Hetvenöt január elseje azért maradt meg nevezetes napnak az emlékeinkben, mert akkor vezették be a hírhedt törvényt: külföldi nem alhatott bent magánembernél Romániában. (Állitolag még valahol a világban volt ilyen törvény, talán Idi Amin Ugandájában.)

Egy a szokásost meghaladó csomagocska átadása után egyezkedni kezdtem Kálmánnal: mikortól nem tekinti bent alvásnak, ha valakihez bemegyek. "Reggel héttől" – volt a rögtönzött válasz. Ebből újabb zsilettcsomag után végül is hat óra lett. Akkor még volt fonó Széken, ebben a mezőségi faluban. Így jól telt az idő hajnal kettőig-háromig. Utána már csak néhány órát kellet járkálnom a falu utcáin. Társaságnak ott voltak a "bakterok" (furkósbottal felszerelt, vörös karszalagos felszerelt önkéntesek. Az volt a feladatuk, hogy a külföldiek – azaz magyarországiak – minden lépését kilessék). Hatkor azután be Ilka Gyuri bácsiékhoz, a széki muzsikuscigányok, házába. Lenuca néni (a bőgős) már meleg tejjel várt Miki fia (a kontrás) pedig akkor indult le Szamosújvárra, a munkába. Az ő ágyába bújtam tehát be és aludtam délig.

Kálmán. A milicista tűrhetően tudott magyarul. Ördögi cinizmussal magyarázta: nem titeket büntettünk meg, ha bentalváson kapunk, hanem az itt maradottakat. Ők a mi állampolgáraink. (Néhány év múlva betegnyugdíjra jutott Kálmán. Egy széki férfi lerótta tartozását. Szegény, nyomorult rendőrt úgy szedték össze reggel, hogy beszélni is alig tudott.) Ez a mélységesen feudalista felfogás, "mi a magunk népével úgy rendelkezünk, ahogyan akarunk, rajtuk akkor állunk bosszút miattatok, amikor akarunk" vereséget szenvedett az 1989-es eseményekkel. Persze, ahogy az lenni szokott, az ilyesmi nem tűnik el a hatalom gyakorlóinak lelkéből egyik évről a másikra. Még csak egyik évtizedről a másikra sem.

Jó példa erre, ami Moldovában megy végbe napjainkban. Néhány hete, november 14-én szavazta meg a Miniszterek Bizottsága véglegesen az Európa Tanács javaslatait a csángók anyanyelvi kultúrájának megőrzésére (Reccomendation No.1521/2001 of the Parliamentary Assembly on the recognition of the Csango minority culture in Romania) Lukács Csaba számolt be róla, a Magyar Nemzet hasábjain, hogy az ezt megelőző vitákon Vladim Tudor, a Nagyrománia Párt vezére hazugsággal vádolta az előterjesztőket, hiszen "csángók szerinte nem is léteznek, vagy ha vannak is, akkor alig kétezren. A román képviselők igen nyers hangja élesen elütött a parlamentben addig használttól. Sok nyugat-európai képviselőt éppen az a érthetetlen vehemencia győzött meg arról, hogy komoly probléma"(M.N. 01-09-15) Az ET javaslata ellenére, sőt alighanem következményeként, a helyi kiskirályok újra kiszálltak Klézsére és Pusztinára. Németh Zsolt külügyi államtitkár mesélte el a stockholmi Magyar Házban, amikor a csángók helyzetéről tettem fel egy kérdést: nemrégiben a bakói hatóságok meghurcolták azokat, akiknél csángó gyermekek (magán alapon) magyarul tanultak. A bakói tanfelügyelő, Livia Liliana Sibisteanu, Ioan Joca, klézsei polgármester és helyettese, Petrica Codori valamint három iskolaigazgató és egy rendőr társaságában, két órán keresztül hallhatták ki Istok Angelikát, és Hoborci Rózsát, akiknél magyaroktatás folyik. Elkobozták Magyarországon kiadott tankönyveket és a törvénnyel fenyegetőztek. Azt tanácsolták, hogy költözzenek Magyarországra, mert Klézse román falu.( Az etnikai tisztogatás gondolata?!!!). Higiéniai okokra hivatkozva betiltották a tanítást és 30 millió lejes (1200 euro) büntetéssel sőt rendőrségi házkutatással fenyegetőztek.

Tudnivaló, hogy 200o októberétől Klézsén és Pusztinán, majd 2001 szeptemberétől további öt faluban, összesen kb. 400 csángó gyermek tanult magán alapon, iskolaidőn kívül magyarul, napi két-három órában. Összesen tizenkét magyartanár foglakozott velük. Az oktatásért felelős Hegyeli Attilát már korábban is többször fenyegette a klézsei polgármester.

Ameddig a régi emberek vannak hatalmon, addig nincs remény a helyzet jelentős javulására. Lényeges különbség azonban, hogy ma az ilyen atrocitásokról hivatalos jelentések érkeznek az ET-hoz. Előbb-utóbb kényelmetlenné fognak válni az idejétmúlt társadalmi rend Don Quijote-i, mert az ilyen jelentések semmiképpen nem gyorsítják meg Románia belépését az EU-ba.

Pozitív hír is van. A Vatikán közlte Mádl Ferenc államelnökkel, amikor "A magyar keresztenység ezer éve" kiállítás megnyitása alkalmával látogatást tett II. János Pál pápának az Örök Városban: "….lépéseket tettek arra, hogy sor kerüljön a következtetések levonására a magyar nyelvű hitélet lehetővé tétele érdekében" – (Világ, 01-10-19). A csángók számtalanszor fordultak megható kérésekkel a Vatikánhoz, de most történt meg először, hogy a Szentszék válaszolt.

Szeptemberben alkalmam volt meglátogatni a csángók kiváló patrónusát, Isohookana-Asunmaa asszonyt Helsinkiben. Ő volt az, aki előterjesztette a csángók ügyét az ET-ban. Elmondta, továbbra is figyelemmel kíséri a csángók sorsának alakulását és, hogy a megtorlásokról szóló hírek eljutnak hozzá. Nagyon komolyan veszi azokat.

Minden bizonnyal változásokat fognak hozni az utóbbi évek politikai fejleményei a csángók sorsában. Akik ismerik a csángóság elképesztő asszimilációját, joggal tartanak viszont attól, hogy mire beérnek a politikai fejlemények, már nem lesz kit védeni és támogatni. Ezért a svédországi Petrás Incze János alapítvány törekvése az, hogy minden eddigit fölülmúló mértékben segítse a csángó kultúra megmentését. Kár lenne éppen akkor elveszíteni Európa egyik kultúrkincsét, amikor megcsillant a remény.

Ne vakítsanak a kezdeti sikerek senkit. A pápa bíztató kijelentése ellen még nyilván sok lépést fog tenni a román egyházi és világi politika. Ne feledjük azt sem, hogy az ET javaslata mindössze erkölcsi támogatást jelent, nincs kötelező ereje. Anyagi támogatást sem jelent. Kérjük ezért a svédországi magyarságot, (sz.megjegy. és a világ magyarságát), hogy ne lankadjon, segítő kedve, hogy eredményesen vihessük végbe a megkezdett munkát.

Támogatást a svédországiak a "Csángó Fonden Petrás Incze János" 636 25 57-8 számú postacsekkszámlára (postgiro) lehet befizetni.

Álljunk egymás mellé, mert közösen, összefogásban az erő!

írta Stuber György,
a Petrás Incze János Alapítvány elnöke
e-mail: stubi@ebox.tninet.se
kiegészítések Kormos László a HUNSOR főszerkesztője

forrás: a Stockholmi "Magyar Ház Híradó",
országos terjedelmű lap