A Magyar Svéd Online Források honlapja  


    A délvidéki magyarok helyzetérol az EBESZ konferenciáján
    HUNSOR medencefigyelő


    Kedden, 2005. szeptember 27-én, háromtagú MVSz-küldöttség utazott Varsóba, az EBESZ konferenciájára, ahol a délvidéki magyarság helyzetét ismertette. A küldöttség vezetoje Rácz Szabó László, az MVSz délvidéki elnökségi tagja volt. Vele utazott Matuska Márton és dr. Szalma József jogászprofesszor.

    Céljuk volt ráirányítani a konferencia résztvevoinek figyelmét, hogy a történelmi Délvidéken, azaz a kisebbségi sorba jutott magyarok lakta mai Vajdaságban 1918-tól napjainkig zajlik a nemzetiségi arányok eroszakos megváltoztatása.

    Volt amikor nyílt állami beavatkozással, a nemzetközi jogban tiltott kolonizációs törvénnyel (1922, 1945), egyszeruen betelepítéssel módosították a lakosság nemzetiségi megoszlásának részarányát, de a fizikai atrocitásoktól, a pszichikai terrortól sem riadtak vissza, ahogy ma sem. Bár a magyar kisebbség jogai alkotmányban és törvényekben deklaráltak, de nem biztosítottak, az állam tolerálja a megfélemlítéseket, amelyek apránként de módszeresen tizedelik a magyarajkú lakosságot. Tény és való, hogy Trianon óta a magyarok lélekszáma a felére csökkent, a szerbek száma megháromszorozódott ezen az elszakított területen. Alább közöljük a konferencia valamennyi résztvevojéhez eljuttatott Zárónyilatkozat címu dokumentumot. Arra kérjük a világ különbözo országaiban élo magyarokat, hogy ezt a dokumentumot tájékoztatásul juttassák el az ottani kormányokhoz, parlamentekhez, más politikai vagy civil szervezetekhez és a sajtóhoz. Budapest, 2005. szeptember 27. (MVSz Sajtószolgálat)


    Zárónyilatkozat


    A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság szervezésében 2003. október 24-én és 25-én nemzetközi tanácskozást tartottunk Újvidéken az 1944 végén, 1945 elején a Délvidéken lezajlott magyarellenes atrocitások feltárásának eredményeirol. A rendkívül nagy érdeklodést kiváltó tanácskozás résztvevoi megvitatták a beterjesztett Zárónyilatkozat tervezetét, amelyre több kiegészíto javaslat hangzott el. A szöveg véglegesítésével megbízott Csorba Béla, Matuska Márton és Dr. Ribár Béla akadémikus az alábbiakban összegezzük munkánkat.

    1. A beterjesztett tanulmányok és a korábbi ismeretek alapján leszögezzük, hogy a jelzett idoben a délvidéki magyarok között a konstituálódó második Jugoszlávia hatalmi és pártszervei irányításával és közremuködésével, a helyi lakosság egy részének cselekvo részvételével tömegesen végeztek ki magyarokat, kollektív bunösséggel vádolva kollektív büntetéssel sújtották oket. A felelotlen kivégzések sok helységben tömeges lincseléssé fajultak. A cselekményt a hivatalos szervek akkor is, és a késobbi évtizedekben is úgy állították be, mintha háborús bunösöket vontak volna felelosségre szabályos eljárással, noha erre a legritkább esetben került sor. A polgári lakosságon kívül tömegesen végeztek ki hadifogoly honvédeket. Az áldozatok számát még mindig csak becsülni tudjuk, de mindenképpen több tízezerre teheto. A kivégzettek nevét, esetleges bunüket, a kivégzés körülményeit, a nyughelyüket soha sem hozták nyilvánosságra. Utólag háborús bunössé kiáltották ki valamennyiüket, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. Három helység: Csurog. Zsablya és Mozsor teljes maradék magyar lakosságát - akik túlélték a vérengzést - mindenüktol megfosztva örökre kitiltották lakóhelyükrol. Az alaptalan vádak alól sem az áldozatokat, sem hozzátartozóikat még nem mentesítették, anyagilag nem kártalanították, és nem is rehabilitálták oket, ügyükkel az illetékes hivatalos szervek nem foglalkoztak. Bízunk abban, hogy Crna Gora és Szerbia államközösség hamarosan elfogadja az UNESCO 2000. évi jelentésének ajánlásait (Összefoglaló a volt elnyomó rendszerek biztonsági archívumairól), beleértve a jogsértések áldozatainak jogát az okozott károk megtérítéséhez és jóvátételéhez, valamint az elkobzott javak visszaszolgáltatásához való jogot éppúgy, mint az emberi jogok ellen elkövetett bunök feleloseinek azonosításához való jogot.

    2. A magyar állam a tömegmészárlás kezdetén értesült az eseményekrol, ennek ellenére a nemzetközi nyilvánosság elott nem foglalkozott velük. A párizsi béketárgyalásokon nem tette szóvá, ezzel megszunt annak lehetosége, hogy kedvezo tárgyalási pozícióból vethesse fel. A második Jugoszlávia felbomlásának folyamatában, valamint a Szerbia és Montenegró államszövetség létrejötte után a magyar állam szintén nem tette szóvá a kérdést. A délvidéki vérengzés kérdésében tehát az anyaország, mint szuverén állam nem nyilatkozott hivatalosan. Szükségesnek tartjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezze és serkentse és támogassa ebben a tárgyban a kutatásokat, valamint a tanulmányok publikálását. Ugyanezt elvárjuk a Szerb Tudományos és Muvészeti Akadémiától és a jelenleg alakulóban levo Vajdasági Tudományos Akadémiától. A további munka sikere érdekében fiatal kutatók ösztöndíjazásával lendíteni kell a munkán. Az anyaországra és a tudományos intézményekre háruló felelosség annál is inkább fontos, mert a szóban forgó események elott, a magyar hatósági szervek által elkövetett hasonló cselekmények egyoldalú hangoztatása az egész magyar nemzetre, de különösen a Délvidéken élo magyarokra káros következményekkel jár.

    3. A második Jugoszláviának érdeke volt a vérengzés elhallgatása, olyan kezelése, ahogyan a magyar állam eddig tette. A tudományos kutatás ezt a kérdést csak az állampolitika szemszögébol vizsgálta, hamis beállításban tálalta. A milosevici állam nem sokat törodött azzal, hogy az eset megtörtént, és még azzal sem, hogy a délvidéki magyarság elso politikai szervezete, a történelmi VMDK megnyitja a kérdést a szerb és a magyar tudományos akadémiák elott, de - akárcsak a titói rezsim - nem segítette, inkább akadályozta a kutatókat a tények feltárásában, s nem volt hajlandó meghallani a magyarság követelését, hogy a katonai közigazgatás idején, a kollektív büntetési elv alapján kimondott vétkességet hatálytalanítsa és elhárítsa következményeit. A vajdasági parlamentben ugyan foglalkoztak már az üggyel, tekintve azonban arra, hogy a szóban forgó események a központi hatalmi szervek - illetve az általuk bevezetett katonai közigazgatás - irányításával történtek, a mai állam központi szerveire tartozik a következmények elhárítása is.

    4. A vérengzés során körülbelül harminc magyar lelkészt, köztük egy püspököt is kivégeztek, s az érintett egyházak még nem nyilatkoztak ügyükben.

    5. Tekintettel arra, hogy az eddig jórészt elérhetetlen levéltári anyagok egyre inkább kutathatókká válnak, a további munkában az alábbi feladatokat tartjuk elsodlegesnek:

    a) Az eddig felhalmozott anyag kezelésére nélkülözhetetlenné vált egy központi adattár létrehozása, intézményi kezelése. Az anyagok közé be kell iktatni az eddig felállított emlékhelyek dokumentált nyilvántartási listáját.

    b) Szükség van helységenként leírni az eseményeket, összegezni az áldozatok számát, s összeállítani a minél teljesebb helyi áldozati névsort. Különösen hiányosnak minosül a bánsági részek eseményeinek ismerete, az ottani áldozati névsor. Sokatmondó, hogy a tanácskozásra nem készült bánsági tanulmány. A további kutatómunkához jó alapul szolgálnak az eddig elkészült monográfiák, és az itt beterjesztett tanulmányok.

    c) Össze kell állítani és közzétenni a témával foglalkozó cikkek, publikációk és kéziratok bibliográfiáját.

    d) Az eddigi kutatások eredményét - beleértve a könyv alakjában kiadott monográfiákat - hasznos lenne elektronikus módszerrel feldolgozni és a világhálóra feltenni.

    6. Szükségét látjuk, hogy az akkori események tényét beépítsük az utódok tudatába.

    7. A vajdasági magyar pártok feladata, hogy a kérdést átléphetetlen küszöbként odategyék a szerb kormány elé.

    8. A Zárónyilatkozat szövegének véglegesítésével megbízott testület úgy ítéli meg, hogy a fentiekrol levélben tájékoztassa a délvidéki magyar politikai pártokat, a Magyar Tudományos Akadémiát és a most formálódó Vajdasági Tudományos Akadémiát.

    Újvidéken, 2003. október 27-én. Csorba Béla s.k. Matuska Márton s.k. dr. Ribár Béla akadémikus s.k.

    forrás: MVSZ sajtószolgálat


    [HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]



    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

    Korábbi cikkek:

    » Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)
    » Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
    » Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
    » Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
    » Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
    » Szabadka: Meggyalázták az ártatlan áldozatok emlékmuvét
    » Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
    » Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
    » Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
    » Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
    » Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
    » Vasrudas leszámolás bácskossuthfalvi diszkóban
    » Tomboló magyarellenesség Szerbiában
    » Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
    » Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
    » Magyart vertek az újvidéki színhazban
    » Becsey: A Vajdaság ügyérol nem szabad megfeledkezniük az európai intézményeknek
    » Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
    » Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
    » Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
    » Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
    » Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
    » Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
    » Magyart vertek az újvidéki színhazban
    » Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
    » Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)


    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -



    Vissza a HUNSOR honlapjára

    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.