáció elnöke 1920. január 16-án mondott a legfobb béketanács elott s amelyben elore megjósolta, hogy ha a Magyarország elé írott békefeltételek életbelépnek, azoknak milyen végzetes hatásuk lesz nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára. "Európa újjáépítése és az európai viszonyok megszilárdulása összeférhetetlen Magyarország földarabolásával" - hirdette valóságos jóstehetséggel Apponyi.

Majd így folytatta: "Be kell látniok, hogy Magyarország szétdarabolása az európai viszonyok konszolidálása helyett még súlyosbítaná a zavaroknak, válságoknak és ellentéteknek azt a korszakát, amelynek Önök saját állításuk szerint nemeslelkuen végét kívánják vetni." - Magyarország számára különös erkölcsi tokét jelent Apponyi expozéjának az a része, amelyben az elszakításra ítélt részek számára népszavazást követelt: "Az igazság megállapításának legkitunobb eszköze a népszavazás, mi a magunk részérol határozottan követeljük annak pártatlan ellenorzés mellett való alkalmazását. Mi belenyugszunk az eredménybe, bármi legyen is az!"

Az Apponyi expozéját követo napon még a velünk szemben vak gyulölettel viselkedo francia sajtó egyik orgánuma is kénytelen volt megállapítani, hogy Apponyi "nem ügyetlenül" érvelt. Ma tíz esztendo távlatából visszanézve, azt kell mondanunk, hogy Apponyi nagyszeruen érvelt. Mind azt a jóslatot, amelyet beszédében megtalálhatunk, az elmúlt esztendok teljes mértékben igazolták és minden érvnek, amellyel a revízió mellett hadakozni lehet, legalább a csiráját megtalálhatjuk abban a csodálatos szónoki remekmuben, amelyben Apponyi egy ellenséges világgal szemben vette védelmébe a magyar nemzet igazát.

A békedelegáció angol és amerikai tagjai az eroszakos békék ellen.

Lloyd George, aki a legfobb béketanácsban Angliát képviselte, miután Apponyi beszédét befejezte, a következo kérdéssel fordult hozzá: "A Magyarország számára kijelölt határokon kívül laknak-e egy tömbben élo magyarok?" - "Óh igen!" - felelte Apponyi és Teleki Pál ismeretes térképén az állítását igazolta is. Azon az érdeklodésen, ahogyan Apponyi magyarázatait figyelték, meglátszott, hogy a legfobb béketanács tagjai, akik meglehetosen tájékozatlanok voltak Közép-Európa ügyeiben, egész új dolgot hallanak.

Amikor ez történt, Clemenceaunak a fiókjában már ott volt Lloyd George "Egynémely szemlélodés a békekonferencia részére a feltételek végleges tervezete elott" címu memoranduma, amelyben a következo mondatok olvashatók: "Nem lesz béke délkeleti Európában, ha a most életrekelo minden kis állam határain belül eros magyar irredenta lesz. Amennyire emberileg leheto, én a béke alapelvének óhajtanám tekinteni, hogy a különféle fajok anyaországukba kebeleztessenek be."

Lloyd George és az angol békedelegáció a kulisszák mögött ekkor már eros harcban állott az eroszakos békéknek azzal a tervezetével, amelyet Clemenceau és Poincaré képviseltek. Lloyd George számos nyilatkozatából kiderül, hogy o az egész békemuvet nem vette komolyan s azt hitte, hogy a képtelen intézkedések egy vagy két esztendo múlva amúgyis revízió alá kerülnek. Keynes tanár, az angol békedelegáció tagja már megírta: "A béke gazdasági következményei" címu tanulmányát, amelyben rámutatott milyen romboló következményei lesznek a Párizsban elkövetett tudatlan és felületes Európa rendezésnek. William Bullitt, az amerikai delegáció tagja ugyanekkor már elküldte Wilsonhoz azt a csalódott hangú levelét, amelyben lemondott a delegáció tagságáról, mert az új békék igazságtalanságaiból új háborúk fognak származni: "A béketárgyalásoknak Santungot, Tirolt, Magyarországot, Kelet-Poroszországot, Danzigot és a Saar területet érinto határozatai kétségkívül újabb nemzetközi konfliktusokat fognak eredményezni." Bullitt már ebben a levélben követelte azt, ami késobb be is következett, hogy az Egyesült Államok tagadja meg ezeknek a szerzodéseknek az aláírását.

A Pesti Hírlap négynyelvu propagandaszáma.

A gyulölködés és a bosszú atmoszférája azonban akkoriban még túl eros volt ahhoz, hogy a józan belátás elvei érvényesüljenek. A Chateau de Madridban internált magyar békedelegáció tagjai reménytelen küzdelmet vívtak a lehetetlen békeszerzodés tervezetének paragrafus tömege ellen. A küszködo magyar delegációnak kívánt a Pesti Hírlap segítséget nyújtani azzal, hogy 1920. február nyolcadikán sok ezer példányban szétküldött a világba egy magyar, francia, angol és olasz nyelven nyomtatott Pesti Hírlapot, amelyben Horthy Miklós akkori fovezérrel, Huszár Károly miniszterelnökkel és Csernoch János hercegprímással élükön, a magyar közélet kitunoségei vonultak föl a tervezett béke igazságtalanságai ellen, így: Wekerle, Andrássy Gyula, Wlassics, Szterényi, Teleki Pál, Herczeg Ferenc, stb.

Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. - László Fülöp festménye. A Képzomuvészeti Társulat jogosításával.

Teljes joggal állíthatjuk, hogy a Pesti Hírlapnak ez a külso kiállításban is formás, térképekkel és grafikonokkal díszített négynyelvu száma minden magyar revíziós propagandairatnak és könyvnek az ose. Három hét sem telt el a békefeltételek nyilvánosságra jutása óta, amikor a Pesti Hírlap ebben a külön kiadásában heves támadást intézett ellenük. A három különbözo idegen nyelven nyomtatott példányokat megküldték a legfobb béketanács tagjainak, minden angol, olasz, francia miniszternek, az angol, olasz, francia parlamentek tagjainak, a nemzetközi politikai élet kimagasló alakjainak, a nagy világlapoknak és így tovább.

A Pesti Hírlap propagandaszámai kellemes meglepetést keltettek a magyar békedelegáció tagjai között, akik elszigetelt helyzetükben legjobban tudták értékelni a segítoakció jelentoségét és fontosságát. "Ez nagyon szép dolog volt és a Pesti Hírlap nagy szolgálatot tett vele a magyarság ügyének" - jelentette ki Apponyi Albert a Pesti Hírlap Párizsba küldött munkatársa elott. Teleki Pál véleménye ez volt a dologról: "Az akciót nagyon jónak tartom ... a legjobb idoben jelent meg ... hazafias cselekedetnek tartom, hogy Légrádyék vállalkoztak ennek az újságnak a kiadására". "Nagyon örülök, - mondta ugyanekkor Bethlen István, - hogy a Pesti Hírlap vállalkozott arra, hogy azt a hézagot, amelyet mindenütt találunk és amelyet, tekintve azt, hogy minden publicitástól el vagyunk vágva, kiküszöbölni alig lehet, a maga erejébol kitöltse." "Nagyon óhajtandó volna, - tette hozzá - hogy a Pesti Hírlap a jövoben is, amikor a publicitásra talán még nagyobb szükségünk lesz, egy és más kérdésben a külföldön helyzetünk ismertetésére törekedjék." Magyarország mai miniszterelnökének ezt a tíz év elott kifejezett óhaját teljesítette a Pesti Hírlap az "Igazságot Magyarországnak!" címu album kiadásával.

Arra az ellenséges és fagyos légkörre, amelyben a trianoni béke megszületett, jellemzo, hogy a sok ezer példányban szétküldött propagandaszámra aránylag nagyon kevés külföldi levél érkezett. Közöttük a legérdekesebb egy olasz levél, amelynek a megérto hangja már elore jelezte, hogy a háború utáni Magyarország volt ellenségei között elsosorban Olaszországtól remélhet jóindulatot és barátságot. Rizetti szenátor ebben a levélben meleg rokonszenvvel szól Magyarországról, s azt a véleményét nyilvánítja, hogy Európa békés fejlodése érdekében el kellene állni Magyarország földarabolásától.

Tiltakozások a békeszerzodés aláírása és ratifikációja ellen. Ilyen ellenséges és fagyos légkörben természetesen a magyar békedelegáció fáradozása sem járhatott eredménnyel. Hiába való volt a delegáció nagyszeru fölkészültsége, a válaszjegyzékek tömege. A legfelsobb béketanács nem változtatott a békefeltételeken. Fenyegetett, kényszeru helyzetünkben a szerzodést 1920. június negyedikén aláírtuk és november tizenharmadikán ratifikáltuk.

Akármilyen kényszerhelyzetben voltunk is, természetesen ez sem ment simán és ellentmondás nélkül. Az elszakított területek menekült magyarsága a béke aláírásának napján tünteto fölvonulást rendezett Budapesten, a nemzetgyulés ülését a gyász jeléül fölfüggesztették. Másnap a nemzetgyulésen Czettler Jeno Magyarország 36 legnagyobb egyesületének megbízásából tiltakozást olvasott föl a békeszerzodés aláírása ellen. Az elnök pedig kijelentette, hogy a nemzetgyulés a fölolvasott kiáltvány minden betujével egyetért. A Pesti Hírlap a béke aláírásának alkalmából statisztikai adatokkal és magyarázó szöveggel boven ellátott térképalbumot adott ki azzal a céllal, hogy a nemzetben az öntudatot és a lelkek erejét megszilárdítsa. A Pesti Hírlap egyébként vezércikkeiben hevesen küzdött úgy a szerzodés aláírása, mint ratifikálása ellen.

A békeszerzodés ratifikálása hasonló tiltakozások közben történt meg. Az eloadó, aki a ratifikációt ajánlotta, a kényszerhelyzeten kívül nem tudott más érvet fölhozni a ratifikáció mellett, mint a Millerand-féle kíséro levelet, amely a határrendezés alkalmából megejtheto határmódosítások ígéretével felkeltette azt a reménységet, hogy a békeszerzodés kegyetlen intézkedéseit nem fogják teljes merevségükben alkalmazni. Hogy azután a Millerand-levél ígéreteibol semmit sem tartottak meg, az ma külön érv a trianoni szerzodés revíziója mellett.

Baldwin, Asquith és Lansing lesújtó véleménye a békeszerzodésekrol.

Ebben az idoben világosfeju politikusok már Magyarországon kívül is kezdtek tisztába jönni azzal, hogy a párizsi gyulöletbékék nem javára, hanem veszedelmére szolgálnak Európának. "A béke a versaillesi szerzodés aláírásának napján szunt meg" - mondta Baldwin, aki késobb a miniszterelnöki székben Lloyd George utódja lett. "Ez a béke nem államférfiak munkája", - jelentette ki Asquith. - "Sem értelme, sem értéke nincsen. Ez nem az a tiszta béke, amely a háború befejeztével végét vethetné a további háborúknak." Lansing, az Egyesült Államok államtitkára, aki tevékeny szerepet játszott a párizsi béketárgyalásokon, már ebben az idoben lesújtó véleményt hangoztat az elért eredményrol: "A békefeltételek mértéktelenül kemények és megalázók, közülük sok nem teljesítheto. Az igazság mellékes, minden az eroszak." Angol államférfiakra hivatkozik, akiknek szintén az volt a véleményük, hogy "a szerzodések cselszövények és rablási vágy eredményei, értelmetlenek és keresztülvihetetlenek." Nittirol, aki késobb több könyvet írt a revízió mellett, köztudomású, hogy már a békefeltételek megszövegezése idején igyekezett mérsékelni a Magyarország ellen tervezett igazságtalanságot, de hiába. Azt lehet mondani, hogy a Párizsban kötött békékkel, közöttük a trianoni szerzodéssel, már megszületésük pillanatában is csak Franciaország és a kisantant voltak megelégedve. Amerikában nem ratifikálják, Angliában a ratifikáció alkalmából hevesen támadják a trianoni szerzodést, amelynek a fogyatkozásait Briand is elismeri.

Nagyon érdekesek és nagyon tanulságosak azok a megnyilatkozások is, amelyek a trianoni béke ratifikációját a külföldön kísérték. Azt tudjuk, hogy a trianoni szerzodést az Egyesült Államok egyáltalában nem ratifikálta. Mégpedig azzal a célzattal, hogy a leghatározottabban tüntessen a szerzodésbe foglalt igazságtalanságok ellen.

A ratifikáció azonban nem ment simán a francia és az angol parlamentekben sem. Mind a két helyen tekintélyes hangok emelkedtek a szerzodés fogyatkozásai ellen. Franciaországban maga Guernier eloadó is elismerte, hogy a békeszerzodés rendkívül súlyos, s amikor annak az elfogadását ajánlotta, a Millerand-féle kíséro levélre hivatkozott, amely szerinte lényeges módosításokra ad lehetoséget. Margain képviselo megállapította, hogy a Millerand-féle kíséro levél "már magában véve is bevallása a kormány részérol annak, hogy a békemu rossz." Ezt maga Briand, az akkori miniszterelnök és külügyminiszter sem tagadta, mert ugyanezen az ülésen kijelentette, hogy: "a magyar határ bizonyos fokig önkényesen van megvonva. Elég, ha egy térképet megnézünk, és azon követjük a határvonalat, amely egyébként nem feltétlenül végleges, s amely, tudjuk meg mindjárt, nem feltétlenül szentesíti az igazságot. A határ bizonyos érdekeket sért és ezért bizonyos kiigazításokra lesz szükség."

Az angol parlamentben már a ratifikációt megelozoleg éles támadások hangoztak el a trianoni szerzodés ellen. 1920. március 25-én a képviseloházban Captain Elliot, március 30-án pedig a lordok házában lord Newton, Viscount Bryce, lord Montagu, lord Sydenham, Lord Weardale, Marques of Crewe szálltak síkra Magyarország igazsága mellett. 1921. május havában a ratifikációs vitában hatvantagú képviselocsoport követelte a trianoni szerzodés ratifikációjának a megtagadását. A felsoházban pedig lord Newton, lord Bryce és lord Phillimore kívánták ugyanezt. Lord Curson külügyminiszter csak egyetlen egy érvet tudott fölhozni a ratifikáció mellett, a Millerand kísérolevelében foglalt ígéretet.

Franciaország már 1920-ban felajánlotta Magyarországnak a trianoni szerzodés revízióját.

Amint láttuk, minden ratifikációs vitában nagy szerepet játszott a Millerand-féle kísérolevél. Magyarországban is, Angliában is, Franciaországban is azzal bíztatták az elégedetlenkedoket, hogy a Millerand-levélben megígért határkiigazítás orvosolni fogja a legkirívóbb igazságtalanságokat. Késobb még rátérünk, a gyakorlatban hogyan váltották be a Millerand-féle kísérolevél ígéreteit. Ezt megelozoleg azonban el kell mondanunk a Fouchet-jegyzék történetét.

Alig száradt még meg a tinta a trianoni szerzodésen, amikor 1920. július 24-én, Fouchet budapesti francia fomegbízott, jegyzéket adott át a magyar kormánynak, amelyben a francia kormány hivatalosan felajánlotta, hogy Magyarország és az utódállamok között kész olyan tárgyalásoknak a közvetítésére, amelyeknek a céljuk, hogy "egyrészt orvosoljanak bizonyos gazdasági és néprajzi igazságtalanságokat, másrészt kiegészítsék a kisebbségek védelmének biztosítására már létesített határozmányokat."

A hivatalos Franciaország tehát hat héttel a trianoni szerzodés aláírása után hivatalosan elismeri a szerzodés revíziójának, a néprajzi és területi igazságtalanságok orvoslásának a lehetoségét. Ennek a nagylelku kezdeményezésnek azonban volt egy szépséghibája, amire rámutat Leon Blum francia szocialista vezér a Populaireben írott cikkében: "Hogyan? A békeszerzodéseket követo napon már maga a francia kormány élén Millerand miniszterelnökkel, elismerte, hogy a szerzodések Magyarországgal szemben súlyos néprajzi és gazdasági igazságtalanságokat tartalmaznak! De hiszen ez egyértelmu a revízió kilátásba helyezésével. És milyen föltételek mellett került volna erre sor? A magyar államvasutaknak egy francia csoport részére való bérbeadása fejében Millerand hajlandónak mutatkozott, hogy Magyarország határait saját szövetségeseinek, a kisantant kárára kiigazítsa."

A francia pénzcsoport üzlete nem jött létre. Amire Millerand egyszerre lemondott a közvetítésrol.
Egyáltalában nem gondoltak a Millerand-féle kíséro levél ígéretének beváltására.
Amint láttuk, a Millerand-féle levélben foglalt ígéret, amely kilátásba helyezte a határmegállapítás legkirívóbb igazságtalanságainak a kijavítását, foindokul szolgált a trianoni szerzodés magyarországi ratifikációjára. Bizonyítékaink vannak azonban rá, hogy a velünk szerzodo másik fél soha nem is gondolt arra, hogy a Millerand-levélnek a békeszerzodés kiegészítéséül tekintheto rendelkezéseit becsületesen végrehajtsa. Az egyik bizonyíték a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottságnak 1925. évi március hó 12-ik és 13-ik napjáról fölvett 36. számú jegyzokönyve. Ebben olvasható a következo eset: "A magyar biztosnak azon kijelentésére, hogy nagyon meg van ütközve azon, hogy a határmegállapításra vonatkozó okmányok között a kísérolevél nincsen megemlítve, az antant biztosok válasza a következo volt: A Szövetséges Hatalmak biztosai nincsenek abban a helyzetben, hogy a kísérolevélrol, amely a bizottságnak tudomására adatott, beszélgessenek."

Azt, amit ebbol a jegyzokönyvbol megtudunk, megerosíti Gordon Ross, a magyar-cseh határ megállapítására kiküldött bizottság egykori fotitkárja. Gordon Ross a Daily Mailben közölt levelében megírja, hogy amikor a bizottság megkezdte a határ megállapítását, hamarosan kitunt, utasítása csak arra szól, hogy a határt pontosan úgy állapítsa meg, ahogyan azt a szerzodés kijelölte. Eszük ágába sem volt tehát, hogy módosítsák az eredeti határvonalat. Természetesen mindez másképp lett volna, ha az a francia pénzcsoport, amely a Fouchet-féle jegyzékkel egyidejuleg a Schneider-Creusot céghez családi közelségben álló Saint Sauveur gróf vezetése alatt jelentkezett Teleki Pál miniszterelnöknél, megkötötte volna a Leon Blum nyilatkozatában említett üzletet.

Benes területek visszaadásáról tárgyal.

Azt viszont maguk a foérdekeltek, a Magyarország testén osztozó utódállamok is érezték, hogy túl sokat juttatott nekik a véletlen szerencse, s józan ésszel nem lehet arra számítani, hogy a trianoni szerzodés minden intézkedése állandóan fennmaradjon. Volt ido, amikor maga Benes is, aki az utóbbi években a békeszerzodések megváltozhatatlanságát hirdeti, az elcsatolt területeit egy részének visz-szaadására gondolt.

Benes nemrégiben ismerte ezt be, amikor egy újságíró elott azt mondotta, hogy most már nem gondol azoknak a területeknek a visszaadására, amelyeknek a Magyarországhoz való csatolására évekkel ezelott hajlandó lett volna. Bethlen István miniszterelnök a New York Times munkatársának adott interjúban ezekrol a tárgyalásokról, az idén november elso felében, így nyilatkozott: "Kilenc évvel ezelott csakugyan tárgyalásokat folytattunk erre vonatkozólag Csehszlovákiával, de soha sem tudtunk dr. Benestol határozott javaslatokat kapni. Ezután következett Károly restaurációs kísérlete, és azóta Csehszlovákia Magyarországot a békeszerzodések veszedelmének tekinti. Azóta nem is folytak ebben a kérdésben tárgyalások. Egyébként felmerül az a kérdés, - teszi hozzá Bethlen - ki képviseli ebben az ügyben Csehszlovákia véleményét, Masaryk, vagy Benes?"

Masaryk nyilatkozatai.

Az utolsó, maliciózus kérdés magyarázata, hogy Masaryk, aki mindig tisztában volt a csehszlovák állam összetételének természetellenes voltával, kezdetétol fogva sokkal békülékenyebb álláspontot foglalt el a békeszerzodések revíziója tekintetében, mint Benes. A cseh állam elnöke már 1923-ban kijelentette dr. Pályi Ede elott, hogy "a túlnyomóan magyar lakosságú területek visszaadásáról igenis lehet tárgyalni, de természetesen csak megfelelo feltételek mellett". Masaryk 1927. október 28-án a cseh nemzeti ünnepen megismételte azt, amit Pályinak mondott, kijelentvén: "sohasem titkoltam, hogy a békeegyezmények és különösen Európa új fölosztásának a muve nem minden részletében tökéletes. Bizonyos korrektúra részleteirol lehet tárgyalni, de ennek tárgyilagosan és igazságosan, nem agitációszeruen kell történnie és a tárgyalásokat állam és állam között kell folytatni". Az elnök ilyen irányú megnyilatkozásainak azonban nem volt soha semmiféle praktikus értékük, mert az elnöki nyilatkozatot mindig nyomon követte egy Benes nyilatkozat, amelyik lerontotta Masaryk engedékeny magatartásának minden értékét. A legutolsó idokbol is fölhozhatunk egy erre vonatkozó példát.

1930. szeptember 29-én megjelenik Masaryknak a londoni General Press munkatársa elott tett következo nyilatkozata: "Ami Magyarországot illeti, a veszélymomentum a magyarok részérol követett agresszív politikában van. Nehézségeikben teljesen együttérzek a magyarokkal és kedvezo körülmények között kész volnék arra, hogy a meglevo határ módosítását az o javukra fontolóra vegyem; mielott azonban ez valamilyen alakban lehetséges lenne, a magyaroknak meg kell változtatni taktikájukat." Alig jelent meg ez a nyilatkozat, ismét akcióba lépett Benes, hogy az elnök kinyilatkoztatásainak a lényegét megcáfolja és elhomályosítsa. A cáfolat, amely állítólag autentikusan idézi Masaryk nyilatkozatát, azt mondja, hogy az elnök nem a magyarok javára teendo egyoldalú határmódosításról beszélt, hanem csak a mai határok modifikációjáról, ehhez is hozzátette, hogy mindenféle határváltoztatás a parlamentnek van fenntartva, s nem lehet megváltoztatni a határokat a kis és nagy antant hozzájárulása nélkül. Ami pedig legérdekesebb, Benesék szerint az elnök azt is kijelentette, hogy: "Ezenkívül a változás nem lehetne kizárólag egyoldalú. A mi területünk is hasonlóképpen kiterjesztést kívánna a mi javunkra." Az utolsó karikatúraszeru ötletben alighanem egy új Benes-féle taktikázás csírája rejlik. Benes cáfolatával szemben viszont a General Press munkatársa ellennyilatkozatában megállapította, hogy Masaryk nyilatkozata igenis úgy hangzott el, amint azt o megírta és az elnök semmit sem mondott azokból a fenntartásokból, amelyekkel az o nyilatkozatát Benesék kiegészítették. Aki tudja, hogy Benes és Masaryk között évek óta milyen huzavona folyik ebben a kérdésben, nem is kételkedik a General Press tudósítójának az állításaiban. De akkor még mindig nyitva marad az a kérdés, amelyet Bethlen fölvetett: ki képviseli Csehszlovákia véleményét ebben a kérdésben, Benes vagy Masaryk? A gerillaharc korszaka.

A trianoni szerzodést tehát aláírták, ratifikálták. Ezzel egyidejuleg pedig megindult a küzdelem a szerzodés revíziójáért.

Magát a revíziós mozgalom történetét három fo fejezetre lehet osztani.

- Az elso a Rothermere lord fellépését megelozo korszak, amelyet a "gerillaharc korá"-nak lehetne elnevezni.
- A második Rothermere nagyszeru sajtóhadjárata.
- A harmadik korszak pedig, amelyet Mussolini és Curtius német külügyminiszter legutolsó beszédeitol lehet számítani,
a revíziós követelés bevonulása a kormányok hivatalos programjába.

A gerillaharcok korában még nem lehetett jól megszervezett összefüggo akciókról beszélni. Egy-egy külföldön tartott eloadás. (Az elso ilyesfajta megnyilatkozás 1922. tavaszán Teleki Pálnak vitaestéje volt az oxfordi egyetemen.) Külföldi újságokban elhelyezett újságcikkek. Külföldi vendégek fogadása Budapesten. Egyik-másik jóindulatú külföldi politikus, vagy publicista megnyilatkozása Magyarország igaza mellett. Keynes 1922-ben megjelent új könyve: "A békeszerzodések revíziója". Jean Desthieux tanulmánya: "Nincs még béke! A kis antant." 1923-ban a francia parlamentben megalakult a magyarbarát képviselok csoportja. A csoport vezére, Charles Tisseyre, aki: "Egy diplomáciai tévedés - A megcsonkított Magyarország" cím alatt könyvet írt mellettünk. Az elhangzó nyilatkozatok között igen érdekesek és még ma is használhatók akadnak. A mai angol kormány tagjai például meglehetosen határozottan lekötötték magukat a békeszerzodések revíziója mellett. MacDonald a munkáspárt 1925. szeptember havában tartott liverpooli értekezletén kijelentette, hogy ha a munkáspárt ismét kormányra kerül, módosítania kell a versaillesi békeszerzodést. "Olyan béke ez, amely kihatásában rosszabb, mint a háború volt." Henderson külügyminiszter, 1924. évi február 25-iki beszédében a következoket mondta: "A szövetséges államférfiaknak, akik országaikat Párizsban képviselték, nem sikerült egy igazságos és tartós békét létesíteni, a versaillesi szerzodés határozmányai valóságos megcsúfolásai a történelemnek. A kormánynak az a föladata, hogy megteremtse a valódi békét."

Rothermere megindítja akcióját.

A revíziós mozgalom történetének második korszaka, amint mondottuk, Rothermere fellépésétol számítódik, 1927. június 21-én jelent meg a Daily Mail-ben a "Magyarország helye a nap alatt" címu cikk, amelynek elso mondata így hangzott: "Kelet-Európa tele van Elszász-Lotharingiákkal." Ettol a naptól fogva a magyar ügynek van méltó szószólója a világ közvéleménye elott. A Daily Mail kétmilliós példányszámban hirdeti a magyar igazságot és Rothermere lord, aki a nemes ügyért való küzdelembe egyre jobban belemelegszik, nagyszeru szívóssággal és a tárgy csodálatosan alapos ismeretével veri visz-sza az ellene megindított ellenoffenzívákat. Talán a világtörténelemben páratlan az, ami ebben az esetben történt. Lord Rothermere, mielott elso cikkét megírta, úgy érkezett Budapestre, mint egy ismeretlen és elokelo idegen. Nem kereste az úgynevezett "illetékes körök"-kel való érintkezést. Sot elkerülte. A maga szemével akart látni. A saját fülével akart hallani. Véletlenül tanúja volt egy revíziós népgyulésnek, amelyet a Társadalmi Egyesületek Szövetsége a Vigadóban rendezett. S - amint ezt késobb maga megírta - abból az elszántságból, abból az elkeseredésbol, amely ezen a népgyulésen megnyilatkozott, látta, hogy itt az ido az akció megindítására. A magyar igazságnak nem lehet ékesebb szóló bizonysága, mint ennek a nemes szívu és nagyszeru embernek az önkéntes saját elhatározásából való állásfoglalása. "Két fiam esett el a háborúban, - mondotta az egyik nyilatkozatában. - Nemes ideálokért áldozták fel az életüket, nem azért, hogy egy dicso nemzettel igazságtalanul bánjanak."

Lord Rothermere, Magyarország nagy barátja, aki eloször irányította rá a világ figyelmét Trianon igazságtalanságára, és aki lankadatlanul küzd a magyar revízióért. - László Fülöp festménye.

Ilyen motívumok indították cselekvésre ezt a nagyszeru embert, akinek az önzetlen és nemes föllépése csakhamar életet és mozgalmat hozott a revíziós mozgalom tespedo vizeibe. A magyar társadalom a békekötést követo hetedik esztendoben a trianoni nyomorúságba belefáradva, már bizonyos apátiával nézte a dolgok fejlodését. Ebben a társadalomba egyszerre új reménységet öntött a kituno lord föllépése. Bethlen István egy parlamenti beszédében igen meleg hangon emlékezett meg a Daily Mail-ben megkezdett akcióról, Herczeg Ferenc pedig mozgalmat indított, hogy a magyar nemzet sokszázezer aláírással üdvözölje Rothermere lordot. A sokszázezer aláírás természetesen igen hamar összegyult, s a Magyar Revíziós Liga küldöttsége Nagy Emil és Vermes Béla vezetése alatt, 1927. november 10-én, Londonban átnyújtotta Rothermerenek a huszonöt kötetre terjedo díszalbumot, mely nem kevesebb, mint egymillió-háromszázezer aláírást foglalt magában. A Magyar Revíziós Liga maga is Rothermerenek köszönheti létrejövetelét. Rothermere sürgette egy olyan állandó szerv megalkotását, amely a Nemzeti Szövetség, a TESz és a többi hasonló társadalmi alakulás mellett, az egész nemzet minden rétegét csoportosítja a revízió egyértelmu követelésében. Csak napokba telt és Rothermere kívánsága megvalósult, megalakult a Liga, amely Herczeg Ferenc elnöksége alatt nagyszeru tevékenységet fejt ki a revíziós eszme terjesztése érdekében.

A Rothermere-akció egyik közvetlenül megmutatkozó hatása tehát az volt, hogy a magyar közvéleményt felrázta közönyébol. A másik hatása, hogy egyre szélesebb körben támaszt érdeklodést a trianoni szerzodésben foglalt igazságtalanságok iránt. 1927. nyarán pártközi bizottság szervezkedik az angol parlamentben a magyar kérdés tanulmányozására. Lloyd George is Rothermere mellé áll. Földiák Györgynek, az Angol Magyar Bank egyik budapesti igazgatójának a levélbeli kérdésére kifejti, hogy a megkötött szerzodésekrol azoknak megalkotásakor mindenki elismerte, hogy "idorol-idore módosíthatók lesznek az esetleg fölmerülendo új tényeknek és körülményeknek megfeleloen". "Mi mindnyájan elismertük annak lehetoségét, - írta - hogy a békeszerzodések bizonyos rendelkezései és bizonyos klauzulái eszmecsere, döntés és esetleg revízió tárgyává is tehetok ama nagy bíróság által, amelyet a békeszerzodés elso pontjai megszervezett, vagyis a Népszövetség által."

Tardieu, francia miniszterelnök abban a vitában, amely 1930. évi november hó 13-án a revízió kérdésében fejlodött ki a francia parlamentben, tagadta, hogy a népszövetségi paktum 19. szakaszára hivatkozva, bárki is kérhetné a békeszerzodések revízióját. "Sokan olyan értelmet kívánnak adni a tizenkilencedik paragrafusnak, - mondta - amire a szövegezoi sohasem gondoltak." Lloyd George tanúságtétele már Tardieu beszéde elott három évvel végérvényesen eldöntötte ezt a kérdést és kétségtelenné tette, hogy a szerzodés megalkotói éppen a revízió lehetové tétele érdekében alkották meg a 19. paragrafust.

Harmadik hatása a Rothermere-akció megindításának az ellentábor fölszisszenése volt. A cseh parlamentben július 7-én heves kirohanások történtek Rothermere ellen, akit akkoriban a cseh lapok "Don Quichote de la Daily Mail" néven igyekeznek lekicsinyelni. A támadást maga Benes vezeti. Ebbol heves polémia támad, Rothermere azonban az adatok pergotüzével csakhamar elhallgattatja a cseh külügyminisztert. Ugyanez a sorsa 1927. novemberében Zoch lutheránus püspöknek, aki kemény válaszokat kap a lordhoz intézett nyílt leveleire. A magyar nemzet egyre több bizakodással és a nemes lord iránt való lelkesedéssel nézi ezeket a fejleményeket. Rothermere iránt való háláját boldogan és tüntetoen fejezi ki, mikor 1928. májusában Rothermere fia, Harmsworth látogat el Magyarországra. Soprontól Budapestig, Szegedtol Debrecenig valóságos diadalút volt Rothemere fiának az utazása. Mi, magyarok, magunk is könnyes szemmel és megilletodött szívvel eszméltünk rá, hogy a revíziós követelés mennyire benne él a magyar nép lelkében. Rothermere és a Pesti Hírlap.

A Pesti Hírlap természetesen az elso pillanatban ott állott Rothermere mellett, új hévvel és új lelkesedéssel folytatta régi akcióját a trianoni határok megváltoztatásáért. A lap állandó összeköttetést tartott fenn Rothermere-rel, a lord számos, ma is emlegett és ma is idézett nyilatkozata a Pesti Hírlapban látott eloször napvilágot. A Pesti Hírlap harci erejét pedig fölbecsülhetetlen értékuvé tette, hogy akkoriban a magyar újságírás fejedelme, Rákosi Jeno írta a vezércikkeit. Rothermere lord angol fordításban olvasta Rákosi Jeno cikkeit, a revíziós harc londoni és budapesti két vezéregyénisége között ismeretlenül is bizonyos intimitás fejlodött ki. Csakhamar létrejött közöttük az elso személyes találkozás. Rákosi Jeno, aki ekkor már 86 esztendos volt, az o korában csodálatos vállalkozási készséggel és frissességgel rászánta magát a hosszú utazásra, 1928. júliusában megérkezett Angliába, ahol két héten keresztül a lord skóciai kastélyában Rothermere vendége volt. Az elso találkozást hamarosan követte a második. Rákosi Jeno ugyanabban az évben, szeptember 23-án, Velencében találkozott a lorddal, Velencébol pedig Rómába utazott, ahol Mussolini fogadta. Rákosi Jeno csodálatos egyéniségének kétségtelenül hatása volt úgy Mussolinire, mint Rothermerere.

A lordnak nemsokára szomorú alkalma nyílt arra, hogy a Rákosi Jeno iránt érzett elismerésének áldozatra kész bizonyságát adja. Alig pár hónappal a velencei találkozó után, 1929. február 8-án Rákosi Jeno meghalt. Február 17-én pedig megérkezik Rothermere lord sürgönye a Pesti Hírlaphoz, amelyben bejelenti, hogy saját költségén szobrot állíttat Rákosi Jenonek. A szobor azóta már elkészült, 1930. november 30-án le is leplezték. Rothermere pedig, aki a Daily Mail foszerkesztojét, Ward Price-t bízta meg képviseletével, Kossuth Lajos szavait üzente a Rákosi Jeno emlékét ünneplo magyar nemzetnek: "Mióta az emberiség történelmét följegyezték, nem volt igazságosabb ügy, mint a magyar nemzet ügye!"

Rákosi Jeno, a legnagyobb magyar publicista, a revízió feledhetetlen emléku harcosa, aki nagyszeru küzdelmét Trianon revíziójáért a Pesti Hírlap hasábjain indította meg és folytatta haláláig. - László Fülöp festménye. Mussolini a revízió mellett.

Nem részletezzük tovább a Rothermere akció egyes mozzanatait. Most még csak arra kívánunk röviden rávilágítani, hogy a Rothermere akcióval kapcsolatban hogyan lett a szétszórt és ködös revíziós meggyozodésekbol egységes politikai akció, a revízió követelése mint vált az egyes kormányoknak hivatalosan hangoztatott programjává. Ezzel megérkeztünk a revíziós mozgalom történetének legfontosabb fázisához, a harmadik fejezethez, amelynek egyébként ma még csak a kezdetét éljük.

A revízió problémájával kapcsolatban Rothermere közvetítésével történik meg az elso, végtelenül fontos állásfoglalás. A Daily Mail 1928. március 27-én közli Mussolininek a Rothermere lord elott tett nyilatkozatát, amelyben Olaszország vezére, minden más felelos állásban lévo államférfit megelozve foglalt állást a trianoni szerzodés revíziója mellett, mert "egy békeszerzodés nem lehet sírbolt". Mussolini nyilatkozata leírhatatlan lelkes hatást vált ki a magyar közvéleménybol. Amikor egy hónappal késobb Budapestre érkezik az olasz képviseloknek és szenátoroknak egy csoportja, a magyar társadalmi egyesületek szövetségének rendezésében 25 ezer fonyi tömeg tüntet az olasz-magyar barátság és Mussolini mellett.

Mussolini, a modern Olaszország megteremtoje, aki kitörölhetetlenül beírta nevét a hálás magyar nemzet lelkébe azzal, hogy a nagyhatalmak képviseloi közül o foglalt eloször hivatalosan állást a trianoni szerzodés revíziója mellett. A Duce baloldalán az elsoosztályú magyar érdemkeresztet viseli, mellén a harctéren szerzett érmek, közöttük a sebesülési érem, amelynek a szalagján két csíkozás jelzi, hogy Mussolini kétszer is megsebesült a tuzvonalban. A Duce ezeket a még közlegény korában szerzett kitüntetéseket szereti legjobban. A festmény Merész Gyula muve.

Mussolini nyilatkozata mint a bomba csap le az ellenséges táborba. Benes, aki Nyugat-Európa felé szereti megorizni a látszatot, 1928. április 10-én az amszterdami De Telegraafban még azt mondja, hogy a békerevízióról valóban lehet beszélni, hiszen senki, maga a csehszlovák állam sem állította, hogy a jelenlegi békék ideálisak és azokon nem lehet javítani. Két hónappal késobb, június 21-én, azonban a kisantant külügyminisztereinek Bukarestben tartott konferenciája már sokkal harciasabb húrokat penget és a kiadott kommünikében, amely foképpen Magyarországgal és a revízió kérdésével foglalkozik, kijelenti, hogy "minden eszközzel szembeszállanak bármilyen kísérlettel, amely a trianoni szerzodés megváltoztatására irányul".

A hivatalos Anglia álláspontja sem kedvezo. Chamberlain, Anglia akkori külügyminisztere egy hozzáintézett interpellációra válaszolva, 1928. július 4-én kijelenti: "Senki sem szolgálja a béke érdekét azzal, hogy a nemrég megkötött béke revízióját javasolja." Itt megjegyezzük, hogy Anglia hivatalos köreinek az állásfoglalása a munkáspárt uralomra jutása után némiképpen kedvezobb lett a számunkra. 1929. november 13-án Mander liberális képviselo megkérdezte a munkáspárti kormány külügyminiszterétol, mi a kormány álláspontja a trianoni szerzodés revíziója tárgyában? Henderson pedig erre ezt felelte: "Az angol kormány soha sem tette megfontolás tárgyává a trianoni szerzodés revíziójának a kérdését." A diplomácia nyelvezetében a finomságok döntenek. Ezért megállapíthatjuk, hogy Henderson formulája, amely még nyitva hagyja az ajtaját annak, hogy az angol kormány a közelebbi vagy távolabbi jövoben a revízió mellett foglaljon állást, valamivel jobb a Chamberlain ridegen elutasító álláspontjánál.

A hideg és óvatos Chamberlaint revízióellenes nyilatkozatának megtételére többek között az is indíthatta, hogy Mussolini 1928. június 5-én tartott külpolitikai expozéjában hivatalos helyrol megismételte azt, amit a Rothermerenek adott interjúban kijelentett: "Súlyos bonyodalmakat lehet kikerülni azzal, ha revízió alá veszik a békeszerzodéseket azokban a pontokban, amelyek revízióra szorulnak."

A revíziós gondolat további terjeszkedését mutatja, hogy az amerikai Egyesült Államok szenátusának a külügyi bizottsága elhatározta, hogy a magyar kérdést tanulmányozni fogja s hivatalosan megkereste Rothermere lordot, küldje be a Daily Mail-nek Magyarországról írott cikkeit. A magyar kormány álláspontja.

A magyar kormány az egyre szélesebb köröket vero mozgalommal szemben nagyon óvatos, igen sokak szerint túlzottan óvatos álláspontra helyezkedik. 1927. október 19-én az egységes párt értekezletén Bethlen István kijelenti, az idot nem tartja még alkalmasnak arra, hogy a békerevízió kérdését a Nemzetek Szövetsége elott fölvesse. Ez a hivatalos magyar álláspont lényegében azóta sem változott. A magyar kormány politikája ebben a tekintetben arra szorítkozik, hogy ne zárja be maga mögött az ajtókat. A háborút elítélo Kellog-paktumhoz például Magyarország 1928. október 8-án annak a megjegyzésével csatlakozott, hogy reméli, a paktumot aláíró hatalmak a jövoben keresni fogják a módját a nemzetközi igazságtalanságok orvoslásának.

Amint a Rothermere-akció sodra mindig hatalmasabb tempóban magával ragadja a magyar közvéleményt, a magyar kormány egyre surubben kénytelen állást foglalni a revízió kérdésében. 1929. január 15-én például már az egységes párt értekezletén is sürgeto hangok hallatszanak, amelyek a kormány erélyesebb föllépését követelik. Ezekre a fölszólalásokra Bethlen István azt feleli, hogy a kormány csak "megfelelo nemzetközi helyzetben" hajlandó a revíziós követelés fölvetésére.

Két héttel késobb újabb offenzíva indul azzal a céllal, hogy a kormányt határozottabb föllépésre bírja. 1929. február elsején Budapest székesfováros közgyulése Polónyi Dezso indítványára elhatározta, megkeresi a törvényhozást, hogy az utasítsa a kormányt a trianoni szerzodés revíziójának az elokészítésére. Ez a határozat már a fovárosi pártok hosszú kompromisszumos tárgyalásának az eredménye volt, mert Polónyi Dezso eredetileg sokkal határozottabb hangon fogalmazta meg indítványát. Február hatodikán Bethlen István a képviseloházban kijelenti, hogy teljesen magáévá teszi a fováros revíziós határozatát, de hozzáteszi: a kormány csak akkor veti föl külföldi fórumok elott a revíziós kérdést, ha az ido már megérett rá.

A magyar kormány óvatosságát némiképpen érthetové teszi, hogy ebben az idoben még az utódállamok számára a revízió puszta emlegetése is elegendo ok volt arra, hogy Magyarországot békebontó szándékkal vádolják meg a világ elott. 1929. május 27-én Budapesten nagy pompával avatják föl a hosök emlékkövét és a millenniumi emléket. Bethlen István ünnepi beszédében azt hirdeti, hogy a magyar nemzet nem nyugszik meg a trianoni végzésben soha. Két héttel késobb, június 10-én a kisantant-államok kormányai demarsot intéznek a magyar kormányhoz, amelyben tiltakoznak Bethlen István "irredenta kijelentései" ellen.

Magától értetodik, hogy ennek az okvetetlenkedésnek nem lett semmi következménye. Kisantantékat lehuti, hogy Bethlen Istvánt, aki június folyamán Párizsba utazik, a francia fovárosban igen barátságosan fogadják, a francia sajtóban, magában a külügyminisztériumhoz közelálló Le Temps-ban is jóindulatú cikkek jelennek meg Magyarországról. Elmúlt az az ido, amikor a francia sajtó teljes egészében a kisantant hazugságait terjesztette. A kisantantot gondolkozóba ejtheti az is, hogy 1929. július 30-án a II. Internacionálé végrehajtó bizottsága Bernben állást foglal a revízió mellett, bárha határozatához hozzáteszi: "csak egy demokrata és békés Magyarország kérheti az Internacionálé támogatását."

Lassan-lassan a hivatalos magyar álláspont is kezd némiképpen nekibátorodni. 1929. szeptember 10-én Apponyi Albert, a magyar delegáció vezetoje, a Népszövetség közgyulésén mondott beszédében saját hosszú életének tapasztalataira hivatkozva, kifejti, hogy semmi sem örökös a politika világában, egyben rámutat a trianoni szerzodés képtelen és tarthatatlan voltára.

Valószínu, hogy Apponyi genfi szereplésének visszhangját jelenti, hogy október 25-én Zaleszky lengyel külügyminiszter bukaresti látogatása alkalmával kijelenti, hogy Lengyelország, bár Magyarország iránt oszinte rokonszenvet érez, a revíziós törekvéseket visszautasítja. A magyar revíziós követelésekkel kell összeköttetésbe hozni Mironescu román külügyminiszternek azt a Prágában 1929. december 4-én tartott beszédét is, amelyben kijelenti, hogy a kisantant "minden eszközzel" el fogja hárítani "a jogos nemzeti törekvéseik elé állított akadályokat". Ez nyílt fenyegetés akar lenni. De teljesen hatás nélkül marad. A hágai és párizsi tárgyalások egy idore ugyan kiszorítják a napi aktualitások sorából a revíziós követeléseket, 1930. június 4-én azonban már az egész ország dacos gyászünneppel üli meg a trianoni szerzodés aláírásának tízesztendos évfordulóját. Apponyi Albert pedig ebbol az alkalomból a képviseloházban megrázó ereju gyászbeszédet mond.

A revízió marad, ami volt, a magyar politikai élet legfontosabb kérdése, az a kérdés, amelyhez minden egyebet hozzá kell mérni. A revízió szempontjából ítéli meg a nemzet és a közvélemény Briand páneurópai tervét is. A magyar felsoház külügyi bizottságának 1930. július 5-én tartott ülésén az a fölfogás fejezodött ki, hogy Magyarország csak a békeszerzodések revíziója után járulhat hozzá a tervezett Európai Szövetséges Állam megalakításához, július 7-én tartott debreceni beszámolójában pedig Bethlen István miniszterelnök kijelenti, hogy "Páneurópa kedvéért nem lehet megkövesíteni a trianoni határokat". Ezt a fölfogást a Briand memorandumára válaszul, július 15-én átnyújtott magyar válaszjegyzék úgy fejezi ki, hogy a magyar kormány nem járulhat hozzá olyan megoldáshoz, amely a revízió lehetoségét kizárva a békeszerzodések által teremtett mai helyzetet megváltozhatatlanná tenné. Szeptemberben Genfben, amikor ott a Briand memorandumára beérkezett válaszokat tárgyalják, a magyar kormánynak ezt a fenntartását bizonyos megértéssel fogadják. És hasonló fogadtatásban van része annak az Apponyi beszédnek is, amely a múlt évinél sokkal határozottabb formában fejtegeti a trianoni szerzodés revíziójának szükségét.

A magyar revízió szempontjából különösen érdekes eseményei voltak az utolsó hónapoknak Bethlen István velencei találkozója Rothermere-rel, amely alkalmul szolgált arra, hogy a magyar kormány feje és Magyarország nagy barátja kölcsönösen megértsék egymást; továbbá Bethlen István utazása Angorába és Berlinbe, amelynek során a magyar miniszterelnök mind a két fovárosban szóbahozta a revízió szükségességét. Végül: különös fontosságot kell tulajdonítani annak az interjúnak, amelyet Bethlen István a New York Times számára adott. Ebben az interjúban, amelynek a szövege 1930. november 18-án jelent meg a Pesti Hírlapban, a miniszterelnök így mondotta meg, hogy Magyarország milyen konkrét követeléseket támaszt a revízióval kapcsolatban: "Mi a magyar nemzetiséghez tartozó testvéreinket akarjuk visszanyerni és népszavazást kívánunk, amely megállapítsa, vajon bizonyos más nemzetiségek is vissza akarnak-e térni hozzánk, vagy nem?"

Ebben a nyilatkozatban, amelyet úgy lehet tekinteni, mint a magyar revíziós mozgalom hivatalos programját, a miniszterelnök magáévá tette azt az álláspontot, amelyet ebben a kérdésben a Magyar Revíziós Liga már korábban elfoglalt, és amelyet lord Rothermere is helyeselt. A revíziós követelés mint hivatalos kormányprogram.

A hágai konferencia és a jóvátételi kérdések végleges elintézése után egyszerre új harcos jelentkezik a revíziós fronton: Németország. Augusztus 11-én Treviránus, a megszállott területek birodalmi minisztere éles hangú beszédet mond Németország keleti határairól, különösen a lengyel korridorról s kifejezi azt a reményét, eljön még a nap, amikor meg lehet indítani a harcot Németország jogaiért. Másik fontos esemény Mussolininek október 27-én mondott beszéde, amelyben kijelentette, hogy a békeszerzodések revíziója nemcsak olasz érdek, hanem az egész világnak érdeke és nem megvalósíthatatlan dolog, miután ezzel a népszövetségi alapokmány is számol. Errol a Mussolini beszédrol írta Leon Blum a francia szocialista párt vezére a Populaireben, hogy azzal Mussolini "hivatalosan megnyitotta a békeszerzodések revíziójára vonatkozó akciót".

Leon Blum ugyanebben a cikkben azt követelte, hogy a francia kormány kezdjen tárgyalást a békeszerzodések revíziója érdekében, mert Mussolini kezébol ki kell venni "ezt a propagandaeszközt". Úgy látszik, egyre szaporodnak Franciaországban, akik egy véleményen vannak Leon Blummal, mert Mussolini idézett beszéde óta surubben hangzanak el Franciaországban a revízió melletti hangok. Itt elég, ha Hervé, Daladier, Cot és mások megnyilatkozásaira utalunk.

Curtius november 20-án mondott feltunést kelto beszédet, amely szerint a versaillesi szerzodés egyes részei nem lehetnek Európa öröktörvényei; a német nép a mostani állapotokkal "különösen keleten" nem békülhet ki és ezt az igényét "a népszövetségi paktum 19. §-án túlmenoen is hangoztatja". Mussolini beszéde azt jelentette, hogy a revízió követelése az olasz kormány hivatalos politikája, Curtius beszéde azt jelenti, hogy a német kormány is hivatalosan követeli a revíziót.

Ennek a két beszédnek a hatása alatt különös szenzációt keltenek Bethlen István már említett angorai és berlini utazásai. Az ellenséges oldalon már arról beszélnek, hogy egységes revíziós front alakul Mussolini vezetése alatt. Talán már a közeljövo megmutatja, mennyi igazság van ezekben a találgatásokban. Egy dolog azonban kétségtelen: a revízióért való harc olyan stádiumba érkezett, amikor ellenség és jó barát egyformán érzi, hogy a dönto események nem várathatnak sokáig magukra.

A Pesti Hírlap revíziós albuma.

Az eloadottakból láthatjuk, hogy az esztendo második felében a revízió kérdése a nemzetközi érdeklodés eloterébe nyomult. Mindenki érzése szerint közeledünk ahhoz az idoponthoz, amikor a revízió problémája bevonul az aktuális nemzetközi politikai kérdések sorába. Ebbol a szempontból a legjobb idoben jelent meg a Pesti Hírlap "Igazságot Magyarországnak!" címu revíziós albuma, amely szeptemberben hagyta el a sajtót. Ugyanakkor, amikor a politikusok, diplomaták magánbeszélgetéseiben és nyilvános megnyilatkozásaiban egyre gyakrabban kezdett szerepelni a revízió, a Pesti Hírlap albuma grafikonok, térképek, többszínu és egyszínu reprodukciók tömegével támogatott rövid és meggyozo érveléssel mutatta be a világnak a magyar nemzet igazát. Az albumot Genfben megkapta a Nemzetek Szövetségének oszi közgyulésére kiküldött delegációk minden tagja és az ott idozo újságírók túlnyomó többsége. Ezekben a körökben valóságos szenzációt keltett a pompás díszmunka, amelyet mindenki nagy érdeklodéssel kezdett tanulmányozni. De nem tévesztették el hatásukat azok a példányok sem, amelyeket Budapestrol az öt világrész minden sarkába szétküldtek, hogy államférfiak, politikusok, újságírók, tudósok között hirdesse azt az igazságot, amelyet Rothermere elso cikkében úgy fejezett ki, hogy Magyarországnak is helyet kell adni a nap alatt.

Az album mély hatásáról némi fogalmat adhatnak azok a megnyilatkozások, amelyeket a Pesti Hírlap címére érkezo köszöno levelek tömegébol kihalásztunk és amelyeket a következo hasábokon közlünk.

Köszönolevelek.

A díszalbum magyar kiadását a magyar közélet vezeto egyéniségeinek küldöttük meg, nem úgy, mint a külföldnek: felvilágosítás és meggyozés céljából, hanem azért, hogy tudomást vegyenek a világ minden táján megindított revíziós hadjáratunkról s véleményt alkothassanak maguknak akciónk helyességérol és célirányos voltáról.

Nagy elégtételünkre szolgál, hogy Magyarországról is tömegével érkeztek hozzánk a levelek, amelyekbol éppen csak egyes, rövidrefogott mutatványokat közölhetünk.

Magyarország kormányzójának megbízásából Vértesy Onagyméltósága, a kabinetiroda fonöke írta meg, hogy Ofoméltósága a "nagyhatású propagandamunkát nagy örömmel és különös elismeréssel fogadta". József foherceg, levele szerint, azt a benyomást nyerte revíziós albumunkból, hogy ez a világ minden tájára széjjelküldött mu fel fogja nyitni a nem elvbol rosszindulatú emberek szemét és látni fogják, hogy Trianon hazugságokra felépült kártyavár.

Dr. József Ferenc foherceg azt írja, hogy "nagy hatással" volt reá a munka, amelybol "kilátszik a magyar nemzet különleges életereje". Gróf Bethlen István annak a meggyozodésének ad kifejezést, hogy e mu "a nemzetközi közvélemény elott hatalmas karriert fog befutni".

Gróf Bethlen István, Magyarországnak 1921. óta miniszterelnöke. Hatalmas politikai egyéniségét külföldi ellenfeleink is elismerik. - László Fülöp festménye.

Gróf Klebelsberg Kunó szerint kiadványunk "klasszikus könyv, mely minden bizonnyal százpercentes eredményt fog elérni".
Walko Lajos dr. külügyminiszter úgy ítélkezik, hogy könyvünk "eredményesen fogja támogatni igaz ügyünkért való harcunkat".
Eger érseke, dr. Szmrecsányi Lajos megrendíto szavakat talál, mondván: "A részemre megküldött díszes példány átlapozásánál felmelegedett a szívem, de egyszersmind összeszorult az öklöm."
Ravasz László dunamelléki református püspök szerint, a Pesti Hírlap a revízió érdekében kifejtett "nagyszeru és páratlan" munkájának "summája és climax-a a Revíziós Album, amely magában felér egy megnyert csatával".
Gróf Apponyi Albert, Genfbol, a Népszövetség közgyulése idején írta nekünk: "Nagyon sok esetben volt alkalmam rá, hogy az albumról egyes delegátusokkal elbeszélgessek. Mindannyian nagyon dícsérték, hogy milyen kituno, áttekintheto képét nyújtja a kérdésnek. Légrády Ottótól jó gondolat volt ennek az albumnak a megjelentetése."

Az igazságos békerevízió nagy magyar apostola, gróf Apponyi Albert, akit az angol és amerikai köztudat The Grand Old Man of Central Europe (Közép-Európa nagy öregembere) névvel tisztelt meg. - László Fülöp festménye.
Hevesy Pál, madridi követünk, aki a Népszövetség ülésezése idején még genfi miniszterrezidens volt, ezt táviratozta: "Idegen államok külügyminiszterei és más fontos delegátusai, elragadtatással fejezték ki a hatást, melyet a könyv reájuk gyakorolt."
Herczeg Ferenc, a Magyar Revíziós Liga elnöke írja: "A könyv minden elfogulatlan olvasóra megragadó hatással kell hogy legyen."
Herczeg Ferenc, a legnagyobb élo magyar író, a Magyar Revíziós Liga elnöke. - Feszty Masa festménye.
Párizsi követünk, Villani Frigyes azt írja, hogy: "Biztosra veszem, hogy ez a körültekinto gondossággal megszerkesztett és meggyozo képanyagban bovelkedo kiadvány nem fog célt téveszteni."

Köteteket tölthetnénk meg, ha minden levelet közölni akarnánk, amely munkánkat helyesli és üdvözli. Az összes felekezetek fopapjai és iskolái, a felsoház és a képviseloház tagjai, a bírói kar kiválóságai, a magyar állami és városi közigazgatás vezetoi, a magyar közélet minden rendu és rangú vezeto tagjai versenyeznek egymással annak a hatásnak az elismerésében, amelyet a Revíziós Album hivatva van a külföld közvéleményére gyakorolni.

Ennek a hatásnak csupán halvány képét mutatják azok a külföldi nyilatkozatok, amelyeket a továbbiakban közlünk, csekély hányadát a hozzánk érkezett levéltömegnek.

Olaszország.

Balbino Giuliano közoktatásügyi miniszter meleghangú levélben mondott köszönetet az érdekes albumért és rokonszenvét fejezte ki a nemes magyar nemzet iránt.
G. Federzoni, a szenátus elnöke, örömmel vette kézhez az érdekes albumot, amelyért igen hálás.
Fedele volt közoktatásügyi miniszter azt írja, hogy a könyv világosan megmutatja azt az igazságtalan elbánást, amelyben Magyarország részesült és értékes adatokkal illusztrálja azt, hogy mit tett Magyarország a kultúra és a muvészetek fejlodéséért. A hét népnek együtt kell haladnia az igazság és nagyság jövendoje felé.
Facchinetti szenátor azt kívánja, hogy Magyarország igazához jusson, amelyre méltó dicsoséges múltjánál és az európai civilizáció körüli érdemeinél fogva.
Cirmeni szenátor ezt üzeni: Adja Isten, hogy a revízió napja immár ne legyen messze.
Mazzoni szenátor rendkívül megörült a képek szépségének és a följegyzések érdekességének és fájdalmasan érintette, hogy Trianon következtében Magyarország súlyos nehézségek között sínylodik. Kívánja, hogy az ország jogainak elismeréséhez jusson.

Manaresi hadügyi államtitkár azt írja, hogy a fascista Olaszország meleg barátsága kíséri a magyarságot jelenlegi kemény megpróbáltatásaiban. Ettore Rosboch pénzügyi államtitkár szerint a könyv új és ellentmondást nem turo bizonyítékait adja azoknak a tévedéseknek és igazságtalanságoknak, amelyeket a trianoni békével Magyarország rovására elkövettek.

Pitacco szenátor, Trieszt polgármestere azt írja, hogy a könyv tüzetes átolvasása után jobban, mint valaha, megerosödött benne az a meggyozodés, hogy olyan népnek, amely annyi kinccsel bír múltjában, elobb-utóbb igazságot fog szolgáltatni a történelem.

Van Rossum kardinális azt üzeni: Ho imával fogja kérni az Istent, hogy a magyar nép igazságához jusson.
Monti, az Olasz Kereskedelmi Bank elnöke, a könyv elolvasása után teljes mértékben átérezte igazságunkat annak az országnak a felvirágzása érdekében, amelyet annyira egyesít Olaszországgal a hagyomány és a jelenlegi kapcsolat is.
A. Bruschi, a firenzei királyi könyvtár igazgatója azt írja, hogy a könyv kézenfekvo logikával mutatja ki a nemes magyar nemzet megcsonkításának igazságtalanságait.

Alfieri milanói egyetemi tanár lelkes levélben fejezi ki, hogy az olaszok megértik és átérzik a megcsonkított Magyarország fájdalmát. Személyesen is járt itt és közvetlenül érezte a letiport nemzet fájdalomkiáltását, amelyet a könyv oly meghatóan dokumentál.
Angelini professzor, a gazdaságtechnikai szindikátus igazgatója azt írja, hogy mire végére ért a könyvnek, még mélyebben érezte a meghatott csodálatot és rokonszenvet a magyar nép iránt, amelynek a sors oly súlyos megpróbáltatást rendelt.
Báró Lumbroso foszerkeszto emlékeztet arra, hogy családja a múlt században Turinban benso barátságban élt Kossuth Lajossal és novérével. O tehát régóta csodálója Magyarországnak.

G. Viola, bolognai orvosprofesszor: E könyvnek az olvasására minden nemes szív megdobban a fájdalomtól és a felháborodástól és azonnal kész arra, hogy a legszentebb, örökkévaló ideálok szolgálatában, az igazság nevében saját ügyévé tegye a magyar követeléseket.

Anglia.

MacDonald miniszterelnök és a kormány többi tagja levélben fejezték ki köszönetüket a könyvért, amelyet érdeklodéssel olvastak át.
Lord Carson volt miniszter azt írja, hogy a könyv igazán nagyon szép és méltó ahhoz az ügyhöz, amelyet képvisel. Mélyen sajnálja azt az elbánást, amelyben Trianon részesítette Magyarországot.
Lloyd George nagy érdeklodéssel olvasta át a könyvet.
R. Clynes, Anglia belügyminisztere, köszönetet mondott a könyv megküldéséért, amely egy oly nagy érdeklodéssel kísért kérdésre nézve nyújt információkat.

Lord Rothermere: Az albumot, mint propagandamuvet nehéz túlszárnyalni, mint hazafias szolgálat pedig nem méltányolható eléggé. Egy bepillantás elég arra, hogy felébressze az igazság érzetét és hogy semlegesen gondolkozó embereket a magyar ügy bajnokaivá tegyen.
Lord De La Warr mezogazdasági miniszter köszönettel vette az "Igazságot Magyarországnak" címu munkát és arról értesít, hogy a könyvben foglalt fejtegetéseket gondos megfontolás tárgyává fogja tenni.
Herbert Bury, London helyettes püspöke: Az Ön könyve megerosítette méltatlankodásomat és sajnálkozásomat Magyarország jelenlegi helyzetén. Az igazság a kello idoben el fog jönni.

W. R. Inge, a St. Paul székesegyház dékánja: A könyv gyönyöru és mélyen megindító. Nagyon kevés angol ember van, aki ne érezne meleg rokonszenvet a magyar nemzet iránt. A két nép közti rokonszenv természetbol fakad.
Lord Sydenham: A szép könyv dícséretére válik szerkesztonek és kiadónak egyaránt. Mindig az döbbentett meg, vajon milyen befolyás következtében bántak el ily kegyetlenül azzal a néppel, amely nem volt felelos a háborúért.
Mary Edith Durham íróno: A trianoni békét revideálni kell. Reméljük, lesz annyi ész az emberekben, hogy ezt békés úton intézzék el.
O. Rusell követ: Köszönöm a gyönyöru könyvet. Magyarországnak sok igaz és oszinte barátja van, akik a kello alkalommal majd sorompóba lépnek.
Marquess of Crewe volt miniszter: A könyv kivitele elsorangú. Olvasva eszembe jutnak budapesti emlékeim. Magyarország iránt mindig baráti érdeklodéssel viseltettem, mint oly sokan honfitársaim közül.

Rudyard Kipling író, levelében köszönetét fejezte ki, hogy alkalom nyílt számára a "Justice for Hungary" áttanulmányozására.
Lord Lamington, a Lordok Házának tagja, volt kormányzó: Az Album tartalma mindenre kiterjeszkedik és világosan mutatja, hogy a trianoni béke milyen szenvedéseket okozott Magyarországnak. Remélem, Magyarország állapotában javulás fog beállani.
C. W. Bourneman, az alsóház tagja: Függetlenül az Album focéljától, - attól, hogy felhívja a figyelmet a trianoni békének súlyos következményeire, melyeket Magyarországnak okozott, - szeretnék gratulálni mindenkinek, aki közremuködött a könyv megalkotásában, mert az a színes reprodukálásnak és a nyomdai muvészetnek igen magas fokán áll.
Rev. R. J. Drummond: Rendkívül meggyozoen mutatják ki, hogy mennyire sürgos Trianon revíziója. Mindig azt mondtam, nem érheti ily nagy büntetés Magyarországot, amely csak a kényszeríto hatás alatt csatlakozott ellenségeinkhez. Remélem, békés úton is visszakaphatják Erdélyt és a többi részeket.

Pearce Higgins, Trinity College Cambridge: A könyv gyönyöru. Megtanultam belole, mily fontos szerepet játszott Magyarország a múltban. Elobb vagy utóbb eljön az ido Trianon revíziójára.
Sir Sidney Low író: A könyv gyönyöru, dícséretére válik a szerkeszto muvészi érzékének és ítéloképességének. Folytatom munkámat abban az irányban, hogy a trianoni igazságtalansággal megismertessem Anglia népét.
Kennworthy, az alsóház tagja: Magyarország ügyében gyozni fog az igazság; talán már nem is soká.
E. Outwaithe, Rothermere titkára: Az utolsó három évben láttam minden propagandamunkát, amelyet Magyarországról kiadtak. Az Öné kiválóságban bármelyikkel felveszi a versenyt.
Az Eighty Club, Anglia egyik legelokelobb klubja: Ha ennek a könyvnek egy kevésbé költséges kiadását nagyszámban lehetne Angliában elterjeszteni, a revízió ügyének sok hívet szereznének vele.
Sir Robert Donald: A mu siettetni fogja a békeszerzodés revízióját, amely most már határozottabb formákat ölt.

A Daily Mail, Anglia legolvasottabb napilapja írja: Az az igazságtalanság, amelyet a trianoni békeszerzodés megalkotói Magyarországgal elkövettek, megkapóan jut kifejezésre a nagyon értékes és érdekes könyvben. Elragadó vázlatát adja a magyar történelemnek. Nincs ország, mely eseményteljesebb múltra tekinthetne vissza s több büszkeséggel mutathatna rá államférfiainak, költoinek, muvészeinek nagy sikereire. Rendkívül érdekesek a képek, melyek azt mutatják, hogy az európai civilizáció mily óriási mértékben adósa a magyar nemzetnek.
Alfred Burt lovassági tábornok: Gratulálok a könyv nagyszeru összeállításához és a pompás színesnyomású képekhez, amelyekbol oly élénken derül ki az Önök országának története és mai helyzetének szomorú képe. Sok magyar barátom volt és mély rokonszenvet érzek a magyar nemzet sorsa iránt.
Sir Montague Barlow nagy érdeklodéssel fogja tanulmányozni a könyvet Magyarország jelenlegi helyzetérol.
Közel- és Középkeleti Társaság (Near and Middle East Assotiation): A Társaság élénken foglalkozik a közelkelet kisebbségi ügyeivel és az Albumban foglalt információkat igen értékeseknek találja.
Mr. Hora-Belisha, az alsóház tagja: Eddig csupán arra volt idom, hogy átlapozzam a könyvet. Annyit mondhatok, hogy az illusztrációk rendkívüli módon érdekeltek engem.

Franciaország.

- De Monzie volt miniszter: A trianoni békérol alkotott véleményemet egyszersmindenkorra leszögeztem, midon a Szenátusban a béke ratifikálása ellen szavaztam.
- De Castellane gróf, a kamara alelnöke: Mint Magyarország régi barátja, mindig megértéssel követtem a magyar nemzet erofeszítéseit és kívánom, hogy minél többen ismerjék meg helyzetét Franciaországban.
- Justin Godart volt miniszter: Ha az én hazámat sújtotta volna ilyen kegyetlenül a sors, a Pesti Hírlap kiadványához hasonló dokumentummal kívánnám a világ lelkiismeretét felébreszteni, mert ennél hatásosabbat el sem tudnék gondolni.
- Anatole Mameau, a Szenátus tagja: A legnagyobb figyelemmel fogom végigolvasni a muvet s a legnagyobb szimpátiával, amelyet Magyarország iránt érzek.
- Alcide Ebray miniszter: Ez a békeszerzodés különösen igazságtalan, amikor egy ennyire érdekes nemzettel szemben alkalmazzák, amelynek annyi érdeme van az európai civilizáció körül.
- Charles Danielou képviselo: A magam részérol már megmondottam véleményemet a békérol immár körülbelül tíz éve. Azóta ez a véleményem nem változott.
- Boassonnot kanonok: Eloször is megcsodáltam a szöveget és a képeket, azután a csodálatba nagy fájdalom és mély részvét vegyült.
- Hirschauer tábornok: Megértem az önök érzelmeit: a háború törvényei kegyetlenek.
- P. Delhumeau képviselo: A könyv arra szolgál, hogy velem és környezetemmel megismertesse az Önök országáról szóló igaz véleményeket.
- Louis Villat egyetemi tanár: A könyv elolvasása után jobban megértik a magyar kérdést. Megtanulják majd tisztelni a magyar nép nemes fájdalmát. Lamouche ezredes: Ami a szöveget illeti, alig kell elolvasnom, mert azt ismerem. Részletesen tanulmányoztam a trianoni békeszerzodést, a tudatlanságnak és igazságtalanságnak ez emlékmuvét, amely alatt honfitársaink pirulva nézik Franciaország aláírását.
- Gustave Hervé, a "La Victoire" foszerkesztoje: Híve vagyok a magyar határok megváltoztatásának, mert lehetetlen el nem ismerni, hogy a Duna medencéje körül élo népek együttmuködése csak a magyar nemzeten esett sérelem jóvátétele után valósítható meg.
- Victor Margueritte író: Nem egyszer felemeltem szavamat nyilvánosan a békeszerzodések méltánytalanságai ellen, mert a legutóbbi békeszerzodések új harctereket készítenek elo. Követeltem és mindig követelni fogom a revíziót.
- Gróf Guy de Pourtales író: A reális igazság érzete sokkal erosebb Franciaországban, semhogy Önökkel együtt ne egyengesse útját egy újabb békés egyensúly létrejöttének, mely Magyarország gazdasági és morális egységének visszaállítását lehetové tenné.
- Jean Zay ügyvéd: Magyarország helyzetét eddig nem ismertem. Ez a nagyszeru könyv azonban meghatott és meggyozött.
- Georges Roux publicista: Kívánom, hogy könyve minél több honfitársamat bírja rá arra, hogy segítse jóvátenni azokat az igazságtalanságokat, amelyeknek elkövetését megengedte.
- Reginald de Parseval, a St. Maximin teológiai foiskola alpriorja: Csodálatomat fejezem ki a Pesti Hírlap erokifejtése iránt, amelynek eredménye igazán nagyszeru. A könyv kellemes megjelenése rögtön megnyeri az olvasó szeretetét. A képeket, amelyek ékesítik, mindenki szívesen nézi, ami pedig magát, a könyv tárgyát illeti, az megrázó.
- L. Debard, a francia Szabad Evangélikus Egyházak Uniójának vezértitkára: A remek album megkapó módon tárja fel az értékes magyar nemzet történelmét. Magyarország virágzása iránt a legoszintébb kívánságokkal vagyok eltelve. Alkalmam volt látni, hogy a magyar nemzet munkája mennyire a haza üdvét és a nemes erényeket szolgálja.

Amerika.

- Herbert Hoover, az Egyesült Államok elnöke és Henry L. Stimson, az Egyesült Államok külügyminisztere: A Budapesti Amerikai Követség megbízást kapott kormányától, hogy úgy a Fehér Ház nevében, mint a Külügyminiszter nevében értesítse a Pesti Hírlap foszerkesztojét a "Justice for Hungary" példányainak átvételérol. A példányokat úgy az Elnök, mint a Külügyminiszter elismeréssel fogadták.
- Calvin Coolidge, az Egyesült Államok volt elnöke: Gratulációját fejezi ki a könyv szerkesztésének egészen rendkívüli kiválóságáért és a tények sokaságának csoportosítási módjáért. Átérzi, hogy a mu a hazafias érzés kifejezoje és éppen ezért különös érdeklodéssel nézte át.
- J. Grant Hinkle, Washington állam államtitkára: A trianoni béke úgy tunik fel nekem, mint amikor egy csomó kis gyermek elkezd veszekedni egy darab nagyon kívánatos kalácson. Úgy látszik, mindegyik ország azon igyekezett, hogy a legnagyobb falatot kapja meg. Az a legmeglepobb, hogy még egyáltalán maradt valami az Ön országából.
- Geo W. Wickersham nyugalmazott igazságügyminiszter: Nagy rokonszenvet érzek súlyos helyzetében Magyarország iránt. Valamikor igazságot fognak tenni az ellene elkövetett bunökért; szilárd meggyozodésem, hogy ez be fog következni.
- Fred E. Lukens, Idaho állam államtitkára: Az Ön érvei igen meggyozoek. Minden alkalommal kedvezoen fogom hangolni a közvéleményt a magyar királyság javára.
- R. C. Dillon, New Mexico állam kormányzója: Átlapozva a csodálatosan szép könyvet, áthatott az a tudat, ahogy Magyarországgal igazságtalanul bántak el. Miért nem óhajtják Önök, hogy a kontinentális Európában is egyesült államok legyenek, amelynek keretében minden állam megtarthatná a maga szuverénitását és önkormányzatát? Ez az államrendszer nálunk Amerikában nagyon bevált.
- Daniel W. Hoan, Milwaukee város fopolgármestere: Mi azt hittük, hogy Elnökünk ki fog tartani a versaillesi békében a tizennégy pont mellett, a dolgok ellenkezo fordulata azonban keseru csalódás volt számunkra. Itt az a vélemény, hogy minél elobb hozzák helyre ennek a bunös okiratnak az igazságtalanságait, sot a többség amellett van, hogy töröljék el a háborús adósságokat és büntetéseket.
- Frederic M. Sacket, Amerika németországi nagykövete: A muvészi illusztrációk mellett megragadott a körültekintés, amellyel a könyv a tárggyal foglalkozik.
- Oliver W. Elsbree, a történelem professzora a pittsburghi Egyetemen: Wilson elnök három hónappal az amerikai hadüzenet elott azt mondta: "Béke legyen, de gyozelem nélkül." Sajnos, az egész világ kárára, rábírták az Elnököt, hogy véleményét változtassa meg. Az olyan munkák, mint az "Igazságot Magyarországnak", mindenütt fel fogják kelteni a muvelt emberek lelkiismeretét és az igazságtalanságot nemsokára békés úton jóvá fogják tenni. Öngyilkosságot jelentene Európára és talán a világra nézve, ha a gyozok belekergetnék a magyarokat abba, hogy drasztikusabb eszközökkel kényszerítsék ki az igazságot.
- James E. Boyle, a New York State College professzora: A sérelmek között, melyeket a világháború idézett fel, a legsúlyosabb Magyarország megcsonkítása. Örök rejtély, miért kellett ezt az országot felosztani. Az Ön könyvének appellációja az emberiség igazságszeretetéhez, a legjobb módja a helyes megoldás létrehozásának.
- Henry W. Shoemaker, amerikai miniszter: A "Justice for Hungary" képei, a grafikonok, a térképek, nagyon mély benyomást tettek rám.
- F. M. B. Coleman, amerikai követ: A mu a könyvcsinálás muvészete. Ha volna címerem és jeligém, az utóbbiul azt választanám: "Várd be az alkalmas pillanatot", ami körülbelül egyértelmu a békés megoldással.
- A daytoni egyetem elnöke: A tanári kar együttérez és rokonszenvez Magyarországgal. Remélem, nincs messze a nap, amikor megjön a békerevízió és teljes egészében visszakapják azt a területet, mely évszázadokon át Magyarország volt.
- Louis Casaubon, a montreali egyetem professzora: Senki sem tanulmányozhatja elfogulatlanul a trianoni békét anélkül, hogy igénybe ne venné az Ön gyönyöru albumát. A szöveg és az illusztrációk mintái a nyomdamuvészetnek s abszolút dokumentummá avatják az albumot.
- Roger Shaw, a "Review of Reviews" szerkesztoje: A trianoni béke éppúgy, mint a versaillesi, nagyon is rászorul a revízióra, de még senki sem tudja, hogyan lehetne ezt békés és törvényes úton elérni. Ön igazán gyönyöru munkát végzett ennek a könyvnek a kiadásával.
- Cambria Library Assotiation, Johnstown: A könyvtár igazgatótanácsának néhány tagja átnézte a könyvet és az általános vélemény az, hogy gyujteményünknek igazán értékes gyarapodása. Az illusztrációk különösen szépek.
- Ruth Crawford Mitschell: A könyv gyönyöruen van illusztrálva, összeállítása pedig rendkívül hatásos. Könyvtáramban pedig úgy helyezem el, hogy minden látogatóm lássa.
- D. M. Ormond (Kanada): A kérdés ismertetése és a szempontok, az igen érdekes anyag, amely teljesen új volt számomra, rendkívül megkapott. Gratulálhatok Önnek az Album szerkesztéséhez és kiállításához.
- Cosmos Club (Washington): Csodálatosan szép könyv a "Justice for Hungary". Ízléssel, körültekintéssel szerkesztették és olyan tartós értéket reprezentál, hogy nagy örömünkre szolgál magunkénak tudni.

Németország.

- Von Hindenburg tábornagy nevében báró Schoen budapesti német követ köszönetét fejezte ki az albumért. Egyidejuleg a maga nevében a következoket írta: Remélem, hogy ez a könyv eléri célját, a külföld felvilágosítását a trianoni szerzodés következményeirol.
- Curtius külügyminiszter: a mély benyomást tevo munkáról különös érdeklodéssel vett tudomást.
- Bredt igazságügyminiszter: Legnagyobb érdeklodéssel és a bemutatott anyag technikai, valamint muvészi értéke iránti csodálattal néztem át a könyvet.
- Hilferding volt pénzügyminiszter: Kívánom, hogy ez a könyv elérje célját és hozzájáruljon, hogy az igazságtalan békehatározatok helyére igazságosabbak és nemesebbek lépjenek.
- Grosner hadügyminiszter: A könyv megragadó és meggyozo módon juttatja kifejezésre azt a szerencsétlenséget, amelyet a békeszerzodés Önöknek okozott. A rideg számok és tények senkire sem téveszthetik el hatásukat, aki a könyvet a pártatlanság tudatában veszi kezébe.
- Kardorff, a országgyulés alelnöke: A könyvet nagy érdeklodéssel és az Önök hazájának rettento sorsa iránt érzett részvéttel fogom elolvasni.
- Seeckt vezérezredes, hadügyminiszter, a német hadsereg volt foparancsnoka: A könyv mélységes részvétet ébreszt bennem az Ön országának értelmetlen és bunös elpusztításával és feldarabolásával szemben. Szabadjon ehhez a csodálat érzését hozzátennem, amelyet az Ön népének rendíthetetlen ellenállása iránt érzek és azt hiszem, hogy ez magában hordja Magyarország jobb jövojének magvát.
- Báró Rheinbaben, Németország genfi fodelegátusa: Magyarország és Németország között annyi sorsdönto európai kérdésben fönnálló egyetértésbol merítem azt a bizakodást, hogy az Igazság napja, amelyért dolgozunk, mindkét országra felvirrad.
- Held, bajor miniszterelnök: A könyvet alaposan áttanulmányozza és meg van gyozodve róla, hogy eddigi felfogása a trianoni béke rendelkezéseinek tarthatatlanságáról csak erosödni fog.
- Noske volt hadügyminiszter: Teljes megértéssel vagyok a magyar nép forró fáradozása iránt, amely arra irányul, hogy szétdarabolt hazáját ismét feltámassza. Remélem, hogy a belátás nélküli gyozok borzalmas igazságtalanságát a magyar néppel szemben is jóváteszik a közeli idokben.
- Höpker Ashoff porosz pénzügyminiszter: Mindazok, akik Németország szabadságáért és talpra állításáért harcolnak, teljes rokonszenvet éreznek azokkal a törekvésekkel, amelyek a trianoni szerzodés revízióját célozzák. A mu kétségtelenül értékes támogatást jelent Magyarország elévülhetetlen és fel nem adható jogi igényeinek érvényesítésében.
- Reinecke, badeni közoktatásügyi miniszter: Mély meghatottsággal látom, mennyit szenvedett a régi Magyarország a világháborút befejezo békekötés alatt. Ha meggondolom a helyzetet, az a nyomasztó érzés száll meg, hogy Európa népei már a békeszerzodésben elvetették az új háborús bonyodalmak magvát.
- Wallraf miniszter: Nem tudom elképzelni, hogy az elfogulatlan olvasó kivonhatná magát ennek az emlékiratnak hatása alól és hogy a bizonyítás és ábrázolás meggyozo hatása alatt, amennyire az tole telik, örömmel ne igyekeznék biztosítani e könyvnek minél szélesebb visszhangját.
- Von Loebell miniszter: Ez a mu a külföldön sem fog hatástalanul maradni. Harcunk a szégyenletes békeszerzodések ellen közös.
- Dr. Kahl,: A könyv lángoló tiltakozás Trianon szégyenletes békéje ellen. Reméljük, hogy eljön az ido, amikor a világban érvényesül az igazság és legalább is a legsúlyosabb bunöknek véget vet. Kívánok hazájának új jövot, amely méltó nagy múltjához.
- Blüher, Drezda fopolgármestere: A trianoni diktátum olyan állapotot teremtett, amelyet Magyarország részére mindenki, aki igazságosan mérlegel és politikusan gondolkozik, turhetetlennek és tarthatatlannak kell hogy tartson. Példátlan eljárás volt az, hogy a magyar állam területét érthetetlen módon megcsonkították. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ez az állapot még soká fennmarad.
- Adenauer, Köln fopolgármestere: Önökkel együtt én is bizalommal hiszem, hogy a békeszerzodések igazságtalanságai és elhamarkodottságai idok folyamán jóvátétetnek.
- Zechlin, külügyi sajtófonök: A könyvet érdeklodéssel olvastam és gazdag statisztikai és adatbeli tartalmára való tekintettel besorozom a birodalmi kormány sajtóosztályának könyvtárába.

Ausztria.

- Vaugoin osztrák kancellár és hadügyminiszter: Köszönetét fejezi ki és hangsúlyozza, hogy a könyv annyival is inkább érdekli, mert Ausztria a háború következtében nem kevésbé súlyos helyzetbe került, mint Magyarország.
- Seipel osztrák külügyminiszter: A könyvet a legnagyobb figyelemmel és a legélénkebb érdeklodéssel olvastam el.
- Löwenstein Alajos herceg: Annak is, aki a viszonyokkal már ismeros volt, ez a munka új világításban mutatja meg a Magyarországon elkövetett szörnyu igazságtalanságot és a mai állapot tarthatatlanságát.

Hollandia.

- Hollandia királynoje titkári hivatala útján megköszöni a "Justice for Hungary"-t.
- Hága polgármestere: A problémák, amelyeket a könyv tárgyal, sok érdeklodést keltettek Hollandiában. Az Ön közremuködése Hollandiában termékeny talajra talál.
- Coendrade Geerliks foszerkeszto: Nem tudtam, hogy Magyarországot ennyire megcsonkították, területben, népességben.
- Ir. A. van Driel, Hága: könyvébol sok olyat tudtam meg, ami eddig ismeretlen volt elottem. A helyzet rosszabb, semmint gondoltam.
- H. W. Holtappel rotterdami tanár: A könyv által alkalmam van szerény körömben elterjeszteni és mélyebb betekintést nyújtani abba a rettenetes helyzetbe, amiben a szeretett magyar nemzet él.
- A hollandiai szociáldemokrata munkáspárt: A "Justice for Hungary" albumot nagyon jelentosnek találtuk.

Belgium.

- A belga király nevében L. Barre kabinetirodai titkár a király köszönetét fejezte ki a munka megismertetéséért.
- Broqueville honvédelmi miniszter köszöno levelében azt írja, hogy a munkát a legnagyobb érdeklodéssel fogja elolvasni.
- Báró Jaquemyns volt belügyminiszter: Teljes rokonszenvem az Ön hazája iránt, amelyet oly kiválóan képvisel Genfben gróf Apponyi.
- Gazetta du Centre (Brüsszel): Megcsodáltuk a könyv sok metszetét és megragadott bennünket az, hogy Magyarországot a trianoni béke brutálisan feláldozta.
- Pierre Dayé, Brüsszel, írja, hogy az album tartalma megerosíti benne magyarországi tartózkodásának benyomásait, hogy t. i. a békeszerzodés, amelyet az országra kényszerítettek, igazságtalan és lehetetlen intézkedéseket foglal magában. Amíg ezeket nem orvosolják, egész Európa helyzete tarthatatlan.
- A malinesi bíboros-érsek: Ami a belga katolikusoknak és különösen a püspöki karnak Magyarország iránt tanúsított érzelmeit illeti, az a szívélyes fogadtatás, amelyben a háború után Belgium a magyar gyermekeket részesítette és azok a baráti érzelmek, amelyek országaink közt jelenleg fennállanak, eléggé világos tanúbizonyságul szolgálnak.
- Antwerpen város könyvtára: E mu igazságos ügyet védelmez és mindazok, akik olvassák, érzik a jogtalanságot, amelynek az Önök országa áldozatul esett.
- Em. Hegems foszerkeszto: A revízió bennem mindig meggyozodéses és lelkes védelmezore számíthat.
- Dr. L. Goemant, a flamand akadémia örökös titkára közli, hogy felhívja kollégái figyelmét revíziós albumunkra.

Egyéb európai országok.

- A finn köztársaság elnöke megbízásából Heikki Kekoni ezredesszárnysegéd köszönetét fejezte ki a neki megküldött "Igazságot Magyarországnak" címu könyvért.
- Guiseppe Motta, a svájci köztársaság elnöke: A legnagyobb rokonszenvvel vagyok Magyarország iránt. Kívánom, hogy a könyv tegye ismertté hazáját, járuljon hozzá ahhoz, hogy a külföld megismerje az Önök történetét és aspirációit.
- Albánia királya megbízásából Libohova udvari miniszter a király köszönetét fejezte ki, aki élénk érdeklodést szentelt a könyv átolvasásának, és a küldeményért legmagasabb megelégedését fejezte ki.
- Briee, Luxemburg kormányzója: Itt az ideje enyhíteni a magyar nép szomorú sorsán, amely méltó a sajnálatra.
- Lengyelország igazságügyminisztere: Az album szövege és illusztrációi tökéletes képet adnak Magyarország történetérol és kultúrájáról.
- A. Liapcsev, a bolgár kormány elnöke: Megértem azokat az érzelmeket, amelyeknek hatása alatt Ön ezt a könyvet kiadta. Az oszinte hang, amely belole árad és az érvek, melyekben gazdag, csakis a legmélyebb hatást válthatják ki az olvasóból.
- Athanase Buroff, bolgár külügyminiszter: Foképpen annak a bemutatása hatott rám, hogy a trianoni szerzodés következtében az Önök hazája milyen megcsonkítást szenvedett.
- Berenguer spanyol miniszterelnök: Nagy érdeklodéssel olvastam az albumot.
- Alba külügyminiszter: Jól el tudom képzelni a részletes rajzok segítségével azt a csonkítást, amelyet Magyarország szenvedett.
- A spanyol kereskedelmi miniszter írja, hogy a tartalom kituno megválasztása nagy jelentoséggel bír az albummal megkezdett hazafias kampány tekintetében.
- Penhy Garcia gróf, volt portugál miniszter: Ez a könyv méltó arra, hogy elolvassák és gondolkodóba ejtse az embereket a Béke és Igazság érdekében.
- Micel Rostworowski, a hágai döntobíróság lengyel tagja: A könyvet fölajánlom a Krakkói Politikai Foiskola könytárának, hogy az ifjúságunk is használhassa.
- Dr. Kruszynski József, a lublini egyetem rektora: Az adatok s a vaslogikájú érvek minden kétséget kizáróan bebizonyítják, hogy a trianoni békediktátumok égbekiáltó igazságtalanságot követtek el a magyar nemzet ellen.
- Dr. L. Moltesen dán külügyminiszter: Az Ön könyve nagyon megkapó és nagyérdeku. Meggyozodésem, hogy a magyar nép, a jelen szenvedésein át, meg fogja érni az igazságot.
- Hans Kyrre, dániai foszerkeszto: Néhány év elott jártam Magyarországon és Edélyben s akkor ugyanazt gondoltam, mint most, könyve olvasásakor: Magyarországnak feltétlenül meg kell kapnia és meg is fogja kapni a trianoni béke revízióját.
- Gruener vezérornagy, Fredriksten (Norvégia): Nagyon köszönöm a gyönyöru könyvet. Jártam Magyarországon, közelebbrol tanulmányoztam a népet és a vidéket. Cikket is írtam Önökrol "A szomorú Magyarország" címmel.
- Ivar Tengom svéd vezérigazgató: Szívem reszket, ha azokra a rettenetes szenvedésekre gondolok, amelyeket a magyaroknak kell elviselniök. Ennyi igazságtalanság szinte lehetetlen.
- Valentina Danneire norvég tanár: Növendékeimet nagyon meghatotta az, hogy a trianoni szerzodés milyen rettenetesen megcsonkította Magyarország területét.

Ázsia, Közép- és Dél-Amerika.

- Dr. Juan Bta. Pérez, a Venezuelai Egyesült Államok elnöke, legoszintébb köszönetét fejezi ki a "Justice for Hungary" elküldéséért.
- Dr. Juan Campisteguy, Nikaragua köztársasági elnöke köszönetet mondott az Album elküldéséért.
- Hussein Ali, Perzsia párizsi követe: Tartós béke csak akkor lehet, ha ezt a békét az igazságra építik és remélem, hogy az Ön országa is megérteti majd magát szomszédaival és a Népszövetség szellemében békés úton nyer majd elégtételt.
- Enrique Villegas, Chile volt miniszterelnöke: Az album nagyon szemlélteto módon mutatja be Magyarország mai helyzetét.
- Orestes Ferrara, Kuba washingtoni követe: Különösen hasznos könyv ez, mert megismerjük belole az egész magyar kérdést.
- De Blam, Kuba népszövetségi képviseloje: Olyan mu ez, amely nagy szolgálatokat tesz mindazoknak, akik a magyar gondolattal érintkezésben akarnak maradni.
- T. F. Medina, Nikaragua népszövetségi delegátusa hangoztatja, hogy az album nagyon érdekes dokumentumokkal teljes.
- Ali Abdullah Yusuf, indiai minisztérium, London: Ez Magyarország ügye mellett szóló nagyon hatásos ösz-szefoglalás. A gyönyöru illusztrációk a propaganda célját meghaladó értéket kölcsönöznek neki.
- Varnvaidya herceg, Sziám londoni követe: Az album rendkívül érdekes, mert széles köröknek képet ad arról, hogy mi ma Magyarország helyzete.
- Tsiang-Tso-Ping tábornok, Kína berlini követe: Remélem, a népek nem fogják elmulasztani, hogy Önöknek igazságot szolgáltassanak.