A külföldön élô olaszok ügyében 1999. február 24-én voksolt elôször a római képviselôház, akkor áldását adta arra, hogy ôk is szavazati joggal rendelkezhessenek, s hogy megválaszthassák saját honatyáikat a római székhelyű parlamentben. Ennek érdekében módosították az alkotmánynak a választási jogot szabályzó 48. cikkét, és lehetôvé tették egy "külhoni választókörzet" felállítását. Közben módosítani kellett az alaptörvény 56. és 57. cikkét is, amely a képviselôház létszámát eredetileg 630-ban, a szenátusét pedig 315-ben szabta meg (másként nem lehetett volna tizennyolc hellyel gyarapítani a parlamentet).

A csaknem 57 millió lakosú Olaszországnak nincsenek egységes adatai arról, hogy mennyien is vannak a külföldre szakadtak. Kétféle statisztika áll ugyanis rendelkezésre, de eltérô adatokkal szolgálnak. A külügy hatáskörébe tartozó konzuli nyilvántartás szerint (ezeket a külföldi olasz konzulátusok vezetik az érdekeltek bevallásai alapján) az idén márciusban 3,9 millió volt a külföldi olaszok száma. A belügyi lista szerint - amely viszont az olaszországi helyi közigazgatási hivatalok elvándorlási adataira támaszkodik - csak 2,4 millió a határon túli taljánok száma. A konzuli adatok értelmében Észak-Amerikában 309 ezer, Közép-Amerikában 15 ezer, Dél-Amerikában pedig 1,12 millió olasz él. Különösen Argentínában (550 ezren) és Brazíliában (csaknem 300 ezren) alkotnak népes közösséget. Európa országaiban közel 3 millió olasz telepedett le, ebbôl Németország 680 ezer, Svájc 528 ezer, Franciaország pedig 371 ezer számára biztosít otthont.

Az idén tervezik megrendezni a "világ olaszságának konferenciáját", amelyre decemberben kerülne sor. A parlament szeretné az új törvényt addigra életbe léptetni.





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára