1858. november 20-án született Marbackában nagy múltú földbirtokos nemesi családban, apja és apai felmenői magas rangú katonatisztek voltak. Az ötgyermekes család igen nagy gondot fordított a gyermekek nevelésére, a művelődésre és a művészetek pártolására. Selma hároméves korában gyermekbénuláson esett át, s csak igen nehezen tanult meg járni, alig észrevehetően később is sántított. Szülei ettől kezdve még a széltől is óvták, iskolába nem járhatott, odahaza tanult magántanárok és mesélő kedvű anyai nagyanyja segítségével. Csak 24 éves korában került el otthonról, Stockholmban végezte tanulmányait, s 1885-ben tanítónői oklevelet kapott. Közben apja meghalt, családja tönkrement, a szeretett birtokot, gyermekkora színhelyét el kellett adniuk.

Hogy megéljen, állást vállalt egy landskronai leányiskolában, s komolyabban kezdett foglalkozni az írással. Első regénye, a Gösta Berling története első fejezetét elküldte az Idun folyóirat regénypályázatára, ahol elnyerte az első díjat. Lagerlöf hamarosan megírta a fejezet folytatását, s 1891-ben megjelent a regény, amely kezdetben nem aratott nagy sikert. Az igazi áttörés 1893-ban Georg Brandes dicsérő hangú tanulmánya után következett be, s ettől kezdve az erősen lírai hangvételű, összetett kompozí-ciójú mű a svéd újromantika legnépszerűbb alkotása lett. (A regényből film készült 1924-ben Mauritz Stiller rendezésében, s az akkor 19 éves Greta Garbóval a főszerepben.)

Az írónő 1894-ben a Láthatatlan láncok című elbeszéléskötettel jelentkezett, majd egy év múlva elnyerte a Svéd Akadémia ösztöndíját, ami lehetővé tette számára, hogy - felhagyva a tanítással - csak az írásnak szentelje magát. 1894-ben ismerkedett meg a gazdag zsidó kereskedőcsaládból származó Sophie Elkan írónővel, aki élete legnagyobb szerelme lett. Szenvedélyes kapcsolatuk dokumentuma az 1992-ben You Teach Me to Be Free (Du lär mig att bli fri) című levélgyűjtemény. Lagerlöf Sophie társaságában 1895-96-ban bejárta Olaszországot, s szicíliai élményei nyomán született meg Az Antikrisztus csodái című regénye 1897-ben. A barátnők 1899-1900 telén Egyiptomban és Palesztinában tartózkodtak, s ez az élmény ihlette Lagerlöf Jeruzsálem című kétkötetes regényét, melyet sok kritikusa pályája csúcsának tart. A mű egy Jeruzsálembe kivándorló vallásos svéd parasztközösség életéről és önfeláldozó, már-már fanatikus munkájáról rajzol hiteles képet. 1996-ban Bille August készített belőle megrázó erejű filmet.

1904-ben egy hajmeresztő kísértethistóriával, az Arne úr kincse című romantikus rémregénnyel lepte meg olvasóit, s ugyanebben az évben elnyerte a Svéd Akadémia nagy aranyérmét. 1905-ben komoly megbízást kapott: írjon a kiválóan átszervezett svéd népiskolai oktatás számára egy honismereti tankönyvet. Két évig dolgozott a művön, amely a Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországban címet kapta, s amely mindmáig talán a világirodalom egyik legnépszerűbb meseregénye, földrajzi, történeti, néprajzi ismeretek gazdag tárháza. 1907-ben az uppsalai egyetem díszdoktorává választotta, majd két évvel később első nőként megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Ennek összegéből megvalósíthatta régi vágyát, visszavásárolta ősei marbackai birtokát, s életének hátralévő részét itt töltötte. 1912-ben a Nemzeti TBC-ellenes Egyesület kérésére megírta A halál kocsisa című kisregényét, melynek 1921-es, Victor Sjöström rendezte filmváltozata talán az egyik leghíresebb svéd film.

1913-ban beválasztották a Svéd Akadémia tagjai közé. Az első világháború eseményei mélyen felkavarták és hosszú időre megtörték munkássága lendületét, ugyanakkor otthona valóságos zarándokhely, nemzeti intézmény lett. Felkeresték híres emberek, uralkodók, külföldi írók, kritikusok, pedagógusok, olykor az iskolák kisdiákjai is tanítóik kíséretében, valamint az oktatás-nevelés hivatalos illetékesei, akiknek kérésére vállalta az egész alsó fokú oktatás újraszervezését. Ugyanígy jelentős szerepe volt az emberbaráti és jótékony célú egyesületek munkájában is.

A világháború utáni években, noha már sokat betegeskedett, két nagy sorozatba is kezdett: 1922 és 1932 között elkészült a gyermekkorát nagy művészi érzékenységgel felidéző trilógia (Amikor én kislány voltam, Egy gyermek emlékei, Selma Lagerlöf naplója), majd 1925-től kezdte írni a szülőföldjén játszódó, négyrészesre tervezett történelmi regényfolyamát, melyből végül csak három kötet készült el. A harmincas évek végén egyre fokozódó szorongással figyelte a nácizmus térhódítását, minden erejét és pénzét az "ordas eszmék" elől menekülők megsegítésére fordította, s így az ő segítségével jutott ki Németországból a később szintén Nobel-díjas német költőnő, Nelly Sachs is.

Lagerlöf, akinek minden művében a szereteté és jóságé a főszerep, az emberiség egyik legsötétebb korszakát már nem élte meg, 82 éves korában, 1940. március 16-án marbackai otthonában agyvérzésben meghalt. Emlékére 1957-ben Selma Lagerlöf társaság alakult, melynek napjainkban már több mint ezer tagja van, nemcsak Svédországból, de a világ minden tájáról.

» vissza a HUNSOR honlapjára