 |
|
Délvidéken az 1944/45 ártatlan aldozataira emlékeztek
írta Teleki Júlia
Délvidéki író, az 1944-es Csúrogi/Délvidéki magyarok felett elkövetett holokaust túlélője
a HUNSOR összeállítása
CSUROG: A magyarok tömegsírja
Már több évtizede elmúlt, hogy a kegyetlen bosszú végigsöpört Bácskán, de egész Vajdaságon is. A véres bosszú, a gyűlölet szedte áldozait, nem nézve, hogy ki a bűnös és ki nem. 1944 őszén környékünkön aratott a halál. Több ezer ártatlan magyar vesztette életét. Ezek az áldozatok jeltelen tömegsírokban nyugszanak. Sírjaik egyes városokban valamely épület alatt vannak lebetonozva, hogy senki ne találjon rájuk, hogy a gaztettek ne kerüljenek napvilágra. Máshol a dögtemetőkben földelték el őket, mint az állatokat. Ide kerültek a kivégzett csurogi magyarok is, ezernél is többen. Több gödröt kellett nekik kiásni, és nagy helyet foglaltak el.
Mivel a sintérgödröt mégsem betonozhatták le, az ötvenes évek elején még egyszer meggyalázták holtukban az áldozatokat. Egy éjjel összeszedték a csontokat, és kamionokkal a kulai bőrgyárba vitték, hogy a bűncselekmény nyomait eltakarítsák, figyelmen kívül hagyva, hogy nincs tökéletes gaztett, szemtanúk nélkül. A csurogi sintérgödör akkor is, ha a csontok nincsenek ott, édesapáink és rokonaink sírhelye.
Ami nagyon fájó, hogy mind a mai napig ez a tömegsír jeltelen. Ide hordják a szemetet és az istállótrágyát a lakosok, tudatosan vagy tudatlanul mindent. Így nap mint nap meggyalázzák halottaink emlékét. Mi, árvák és hozzátartozók, az életben maradt csurogi magyarok, akiket elűztek otthonukból, mindenünket elvettek és lágerbe csuktak, megaláztak és kisemmiztek, háborús bűnösnek kiáltottak csecsemőtől az aggastyánig, most felhívással fordulunk a világ felé, vegyék le rólunk a háborús bűnök terhét, mert ártatlanok vagyunk. Éppúgy, mint apáink, kiket mindennemű kihallgatás nélkül kivégeztek. Akik bűnösök voltak, azok már 1944 októberében messze jártak. Szeretnénk, hogy azon a helyen, ahova apáinkat temették, legyen egy emléktábla, hogy méltó körülmények között emlékezhessünk rájuk.
Kérjük a segítségét és a támogatását minden jó ízlésű embernek, a nemzetiségétől függetlenül, hogy az 1944-es magyar tömegsírok mindenhol meg legyenek jelölve, éppúgy, mint az 1942-es sírok. Kérem mindazokat a hozzátartozókat és akik velünk együttéreznek, jöjjenek el november 4-én, vasárnap délután 3 órakor Csurogra, a sintérgödörhöz, hogy együtt emlékezzünk az ártatlanul kivégzett áldozatokra. Azért november 4-én, mert ezen a napon volt a legtömegesebb a mészárlás. Emlékezzünk, hogy emlékeztethessünk. Soha többé ne legyen gyűlölet, ne legyen bosszú.
Csurogon minden évben felállítanak az egykori tömegsír helyén egy keresztet, a kegyeletadást követően azonban ez rendre eltűnik.
írta TELEKI Júlia
- ooo -
TEMERIN: Több volt az áldozat, mint hittük
Gyászszertartás és megemlékezés az 1944-es temerini ártatlan áldozatok tömegsírjánál
Tegnap a temerini Nyugati temetőben az 1944 októberében ártatlanul kivégzettek nagy tömegsírjánál gyászszertartással egybekötött megemlékezést tartottak. A kegyeletadásra és a koszorúzásra eddig még sohasem jöttek el ennyien, mint most. Talán ezren is tolongtak és szorongtak a tömegsír körül, amelyet akkor már beborítottak a kegyelet virágai.
A gyászszertartás alkalmi műsor keretében zajlott. A tömegsírban nyugvók lelki üdvéért főtisztelendő Szungyi László esperes plébános imádkozott, majd megszentelte az örök nyugvóhelyet. Az elmúlt 56 évben először történt meg, hogy a kivégzettek hozzátartozóival, a magyar szervezetekkel együtt rótták le kegyeletüket az önkormányzat képviselői. Bátor és nemes gesztus volt Petar Novak polgármester részéről, hogy a szerb partizánok által kivégzett magyar ártatlan áldozatok sírjánál szerb nyelvű beszédet mondjon, és gyertyát gyújtson emlékükre.
Csorba Béla alpolgármester arról szólt, hogy hosszú ideig csak arról lehetett beszélni, amit a magyarság nevében követtek el a hatalmasok parancsára, ám arról nem, amit a magyarokkal műveltek a jugoszláv hatalmasok rendeletére. Tizenkét évvel ezelőtt azt jósoltuk első megemlékezésükkor, hogy a demokrácia előrehaladását Szerbiában sem lehet megállítani, és hogy az átalakulás le fogja leplezni 1944 őszének kényszerű titkait is. Ez most megtörtént. Befejeződtek az 1944-re vonatkozó kutatások, és a szerzők csaknem 300 oldalas monográfiában tárják a nyilvánosság elé a szörnyű eseményeket. Ebből nemcsak az derül ki, hogy jóval több temerinit végeztek ki, mint korábban gondoltuk, hanem az is megerősítést nyer, amit a temerini magyarok eddig is tudtak: hogy a kivégzettek közül csak néhányat lehetett volna bűnösnek nyilvánítani. A túlnyomó többség ártatlanul veszett oda.
A műsorban közreműködött a tűzoltózenekar, az ifjúsági énekkar, Törteli László színművész, valamint Kollár Mária tanárnő. A gyászszertartás végén Huszár János, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulja, Petar Novak polgármester és Guszton András, a községi végrehajtó bizottság elnöke, valamint a helybeli magyar pártok és civil szervezetek képviselői helyezték el a sírnál a koszorúkat. A temetőben már meg lehetett vásárolni A temerini razzia című monográfiát, amelynek bemutatója szombaton 18 órai kezdettel lesz az ifjúsági otthon nagytermében.
írta R.A.
- ooo -
BÁCSFÖLDVÁR-BECSE: Mártírokra emlékeztek
Immár hatodik éve a Becsei községben a mindenszentek és a halottak napja keretében kegyelettel és tisztelettel megemlékeznek az 1944/45-ös megtorlások ártatlan áldozatairól is. Tegnap délután Bácsföldváron a katolikus temetőben felállított emlékkeresztnél tartottak megemlékezést, amelynek keretében Tari István, a községi képviselő-testület alelnöke mondott beszédet, majd elhelyezték az önkormányzat koszorúját. A magyar pártok közül a KDEM képviselői koszorúztak. Az áldozatok hozzátartozói virágot helyeztek el és gyertyát gyújtottak.
Becsén a kopjafánál tartották a megemlékezést. Nagyszámú polgár jelenlétében a községi önkormányzat tisztségviselői, képviselői, a község területén tevékenykedő magyar politikai és civil szervezetek (VMSZ, VMDK, VMDP, KDEM, valamint a nagycsaládosok egyesülete) képviselői mellett első ízben megjelentek és koszorúztak a Tartományi Képviselőház tisztségviselői is.
Megemlékező beszédet Varga F. József és Tari István, a községi képviselő-testület alelnökei mondtak. Teleki Júlia az áldozatok hozzátartozóinak képviseletében szólt az egybegyűltekhez, és verset is mondott. A jelenlevőkkel ismertették Nenad Canaknak, a Tartományi Képviselőház elnökének táviratát, amelyben elnézést kért, hogy betegség miatt nem jelenhetett meg, de együttérzését fejezte ki mindazokkal, akik a vérzivataros időkben elvesztették hozzátartozójukat.
A megemlékezés keretében főtisztelendő Fuderer László belvárosi katolikus plébános mondott imát a holtakért, a Csiraj énekegyüttes és a gimnázium szavalói alkalmi énekeket és verseket adtak elő. A megemlékezés a nemzeti himnusz közös eléneklésével ért véget.
írta L. Gy.
- ooo -
Koszorúzás Martonoson és Horgoson
Tegnap délután a kanizsai önkormányzat és a Vajdasági Magyar Szövetség szervezésében Martonoson és Horgoson volt kegyelatadás az 1944-es ártatlan áldozatok emlékére.
Martonoson az áldozatok emlékművét megszentelve Savelin Zoltán atya áldást és megbékélést kért a nyugvókra, majd dr. Körmöczi László képviselő és Balla Lajos polgámester mondott alkalmi beszédet. Az emlékműnél a hozzátartozók, a kanizsai önkormányzat, a VMSZ és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit.
Horgoson Palatinus István atya szolgáltatott ünnepi szentmisét a temetőben, majd az 1944-ben 60 hívével együtt kivégzett Virág István plébános emlékének szentelt keresztnél Balla Lajos polgármester kijelentette: a vértanúhalált halt pap megérdemli, hogy keresztjénél emlékezzenek az áldozatokra, a kanizsai önkormányzat nevében azonban ígéri, hogy jövőre Horgoson is méltó emlékmű előtt róhatják le kegyeletüket a hozzátartozók és az emlékezők. A kegyelet virágait a helyi önkormányzat és a VMSZ képviselői helyezték el a keresztnél.
írta M.M.
- ooo -
Megemlékezés Moravicán
A Moravicai Értelmiségi Fórum és a Moravicai Független Ifjúsági Szervezet megemlékezést szervez a két világháborúban elesett moravicai áldozatok emlékére. A megemlékezés 2001. november 2-án (pénteken) 15.30 órakor kezdődik az első világháborús emlékműnél, majd 16 órakor a második világháborús emlékműnél. A résztvevőket kérik, hogy egy szál gyertya meggyújtásával fejezzék ki tiszteletüket az elesett hősök emléke előtt.
írta C. G.
- ooo -
Megemlékezés az ártatlan áldozatokról Újvidéken
Az újvidéki Futaki úti temetőben megtartották az 1944-45-ös partizánvérengzések újvidéki áldozataira való megemlékezést.
Mint Papp Ferenc, a Nagy Sándor Műemlékvédelmi Egyesület elnöke elmondta, erre éppúgy meghívták a tartományi képviselő-testület elnökét és a város polgármesterét, mint a Határon Túli Magyarok Hivatalának és a belgrádi magyar nagykövetségnek a képviselőit. Pártok nevében senki sem tarthat majd beszédet, de nemcsak koszorúzhat mindenki, hanem ünnepélyesen be is jelentik őket. Az ünnepségen közreműködik az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület énekkara is.
- ooo -
Rendhagyó történelemóra volt Szabadkán
Telt ház előtt vetítették Siflis Zoltán filmjét, a Temetetlen holtainkat
Az oktatásban is megtört a jég -- legalábbis Szabadkán. A középiskolai Diákotthonban az ifjú közönség telt háza előtt vetítették Siflis Zoltán megrázó dokumentumfilmjét, a Temetetlen holtainkat. Jó lenne, ha Gyivánovity Róbert igazgató úr bátor döntését a többi iskola is mihamarabb követné, hisz elengedhetetlen a diákok objektív tájékoztatása a közelmúlt véres történéseiről. Siflis Zoltán foglalkozott első ízben a Délvidéken a megtorlás napjaival. Ez ideig azonban hivatalos bemutatója a hazai tévécsatornákon nem volt ennek a filmnek, csupán a csütörtök esti vetítésekhez hasonló esteken láthatta a közönség ezt a történelmi jelentőségű dokumentumfilmet.
A filmrendező a vetítés előtt néhány mondat erejéig foglalkozott az 1944-es eseményekkel, de nem hallgatta el az 1942-es újvidéki hideg napokat sem. Meglepő volt tapasztalni, hogy a közönség nagy része -- 15-16 éves diákok -- tudott már történelmünk eme tragédiájáról. Siflis Zoltán kitért arra, hogy a filmet abban az időben kezdték forgatni, amikor még a hatalom tiltotta, hogy ezekről az eseményekről szót ejthessünk, annak ellenére, hogy ez több tízezer magyar családot közvetlenül érintett, de így vagy úgy az egész délvidéki magyarságot.
Felhívta a figyelmet arra az új megállapításra is, hogy 1944 véres ősze nem csupán bosszú volt, hanem ideológiai leszámolás is, amely, sajnos, 1942 nélkül is bekövetkezett volna. Szót ejtett Matuska Márton úttörő szerepéről, valamint Cseres Tibor tényfeltáró művéről is, majd hangsúlyozta, hogy a film nem a többségi nemzet megbélyegzése, hanem az emlékezés céljából készült. A rövid bevezetőt követte az 1989 és 1991 között forgatott film levetítése. Ebben a járatos filmnéző új elemeket is felfedezhetett: történetesen az 1994-ben Szabadkán létrehozott 44-es emlékparkról készített filmfelvételeket arról a helyről ahogyan a rendező fogalmazott --, ahová évtizedekig csak titokban lehetett egy-egy szál virágot vinni. A film hatása leírhatatlan: könnyes szemekkel, némán hagyták el a diákok a vetítőtermet.
- ooo -
Fehér keresztek mellett alapkő
Egy évben a fűre festett keresztek előtt tartották a gyászünnepséget
Az újvidéki Futaki úti temetőben holnap emlékeznek az 1944-45-ös atrocitások áldozataira
Tizenkét esztendeje minden évben megemlékeznek Újvidéken az 1944/45-ös vérengzések áldozatairól -- mégsincs sem emlékművük, sem emléktáblájuk a Futaki úti temetőben. Történtek ugyan ilyen próbálkozások, de a felállított fehér kereszteket mindig eltávolították. Még akkor is, amikor a városi kormány írásban fejezte ki részvétét az áldozatok hozzátartozóinak, sőt képviselője személyesen is ott volt a gyászünnepségen. Mindezekről már tájékozódhatott a közvélemény. Mi a helyzet az október 5-ei változások óta? Az első évben még túl közel volt a halottak napja. De elmúlt még egy év, és, sajnos, úgy tűnik, e téren sem sok előrelépés tapasztalható. Nem tudni, az idén hogyan ér véget a megemlékezés. Ha most is úgy, ahogyan eddig, akkor az nem azt igazolja majd, hogy itt valódi rendszerváltás történt.
MA IS "FASISZTÁK ÉS MEGSZÁLLÓK"
Papp Ferenc, a Nagy Sándor nevét viselő magyar műemlékvédelmi társaság elnöke azt állítja, dokumentumokkal tudja bizonyítani, hogy annak idején a Lisje temetkezési közvállalat volt megbízva a keresztek eltávolításával. 1990-ben még szét sem oszlott a tömeg, már ott voltak a rendőrök meg a munka végrehajtására kirendelt elítéltek. Az utóbbiak közül egy még meg is jegyezte: "Ezen főzzük majd a finom paprikást!"
-- Az előző rezsim mindig a temetkezési törvényekre hivatkozott, pedig hát nem temetni akartunk, csak emléket állítani. Most a városi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója azt válaszolta kérvényünkre: "Felvetődik a kérdés, nem a megszálló, fasiszta katonáknak akarnak-e emlékművet állítani Újvidéken. Tudtunkkal sehol a világon nem lehet ilyet tenni, országunk jogrendszere sem teszi lehetővé." A válaszunkban azt írtuk, a magyarok itt már több mint ezer éve "megszállók", így nem igazán értjük, mit akartak mondani. Magyarországon például nemrég török temetőt rendeztek be, és a megnyitóra meghívták a török állam képviselőit is. Meg aztán a Don--kanyarban is van az elesett magyar katonáknak emlékparkjuk, pedig a lakosság szemében ők is megszállók voltak.
Amíg éltek. Továbbá: a magyarországi munkatáborokban elhunytak sírhelyeit államilag tartják karban, a hozzátartozókat tisztelettel fogadják, megemlékezhetnek és koszorúzhatnak. Nálunk viszont rendszeresen letarolják és megszentségtelenítik az általunk állított emlékműveket. Nem vádolunk mi senkit. Nem a város központjában akarunk emlékeztetni valakiket valamire. Csak azt engedjék meg, hogy a múltunkat ismerhessük és tisztelhessük. Ahogyan a másokéval is azt tesszük. Nem tudok más magyarázatot találni, csak azt, hogy a múltunkkal együtt minket is el akarnak törölni.
AZ IGAZI EMLÉKMŰ A TELJES LISTA LESZ
-- Az újvidéki magyarok ellen elkövetett atrocitások annyiban különböznek a hasonló esetektől, hogy itt egyetlenegy holttestet sem lehet megtalálni, mert olyan helyekre temették őket, ahol később rendszeresen megmunkálták a talajt -- mondta Matuska Márton, a téma kutatója. -- Már az első megemlékezésünkön felvetődött, hogy a második világháború más, többek között az 1942-es razzia áldozataira emlékezőkhöz csatlakozzunk mi, magyarok is, de ők ezt durván és egyértelműen elutasították. Így aztán a Futaki úti temetőnek azon a részén emlékeztünk meg, ahol katonák vannak eltemetve. Ennek karbantartására nemzetközi szerződések kötelezték az országot, mégis nekünk kellett megtisztítanunk, mert ott szeméttelep volt. Még most is sokan kérdik, hogy minek ezt felemlegetni. Mert még mindig sokan félnek. És erre nemcsak azok játszanak rá, akik elkövetői voltak a vérengzéseknek, hanem azok is, akiknek ezek elleplezésében volt szerepük.
Ki kell mondani, hogy újra kell értékelni Josip Broz Tito önmagáról festetett képét. Tagadhatatlan ugyan, hogy a kelet-európai szocialista vezetők közül mégiscsak ő volt a legelviselhetőbb, aki kiváló politikai érzékkel használta ki a Kelet és a Nyugat ellentétét, és megerősítette az országát. De a saját hatalmát még inkább. Így aztán eltüntethette súlyos hibáinak a nyomait is. Az egyik ilyen hibája éppen az volt, hogy jóváhagyta a magyarok elleni vérengzéseket. De a szlovénok, a horvátok és a szerbek is joggal érzik úgy, hogy sokat ártott nekik. Az utóbbi tíz évben mind több ilyen ügy kerül nyilvánosságra. Az újvidéki esetre visszatérve, úgy vélem, maga az emlékmű állítása a kisebb dolog. Az igazi emlékmű az lesz, ha összeállítjuk az itteni áldozatok teljes névsorát, ahogyan Zentán, Magyarkanizsán, Adorjánon, Martonoson, Csurogon, Zsablyán, Szabadkán, Bajmokon, Bezdánban, Szivácon, legújabban pedig Temerinben már megtettük. Itt sokkal nehezebb lesz ezt a munkát elvégezni.
Egyrészt, mert nemcsak helybelieket, hanem vidékieket is kivégeztek, másrészt pedig azért, mert itt nincs tömbben egy kollektív emlékezettel bíró magyarság. Az újvidéki magyarok addig is kisebbségben voltak, később pedig még inkább, és ez a megfélemlítés még azoknak az agyát is megbénítja, akik tudnak valamit.
EMLÉKTORONY LESZ
Úgy tűnik, a jelenlegi bürokrácia éppoly jól ért az aktatologatáshoz, mint a korábbi: a városi Műemlékvédelmi Intézet előbb simán elvetette az emlékmű állításának jóváhagyására vonatkozó kérvényt. Még fellebbezésre sem adott módot. Amikor a Nagy Sándor Műemlékvédelmi Egyesület ebbe mégsem nyugodott bele, továbbította ugyan a kérvényt a városi művelődési bizottságnak, de Papp Ferencéket "elfelejtette" értesíteni erről. A városi művelődési bizottság aztán szintén továbbpasszolta a labdát: a történelmi ankétbizottság vizsgálatának eredményeitől tette függővé a választ, ami az ígéretek szerint egy hónap múlva várható. Ennek ellenére holnap 16 órakor nemcsak megtartják a Futaki úti temetőben a megemlékezést, amelyre a Tartományi Képviselőház elnökét és a város polgármesterét is meghívták, hanem lerakják a Makovecz Imre tervezte emlékmű alapkövét is, amelyen majd, ha a város jóváhagyja, felépül az emléktorony, a felkutatott áldozatok névsorával. Az alapkővel együtt egy alapítólevelet is elhelyeznek, amely a hatalomnak a megemlékezések iránti viszonyulásáról szól.
írta PÁSZTOR Sándor
- ooo -
ZOMBOR, BEZDÁN: Megemlékezés a kivégzettekről
November 2-án, a halottak napján délután négy órakor a többéves hagyománynak megfelelően ezúttal is megemlékeztek Zomborban az 1944-es magyar áldozatokról és a háborúk valamennyi ártatlan áldozatáról.
Horváth Ódry Márta, a zombori községi képviselő-testület alelnöke és a VMSZ körzeti szervezetének elnöke mondot alkalmi beszédet. A megboldogultakért mondot imát főtisztelendő Szabady Károly, a Szentháromság-plébániatemplom lelkésze, a kegyelet virágainak elhelyezése is megtörtént és a gyertyagyújtás alatt pedig a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vegyes kara énekelt ezuttal Újfalu Ilona vezetésével. A Petőfi Sándor ME és a műemlékvédő szakosztály nevében Cirkl Rudolf és Szabó Árpád helyezte el a koszorút a Szent Rókus temető régi kápolnája előtti kőkeresztnél.
Szombaton Bezdánban lesz megemlékezés. Délután fél négykor az Alsótemetőben a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a bezdáni helyi közösség képviselői az isterbáci kőkeresztnél tartják a megemlékezést az ártatlan áldozatokról. Neveda Ferenc, a VMDP körzeti szervezetének elnöke mond alkalmi beszédet, tábori misét szolgáltat főtisztelendő Zélity Mihály, énekel a Szalmai Mihály karnagy vezette egyházi kórus, verset mondanak Kapitány Károly történelem-földrajz szakos tanár tanítványai.
írta H. Á.
- ooo -
SZENTTAMÁS:Méltó emlékhelyet
Az idén november 2-án (pénteken) délután 3 órai kezdettel a római katolikus (magyar) temetőben ismét megemlékeztek a szenttamásiak az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett több száz magyar polgári áldozatról és a második világháborúban Szenttamás védelmében elesett és itt eltemetett, főleg bácskai településekről toborzott honvédekre. A szervező ezúttal a szövetségi szerveknél nemrég 2001. július 9-én bejegyzett Perczel Mór Magyar Honismereti és Műemlékvédő Társulat.
A társulat már augusztus 12-én folyamodványban követelte a temetőkkel gazdálkodó Graditelj közművesítési vállalat igazgatóságától a honvéd tömegsírok kegyeletsértő elbitorlásának, felparcellázásának és eladásának beszüntetését és a tizenkét, név szerint is ismert honvéd fejfájának, fakeresztjének újraállítását. A vállalat "demokrata" ügyvivő igazgatója, valami köztársasági műemlékvédelmi hatóság véleményének szükségességére hivatkozva kereste az ügy megkerülésének (az újvidékihez hasonló) lehetőségét, s egyelőre agyonhallgatással odázza el a folyamodvány rendelkezéssel történő elbírálását.
Ebből eredően a társulat úgy határozott, hogy az egyházi és a világi megemlékezés keretében nemcsak folytatja a koszorúzási hagyományt, de ki is bővíti ezt oly rangos magyarországi intézmények és a médiaképviseletek meghívásával, mint a HTMH, a Magyar Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Irodája, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete és katonai attaséja, a Kecskeméti Múzeum és Levéltár, a Kalocsai Érseki Levéltár és a Szenttamással testvérvárosi kapcsolatot ápoló Jánoshalma város önkormányzatának képviselői.
A szervezők remélik, hogy a rangos magyarországi és szerte Vajdaságból érkező emlékezni óhajtók tömege elgondolkoztatja és türelmes megértésre, megbékélésre és engedékenységre bírja a még régi rendszerben gondolkodó új hatalomtartókat, és jövőre már egy általános honvéd emlékmű magasodhat a tömegsír fölött, hirdetve a Szenttamásnál elesett, illetve szerte Európa hadszínterein a háborúk során katonaruhában hősi halált halt honvédek, szenttamási magyarok emlékét.
A szervezők
- ooo -
Adorján emlékezett
Tegnap emlékművet avattak és kegyelettel adóztak a Tiszába lőtt ártatlan áldozatoknak
"Most emlékezünk és visszanézünk, de nem a szemünkkel, hanem a szívünkkel. Még most is megborzad az ember, ha arra a napra gondol, mert az irgalom nélküli gyűlölet napja volt. Mi csak sírhattunk, de sírhalmot nem emelhettünk nekik, ahová egy szál virágot tehettünk volna" -- emlékezett Tari János plébános az 1944. október 31. óta eltelt időszakra és arra a szörnyű napra, amelyet a kis falu történelme nagypéntekjének, legszörnyűbb napjának mondott.
Ötvenhét évvel ezelőtt szerb szabadcsapatok, fegyveres martalócok szállták meg Adorjánt, a férfiakat összeterelték, majd több mint ötvenüket a Tiszába lőtték.
"Ma az adorjániak olyan ponthoz érkeztek, mint amikor a falunak sikerült visszakapnia a nevét: most visszakapta az önérzetét. Még ma is élnek az 57 évvel ezelőtti események egyes szamtanúi. Az igazságot nem lehet elhallgattatni, még ha a feledés fátylát igyekeztek is borítani rá. Több mint ötven ártatlan embernek kellett meghalnia azért, mert magyar volt" -- mondta Túri Gábor, a kanizsai önkormányzat munkatársa, miután Tari atya megszentelte az új emlékművet.
Novák László alpolgármester az emlékmű jelképeiről szólt: "Ez a hely annak a kornak a szimbóluma, amelyről nemigen mertünk beszélni. Jelképes sírhalom, a domb betakarja az ötvenegy áldozatot. A lépcső, az obeliszk a remény, a kereszt a megtisztulás jelképe: örök, fájdalmas jajkiáltás, hogy nem feledünk. Ezt az emlékművet közmunkával, összefogással, közadakozásból emelte a falu és az önkormányzat, a vállalatok, vállalkozók, elszármazottak segítségével. Mi nem követelünk megtorlást, csak kegyelettel fejet hajtunk, és örökké emlékezünk."
Az emlékműavatón felléptek az adorjáni diákok és a kanizsai Cifraszűr vegyes kórus. Majd a kegyelet virágait elhelyezték az új emlékműnél az áldozatok hozzátartozóinak, a községi képviselő-testületnek, Magyarország belgrádi nagykövetségének, a szabadkai főkonzulátusnak, az adorjáni helyi közösségnek, a Vajdasági Magyar Szövetség központi és kanizsai körzeti szervezetének, a Vajdasági Magyar Ifjúság adorjáni helyi tagozatának, a Veszprém megyei Adorjánházának, a Független Kisgazdapárt Csongrád megyei szervezetének, valamint a helyi önkormányzat kegyeleti bizottságának képviselői.
írta M.M.
- ooo -
BAJMOK: Kegyeletadás az Akácfánál
Halottak napján megemlékeznek az 1944-es ártatlan áldozatokról. Bajmok történetének legsötétebb napja 1944. november 2-a, halottak napja volt. Ezen a napon a Zombori úti parcellán 170 bajmoki magyart és németet, valamint pacséri, györgyéni, nagyfényi és tavankúti magyar ártatlan embereket végeztek ki. Ma az ártatlan áldozatok parcelláját Akácfának nevezik az emberek, hiszen a szörnyű tett helyét sokáig csak akácfa jelölte. Az említett 170 ártatlan polgáron kívül még egy partizán is itt fejezte be földi pályafutását. Bajmokról a következő napon még vagy 30 magyar embert vittek el Szabadkára, akiket a Zentai úti temetőben végeztek ki.
Az Akácfánál az első megemlékezést 1991. november 2-án szervezték meg. Ezt követően két éven át a hozzátartozók rótták le kegyeletüket, és helyezték el a kegyelet virágait.
Az első gyászmegemlékezés 1994. november 2-án volt. Ekkor már Szabadka Önkormányzata és az akkori VMDK is hathatósan támogatták a kegyeletadást az ártatlan áldozatokért. Ekkor jelent meg Mojzes Antal Halottak napja Bajmokon című könyve, amely teljesen az 1944. évi bajmoki atrocitásokat dolgozza fel.
Azóta az Akácfánál levő parcella a helyi Dózsa György Magyar Művelődési Központ tulajdona lett. Már 1998-ban keresztet és kopjafát állítottak fel, amit fel is szenteltek, s a hely az ártatlan áldozatok kegyhelye lett. Minden évben itt emlékeznek meg a bajmokiak és a környékbeliek halottaikról, az ártatlan áldozatokról. Leróják kegyeletüket és elhelyezik a megemlékezés virágait. "Emeld meg süveged e parcellánál, hiszen itt az ártatlan áldozatok emléktemetője van. Emléküket pedig a kereszt és a kopjafa őrzi."
A bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központ Elnöksége az idén is megszervezi a kegyeleti megemlékezést az 1944-es ártatlan áldozatokról. A megemlékezés az idén is november 2-án lesz, az Akácfánál. A gyászülés a Dózsában kezdődik pénteken, fél egykor, majd háromnegyed egykor a gyászmenet elindul az emléktemetőhöz. A megemlékezés egy órakor kezdődik. Lesz emlékeztető és gyászbeszéd, ökumenikus istentisztelet, alkalmi műsor magyar, és vers német nyelven. Majd a megjelent képviseletek, küldöttségek, szervezetek, hozzátartozók és a polgárok elhelyezik a kegyelet virágait az ártatlan áldozatok emlékére felállított kereszten és kopjafán.
A gyászgyülekezet után a Dózsa elnöksége fogadja a vendégeket, küldöttségeket és az ártatlan áldozatok leszármazottait.
írta M. A.
forrás: Magyar Szó, Újvidék
[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
További cikkek e témában:
• "Nemcsak Benes-dekretum volt, hanem Tito-dekretum is"
• A csúrogi magyarok meghurcoltatása
• Délvidéken az 1944/45 ártatlan aldozataira emlékeztek
• Csurog, Zsablya, Mozsor: Vajdaság 1944/45
• Teleki Júlia: "Keresem az apám sírját"
• Az ártatlanul kivégzettek emlékére
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
