Az a csizmácskáját éjszakára az ajtó előtt hagyó örök gyermek, legyen kisleány vagy kisfiú, akinek kopott kabátocskájába igazán belekapaszkodni sem tud a gorombáskodó december eleji szél, a legcsodálatosabb mesékkel vetekedő álmok bűvöletében várja az ajándékokat, de talán még inkább azt, hogy megpillanthatja a minden titkok puttonyos emberét: a fehér szakállú Mikulást. Mi tagadás, többet vár e találkozástól, mint puszta találkozást a nagy jótevővel: azt, hogy néhány szavával, esetleg egy magához szorító gesztusával kiemelje a földi lét bizonytalanságából, s bevigye a boldogság és békesség boldog világába, amelyet általában szép jövőnek szokás nevezni. Hát még ha a rokonszenves figurában valaki egészen közeli hozzátartozóját ismeri fel, akiről tévesen azt hitte odáig, hogy nincs is már, mindenkorra eltávozott az öröklét honába.

Mert hát kicsoda is Miklós püspök? Ártatlan gyermekek, folyton övéikért aggódó halk szavú öregek, de legfőképpen a kicsinyük mosolyát, sírását leső anyák legrejtettebb vágyainak a teljesítője. S hittük éppen három éve, hogy talán lesz a külhoni magyaroké is, akik a kettős állampolgárság ajándékát várták tőle december 5-én, hogy 6-án (Mikulás napján) már ünnep honolhasson a szívükben? Most pedig reméljük, hogy ezt az ünnepet mégis meghozzák számunkra az elkövetkező hónapok, évek…

S ha szülőházunk szobáinak falának családi képeiről az a kedves, ábrándos szemű fiatalasszony (szájával is "néző" gyönyörű gyermekével a karján) megáll az ezredforduló világokat egymástól elválasztó díszes kerítésénél, és eltekint a messzeség felé, vajon milyen ajándékot is vár családjának a jóságos vándorpüspöktől? Egészséget, békességet és boldogságot… Annak az egyszeri kislánynak vagy kisfiúnak pedig azt kívánja, hogy felnőttként olyanná váljon, mint a Mikulás! Jól tudja ő: minden dolgok lényege abban a képességünkben rejlik, hogy a legrosszabb körülmények között is megmaradjunk jónak, másoknak örömet okozónak… Fújjanak bármilyen hideg szelek, legyen bármekkora az égzengés, megtaláljuk azokat, akiknek segítenünk kell.

A bácskai-bánáti gyermekek is rövidesen kirakják hát cipőcskéiket-csizmácskáikat azokra a bizonyos küszöbökre. Ezek agyontaposottak, kopottak, színevesztettek lesznek. Mintha azé a bizonyos betlehemi szegény kisfiúé lennének…

» vissza a HUNSOR honlapjára