* Miért nem változtatta meg a mindenkori magyar kormány a rendszerváltás után a kifejezetten szigorú bevándorlási törvényt, legalább a magyar származásúak viszonylatában?
- Szomorúan közlöm, hogy a hatályban lévo állampolgársági törvény 1993-ban, az Antall-kormány idején jött létre. Elokészítése és beterjesztése a Boross Péter vezette belügyminisztérium felelossége. Nem emlékszem, hogy én személyesen jelen voltam-e a beterjesztését jóváhagyó kormányülésen, ha fölfigyeltem volna rá, bizonyosan opponálom túlzott szigorúságát, kivált pedig azt, hogy a trianoni határokon kívül élok, vagy csak ott születettek és leszármazottaik esetében csak magyarországi letelepedés esetén adható meg (kedvezményesen, három év után) a magyar állampolgárság. A törvény fo célja a sok elonnyel járó magyar állampolgárság megszerzésének megnehezítése volt, a gazdasági menekültek és a bunözok távoltartása, mellékterméke volt a határon túli magyarok bevándorlásának nehezítése. Boross Péter jelszava az volt, hogy Magyarország megtelt, ami katasztrofális demográfiai helyzetünk alapján igazán nem mondható megalapozott állításnak.

* Túl kockázatos volt, nem volt rá kello politikai szándék, vagy más egyéb problémák tuntek fontosabbnak a rendszerváltás kapcsán?
- Feltehetoen az is vezényelte a törvényalkotókat (végso soron tehát a magyar Országgyulést), hogy a bevándorlás megkönnyítésével ne csökkentsük a szomszédos országokban élo magyarok számát.

* Mit jelent Brüsszelben, Európában vagy az Egyesült Államokban az, hogy határon túli magyar kisebbség? Tehát jelent-e egyáltalán valamit, ha valaki Nyugaton próbál érdekérvényesítést, vagy lobbitevékenységet folytatni a határon túli magyarsággal kapcsolatban?
- Külföldön az átlagember nem érti meg a nemzeti kisebbségek problémáját. Azonosítja a nemzetet az állammal (ld. Egyesült Nemzetek Szervezete), kisebbség alatt vagy bevándorlót ért (mint az arabok, törökök, kurdok Nyugat-Európában), vagy különleges társadalmi csoportokat, mint a romák, Amerikában a feketék, esetleg a homoszexuálisok. (Bár az utóbbiakról annyi szó esik, mintha ok lennének többségben.) Aki megérti, hogy mi a különbség aközött, hogy valaki átment egy határon, és hogy valakin átment egy határ, még az is a többségi nemzethez történo asszimilációt tartja természetesnek és kívánatosnak. A téma fölvetését, az ügyben történo lobbizást azért nem kedvelik a kormányok, mert destabilizáló hatásúnak tartják, rettegnek az esetleges határváltozás igényétol, ennek gondolatától. Mégis minden erovel arra kell törekednünk, hogy ez a felfogás megváltozzék, hogy az olyan pozitív példák, mint Dél-Tirol autonómiája, meggyozze a világot arról, amit a Szlovákiában élo magyarok mártír-politikusa, Esterházy János ezt már hatvanöt évvel ezelott világosan megfogalmazott: "Az igazságos nemzetiségi politika sokkal nagyobb biztonsági koefficiens, mint sok-sok írott törvény,... biztosabb minden Maginot-vonalnál, mert semmi sem erosít meg egy államot jobban, midon abban nemcsak a többségi, de a kisebbségi állampolgárok is teljes mértékben otthon érzik magukat."

* Ön szerint mi lehet a Kárpát-medencében élo népek jövoje?
- Békében, együttmuködve, és egymást tisztelve kell élni, lemondva a kisebbségek asszimilálásának vagy más módon történo eltüntetésének szándékáról. A teljes helyi demokrácia, tehát a területi és személyi alapú autonómia jelenti a különféle nyelvu, vallású és tudatú emberek együttélésének legjobb keretét.

* Magyarország jövobeli külpolitikai prioritásairól lehet-e valamit tudni?
- NATO- és EU-tagságunk elérésével sem változhatnak alapveto nemzeti érdekeink, amit a külpolitikának szolgálnia kell: a Kárpát-medencében, osi szállásterületén ma már nyolc országban élo magyarság fennmaradása és boldogulása. Azaz hogy minél jobb gazdasági, környezeti, egészségi és muveltségi helyzetben élje történelmi második évezredét.

* Végezetül, a bevándorlási és kisebbségi kérdés világszerte, de foképp a nyugati világ számára óriási megoldatlan probléma. Viszont a társadalmak szempontjából hihetetlenül fontos lenne a megoldás. Azaz az emberek szabad mozgásának lehetosége, avagy gátolása. A demokrácia, mintha erre nem tudna, vagy nem akarna választ adni?
- Az emberek szabad mozgása kívánatos, de a korlátozás nélküli bevándorlás rendkívül súlyos társadalmi, kulturális és közbiztonsági problémákhoz vezet. A szegénységben, rossz életkörülmények között élo emberek milliói számára nem az Amerikába vagy Európába vándorlás a kiút, hanem a szüloföld gazdasági és egyéb helyzetének a megjavítása. Ebben kell a gazdagabb országoknak segíteni a szegény országokat, de elsosorban nem pénzzel, hanem szakértelemmel, befektetésekkel. És ezeknek az országoknak maguknak is komoly erofeszítéseket kell tenniük helyzetük javítása érdekében. Ami számos ázsiai országnak (India, Dél-Korea, Malajzia, Tajvan stb.) sikerült, mások számára útmutatást kínál.

forrás:Magyar Szó


[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára