A szerzo részletesen ismertette Trianon Magyarországra gyakorolt hatását, az ország hatalmas területi, népességi és anyagi veszteségeit. Elismerte, hogy az elso világháború elotti Magyarországon a szlovákság számára nem volt más útja a felemelkedésnek, mint az elmagyarosodás. Magyarország - tette hozzá - 1848-ban nagy történelmi lehetoséget szalasztott el, amikor "nem adott feleletet az etnikai kisebbségek törekvéseire".

A válasznak azonban semmiképpen nem kellett volna olyannak lennie, hogy magyarok milliói kerülnek szlovák, szerb, román uralom alá - folytatódott a fejtegetés. Vazsonyi szerint az utódállamok nem sáfárkodtak jól a kezükre került területekkel, mint "a történelem ajándékával". Ami következett, az "a kultúrák módszeres lerombolásának rémtörténete" volt, és e rombolás magyarok millióit érintette, akik "még mindig Európa legnagyobb elnyomott kisebbségét" képezik - írta a The Washington Times szerzoje. Hogy maguk az utódállamok sem tudták meghozni a boldogságot a magyarok kárára, azt Vazsonyi szerint mutatja Csehszlovákiának az elso adandó alkalommal történt kettéhasadása, valamint a Jugoszláviát sújtó tragédiák sorozata.

Vazsonyi megjegyezte - nyilvánvalóan a balkáni béketeremto erok jelenlétére utalva -, hogy bár az amerikaiak közül kevesen hallottak Trianonról, mégis, ma is amerikaiak ezrei teszik kockára életüket Trianon következtében. Megállapítása szerint nem volt helyénvaló, ahogyan az Egyesült Államokban a szlovákiai, romániai, szerbiai magyarok millióinak sorsát figyelmen kívül hagyták, és "régóta esedékes lenne a Duna térségére vonatkozó ihletett kezdeményezés.