A szerb királyság megszüntetése óta a szerbek állandóan írják új alkotmányaikat. A régi és az új alkotmány közötti, olykor igen hosszú időszakot a törvénytelenség korszakának nevezik. A belgrádi egyetem egyik professzora, Dr. Lukity, erről a folyamatos alkotmány készítésről annakidején azt mondta, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1787 –ben hozta meg a saját alkotmányát, és az ma is megfelel a számára, Szerbia (Jugoszlávia) pedig azóta már egy tucat alkotmányt hozott és egy sem volt jó. Az Amerikai Egyesült Államok számára, azonban Szerbia (Jugoszlávia) bármelyik alkotmánya is valószínuleg megfelelt volna, mert betartják, Szerbiának, pedig az amerikai alkotmány sem lenne jó.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmány egyetlen elvének a következetes alkalmazása, azonban megoldhatná a vajdasági magyarok helyzetét is, ha alkalmaznák: "No taxation without representation." Képviselet nélkül nincs adóztatás. Ennyi kellene a magyar autonómia megvalósításához. A vajdasági magyarok érdekeit képviselni hivatott párt, a VMSZ azonban ezt az elvet sem vállalja.

Szerbia ma ismét a régi és új alkotmány közötti törvénytelen korszakát éli, s az alkotmány alkotás folyamatába bekapcsolódott a VMSZ is.

A VMSZ ide vonatkozó Dokumentuma megállapítja, hogy Szerbia jelenlegi alkotmánya, a milosvityi egypártrendszer túlélését szolgálja. Továbbá, megállapítja azt is, hogy Szerbia új alkotmányát "nem lehet meghozni a "nemzeti kisebbségek és azok legitim képviselőinek" egyeztetése és érdemi párbeszéde nélkül. Nem világos, azonban, hogy mire utal az a kijelentés, mely szerint a vajdasági magyarok csupán "gyakorlatilag" és nem ténylegesen lennének Szerbia legszámottevőbb kisebbsége.

A továbbiakban a VMSZ, saját magát az ország "gyakorlatilag" legszámottevőbb nemzeti kisebbségének a "legitim" és "reprezentatív" képviselőjének minősíti. A VMSZ előző megállapítása alapján azonban a meglevő alkotmány a tekintélyelvu és egypárt rendszer fenntartását szolgálja, s ebből az következik, hogy a VMSZ képviselőit is a mai napig érvényben lévő, az egypárt rendszert éltető és tekintélyelvű alkotmánynak az előírásai alapján választották meg, és választják meg évről évre, tehát a VMSZ képviselői, és maga a VMSZ is csupán annyiban "legitim" és "reprezentatív" képviselője a vajdasági magyarságnak, mint a fenti alkotmány alapján megválasztott szerb kormányok múltbeli, és jelenlegi vezetői.

A Dokumentum beismeri, hogy a VMSZ állásfoglalása nem döntő a "jövőbeni szerbiai alkotmány" tartalma szempontjából. Vagyis, a jelenlegi dokumentumnak nincs is értelme, mert Szerbia olyan alkotmányt hoz, amilyet akar. A továbbiakban a VMSZ Dokumentuma arra szorítkozik, hogy Szerbia alkotmányának összhangban kell lennie az európai demokratikus elvekkel, és olyan javaslatokat tesz, amelyek minden demokratikus alkotmányában magától értetődően benne foglaltatnak, vagy annak általános előírásaiból logikusan következnek. A VMSZ dokumentuma, például azt kérelmezi, hogy Szerbia engedélyezze, hogy a huszonegyedik században a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek alapíthassanak önkéntes adományokból pénzelt oktatási és muvelődési egyesületeket.

Megdöbbentő az is, hogy nyolcvan öt év után a vajdasági magyarok jogait védelmezni hivatott párt, azon fáradozik, hogy Szerbia alkotmánya összhangba kerüljön az európai demokratikus elvekkel? A VMSZ, ma úgy tekinti a vajdasági magyarokat, mintha azok jósszántukból élnének Szerbiában, s csak azt igényli a számukra, amit ma minden demokratikus állam, a kisebbségi pártok külön ténykedése nélkül is minden állampolgárnak megadnának.

A Vajdasági Magyar Szövetség dokumentuma nem veszi tekintetbe azt az elévülhetetlen tényt, hogy a vajdasági magyarok, a népek és nemzetiségek önrendelkezési jogainak goromba megsértése folytán kerültek Szerbia fennhatósága alá. Ebből viszont az következik, hogy nem Szerbia jóakaratára kell hivatkozni, hanem annak nemzetközi kötelességeire.

Ha, a meglevő nemzetközi előírások alapján Szerbiának semmiféle kötelessége sincs arra vonatkozólag, hogy miként bánik az akaratuk ellenére a fennhatósága alá került nemzeti kisebbségekkel, akkor a vajdasági magyaroknak a teljes kiszolgáltatottság tényével kell őszintén és becsületesen szembe nézni, és erre kell alapozni megmaradásuk lehetőségeit is. A VMSZ politikája a váltakozó szerb kormányok jóakaratára épül. Ez a politika ma oda jutott, hogy a VMSZ, a szerbek nevében, mintegy haszonbérben intézi a vajdasági magyarok ügyeit. Elképesztő, hogy a VMSZ Dokumentuma nem igényli a részarányos képviseletet a vajdasági magyarok számára, csak azt, hogy "a választási rendszer szavatolja és biztosítsa a nemzeti kisebbségek legitim, reprezentatív és autentikus képviselőinek a törvényhozásba jutását." A fenti javaslat csupán az általános választójogot jelenti, és a "választások tisztaságára" vonatkozik. A részarányos képviselet megvalósítása nélkül semmilyen formájú autonómia nem lehetséges.

A VMSZ a részarányos képviseletet csak a közszférában, vagyis a foglalkoztatás területén igényli. Ez az elv azonban ellenkezik az általános emberi jogokkal, és azzal a ténnyel is, hogy ma már Vajdaság magyar lakta területein nincs elég megfelelően képzett magyar szakember sem a megfelelő munkahelyek betöltésére. A fenti kérdést célszerubb lenne a szabad nyelvhasználat alapján megoldani. Más országokban ezt úgy oldják meg, hogy, aki egy országon belül más nyelvterületen szándékozik dolgozni, az megtanulja a térség lakosságának nyelvét. Vajdaság történetében erre van példa bőven.

A VMSZ Dokumentuma megemlíti a lakossági arányok megváltoztatásának a tilalmát, de ez utólag értelmetlen, mert betelepítések már megtörténtek. A legújabb vajdasági betelepítések végzetesen megváltoztatták a térség etnikai összetételét, de a VMSZ nem követeli a betelepítések következményeinek orvoslását sem.

Ahelyett, hogy a VMSZ arra törekedne, hogy a kisebbségi jogokat egyértelműen az alkotmány szavatolja, azokat helyi szinten, és a későbbi törvényhozás útján igyekszik megvalósítani. A többnyelvű régiók megalakításának fogalma és megalakításuk feltételei is felettébb zavarosak, mert a kisebbség létkérdéseit szabályozó előírásokat, illetve megoldási formákat nem lehet a helyi jellegű, és a későbbi törvényhozásra, illetve megállapodások tárgyává tenni. A VMSZ által javasolt "többnyelvű (multinacionális) nemzetiségi régiók megalakításának a joga" olyan képtelen, és mesterkélt politikai tákolmány, amely nemcsak a VMSZ hozzáértését vonja kétségbe, hanem a VMSZ vezetőinek, komolyságát, jóindulatát, és őszinteségét is kétségessé teszi.

A VMSZ-nek a Nemzeti Tanácsokra vonatkozó javaslatai, és a meglévő Nemzeti Tanácsok működése azt bizonyítja, hogy Vajdaságban a kisebbségi képviselet, a kisebbségi vezetők életpályája, és megélhetése teljes mértékben összeolvadt a szerb állampolitikai, és közigazgatási rendszerrel. A VMSZ legfelsőbb vezetői, ma mind magas rangú szerb köztisztviselők is. A VMSZ-nek nem az a feladata, hogy a vajdasági magyarokat szerb állami közalkalmazottakként, és a szerb érdekeknek megfelelően - magyarok igazgatják, hanem abban, hogy a kisebbségi vezetők a megadott törvényes keretek között önállóan, és a szerb államérdekeitől függetlenül lépjenek fel.

A "Nemzeti Tanácsokon keresztül megvalósuló kisebbségi "önkormányzatiság" (kulturális autonómia), nem tényleges, adóalapú költségvetéssel rendelkező autonómia, hanem felülről irányított, és ellenőrzött irányítási módszer.

A VMSZ legfelsőbb vezetőségének tagjai, a szerb államapparátusban is magas rangú tisztségeket töltenek be. Ez önmagában összeegyeztethetetlen a vajdasági magyarok érdekeivel.

Összegezés: A VMSZ Dokumentuma a meglevő állapotok törvénybe foglalását, és a szerb hatalmi struktúrával összefonódott kisebbségi intézményrendszer állandósítását igyekszik önmaga számára biztosítani.

» vissza a HUNSOR honlapjára