A 90 évvel ezelőtti Párizs környéki békék nemcsak Magyarország, hanem négy másik állam számára is súlyos békefeltételeket, a győztesek kénye-kedve szerint elcsatolt területeket jelentettek, és hatalmas társadalmi kataklizmát okoztak. Ma azonban egyik országban sem siratják annyira "Trianonjaikat", mint Magyarországon: a török autókra nem ragasztják az Oszmán Birodalom térképét, a bolgár tüntetéseken nem skandálják, hogy vesszen Neuilly!, Ausztriában nem iktatnak be Saint-Germain-emléknapot, és a német parlamentben sem harsan fel Elzász-Lotaringia egykori német himnusza, az Elsässisches Fahnenlied.
Az egyik ok, hogy a vesztesek közül többen átéltek már a megelőző évtizedekben hasonló kataklizmát. Bulgáriában az első számú nemzeti katasztrófának az 1913-as második balkáni háborút tartják, amelynek során az ország elvesztette a bolgár "Erdélyt", Macedóniát, illetve Dél-Dobrudzsát (előbbi Szerbiához és Görögországhoz, utóbbi Romániához került). A Habsburg Birodalom nagy traumája - mondja Fiziker Róbert történész - az 1866-os königgrätzi csata volt, amelynek során nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria, Poroszország mögött, másodrendű szerepre van kárhoztatva. A Balkánról a 19. században folyamatosan visszaszoruló Oszmán Birodalom is elszenvedte már a maga Mohácsát - magyarázza Dobrovits Mihály, az ELTE közép-ázsiai kutatócsoportjának munkatársa. A törökök a legnagyobb drámájukként az oroszokkal 1877-1878-ban vívott - az akkor 1293-at mutató iszlám naptár alapján egyszerűen csak 93-asként emlegetett - háborúra emlékeznek.
A magát vadonatúj államnak tekintő Törökországnak ezzel együtt minden bizonnyal nagy traumát okozott volna, ha véglegessé válik a sevres-i békediktátum. Ám Kemal Atatürk vezetésével az 1920-as évek elején visszahódította a Kaukázussal szomszédos északkeleti területeket, az Anatóliai-félsziget égei-tengeri partvidékét, Konstantinápolyt és Kelet-Trákiát. S az új török állam nemcsak az ellene felvonuló francia, olasz, brit, görög és örmény haderőkkel számolt le, hanem - Ausztriánál is egyértelműbben - a birodalmi múlttal is. Az addig Európa beteg embereként emlegetett Oszmán Birodalom romjain létrejött új szekuláris nemzetállam pedig - akárcsak az új Osztrák Köztársaság - képes volt lemondani a dicső birodalmi múltat idéző, de etnikai elv szerint hozzá nem tartozó területekről.
A német társadalom - amely a hátországban ármánykodó baloldaliak és zsidók "tőrdöfésével" (a Dolchstoss-szal) próbálta megmagyarázni a katasztrófát - sem elsősorban a területek elvesztésén kesergett. Bibó István társadalomtudós szerint a versailles-i békének Berlin számára "öt sárkányfogvetése" volt: a békeszerződés diktáltsága, amelyet a győzők szadizmusaként értelmeztek; a háborús bűnösség kimondása az egész német népre; a jóvátétel magas és előre meghatározatlan összege; az egyoldalú lefegyverzés miatti kiszolgáltatottság; végezetül pedig a területi rendelkezések. Ám "ezek közül sem azokkal a területekkel volt baj, amelyeket a békeszerződés elvett Németországtól, hanem azokkal, amelyeket nem adott oda".
Az antanthatalmak ugyanis megtiltották Németországnak és Ausztriának a mindkét nemzet által kezdettől igényelt egyesülést. Az osztrákok már 1918-ban sokatmondóan Republik Deutsch-Österreich, vagyis Német-Ausztria néven hozták létre utódállamukat - mígnem a győztesek egy évvel később a saint-germaini szerződésben a név használatát is megtiltották. Azt, hogy Németország számára mennyire nem az elvesztett területek visszaszerzése számított, jól jelzi, hogy Berlin - mihelyt tehette - elsőként Ausztriát és a soha korábban hozzá nem tartozott cseh Szudéta-vidéket kebelezte be.
Bulgária egyébként - Németországhoz hasonlóan - a Párizs környéki békék alapján elcsatolt területeit maradéktalanul vissza tudta szerezni a második világháború során, sőt annál többet is: nemcsak Macedóniát szállta meg, de Görögországhoz került egykori égei-tengeri partvidékét jócskán megnövelve foglalta vissza, Romániától pedig a második bécsi döntés eredményeként 1940-ben megkapta Dél-Dobrudzsát (Magyarország ekkor vonulhatott be Észak-Erdélybe). Mi több, utóbbit a világháború után is megtarthatta. "Sztálin nem bánta, ha megerősíthet egy Oroszországgal mindig jó kapcsolatot ápoló szláv államot, amely ráadásul - bár a vesztes oldalon harcolt - maga sosem üzent hadat a Szovjetuniónak" - ad erre magyarázatot Palotás Emil, az ELTE Kelet-Európa-történeti tanszékének tanára.
A feketeleves Németország számára viszont éppen a második világháború után jött el. A békeszerződés alapján elvesztette Kelet-Poroszországot, Sziléziát, Kelet-Pomerániát, miközben a vasfüggöny keleti oldaláról kiebrudaltak 14,6 millió németet. Az új konstellációt a létrejövő nyugatnémet állam évtizedeken át nem fogadta el. Az NSZK-ban a hitleri expanzió előtti, 1937-es állapotot tekintették legitimnek: az NDK-ról mint Moszkva által megszállt zónáról beszéltek, és nem ismerték el Lengyelország erősen nyugatra tolt új határát, az Odera-Neisse-vonalat sem. "Breslau, Oppeln, Gleiwitz, Hirschberg, Glogau, Grünberg: ezek nemcsak nevek, hanem élő emlékek, amelyek generációk lelkében gyökereznek, és szüntelenül a lelkiismeretünkben lüktetnek. A kapituláció árulás lenne" - jelentette ki 1963-ban még a szociáldemokrata Willy Brandt is, aki végül - az európai megbékélésre hivatkozva, a nyugatnémetek többségét maga mögé állítva - mégis elfogadta az új határokat, amikor az új keleti politika jegyében az 1970-es évek elején, már kancellárként, a Szovjetunióval, Lengyelországgal és Csehszlovákiával alapszerződéseket kötött.
Érdekes módon az újabb területet nem vesztő Ausztriában is éppen a második világháború után tört igazán felszínre a Dél-Tirol-kérdés, amit Hitler már az 1924-ben kiadott Mein Kampfban is igyekezett a szőnyeg alá seperni - jellemzően úgy, hogy azt a német-olasz szövetséget meghiúsítani kívánó Habsburg-zsidó összeesküvésként állította be. Miután Hitler 1939-ben egy Mussolinivel kötött szerződés részeként a helyi németeket az áttelepülés vagy asszimiláció dilemmája elé állította, 1946-ban Ausztria és Olaszország megállapodott a Dél-Tirolt is magában foglaló Trentino-Alto Adige / Tiroler Etschland kétnyelvű régió létrehozásáról. Mivel azonban a kibővített térség olasz többségű volt, a német ajkú dél-tiroliak úgy érezték, át vannak verve: bár a német nyelvű oktatás lehetősége újra megadatott, az önkormányzatiság mértékével elégedetlenek voltak. Emiatt, illetve az olasz betelepülés ellen tiltakozva az 1950-es évek közepén megalakult a Befreiungsausschuss Südtirol (Dél-Tirol Felszabadítási Bizottság), amely kezdetben olasz fasiszta emlékműveket robbantgatott, később tucatnyi olasz rendőr és katona halálát okozó terrorcselekményeket hajtott végre. Végül 1969-ben megegyezett az olasz és az osztrák kormány az autonómia kibővítéséről és határainak szűkítéséről, így a kedélyek lassan lecsillapodtak.
Egyébként azzal, hogy a második világháború után keletről távozásra kényszerítették a német kisebbséget, továbbá hogy Kemal Atatürk sikerrel védte meg Kis-Ázsia törökök lakta területeit, illetve az azt követő, brutális módszerekkel kivitelezett görög-török lakosságcserével olyan helyzet állt elő, hogy az első világháborús vesztesek közül egyedül Magyarországnak kellett sok százezres, sőt milliós határon túlra került nemzetrészekkel számolnia. A Közép-európai Egyetem bolgár származású történelemtanára, Roumen Daskalov részben ezzel magyarázza, hogy hazájában a fontosabb pártoktól, illetve a lakosság túlnyomó többségétől távol állnak a revizionista gondolatok. Németh István történész, egyetemi tanár szerint hasonló a helyzet Németországban is: "Elenyésző azon németek száma, akik a birodalmi határok visszaállításáról álmodoznak. Ennél racionálisabbak, és tanultak a történelmi leckéből." Ugyanez az osztrákokról is elmondható, bár Innsbruck környékén ma is láthatók Dél-Tirol elvesztésére figyelmeztető emléktáblák, illetve emlékművek. A Magyarországra vagy a Balkán-félsziget országaiba látogató török turisták - így Dobrovits - mind a mai napig el-elrévednek a 600 évig a birodalmuk határán folyt Duna látványán, s maguk közt szívesen éneklik az Estergon kalesiről (Esztergomi várról) szóló, egykor oszmán indulóként játszott édes-bús nótát.
|
|
|
