Az első öt évben kötélhúzás folyt a magyar érdekek képviselői és a román hatalom szervezeten belüli támogatói között, így a korszak sajátos Janus-arcot mutat a magyar oldal 1995-ig tartó fokozatos térnyerése mellett. 1991-ben sikerült Szőcs Gézát egy mondvacsinált óvással elütni az elnöki poszttól, de az autonomista többségu elnökség kemény ellensúlyt képezett a Domokos Géza által fémjelzett önfeladó kurzussal szemben és olyan határozatokat sikerült elfogadtasson, mint Horvátország és Szlovénia elsőkénti elismerése. Az 1992-es Hargita megyei listahamisítási csalás egy felemás megoldással zárult, de pár hónappal később sikerült elfogadtatni a Kolozsvári Nyilatkozatot, mely első ízben rögzítette egyértelmuen és visszavonhatatlanul az RMDSZ autonómia-igényét. 1992 végén a bal-liberális oldal példátlan sajtóoffenzívát indított az autonómia gondolata és annak képviselői ellen, de a brassói kongresszus 1993 elején mégiscsak megszavazta a program és az alapszabályzat autonómiaelvu módosításait. 1993 szeptemberében a Neptun ügyet tárgyaló SZKT (Szövetségi Képviselők Tanácsa) ülésen nem sikerült a szankciókat kimondó nyilatkozatot elfogadtatni, de a végül többséget nyert állásfoglalás mégiscsak határozott hangon ítélte el a román hatalom érdekét szolgáló különutas akciót. 1995-ig nem sikerült előrébb lépni az autonómia-statutumok ügyében, de 1993-ban mégis sikerült elfogadtatni az SZKT-val egy kisebbségi törvénytervezetet, mely tartalmazta a háromszintu autonómia gondolatát.
Az igazi törést az RMDSZ pályáján az 1995-ös esztendő hozott, annak dacára, hogy a hivatalos dokumentumok szintjén ekkor teljesedett ki az autonómiaprogram: a IV. kongresszuson rögzítést nyert a területi autonómia igénye a programban s elfogadásra került az erdélyi magyarság nemzeti közösségkénti önmegfogalmazása. Csakhogy a kongresszus Markó újraválasztásával kecskére bízta a káposztát. A Nagy Benedek-ügyben kompromittálódott Markó, akit egyre több bírálat ért, amiért a brassói kongresszus által megszabott két éves határidőre nem gondoskodott az erdélyi magyar nemzeti kataszter összeállításáról, a belső választások kiírásáról valamint az autonómia-statutumok elfogadtatásáról, úgy érezhette, választás elé került. Hajdú Győző egykori helyettese ismét a pozíciót, az érvényesülést, a román hatalom támogatását választotta. Politikájának lényegét ettől kezdve a szervezeten belüli saját hatalmi bázis kiépítése adta. Az RMDSZ pedig fokozatosan átalakult a magyarság alapvető érdekeit artikuláló nemzeti önkormányzatból zsákmányszerzésre szakosodott román versenypárttá.


2. A kormány által elfogadott kisebbségi törvénytervezet s annak újdonságai

2.1. Újabb biztosíték az RMDSZ számára, újabb szög a pluralizmus koporsójában

Szétfeszítené ezen írás kereteit a tíz esztendős sikeres klientúra-építés és a Szövetség párttá alakulásának részletes elemzése. Szögezzünk le itt és most annyit, hogy ebben a kontextusban értelmezhető és értelmezendő az RMDSZ által kidolgozott és a román kormány által 2005. május 19-én elfogadott kisebbségi törvénytervezet is. A tervezet részletes elemzésére vállalkoztam egy korábbi írásomban . Ezúttal elsősorban a változtatásokkal szándékszom összpontosítani.
Ebben ezúttal is segítségemre van a törvénytervezet új változata mellett (elérhető a www.rmdsz.ro honlapon) a Dr. Veress László, az MPSz szakértője által írt újabb elemzés , melyben a szerző górcső alá véve az új tervezet jogpolitikai vonatkozásait kiemelten foglakozik azzal, hogy miként erősítette meg az RMDSZ a törvénytervezet önbebetonozó jellegét: "A második (…) szurő a versenytárs kiiktatására szolgáló újabb biztonsági elem a tervezetben: a törvény 49. szakasza. Az előző feltételt teljesítő kisebbségi szervezetnek egy újabb - hatóság hozzájáruláshoz kötött - feltételt is teljesítenie kell, a román kormány 2000/26 évi határozatában előírt közhasznúsági feltételeket. Ezek teljesítését a román kormány kisebbségi hivatala ellenőrzi, amelynek elnöke hagyományosan az RMDSZ tisztségviselője, jelenleg Markó Attila. Tehát az RMDSZ vezette hivatal vizsgálja az RMDSZ riválisát egy olyan eljárásban, amelyben százegy formai kifogást lehet támasztani." S hogy az RMDSZ mennyire korrekt, ha versenytársainak keresztbe lehet tenni, azt tapasztaltuk a tavalyi választásokon, amikor a rendőrségi feljelentéstől sem riadtak vissza, hogy biztos, ami biztos, egyedül maradjanak a pályán.


2.2. A kulturális látszat-autonómia

Veress rámutat arra az újdonságra is, hogy a Kulturális Autonómia Tanácsa a frissen elfogadott tervezet szerint nem akármilyen jogosítványokkal rendelkezne a magánszféra ellenőrzésére: "a Nemzeti Kulturális Autonómia Tanácsok különböző jogköreit (a tervezet) kiterjeszti a magánjogi státusú kisebbségi szervezetekre is, így például az RMDSZ által szervezett belső választásokon létrehozandó 91 tagú Magyar Kulturális Autonómia Tanács mint a kulturális autonómia letéteményese beleszólhat a magánjogi státusú magyar oktatási, kulturális szervezetek ügyeibe (Sapientia erdélyi magyar magánegyetem, magánóvódák, magánalapítású helyi, települési kulturális szervezetek)" Ténykérdés: a Törvénytervezet 58.-as szakászának b.), c) és g) pontja szerint az Autonómiatanács hatáskörébe tartozik "az anyanyelvu oktatás megszervezése, felügyelete és ellenőrzése a magánoktatási intézményekben", "az anyanyelvu kulturális magánintézmények megszervezése, felügyelete és ellenőrzése" valamint "az anyanyelvu oktatási magánintézmények vezetőségének kinevezése." Veress találóan szögezi le, hogy mindez tulajdonképpen azt jelenti, hogy "a majdan az RMDSZ által uralt Magyar Autonómia Tanács közjogi jogosítványokat kap arra, hogy befolyásolja az RMDSZ-en kívüli romániai magyar intézményi világ muködését, beleszóljon a nem román állami forrásokból, hanem önerős magánforrásokból muködő romániai magyar szervezetek személyi ügyeibe."
A kulturális autonómia vonatkozásában a tervezetnek három kulcskérdést kellene megnyugtatóan rendezni. Egyrészt a kisebbségek önkormányzati szervének megválasztását. (Erre nézve láttuk, hogy mi a helyzet: a feltételek egyrészt indokolatlanul szigorúak, másrészt a de facto az RMDSZ számára biztosított kompetencia a közhasznúság ellenőrzésére azt valószínusíti, hogy a Kulturális Autonómia Tanácsa éppen úgy egypárti lesz, mint ahogy egypárti a magát magyarnak nevező frakció a bukaresti parlamentben. Az már csak hab a tortán, hogy a választásokat is az RMDSZ fogja megszervezni a tervezetnek megfelelően.)
Másodsorban a finanszírozás kérdését, aminek korrekt módja az lenne, ha a Kulturális Autonómia Tanácsa legalább annyit pénzt kapna, amennyi a magyarság által befizetett adó kulturális célokra fordítandó része. E helyett a törvény megint csak újdonságként bevezeti a kettős adózás lehetőségét: a Kulturális Autonómiatanács kompetenciáit rögzítő 58-as szakasz l) bekezdése a Tanács hatáskörébe tartozónak mondja ki "különleges adó" megállapítását "a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek esetében a kulturális autonómia intézményei muködésének biztosítására, a törvény feltételei között."
Harmadsorban a törvénynek meg kellene határozni pontosan azokat a közjogi jogosítványokat, melyekről a központi államhatalom lemond az Autonómiatanács javára. Ezutóbbit elintézi e tervezet is a nagy semmivel, a szövegezés azonos maradt a korábbival, legfeljebb a paragrafus száma változott. ("71. cikk - (1) A Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsának javaslatára a Parlament, Románia Kormánya illetve a választott helyi közigazgatási hatóságok olyan jogszabályokat fogadhatnak el (kiemelés tőlem, BZSA), amelyekkel a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi önazonosságának megőrzésére, kinyilvánítására és fejlesztésére való jogok gyakorlására vonatkozó saját hatáskörüket a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsára ruházzák át.")


2.3. Összevetés a nemzetiségi statutummal

A kormány által elfogadott tervezettel egy másik jeles jogász Kincses Előd is foglakozott a Krónika hasábjain , felvetve egy sokak által figyelmen kívül hagyott új szempontot: "az anyanyelv használat terén a törvénytár szerint ma is hatályban levő 1945. februári, a kommunista hatalomátvételt megelőző legutolsó román demokrata kormány által szentesített nemzetiségi Statutum szabályzata a jelenlegi kisebbségi törvénytervezetnél sokkal kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz. Miután a fentieket közzétettük, az érdekvédelmi szövetség illetékesei ahelyett, hogy ezeket a rendelkezéseket beemelték volna az új törvénytervezetbe, azzal érvelvén, hogy 2005-ben az Európai Unió küszöbén nem kell visszamenni 1945-ig, olyan megoldást választottak, amelyet Gheorghiu Dej és Nicolae Ceausescu kommunista továbbá Ion Iliescu posztkommunista rezsimje sem mert megtenni. Vagyis kiegészítették az eredeti törvénytervezetet egy újabb szakasszal, (78) miszerint minden azzal ellentétes rendelkezés hatályát veszti." Ugyancsak Kincses hívja fel a figyelmet arra, hogy fennáll az a veszély, hogy a kulturális (látszat)autonómia a területi autonómia megvalósulásának akadálya lesz. Egy dolgot lehet ez ellen tenni szerinte: "a törvényben utalni kell az Európai Parlament Külügyi Bizottságának időközben elfogadott ajánlására. (…) "a magyar kisebbség védelmének biztosítása érdekében kiegészítő intézkedésekre van szükség, a szubszidiaritás, és az önkormányzás elveinek tiszteletben tartásával." Felettébb sajnálatos, hogy a nagy fontosságú ajánlásról a törvénytervezet kidolgozói egyszeruen tudomást sem vesznek." (Az RMDSZ szelektív valóságérzékelésének nem először vagyunk tanúi. Az RMDSZ-t az Európa Tanácsban képviselő Frunda György megpróbálta elhallgatni Andreas Gross jelentését, melyben az azóta - az EMNT meghívására - Erdélyben is megfordult diplomata a kisebbségi kérdés megoldásának ügyében az autonómia mellett tette le a garast.)


3. A román kontextus

Szilágyi Zsolt politológus, az EMNT alelnöke a bizonyítványát magyarázó RMDSZ-es Varga Attilának adott válaszában egy újszeru szempontot vetett fel: "A politikai rendszerek stabilitásával foglalkozó elemzők megállapítása szerint egy rendszer stabilitásának jó fokmérője az alkalmazott erőszak mértéke. A magyarországi átmenet az egyeduralmat gyakorló állampárton belüli koncepcióváltáson alapulva, az egyeztető kerekasztal megalakulásával és muködésével, az ellenzéki erőknek az átalakulás folyamatába való bevonása által sikerült elkerülje az erőszak alkalmazását.

Összehasonlítva ezt az erdélyi helyzettel, az erdélyi magyar pluralizmus igénye kisebb rendszerváltásként értelmezhető. Az egypártrendszerről a többpártrendszerre való áttérést a kisebbségi törvény demokratikusan kezelhetné úgy, hogy a közösség érdekei ne sérüljenek. Ehhez párbeszéd, egyeztetés, kerekasztal kellene. Sajnos az erőszak jelen van az erdélyi pluralizmus kialakulásában. Erőszakként értelmezhető a többségi erővel megszavazott és nem konszenzusos alapon megtervezett választási rendszer, a pályáról való leszorítás szándéka és persze az aláírók rendőrségi, ügyészi zaklatása, meghurcolása." Teljes mértékben egyetértve Szilágyi Zsolttal le kell azt is szögeznünk, hogy az erdélyi magyar demokráciadeficit szorosan összefügg az általános román demokráciadeficittel. Jóllehet a kisebbségek vonatkozásában a választási törvény relatíve diszkriminatív a többségiekre vonatkozó szabályozáshoz képest, de maga a román párttörvény is mélyen antidemokratikus, oligopolisztikus. Elméletileg minden demokratikus alapjog korlátozása csakis a demokrácia érdekében lehet jogos. Példának okáért: antidemokratikus a parlamenti küszöb intézménye, hisz eltorzítja a választói akaratot és sérti a szavazatok egyenlőségének elvét. Van viszont egyfajta elvi megalapozhatósága: a demokrácia stabilitása, a pártrendszer szétaprózódásának elkerülése valamint az ország kormányozhatóságának biztosítása.

A pártbejegyzés megnehezítésének viszont nincs semmiféle elméleti megalapozottsága, de még gyakorlati pozitív hozadéka sem. Szurőnek a komolytalan pártalakzatok számára ott van a választási rendszer a parlamenti küszöbbel együtt, amit egy tömegbázis nélküli párt úgysem tud átlépni. Mi értelme van tízezres taglétszámot megkövetelni ráadásul az ország felére vonatkozó lefedettséget? Összehasonlításul: a magyar szabályozás szerint tíz magánszemély alapíthat társadalmi szervezetet, majd ha úgy kívánják, párttá alakulhatnak s ha indulni kívánnak a választáson, mindössze a pártként való nyilvántartásba vételt kell kérniük. A bíróságnak nyilvántartásba vételi kötelezettsége van, amit csak alkotmányellenes cél esetében tagadhat meg. Az egyetlen megkötés, hogy legalább egy jelöltet kell állítani minden második választáson , ami komolyan vehető párt esetében valójában nem is megkötés. No persze miért pont a párttörvény tekintetben felelne meg Románia a demokratikus alapelvárásoknak?


4. A posztkommunista segélyakció

Adrian Nastase sokak meglepetésére nekitámadt a kormány által elfogadott jogszabálytervezetnek s többek között alkotmányellenesnek nevezte azt. Nastase abszurd téziseit értelmetlen lenne ismertetni, majd karteziánius logikával megközelíteni és pontról pontra cáfolni. Ezek a balkáni politikai kultúrának az elemei, mely környezetben nincs súlya a kimondott szónak, melyben nem köt az ígéret, melyben szemrebbenés nélkül lehet hazudni és utána a bukás kockázata nélkül lelepleződni. Idézhetünk számtalan példát illusztrációképpen. A jobbak közül való Adrian Severin Tusnádfürdőn képes volt azt állítani többezer ember előtt, hogy Európában sehol nem létezik etnikai elvu autonómia. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt Mircea Geoanatől megtudhattuk, hogy a kettős állampolgárok le kell mondjanak az egyik állampolgárságukról. (Miközben a szóban forgó 1979-es egyezmény már nem hatályos, ezrével, ha nem tízezrével akadnak magyar-román kettős állampolgárok és Románia zokszó nélkül elfogadta még azt is, hogy a romániai horvátok román felségterületen szavazzanak a horvát választásokon.) De említhetjük azt a Szociáldemokrata Párti szabvány szöveget is, miszerint az EMNT s az SZNT által követelt autonómia középkori megoldás lenne. S bár a felsorolás nem teljes - nem is lehet az, ahhoz több könyvtárnyi terjedelem kellene - de kihagyhatatlan az a pálfordulás is, ahogy Nastase pártjának retorikájában fél év alatt az aradi vértanúk románirtó tömeggyilkosokból (Ioan Rus) hősök, lettek, "akik nem is harcoltak soha Erdély földjén." (Razvan Teodorescu)
Hogy ennek dacára miért mondom, hogy PSD-s segélyakcióról van szó? Azért, mert nincs jobb legitimáló eszköz a nemzetáruló Markó-kurzus számára a választói bázis előtt, mint egy román oldalról jövő támadás. Emlékezzünk csak, miként védekezett Markó az Erdélyi Napló hasábjain Borbély Imre nyílt levelében megfogalmazott tényszeru bírálattal szemben! Azzal próbálta elhárítani a jogos kritikát, hogy őt mennyire támadják a románok Szenátusban. De említhetjük az Alkotmányról szóló népszavazást is. Amikor nem a harmatgyenge RMDSZ-es kampánynak, hanem a Nagyrománia Párt ellenkampányának volt köszönhető a magas arányú székelyföldi elfogadás. Vadim Tudor képes volt valódi veszélyként megjelenni a politikai horizonton. Ugyanígy Nastase alaptalan fröcsögése a kisebbségi törvény ellen attól függetlenül az RMDSZ-t erősíti, hogy jól szervezett szerepleosztásos színjátékot látunk-e vagy sem.


5. Következtetés

A kisebbségi törvénytervezet első változata kapcsán rámutattam, hogy a dokumentum elfogadása "önlegitimációs kötelező gyakorlat, melynek célja nem a problémamegoldás, egy élhető létkeret közjogi körülbástyázása az erdélyi magyarság számára. A törvénynek zsinórmértéke nem az állítólag képviselt közösség érdeke, sem pedig a szervezet programja, hanem a román fél vélelmezett elvárásai. Az elfogadtatás taktikája: antitaktika, a RMDSZ eleve minimalizált igényekkel indul neki a jogi harcnak. Az elfogadás előtt álló törvény jelen formájában való kodifikálása nem jelentene áttörést kisebbségi téren, viszont közjogilag bebetonozná az etnokratikus román államhatalom mindenkori legmegbízhatóbb partnerét, az erdélyi magyar komprádorságot tömörítő RMDSZ-t." Mindehhez annyit tehetünk hozzá, hogy az újabb változat még szemérmetlenebb, még gátlástalanabb, még antidemokratikusabb. A törvénytervezet a pártlogika és a politikai zsákmányszerzés igyekezetének jogi lecsapódása a magyar létérdekek érvényesítése helyett.


_______________________________

1.Fábry Sándor mély tartalommal töltött alig-humoros szójátéka román vonatkozásában és magyar ügyben még találóbb: itt ugyanis a politikai rendezkedés csak lehántható forma-meghatározottság a magyarellenességhez képest. Tehát nemcsak a posztkommunista elit önátmentését jelzi itt a "módszerváltás" kifejezés, hanem azt is, hogy a magyarellenes román kormányzati kurzus tekintetében irányváltás nem történt, legfeljebb a módszertan tekintetében változott egy s más. Például annyi, hogy egy évtized alatt, 1999-re sikerült magyar legitimációt szerezni az asszimilációs politika folytatásához. Lásd ehhez a nyíltan etno-diszkriminatív tanügyi törvény RMDSZ-es elfogadását és gyozelemként való propagálását az 1999-es esztendo derekán, majd az RMDSZ engedelmes statisztálását - kormánytársként, majd elso számú szövetségesként - úgyszólván minden további magyarellenes intézkedéshez.)

2.1994 végén Nagy Benedek képviselo felkarolva a román sajtó által Tokés Lászlóval kapcsolatban már évek óta forgalmazott ügynökvádat, egy gyalázkodó röpiratot osztott szét frakciótársai között a parlamentben. Markó Béla 29 RMDSZ tisztségviselo nyílt felhívása ellenére sem volt hajlandó elhatárolódni tole. Minden jel arra vallott, hogy Nagy Benedek akciója az RMDSZ vezetoségének hallgatólagos támogatását bírja. E hipotézist visszaigazolta, hogy Markóék 1996-ban, kormányra kerülve Nagy Benedeknek a vallásügyi minisztériumban biztosítottak helyet.

3.Borbély Zsolt Attila: Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete: látszatteremtés és önátmentés, Kapu 2005/4

4.Dr. Veress László: Megjegyzések a kisebbségi törvénytervezet újabb változatához, Krónika, 2005. május 27-29.

5.Az elso szuro a korábbi írásomban is részletezett antidemokratikus és kizárólag nomenklaturális reflexekkel magyarázható feltételrendszer, amit az európai fórumok által is kifogásolt román választási törvénybol vettek át a tervezet készítoi (25.000 fonél számosabb kisebbségek esetén: 25.000 tag, ebbol legalább 15 megyébol 300 tag vagy az adott kisebbség 10%-ának megfelelo tagság, ami az erdélyi magyarság esetén 150.000 tagot jelentene). Ennek a szabályrendszernek antidemokratikus voltát a legprecízebben Szilágyi Zsolt igazolta a késobbiekben idézendo írásában.

6.Dr. Kincses Elod: Feledékenység avagy félrevezetés, Krónika, 2005. június 3-5.

7.Szilágyi Zsolt: Mennyibe kerül majd a lúd? A kisebbségi törvény tervezete az elmaradt társadalmi vita után és a Velencei Bizottság véleményezése elott, Krónika, 2005. május 13-15.

8.Ha a párt két egymást követo parlamenti választáson nem állít jelöltet, a bíróság, az ügyészség indítványára a párt társadalmi szervezetként való további működésének érintetlenül hagyásával megállapítja a párt működésének megszűnését.

» vissza a HUNSOR honlapjára