Két világ, két hozzáállás: ami természetes Európa nyugati felén, az (a gőzerővel Európába készülő) Romániában még régi reflexeket, értetlenséget és elnyomást vált ki a többségi társadalomból, és nem akarják elismerni azt a jogsérelmet, amely nyolcvanhat esztendeje sújtja az erdélyi magyarságot.

A vasárnapi referendumon részt vevő katalánok hetvennégy százaléka igent mondott arra, hogy tovább távolodjanak Madridtól - igaz, a népszavazáson a voksolásra jogosultak kevesebb mint ötven százaléka nyilvánított véleményt. A hétmilliós Katalóniának már több évtizede jár az, ami a másfél milliós romániai magyarságnak egyelőre szóba sem jöhet. Az új statútum tovább bővíti a jogokat: erősödik a katalán nyelv oktatása, nagyobb lesz a pénzügyi önállóság, helyi szintre kerül közút, a vasút és a tengeri közlekedés irányítása, ők nevezhetik ki bíráikat és ügyészeiket, több marad helyben a befolyt adókból, saját bevándorlás- és munkaerő-politikát folytathatnak.

Székelyföldön a rendszerváltás után tizennyolc évvel is állami pénzből és segédlettel folyik az államvallás, vagyis az ortodoxia hagymakupolás honfoglalása, épülnek a csendőrlaktanyák, és lesöpörték az asztalról egyes magyarlakta községek népszavazási kezdeményezését az autonómiáról (néhány önkormányzat emiatt aztán a nemzetközi fórumoktól kért jogorvoslatot - a szerk.). A vasárnapi nemzetgyűlésre a hatalom - nyilván elrettentő szándékkal - valóságos kis hadsereget vonultattak fel. A rendkívül mostoha időjárási viszonyok ellenére is elment több ezer székely, hogy világosan és egyértelműen kimondja igényét és követelését saját ügyeinek intézésére. A romániai magyarság ügyét a parlamentben képviselő politikai erő, az RMDSZ nem vett részt a gyűlésen: Markó Béla elnök nem ért egyet azzal a módszerrel, ahogyan a kezdeményezők meg akarják valósítani Székelyföld területi autonómiáját. A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlésnek más értelme nincs, csak az autonómia elvének a lejáratása - vélte a politikus, szerintük nem így oldódnak meg a magyar közösség problémái, hanem a parlamentben kell keresni ezekre a megoldásokat. Igaz, ez nekik ez elmúlt tizennyolc esztendőben nem sikerült túlságosan, tenném hozzá halkan, de hát a katalánok már régen megmondták, hogy az autonómia úgy kezdődött, hogy először is leszámoltak a saját árulóikkal.

"A székely nép ősi joga összehívni a nemzetgyűlést, ha az egész közösséget érintő döntés meghozataláról van szó, és mindig akkor hívták össze, ha a székelység megelégelte az elnyomást" - jelentette ki Csapó József nyitóbeszédében. A fokozott rendőri felügyelet mellett, de nyugodt körülmények között zajló gyűlésen az is elhangzott, hogy ma olyanok nevezik hazátlannak a romániai magyarokat, akik öt-tíz éve laknak ezen a vidéken. A gyűlés résztvevői arra kérték Románia elnökét, parlamentjét és kormányát, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a székelyföldi autonómiatörekvések közképviseletével felhatalmazott Székely Nemzeti Tanáccsal, és szeptember végéig írjanak alá megállapodást a régió autonóm státusának elismeréséről. Lelkeket megérintő zárómozzanatként Gergely István csíksomlyói plébános felmutatta a székelyek ezeréves áldozati kelyhét, amely a közösség történelmének valamennyi sorsdöntő határozatánál jelen volt és amelyet évtizedek óta ismeretlen helyen rejtegetnek.

Érdemes néhány szóban bemutatni a nemzetgyűlés határozatait is. Kinyilvánították, hogy a magyar nemzet részét képező székely nép élni akar önrendelkezésre való jogával, és ezen jog alapján követeli Székelyföld államon belüli önkormányzását. Megjelölték a történelmi székely székeket magában foglaló Székelyföld Autonóm Közigazgatási Egység ideiglenes határait és elfogadták az önkormányzás alapelveit. Ezek értelmében teljes és tényleges szabadság és egyenlőség jár Székelyföld minden lakosának és népének! Joguk van saját kebelükből választani önkormányzatot, megőrizni a nemzeti önazonosságot, és számarányának megfelelő saját oktatási, kulturális, közigazgatási intézményekkel, döntéshozó, végrehajtó és bíráskodó testületekkel rendelkezni. Regionális szintű hatalmat akarnak, amelynek demokratikusan létrehozott döntéshozó szerve van, és rendelkezik a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközökkel is. Esélyegyenlőséget kérnek minden elismert vallási felekezetnek, demokratikus jogállamiságra jellemző társadalmi-politikai rendszert a közéletnek. Gazdasági és pénzügyi autonómiára volna szükség, és arra, hogy az itt beszedett adók többségét itt is költsék el. Azt követelik, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a székely nép - Európa autonóm közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén. Megszólították a mindenkori magyar kormányt is, hogy gyakoroljon védőhatalmi státust Székelyföld autonómiatörekvései fölött.

A hatalom reakciója nem késett sokat: két helyi szervezőt, Árus Zsoltot és Simon Sándort egyenként tízmillió lejre, vagyis több mint hetvenötezer forintra büntette a csíkszeredai csendőrség, mert a rendezvény huszonöt perccel tovább tartott, mint ahogyan az a helyi polgármesteri hivatalban előzetesen bejelentették (megjegyzendő, hogy maga a polgármester is részt vett a rendezvényen és ő természetesen nem sérelmezte a csúszást, annál is inkább, mert az esemény egy zárt sportpályán zajlott). Tegnap derült ki az is, hogy civil ruhás csendőrök a gyűlést megelőző este egy diszkóban súlyosan bántalmaztak négy helyi fiatalt (köztük lányokat is). Garda Dezső RMDSZ-es képviselő parlamenti interpellációjában úgy fogalmazott: a ditrói Székely Nemzetgyűlés váltotta ki a verekedést, a csendőrök oda voltak irányítva, és "képtelenek voltak türtőztetni gyűlöletüket a gyergyószentmiklósi magyarsággal szemben, ez idézhette elő a fiatalok bántalmazását".

A ditrói plébánia kapuján a következő felirat áll: "Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged jó híréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!" A székelyek nem akarnak az erdélyi szászok és zsidók sorsára jutni, akik gyakorlatilag kivándoroltak az országból, de törekvéseik teljesüléséhez hosszú az út. Elgondolkodtató, hogy a Fidesznek és többi magyar jobboldali pártnak-szervezetnek nem volt ideje-módja képviselőt vagy legalább bátorító üzenetet küldeni a rendezvény résztvevőihez. Az EU kisebbségi nyelvi irodája (amely néhány napja terjedelmes, képekkel bőven illusztrált cikkben számolt be a bretonok tüntetéséről), idáig egy szót sem írt a székelyekről.

Ha őszintén beszélünk, reális esélye csak a tömbmagyarságban megmaradt székelységnek van az autonómiára. Az összes többi magyarlakta régióban ugyanis nincsenek meg az ehhez szükséges népességi, társadalmi, kulturális feltételek. A Székelyföld autonómiája éppen ezért össznemzeti ügy, de most nagyon úgy néz ki, hogy (megint) magukra hagytuk őket.

Talán még nem késő melléjük állni, hiszen nem kérnek mást, mint ami Európa szerencsésebbik felén már régen természetes.



írta Lukács Csaba
forrás: Mno.hu





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára