Értekezésünk tárgya Magyarország mai uralkodó osztályának helyzete baloldali politikai elemzôk megfogalmazásában. Ez számunkra most azért érdekes, mert világnézeti ellentmondás foglalkoztatja a magyarországi szocializmus gondolkodóit amiatt, hogy a 45 éven át uralkodott párt utódpártjai szöges ellentétben az eddig hirdetett szocializmussal, most a kapitalizmus szolgálatában állnak. A közvetlen kérdés az, hogy van-e és miben áll a magyar uralkodó elit legitimitása. Megszólaltatjuk tehát a legilletékesebbeket, a szocializmus tudományos személyiségeit.

Elsôként Heller Ágnest idézzük az elvi megalapozás érdekében, egy régebbi írásából. Max Weber megfogalmazásával kezdi, aki szerint egy társadalmi rendszernek akkor van legitimitása, ha a népességnek legalábbis egy része mint példásat és kötelezôt ismeri el, s ha a lakosság másik része nem állít vele szembe egy példásnak tekintett másik rendszert. Majd áttér a kelet-európai egypárt-rendszerekre, amelyeknek egyik szerepe éppen a fennálló társadalmi rendszer legitimációja. A párttagnak nemcsak el kell fogadnia a fennálló rendszert, hanem hinnie is kellett annak abszolút érvé-nyességében, vagyis nem szabad egyetlen más társadalmi rendszert elfogadnia.

"A kelet-európai országokban azonban mindez elveszítette funkcióját. A pártba való belépés pusztán formalitássá lett, és részben enyhe nyomás hatására, részben érdekbôl történik. ... A Kádár-kormány elsô idôszakában negatív legitimációt használt, állandóan az elôzô kormány legitimációs válságára hivatkozott (a »Rákosi-klikk« és az »ellenforradalom« bűneire), s ezeket a hivatkozásokat nyílt terrorral párosította. A legitimáció akkori uralkodó típusának átalakítása hagyományokra hivatkozó legitimációvá minden kelet-európai országban leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. Az uralkodó réteg hivatkozott a »világ megosztottságára« mint tényre, a szovjet jelenlét szükségességére, a »rendre« mint olyanra való hivatkozás, azaz az érdekek azonosítása a fennálló renddel: a növekvô gyakorlatiasság alkotóeleme és része. ... A Hruscsov által kinevezett kormány soha sem tudott teljesen megszabadulni öröksége bélyegétôl." (Eszmék és elvek, Magyar Füzetek 8. Párizs 1981.)

Szalai Erzsébet szociológus, az MTA Politikai Tudományok Intézetének munkatársa tudományos igénnyel igyekszik feltárni a létezett szocializmus belsô viszonyait. Szerinte a rendszert sem szocializmusnak, sem kapitalizmusnak nem lehet nevezni. Elkötelezett baloldaliként is kijelenti, hogy a létezett szocializmus politikailag nem volt legitím, de engedékenyebben szólva úgy gondolja, hogy "klasszikus korszakában volt egy gyenge szociológiai értelemben vett legitimitása." De azt is megjegyzi ugyanakkor, hogy a mai "újkapitalizmus" politikailag legitím, de szociológiailag, vagyis tényleges társadalmi támogatottságát tekintve egyre kevésbé az. Szalai Erzsébet legfôbb tevékenysége felhívni a figyelmet a mai magyarországi rendszerre, amely elvtelen kiszolgálója a nemzetközi pénzvilágnak.

Még a legitimitás kérdésénél maradva, nemcsak a baloldal de a nemzeti oldal részérôl is a legfôképpen kifogásolt történelmi fejlemény az a könnyed és elegáns politikai köpönyegváltás, amit a véreskezű párthatalom haszonélvezôi elkövettek kommunistából kapitalistává átlényegülésük alkalmával. Tôkéczky Lászlónak is feltűnt a szocialista­kapitalista vonulat most hatalomba került ifjúnemzedékének igyekezete elnyerni a társadalom legitimitását. Idézni kell ­ egyéni stílusa mindig megragadó:

"A nagy és stabil verbális jólét nem létezô felhajtóerejét ­ ellentétben a privatizált közvagyonnal ­ tehát nem vagy nem sokáig lehet pártcélokra használni. S akkor okos kommunikátorok felfedezik, hogy Gyurcsány és Hiller is 1956 után születtek! Fantasztikus! A véreskezű hóhérok által már »konszolidált« ­ vagyis megtört gerincű ­ magyar társadalom szolidan és biztosan uralgó rendszerének »normális« gyermekei tehát ôk. Annyira normálisak, hogy a Téli Palotát rohamozó bolsevista kronstadti matrózokhoz képest eszükbe sem jutott soha kételkedni. Azok ugyanis pár év múlva már a kommunista terroruralom ellen harcoltak józan tengerészésszel. Nem, Gyurcsány és Hiller ­ talán nem véletlenül ­ Károlyi Mihályhoz akarnak hasonlítani, aki átadta a hatalmat a kommunistáknak, s majd csak a prpagandahatékonyság miatt ­ az elvtársak tanácsára ­ nem lép be a »dolgozók« pártjába."

Az MSZMP-bôl MSZP-vé lett pártnak már a névváltoztatás óta folyamatosan gondja a társadalmi elfogadtatás kérdése, de nagyon erôsen igyekeztek az elfogadtatást a párt öreg vezetôi részére megszerezni. Még emlékezünk az 1994 évi választások idejére, amikor Horn Gyula miniszterelnökké jelölését már csak akkor hirdették ki, amikor látható volt a párt nagy gyôzelme. Nagy jelentôségű volt, hogy az ország elsô legfôbb vezetôjévé válhatott egy pufajkás, a rettegett, gyilkos Munkásôrség egykori tisztje. És eltűrte az ország népe. Ám mindigis jelen volt az MSZP-ben egy olyan csoport, amely szorgalmazta a veterán bolsevisták leváltását, egy fiatalabb nemzedék elôtérbe helyezését. Németh Miklós egyike volt ezeknek, aki jól látta, hogy a kapitalista modellhez új emberek kellenek, akik hitelesebben megjelenítik Magyarországon azt a fajta szociáldemokrata pártot, amely nyugaton kielégíti a szocialista igényeket a kapitalista rendszer köpenyege alatt. Nem úgy az MSZP, amely magasszintű szolgalelkűséggel kötôdik a szélsôségesen vadkapitalista, liberalista nemzetközi tôkéhez, lejáratja a szocializmusnak, a baloldaliságnak a tekintélyét, jó hírnevét, ami csodálatosképpen még megmaradt négy évtizedes ellentétes gyakorlat után.

A Népszava 2000. október 24-i számából tudjuk, hogy Németh Miklós az MSZP megújulása érdekében azt javasolat, hogy "az elnökségben sem Kovács, sem Horn, sem Nagy Sanyi, sem Szekeres Imre, sem Baja nem lehet benne". Ekkor lett Németh Miklós kegyvesztett. Olvassuk, hogy hasonló konfliktust okozott Földes György, az MSZP akkori választmányi elnöke, amikor arról beszélt, hogy a pártnak meg kell szabadulnia azoktól, akikre a gyanú árnyéka vetül. Horn Gyula szó szerint így reagált a felvetésre: "Ezt az MSZP nevében, mint a párt egyik alapító tagja, kikérem magamnak. Honnan van erre felhatalmazása a választmány elnökének? Az MSZP erkölcsös párt, csak azoknak kell távozniuk belôle, akikrôl bebizonyosodott, hogy nem tiszták. Különben sincs makulátlan ember." (Népszabadság, 2000. március 30.) Sokat elmond a létezô baloldal morális állapotáról, hogy Horn cinikus és az erkölcsi szempontokat kiiktató, illetve relativizáló magatartása következmények nélkül maradhatott.

A magyarországi állapotokat jellemzi, hogy 2002-ben meg lehetett ismételni a horni gyalázatot, ezúttal titkosszolgálati tiszttel, akinek hivatali feladata volt a társadalom erkölcsi megnyomorítása. Medgyessy tavalyi leváltása és Kovács menesztése egy nagyszerűen megtervezett pártpuccs eredménye volt, amelynek hátterében a pártnál nagyobb erôknek kellett működnie. Az SZDSZ-nek ehhez az erôhöz köze volt. És köze volt annak a felismerésnek, hogy elôbb utóbb nemcsak a pártban, de az egész baloldali tájon szakadás és erjedés áll be. Vészjelzés érkezett: Orbán felkarolta a szegények ügyét és megértéssel van a munkásréteg gondjai iránt. Vagyis "baloldali" politikát folytat. Ennek ellenére nem a szocialista felelôsségvállalás irányzata növekedett a pártban, hanem éppen ellenkezôleg a tôkések érdekei. Gyurcsány a tôkések követeléseit fogja kielégíteni.

Szalai Erzsébet írja tavaly október 25-én (Népszabadság Online):

"Tételem az, hogy tizennégy évvel a politikai rendszerváltás után és nem sokkal a gazdasági rendszerváltás lezárultát követôen a magyar társadalom hatalmi szereplôi immár hozzáláttak erôpozícióik többé-kevésbé nyílt szentesítéséhez, lerögzítéséhez. Ez különösen az eddig nem, illetve kevésbé látható gazdasági elit esetében feltűnô." Elmondja, hogy tavaly nyáron a gazdasági elit domináns csoportja megtámadta a "jóléti rendszerváltás" miniszterelnöki programját, Medgyessy nagy nyilvánosság elôtt beismeri a jóléti állam bukását. "Nem sokkal késôbb pedig egy multinacionális vállalatok vezetôinek körében tartott tanácskozáson ígéretet tesz a vállalkozásokat terhelô (nemzetközi összehasonlításban is kirívóan alacsony) társasági adó évrôl évre történô folyamatos további csökkentésére. A nagyobbik kormánypárt kétértelműen viselkedik: a jóléti program vívmányainak megvédését ígéri, de néhány erôtlen próbálkozást kivéve nem szab gátat a gazdasági elit által követelt kormányzati lépéseknek.

"A gazdasági elit nyilvános ellentámadása és az arra adott kormányzati válasz nem más, mint a gazdasági elit politikai elit feletti dominanciájának nyílt intézményesülése. Az intézményesülési folyamat a társadalom többi szereplôje kapcsolatában is végbemegy, egyrészt a hatalmi elitek körében, másrészt a gazdasági elit és a munkavállalók viszonyában."

Mindennapi nyelvre lefordítva Magyarországon nem a kormány irányít, hanem a gazdasági elit. És a következmény: "De egészen nyíltan intézményesül a gazdasági elit és a munkavállalók kapcsolata is, pontosabban az utóbbiak tökéletesen alávetett helyzete. Ma már egy munkaadó kertelés nélkül megtilthatja dolgozóinak szakszervezetek létrehozását, és minden ellenállás nélkül kényszerítheti ôket fekete- vagy szürkemunkára és tör-vénytelen túlmunkára. A dolgozókat védô törvények minden érdekelt számára nyilvánvaló módon felmondták a szolgálatot."

*

Hogy is jött mindez létre? A politikai elit átvedlése még ma is izgalmas kérdése a magyar politikai életnek. Csendben lavírozott öreg Kádár rendszere a felvett dollárhitelek nyugalmas légkörében, akkor még senki sem gondolta, hogy ezekkel a hitelekkel éppen elfoglalják a bankhadosztályok a szunnyadt országot, de egy élelmes csoport már dolgozott a váltáson, amihez végre meg is lehet majd szerezni a társadalmi legitimitást a demokrácia játékszabályaival. Nem bontakozott ki semmiféle tömegmozgalom, nem volt forradalmi helyzet, a változás mindennapi látványosságáról gondoskodott a vedlô hatalom szinte minden ágazata. A nagy változások nagyhatalmi szinten történtek, azoknak csak elôszelét lehetett érezni. Egy napon hivatalos nagyhatalmi tájékoztatást is kapott a magyarországi pártkormányzat. Ma-gyar küldöttséget fogadott 1989. november 2--án az amerikai elnök. Pozsgay Imre így emlékezik errôl:

"A Fehér Házban fogadott küldöttségemmel közölte Bush elnök, hogy Gorbacsovval együtt deklarálni fogják Máltán: Közép-Európa önálló, független politikai mozgástérré vált. Ilyen kijelentést errôl soha nem lehetett hallani. Ebben már benne volt az elôzetes megállapodás ténye is, hiszen Bush elnök másként nem hivatkozhatott volna Gorbacsovra. A máltai találkozó november 6-án volt, rá három nappal már le is omlott a berlini fal."

Néhány érdekes dolgot még idézhetünk Pozsgay A rendszerváltás (k)ára című könyvébôl:

"Nyíltan ki kell mondani, a válságot a leváltott rendszer alkalmatlansága, működésképtelensége idézte elô. Amit hagyott, az a bénult gazdaság, a csôdbement állam és a laza közerkölcsök egy atomjaira hullott társadalommal. Ebbôl lett kezdetben a csodaváró, majd késôbb a csalódott társadalom. ... Nemcsak a világhatalmi egyensúly bomlott meg, hanem a tôke is elkezdett magához térni és valódi természete szerint viselkedni. Megpróbálta lerázni a szociális piacgazdaság és a jóléti állam nyűgét. ... A nyugati hírközlô eszközök adásaiból és a bevásárlóturizmus tapasztalataiból azt a következtetést vonták le az emberek: ahol demokrácia van, ott jólét van. ... A régi pártelit átöröklôdött hegemón politikai mentalitása nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy hazánkban versengô pluralizmus jött létre, hanem ahhoz is, hogy olyan polarizált pártstruktúra alakult ki, amelyben a harc elsôsorban a gazdasági javak kiárusítása fölötti rendelkezésért, illetve a közigazgatásban és az állami vállalatoknál a vezetô állásokért folyik egészen napjainkig. ... Antall József és Szabad György az 1945 és 1948 közötti politikai tapasztalatokra hivatkoztak, és nem a két háború közötti konzervatív politikai értékekre. Antall Józsefnek a köztársasági elnökrôl szóló vitában érthetôen nem voltak érvei a huszas évekbôl, a magyar királyság történelmébôl, így a köztársaság dolgait az 1946-os elsô törvénybôl vezette le. ... Az MDF hozta a népi-nemzeti hagyományt, amelyet viszont kétségessé tett Antall József egész politikai felfogása. Megnyilatkozásaiból ugyanis világosan látszott, hogy mélyen megveti azt a pártot, amelyet vezetni kényszerül, és mélyen lebecsüli azokat, akik Lakiteleken még a népi gondolathoz kapcsolódtak."

Ilyen információ csak megerôsíti annak a tapasztalatnak az elôzményeit, hogy az MDF eredménytelenségének párton belüli okai voltak. Még arról is sokat kellene megtudni, hogy milyen csatornákon keresztül érvényesült az SZDSZ akarata ­ ellenzéki pártként is ­ az elsô nemzeti kormány politikájában. Az SZDSZ a globalista liberalizmus elvein alapuló gazdasági rend magyarországi ügynöksége. Sikeresen alapozta meg ezt a kifosztó rendszert közvetlenül a rendszerváltoztatás gyakorlatba tételekor az Antall József önhatalmú intézkedéseként létrejött és sokáig suba alatt tartott paktummal. Pártja ­ amibe csak idegenként érkezett ­ kapta érte a büntetést a szavazóktól, amelynek tagjai, támogatói csalódottan elfordultak, még a korábbi állampártot illetve annak utódját is jobbnak értékelve.

Az SZDSZ szívósabbnak bizonyult, háttérkormányzati szerepébôl valóságos kormányzati szerepre jutott, feladva egykori nagycsahos antikommunista retorikáját, kormánykoalíciós társa lett a Horn-féle MSZP-nek, noha az kormányozhatott volna egyedül is. Az SZDSZ ezúttal (1994­1998) már kormányzati pozícióban valósította meg a nemzetközi nagytôke kívánsága szerinti nemzetellenes, társadalomellenes liberalista gazdasági rendszert, amivel Magyarország kiszolgáltatottságát véglegessé tette. Az Orbán-kormány idejére az SZDSZ végre kiszorult a kormányzati hatalomból, de a mögötte álló nemkormányzati hatalmi ágazatokkal együtt szívósan támadta a nemzeti oldal részére megfelelô kormányzatot, külföldön és belföldön egyaránt. Most ismét az SZDSZ kormányozza az országot, amely pozíciót lényegesen megerôsítették a Medgyessy-kormány leváltásával. Az MSZP ma már teljes egészében a nemzetközi nagytôke kiszolgálója lett.

Az SZDSZ-nek egyébként most az a gondja, hogy az MSZP-be behelyezett Gyurcsány-bomba ôket feleslegessé teszi, mert teljes egészében végrehajtja a liberális feladatokat miniszterelnöki minôségében. Nem kell ettôl kétségbe esni ­ adta meg a választ a most újra megválasztott SZDSZ-elnök, Kuncze Gábor, ­ A választónak azt kell látnia, hogy a mi javaslataink valósulnak meg, a liberális szavazónak így érdemes lesz ránk adnia a voksát. A sorkatonaság eltörlése, a diplomás minimálbér bevezetése: a mi javaslataink voltak. Mi voltunk azok, akik adócsökkentést akartunk.

*

Nem volt történelmi változás 1989-ben. Nem volt forradalom, nem is volt annak semmiféle elôfeltétele. A magyarországi elit hozzáigazodott az európai hatalomátszerelés eseményeihez. Az ország népe csak nézôközönség volt, nagy reményekkel, hiszen azt várta, hogy a Nyugat mintájára készülô átalakulással jönnie kell a nyugati jólétnek. Az események jellege anynyira nem volt politikai, amennyire nem volt politikai a szocialista egypártrendszer sem. Valójában a kapitalizmus egyfajta zárt társadalmi rendszere volt. Soros György volt eljövendô a nyitott társadalom rendjének kinyilatkoztatására. Ahhoz azért eléggé nagy volt a változás, hogy annak végrehajtóját az ország politikai és gazdasági elitjének egészét foglalkoztatta. A lényeg gazdasági, a minta amerikai.

Marx az anyagi világot nyitotta meg válogatott és elhivatott prédikátorai számára, akiknek eszmei hűsége rangot és bôséget terem.

Sokan azt várták, hogy mások jönnek, új emberek az ország élére, a vállalatok élére. De honnan is jönnének? A rendszerváltásra alkalmas elit már kiszenvedett, ki az akasztófán, ki a perifériára lökötten. A változást levezénylô Nyugatnak üzleti partnerekre volt szüksége, míg a nyugativá válás útja Magyarországon a vagyonszerzés volt. A szocialista társadalmi tôke egy-kettôre átváltozott kapitalista magántôkévé. A szocializmus ideológiai legitimációjánál rangosabb elfogadottságot adott a Világbank, meg a mögöttes államok kormányai, nemkülönben a NATO és az EU.

A privatizáció nemcsak az állami vagyon nagyvonalú eltulajdonítása, hanem a gazdasági hatalom mellett a politikai hatalom beállítása is. A politika pénzkérdés. "A leggazdagabb párt az MSZP ­ Pokol Béla politikai elemzôtôl tudjuk, hogy ­ mivel utódpártként az ingatlanok és más vagyonok sok-sok milliárdját tudta átmenteni a ą89 elôtti idôkbôl. Ehhez jön az a jól kiépített klientúra az elmúlt tíz évbôl ­ eleinte a spontán privatizáció, majd különösen a tudatos »Horn-privatizáció« (»Baloldali tôkésosztályt Magyarországnak!«) révén, mely a szocialisták milliárdos klubját (Kapolyi, Máté, Hujber etc.) állította szorosan az MSZP mögé. A szabaddemokraták alig maradnak el a háttérvállalkozói köröket illetôen, erôsebb banki-pénzügyi bástyák terén meg is elôzik a szocialistákat. Az Antall­Boross-kormány háromezermilliárd forintot privatizált ki az állami vagyonból. A Fidesz ezekhez képest ugyan szegényebb, de a másfél milliárdos székházbevételük és ezen túl egy sor tehetôs nagyváros polgármesteri pozíciójának birtoklása mintegy kormánypárti helyzetbe hozza ôket is. (Magyar Nemzet, 1997. június 21.)

Bizonyára érzékelhetô, hogy nem ok nélkül alakult ki a mai helyzet, amelyben immár csak az említett négy párt maradt meg az országgyűlésben. További pártok esélytelenek, a politika nem szegényházi gyülekezet. Ami pedig a legitimációt illeti, a népfelség uralma úgy működik, hogy a választók szentesítik a legerôsebb hatalmi csoportok által alkalmilag felreklámozott politikai pártot.

» vissza a HUNSOR honlapjára