PÉNZ, PINCE, TEMETŐ

Január 2.

Életbe lépett a szerb pártok pénzellátásáról szóló törvény, amely jóval több pénzt irányzott elő a politikai szervezetek számára. Ezt a pénzt a köztársasági költségvetésből választották ki. A Vajdasági Magyar Szövetség nagyon megörült ennek a hírnek.

Január 12.

Békássy Andor zombori református lelkész vallási türelmetlenség vádjával feljelentést tett (egy mindmáig) ismeretlen személy ellen, mert az vízzel elárasztotta a templom pincéjét.

Január 18.

Temerinben (mindmáig) ismeretlen tettesek meggyalázták a Népfront és a Zmaj Jovan utca kereszteződésénél álló keresztet.

Újvidéken a Futaki úti katolikus temetőben (mindmáig) ismeretlen tettesek megrongálták egy 5 éves kislány síremlékét.

Szabadkán, a Kéri temetőben (mindmáig) ismeretlen tettesek kitéptek a helyükről 36 fakeresztet.

TÖRTEK ÉS PINGÁLTAK

Február 4.

Temerinben összetörték a Helytörténeti Múzeum névtábláját.

Február 13.

Magyarkanizsa négy bejáratánál átfestették a helységnévtábla magyar feliratait.

LINCSHANGULAT

Március 16.

A csókai középiskola falára „Távozzatok Szerbiából!” feliratot firkáltak (szerb nyelven, persze).

Március 17.

Miután Koszovón a szerbek vízbe fojtottak három albán kisfiút, fellángolt az etnikai viszály a szerbek és az albánok között. A zavargások során több százan sebesültek meg, és több mint tízen lelték halálukat. Néhány koszovói szerb kolostor lángba borult. Bosszúból a rácok a majdhogynem tapsoló rendőrség szeme láttára Belgrádban felgyújtották a híres Bajrakli dzsámit. Még aznap (és az azt követő napokban) a legvadabb szerb sovinizmus átterjedt a Délvidékre, ahol albán cukrászdákát és pékségeket rongáltak meg.

Március 18.

Miután kiélték magukat az ártatlan albánokon, a megvadult rác soviniszták a délvidéki magyarokra csaptak le. Ezen és a következő napokban rendkívül veszélyes volt magyarnak lenni a Délvidéken.

Például a szerb kormány tudatos és összehangolt akciójának keretében az iskolaigazgatók és egyes tanárok középiskolásokat vezényeltek ki az utcákra szerb zászlókkal és albánellenes tartalmú transzparensekkel. A szabadkai Egészségügyi Középiskola néhány tantermét az őrjöngő szerb ifjoncok teljesen szétverték, miután a magyar diákok nem akartak részt venni a felvonulásukon. A tanulók csodával határos módon, a rendőrség utolsó pillanatban történt beavatkozásának köszönhetően úszták meg a lincset. Hasonló esetekről érkeztek hírek más délvidéki középiskolákból is.

Március 19.

Koszovó mintegy 30 településéről az állítólagos veszélyeztetettség ürügyével több mint 7000 szerb távozott északabbra. Legtöbben meg sem álltak a Délvidékig. A VMSZ nem emelte fel hangját az újabb szerb menekültlavina ellen, mely tovább rontott az amúgy is drasztikusan megváltozott észak-bácskai nemzeti összetételen.

Március 26.

A kelebiai határőrségnél visszatartottak egy anyaországból érkezett 60 ezer könyvből álló szállítmányt. Az alapítványi adomány „beengedéséhez” a határőrség kérte a szerb belügyminisztérium engedélyét.

Szabadkán a Kéri temetőben (mindmáig) ismeretlen tettesek több mint 100 katolikus síremléket rongáltak meg.

HALÁLOS FENYEGETÉSEK

Április 1.

Szabadkán a Szent Teréz Székesegyház, a Népkör Magyar Művelődési Egyesület és a Sportcsarnok falán cirill betűs magyarellenes falfirkák jelentek meg.

Zentán több olyan falfirka látott napvilágot, amelyben halált követeltek a magyarokra. A szerbek összefirkálták a zentai csata rakparti emlékművét, valamint a város adai és felsőhegyi bejáratánál álló helységnévtáblát.

Április 9.

Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) alelnöke kapuja alatt becsúsztatva nagy konyhakéssel átszúrt üzenetet talált „Elvágjuk a torkodat!” felirattal (persze szerb nyelven).

Bácsföldváron Keller József pékségének falán „Halál a magyarokra” szerb nyelvű falfirka jelent meg.

Április 30.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében Óbecsén tiltakozó nagygyűlésre került sor. Beszédet mondtak a HVIM, a Magyarok Világszövetsége, a Délvidéki Magyarok Közössége és más szervezetek vezetői. Ezt követően a fokozódó magyarellenes atrocitások miatt tiltakozó petíciót adtak át a szerb rendőrség képviselőinek a HVIM délvidéki vezetői. Hasonlóan bátor és rendhagyó cselekedetre sem előtte, sem utána egyetlen (délvidéki) magyar politikai szervezet nem szánta rá magát.

A MEGSZÁLLÓK, AZ ÁRULÓK ÉS A GERINCES MAGYAROK

Május 5.

A Tartományi Képviselőház javaslatára a nemzeti tanácsok átvették a kisebbségi tartományi eszközök feletti alapítói jogot. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a VMSZ-t egyébként is vakon szolgáló délvidéki magyar média immár anyagilag teljesen és véglegesen a Magyar Nemzeti Tanácstól (értsd: a VMSZ-től) függ. Az áruló magyar párt (a szerbek lábtörlője) tehát hosszú évekre bebiztosította magának a szerencsétlen nemzettársak félretájékoztatásának lehetőségét.

Május 6.

A törökbecsei temetőben (mindmáig) ismeretlen tettesek 24 síremléket döntöttek le.

Május 21.

Temerin központjában szerb fiatalok egy csoportja minden ok nélkül megvert két magyar fiatalt, akik súlyos testi sérüléseket szenvedtek.

Május 22.

Bombariadó volt a magyarkanizsai Kerámia csempegyárban, de a rendőrség nem talált robbanószerkezetet.

Május 27.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sajtótájékoztatót tartott a Magyar Szó Lapkiadó Vállalat épülete előtt. A mozgalom vezetői és tagjai kifejezték elégedettségüket, amiért az említett vállalatban sor kerülhetett a honvédtalálkozóra. Egyúttal bemutatták a Délvidéki Társnemzeti Régióról szóló projektumukat.

Május 29.

Egy szerb fiatalember betört a nagybecskereki plébániára és megtámadta Tietze Jenő pápai prelátust, akinek a dulakodás során lába tört.

FÉNYŰZÉS ÉS LELKI NYOMOR

Június 9.

Kasza József, a VMSZ elnöke (abban a reményben, hogy visszanyeri korábbi kiváltságait és pozícióit a szerb politikai porondon) felszólította a délvidéki magyarokat, hogy szavazzanak Borisz Tadicsra, az egyik szerb elnökjelöltre. Kasza jó lóra tett, ugyanis Tadics szűk eredménnyel ugyan, de megnyerte az elnökválasztást...

Június 13.

Óbecsén megalakult a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom délvidéki szervezete.

Június 19.

A VMSZ fényűző külsőségek mellett megünnepelte tízéves fennállását. Az áruló délvidéki magyar párt ünnepsége előtt a magyar himnuszon kívül felcsendült a jugoszláv (szerb) himnusz is.

Június 30.

Miután kiderült, hogy a több mint 50 éves múltra visszatekintő Képes Ifjúság folyóirat példányszáma gyakorlatilag nullára csökkent, Szabó Palócz Attila főszerkesztő (a Szociáldemokrata Liga nevű szerb párt tagja) nem várta meg, hogy leváltsák, inkább lemondott tisztségéről. Helyette az azonos nézeteket valló (liberális, nemzetietlen) Máriás Endrét nevezték ki. A szerkesztőség összetétele nem változott.

A NÉPIRTÁS SZELE

Július 3.

(Mindmáig) ismeretlen tettesek 16 síremléket rongáltak meg a zombori Szent Rókus katolikus temetőben.

Július 7.

A szabadkai Harcosok Sorakozója lakótelepen szerb soviniszták egy csoportja megvert három magyar fiatalt. Egyikük közülük még mindig kórházban van.

Július 30.

Szabadkán, a Pescsara helyi közösség termében magyar fiatalok kisebb csoportja zárt körű születésnapi bulit tartott, amikor több mint 30 fős szerb banda rájuk tört. A szerb soviniszták állati módon verték a magyar fiúkat, üvegeket törtek szét a fejükön és a földön rugdosták őket. Csodával határos módon sikerült elkerülni a halálos kimenetelű tragédiát. Öt magyar fiatal súlyos testi sérülést szenvedett. Az elkövetők szabadlábon vannak.

Július 31.

Csantavéren a szerb fiatalok egy csoportja megtámadott két magyar fiatalt. A magyar fiúk sikeresen védekeztek és megúszták könnyebb sérülésekkel.

ÉGETT A ZÁSZLÓNK

Augusztus 9.

A szabadkai községi ügyészség hat év után megszüntette az eljárást négy szerb polgár ellen, akik a kilencvenes években bombát dobtak a Népkör Magyar Művelődési Egyesület épületére.

Augusztus 20.

A csókai rendőrállomáson (természetesen) szerb rendőrök felpofozták Komáromi Lászlót, a padéi helyi közösség elnökét.

Augusztus 25.

Újvidéken a Vojvodina és a belgrádi Obilics közötti focimeccsen a belgrádi szurkolók elégették a magyar zászlót.

A VÉG KEZDETE

Szeptember 17.

A szerbek által megfenyegetett szabadkai Sötét család egyes tagjai áttelepültek az anyaországba.

Szeptember 19.

Szerbiában megtartották a helyhatósági választásokat. A VMSZ csúfosan levitézlett ezeken a választásokon. Csókán, Adán, Óbecsén és Magyar-kanizsán ugyanis a szerb pártok jelöltjei ülhettek a polgármesteri székbe. Topolyán, Zentán és főleg Szabadkán a VMSZ favoritjai gyanús körülmények között, minimális szavazattöbbséggel nyertek. Egyedül Kishegyesen sikerült valamivel főlényesebb győzelmet aratni. A VMSZ tanácsnokainak száma is drasztikusan csökkent az előző megbízatási időszakhoz képest. A délvidéki magyarság mindössze egyötöde támogatta őket. Az arab sejkeket megszégyenítő vagyonnal és a teljes délvidéki médiával rendelkező Kaszáék azonban ezt a leégést is fényes diadalként mutatták be. Lesújtó eredményük ellenére továbbra is kitartóan játsszák a teljes délvidéki magyarság érdekvédőit. Ezt sajnos az anyaországi közéleti tényezők elhiszik nekik, mi több, támogatják politikai tevékenységüket (lásd: a Fidesz és maga Orbán Viktor kampányolása a VMSZ mellett).

Aminek viszont a becsületes délvidéki magyarok örülhetnek e választások után: Kiss Kornél, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tanácsnokjelöltje (aki a Vajdasági Magyar Demokrata Párt listáján indult), a délvidéki magyar sajtó minden segítsége nélkül simán bekerült a kishegyesi községi képviselő-testületbe.

Szeptember 24.

A többnyire magyarlakta újvidéki Telep helyi közösség néhány házán „Halál a magyarokra” feliratok látták napvilágot.

GYŰLÖLET, UNDOR ÉS KÖZÖNY

Október 9.

Toroczkai Lászlót a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökét a palicsi Jambo gyorsétkezde előtt hét fős soviniszta szerb társaság sértegette és fizikailag bántalmazta. A verésnek egy arra járó járőrkocsi felbukkanása vetett véget. Később Toroczkai és társasága, arra számítva, hogy a támadókat a rendőrök elszállították a helyszínről, visszamentek bevásárolni. A támadók azonban még mindig ott voltak, és nekirontottak az ártatlan magyar fiatalembereknek. Mivel ekkor Toroczkaiék már öten voltak, sikerült megvédeniük magukat. Az eset kapcsán Toroczkai ellen is eljárás indult.

Október 16.

Napvilágot látott az adat, hogy a túlnyomórészt magyarlakta Adán a felnőtt lakosság mindössze 30 százaléka van munkaviszonyban. Hasonló a helyzet a többi délvidéki községben is. A szerbek által elkövetett sajátos gazdasági genocídiumnak, valamint a VMSZ szolgalelkű magatartásának és végzetes bevándorlási politikájának következményeként például a 150 ezer lakost számláló szabadkai községben hivatalosan 30 ezer polgár munkanélküli, de egyes becslések szerint ez a szám a gyakorlatban két és félszer nagyobb.

Október 23.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében a kishegyesi Orion diszkóban mintegy háromszáz polgár méltóságteljesen megemlékezett az '56-os forradalom évfordulójáról. A szerb rendőrség felügyelte a törvényesen bejelentett rendezvényt, és megállapította (majd jegyzőkönyv formájában rögzítette), hogy nem történt semmilyen rendbontás.

Október 25.

Az egyik legnagyobb példányszámú szerb napilap – a Vecsernye Novoszti – fasisztáknak nevezte a kishegyesi megemlékezés résztvevőit. Ugyanezt tette a Dani szabadkai hetilap is. A későbbiekben egyik sajtóorgánum sem közölte le a HVIM válaszát. Az ezt követő napokban Raszim Ljajics, Szerbia és Montenegró kisebbségügyi minisztere erélyesen elítélte az említett rendezvény szervezőit, külön kitérve Toroczkai László beszédére. Kasza József, a VMSZ elnöke pedig hiányolta a rendőrség erélyesebb fellépését, illetve a megemlékezés valamennyi résztvevőjének letartóztatását!

Október 26.

Péterrévén a Fakop cég falán ma-gyar nyelvű feliratok láttak napvilágot: „Nagy Magyarország, Éljen a haza!”. A mozi épületének falára is felírták, hogy „Hungária”. A helyi rendőrség valóságos hajtóvadászatot indított a vélt elkövetők ellen, de az ügy a végén lecsitult.

Október 28.

Toroczkai Lászlót a szerb Állambiztonsági Hivatal egy évre kitoloncolta Szerbiából.

Ezt megelőzően Toroczkait kihallgatták az október 9-én történt palicsi incidens kapcsán, majd gyorsított eljárásban tárgyalták az ügyét. Végül Toroczkai egyik támadóját és őt magát fejenként jelképes 1000 dináros pénzbüntetésre ítélték. Miután a bírónő lezárta az ügyet és vissza akarta adni Toroczkainak az útlevelét, ott termett négy rendkívül agresszív szerb „ávós”. Közölték Toroczkaival, hogy elveszik az útlevelét, és magukkal viszik. Provokációk, fenyegetőzések és megalázó bánásmód közepette Toroczkait a határhoz szállították, és az útlevelébe belepecsételték az egyre évre szóló kitiltást.

Torockai László bejelentette, hogy nemzetközi jogászok bevonásával a nemzetközi fórumokhoz, a strasbourgi bírósághoz, a vajdasági, a magyarországi és az európai parlamenti képviselőkhöz fordul.

Egyértelmű, hogy a palicsi verekedés ürügyként szolgált a szerbeknek és a délvidéki magyar árulóknak, hogy egy évre megszabaduljanak a fiatalos lendületet és a mindent elsöprő új magyar erőt jelképező Toroczkaitól.

Ennek tudatában nem csoda, hogy a VMDP (mérsékelt) reagálásán kívül senki sem sietett az ártatlanul meghurcolt Toroczkai segítségére, noha nyilvánvaló, hogy súlyos nemzetközi botrányról van szó.

Az sem meglepő, hogy a magyar kormány csak annyit mondott, hogy a szerbeknek nyilván megvolt a kitoloncoláshoz való okuk. Furcsa viszont az anyaországi jobboldal hallgatása.

KISEMMIZÉS, MEGFÉLEMLÍTÉS

November 8.

A kishegyesi községi képviselő-testület ülésének középpontjában a már említett '56-os megemlékezés állt.

A rendőrség képviselője ezúttal is elismételte, hogy „az eseményt annak rendje és módja szerint bejelentették, a rendezvényen rendbontás nem történt”.

November 23.

Napvilágot látott az adat, mely szerint Szerbiában mintegy 280 ezer horvátországi, boszniai és macedóniai menekült él. A koszovói menekültekről nincs adat, mert őket (ki tudja, miért?) még egyelőre Szerbiához tartozóknak tekintik. Arról sincs adat, hogy a Délvidék hány „menekültet” kényszerült befogadni. Erről mélyen hallgatnak a szerbek és a VMSZ-esek egyaránt. Egyes becslések szerint például a 150 ezer lakosú szabadkai közégben 40-50 ezer úgynevezett menekült él és veszi el a munkát a magyaroktól, valamint folyamatosan rombolja Szabadka gazdasági-kulturális arculatát és közbiztonságát.

November 26.

A többnyire szerblakta bánsági Udvarnok falu fiataljainak nagyobb csoportja megjelent a szomszédos magyarlakta Tordán. Törtek-zúztak, meggyújtották a helyi diszkó ablakát, majd nekirontottak a magyar fiataloknak, akik csodával határos módon úszták meg (úgy-ahogy) a habzó szájú udvarnokiak támadását.

A VÉG



December 1.

A köztársasági oktatási minisztérium megerősítette, hogy nem folyósít pénzeszközöket a magyar nyelvű oktatás megszervezéséhez. Magyarán: azok a főiskolák, amelyekben magyar fiatalok tanulnak, csakis belső átszervezésekből és pénzátömlesztésekből gazdálkodhatják ki a szükséges anyagiakat. Ha tudják.

December 4.

Tordán ismét duhajkodtak az udvarnoki szerbek. Újabb verekedést provokáltak ki. A rendőrség mindkét felet hibáztatja a történtekért. A bánsági szerb terror folytatódik.

December 5.

A magyar történelem egyik leggyászosabb dátuma. Az anyaországi magyarok túlnyomó többsége népszavazás útján úgy döntött, hogy nem kellenek neki a határon túli nemzettársak. Elárulták a saját vérüket. Ezt kár szépítgetni. Megpecsételték a sorsunkat. Erről sokat írtunk és még sokat írunk a következő időszakban.

December 7.

A patkányok szöknek a süllyedő hajóról. Balla Lajos-Laci, a VMSZ immár egykori csúcskádere szép nyugodtan megvárta a népszavazás eredményét, majd „átigazolt” a Demokrata Pártba.

December 25.

A becsületes délvidéki magyarok legszomorúbb karácsonya.

A fenti összeállítás persze csak kis töredéke mindannak, amit a délvidéki magyaroknak át kellett élniük az elmúlt esztendőben. Remélem, így is híven tükrözi a közelmúltunkat, és sajnos elővetíti azt, ami ránk vár.


írta Rácz Zoltán
az írás megjelent a Kapu oldalain is



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára