Eljuttatták a Vajdaság Ma szerkesztoségéhez az egyik temerini elítéltnek a levelét, amelyet édesapjának, illetve családjának írt. Elpanaszolja, hogy a börtönben milyen megaláztatásoknak és bántalmazásoknak van kitéve. Az apa azt állítja, hogy fia nem is volt végig jelen a szerb nemzetiségu áldozat súlyos bántalmazáskor.

A Vajdaság Ma elítél minden eroszakot, elítéli a temerini fiúk támadását is, mint ahogyan elítéli a büntetlenül hagyott kisebbségellenes atrocitásokat. Ám elítéli a polgárok megkülönböztetését is az igazsászolgáltatás elott, s különösen iszonyodik a rendorségi túlkapásoktól vagy a foglyok bántalmazásától a börtönben vagy vizsgálati fogságban. Kezdetben tanácstalanok voltunk, hogy ismertessük-e a levelet, nehogy kárt okozzunk vele. Hitelességét - ami esetleg kérdéses lehetett volna - a család közvetve megerosítette. A családfovel váltott e-mail után sem lettünk okosabbak, mert o is tanácstalan volt. Miután azonban internetes körlevelekben is megjelent a "magánlevél", s úgy láttuk, a család sem zárkozik el a közléstol, ha a "feladó" és a "címzett" nevét nem említjük, úgy döntöttünk, hogy közöljük a levelet. Úgy, ahogy szerkesztoségünknek egy héttel ezelott átküldték. Csak a nevek mellozésével.

2004.X.21.

Szia apa!

Remélem jól vagytok?! Ezt a levelet azért írom mert eddig reménykedtem, hogy ezt az esetet otthon bírom elmesélni, de amint látod ez nem így történt.

Szeretném, ha ezt a levelet a tata és anya elott olvasnád fel, kérlek tedd meg ezt a kedvemért. Eddig úgy gondoltam hallgatok errol a sok magaláztatásról amit itt éltem és élek át, és itt gondolok fizikai és pszichikai megaláztatásokra. Gondolom kíváncsi vagy arra, hogy a jobb szememre miért nem látok, persze még mindig bennem él az a félelem, hogy ennek a levélnek következményei lesznek, de ez most már nem érdekel és remélem is, hogy tetoled ezt a levelet egy befolyásos személyiség fogja olvasni. Elso pont alatt elmondanám, hogy a jobb szememre azért nem látok, mert jó párszor az éj közepén ok nélkül kivezettek a szobából és a veséimet is jól összerugdosták meg persze szálltak a pofonok és a hasonlók a fejem irányába, mintha csak tudták volna, hogy csak jobb szememre látok, persze most már arra sem tökéletesen. És ez az elso naptól kezdve így van, mikor azon a bizonyos szombat késo délutáni napon ide hoztak. Nem telt el még 1 óra sem mikor tisztára ok nélkül kaptam az elso stációt, majd mikor pár perc múlva magánzárkába zártak, nem telt el 2-3 óra ismét kivezettek a folyosóra és ismét a vesémet és a szememet verték és ez azóta így van. Nincs olyan nap, hogy pofon nélkül megússzam, de hogy miért azt nem tudom. Azért fájnak még a veséim mai napig is mint soha az életben nem fájt. Pontosan megtudnám nevezni azt az ort, vagyis oröket akik mindezt tették velem, de most még nem teszem. Errol nem beszéltem se nektek, se az ügyvédnek, mert mindig egy or mellettem volt. és mindig hallgatta, hogy mit beszélek, remélem ezt a levelet megkapod és, hogy az ügyvédnek elmondod mind ezt amit én neked ide leírtam és hidd el ez a színtiszta igazság. Te is jól tudod, hogy innen semmit sem birok ez ellen csinálni, de úgy gondolom te és az ügyvéd birtok. Nem tudom mi történik, de az ügyvéd ezen és a múlt héten se volt bent nálam, de kérlek mond meg neki, ha bejön ezt itt ne említse, mert akkor még rosszabb lesz. Inkább ha bír cselekedjen. Csütörtökön megyek a kórházba, ma is voltam, de már a bal szememre majdnem még a fényt se látom és a jobbra is csak 65%-ot. Kérlek cselekedjetek ameddig nem késo. Még látok, de reggelente nagyon keveset. Remélem ezt a levelet megkapod.

Sokszor üdvözöllek benneteket!
(…)
Sziasztok!

***

Mint emlékezetes az újvidéki Kerületi Bíróság összesen 61 év börtönbüntetésre ítélte azt az öt temerini fiút, akik tavaly nyáron megalázták és félholtra verték az újvidéki Zoran Petrovicsot. A bíróság úgy értékelte, hogy az elítéltek kizárólag önteltségük és zabolátlanságuk miatt bántak el kegyetlenül Petroviccsal, a 38 éves férfi viselkedésével nem adott okot az eroszakra. Gyilkossági kísérletnek minosülo buncselekmény miatt a bíróság az 1983-as születésu Máriás Istvánt 15, a négy évvel idosebb Illés Zsoltot pedig 13 év börtönbüntetésre ítélte. Horvát Árpád (1985) enyhíto körülmények figyelembe vételével kapott tíz évet, Szakáll Zoltánt (1980) és Uracs Józsefet (1975) pedig 11 és fél-11 és fél évre ítélték. Annak ellenére, hogy a fiúk nem elore megfontolt szándékkal követték el tettüket, a bíróno megfelelonek minosítette az igen szigorú büntetést. Súlyosbító körülménynek vette, hogy a félholt férfit sorsára hagyták, s csak annak köszönheti életét, hogy reggel idejében rátaláltak. Az elítéltek tavaly június 28-a óta vannak fogdában, az ítélet jogerossé válásáig is rács mögött lesznek. Az eljárás költségeit nem kell kifizetniük, mert munkanélküliek, és ezzel csak hozzátartozóikat terhelnék. A testileg és lelkileg is meghurcolt Petrovics polgári pert indított ellenük.

***

Egyes értékelések szerint az igen szigorú bírósági ítéletnek van egy politikai üzenete is, ha figyelembe vesszük, hogy a magyarok ellen elkövetett támadások elkövetoi vagy nem kerültek kézre, vagy állítólag kiskorúak voltak, vagy a rendorség futni hagyta oket, vagy csak szabálysértési bírságot fizettek. Ez a megkülönböztetés üzenete. A igazságszolgáltatásnak azonban azt kellene közvetítenie, hogy senkit, egyetlen polgárt sem érhet atrocitás büntetlenül. Mert ez egy demokratikus jogállam. S nincs védettebb és kevésbé védett polgára - adófizetoje - az országnak.

A Magyar Rádió újvidéki tudósítója például egybek között a következoket írta: a magyar fiatalok bunösségét senki sem kérdojelezi meg, ugyanakkor óriási a felháborodás amiatt, hogy amíg a magyarverések eseteinek dönto többsége el sem jut a bírósági eljárásig, legjobb esetben néhányhetes elzárást rónak ki az elkövetokre, addig az öt vajdasági magyar fiatalt olyan súlyos börtönbüntetésre ítélték, mint amilyennel a hágai bíróság sújtja a háborús buncselekmények elkövetésében bunösnek talált személyeket.




az írás megjelent a Vajdaság Ma oldalain is



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára