"Nemcsak Benes-dekretum volt, hanem Tito-dekretum is"
írta Stányó Tóth Gizella
HUNSOR medencefigyelő
A második világháború éveirol viszonylag pontos és hozzáférheto adatok vannak a történelmi levéltárakban, de nagyon hiányosak azok, amelyek a háború után, a katonai közigazgatás idoszakában, 1944 oszétol 1945 szeptemberéig, a gyüjtotáborok megnyílásáig történtekre vonatkoznak.
Teleki Júlia - aki egyéves volt, amikor édesanyjával és novérével Csúrogról a Járekon, a Szépligeten, majd Wekerlefalván lévo táborba került - 60 év után megpróbálta a régi anyakönyvekben megtalálni a lágerban elhunytak neveit, és azt is: hol lettek eltemetve. Megbízhatóan pontos adatokat nem talált a korabeli szépligeti anyakönyvekben, mert a bejegyzések hiányosak. A gyüjtotáborok megszunésének 60. évfordulóján Óbecsén megemlékezo összejövetelt tartottak pénteken. A csúrogi, a zsablyai, a mozsori meghurcolt magyarok, a túlélok, a hozzátartozók vallomásait gyujto Teleki asszony a szervezok nevében a következoket mondta a megemlékezés elott:
- Az erkölcsi kárpótlásra vágyunk a leginkább, mert papírra van írva: "Alkalmazni kell a csúrogi, a mozsori, a zsablyai magyarok felett a kollektív bunösséget". Ennek alapján fosztottak meg bennünket a vagyonunktól. Hitvallásom, életcélom, hogy valami módon kártalanítsák a három falu egykori magyar lakosságát, s hogy maradandó emlékmuvet állíthassunk a megtorlások ártatlan áldozatainak.
- A megemlékezo konferenciát a haláltáborok megnyílásának 60. évfordulóján tartjuk. A résztvevokkel együtt fogalmazzuk meg álláspontjainkat. Ezen az összejövetelen nyíltan szeretnénk szólni mindazokról a kérdésekrol, amelyek több mint hat évtizede várnak a társadalmunk, az illetékesek válaszára. Nem téveszthetjük szem elol, hogy a lágerokat, a munkaszolgálatokat túléltek egy olyan papírt kaptak szabadulásuk pillanatában, amelyen az állt: bárhova mehetnek, csak haza, a falujukba, az otthonukba soha. Ezt a pecsétes levelet az akkori vajdasági képviseloház, a belügyi titkárság hagyta jóvá. Ezek az emberek odamentek, ahol befogadták oket. Gyerekeik "gyorsan felnottek", mert béresként kellett dolgozniuk, nem járhattak iskolába. Soha semmiért sem lettek kárpótolva. Viszont 1943-ban a magyar hatóság kártalalanította azokat a szerb családokat, amelyeket atrocitás ért. Jugoszlávia, az Államközösség ezt mindmáig nem tette meg.
Kérik az ártatlanul kivégzettek rehabilitálását is?
- Követelni fogjuk az 1944-ben bíróság nélkül, ártatlanul kivégzettek rehabilitálását, és azokét is, akiket meghurcoltak, csak azért, mert magyarok voltak. Bár semmi nem pótolhatja apáink elvesztését, mégis egy nyilvános beismerés (ha nem is bocsánatkérés) megnyugtatna valamelyest bennünket. Nagyon kevesen vannak még életben a munkaszolgálatot, a lágert túlélt idosek közül. Legalább az erkölcsi támogatást és a rehabilitácót érjék meg mielobb. Természetesen, az anyagi kárpótlást is szorgalmazzuk. Ha valaki ebben az országban valaha is visszakapja elkobzott vagyonát, akkor ennek a három falu magyar lakosságának is vissza kell kapnia.
Kik a találkozó meghívott vendégei?
- Várjuk az egykori mozsori, zsablyai és csúrogi magyarokat. Reméljük, hogy vendégünk lesz többek között dr. Becsey Zsolt, az Európai Parlament képviseloje, dr. Sajti Eniko történész, Bojan Kostres, a Tartományi Képviseloház elnöke, Egeresi Sándor alelnök, Kasza József, a VMSZ elnöke. Át szeretnénk adni az erkölcsi és anyagi kárpótlást igénylok névsorát. Szeretnénk, ha Becsey képviselo úr az Európai Parlamentben is szóvá tenné kérésünket. Ha nem találunk meghallgatásra, kénytelenek leszünk az illetékes nemzetközi szervekhez fordulni. Kérésünket eljuttatjuk az Államközösség, a köztársaság és a tartomány képviseloházába is. Szeretnénk, ha pozitívan bírálnák el, mert a vagyonunkat nem önként adtuk oda, hanem eroszakkal vették el.
- Nemcsak Benes-dekrétum volt, hanem Tito-dekrétum is. Ezt tudatosítani kell a közvéleményben, itthon és külföldön is. Tito-dekrétummal hajtottak ki bennünket a falunkból, a házinkból, és zártak koncentrációs táborba, ahol sokan meghaltak, foleg gyerekek és idosek.
Milyen a megemlékezés visszhangja?
- Az egykori csúrogi, zsablyai és mozsori magyarok közül sokan köszöntik az elgondolást. A legtöbben Vajdaságból, Magyarországról és Ausztriából jelezték részvételüket. György Sándornak és feleségének sajnos vissza kellett utazniuk Ausztráliába, de novére, Rozika néni jelentkezett Szabadkáról, hogy jön.
forrás: Magyar Szó
[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]
» vissza a HUNSOR honlapjára