Magyarok Távol a szülőföldtől
írta Teleki Júlia
HUNSOR medencefigyelő
A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének meghívására tíz napot töltöttem Svédországban Nyolc városban tartottam eloadást "Visszatekintés a múltba" címmel.
Svédország gyönyöru, tiszta, gazdag ország. Az út mentén nem éktelenkednek szeméttelepek, az utcák tiszták. Az üzletek tele vannak szebbnél szebb árukkal és élelmiszerrel, amit csak szem-száj kíván. Svédország egészen más világ. Itt az emberek munkáját megbecsülik és megfizetik. Több nemzetiség él itt, de minden nemzetnek meg van adva, ha igényt tart rá, hogy megtanulja saját nemzeti kultúráját és történelmét.
Mint ahogyan a világ minden táján (Trianon után), itt is élnek magyarok. Erdélybol, vajdaságból, az anyaországból érkeztek ide, akik nemcsak anyanyelvük által magyarok, hanem a szívük-lelkük teljes egészébol azok.
Magyarok, akik nemcsak a jobb élet reményében hagyták el hazájukat, hanem az otthoni keserves bánásmód, megaláztatás és üldöztetés miatt vállalták egy úk hazában az életet. Távol a szüloföldtol, távol az anyaországtól, szívükben tele szeretettel a nemzet iránt, próbálnak meg az új hazában magyarnak maradni, ami teljes egészében sikerült nekik. De vajon sikerül-e gyermekeiknek? Ez legfoképpen rajtuk múlik.
A nemzeti összetartást távol a hazától sokkal jobban érzik és orzik az emberek, mint odahaza, a szüloföldön vagy az anyaországban. Tanulhatnánk tolük. Köszönettel és hálával tartozom ennek a nagy magyar közösségnek, minden egyesületének és minden embernek, aki a házába fogadott, azoknak, akik az eloadást szervezték. Köszönöm, hogy meghallgattak, bátorítást és erot adtak nekem és rajtam keresztül a Vajdaságban élo magyaroknak a kitartáshoz, és reményt a jobb élethez.
Egyik városban az eloadással egybekötött istentiszteletet tartott egy lelkész, aki kifejtette, milyen fontos életünkben a remény. Remény a feltámadásban, remény a megbékélésben az emberek között, és remény egy jobb, emberhez méltó életben. A kedves vendéglátó házigazda is egy reménykelto mondattal zárta az eloadást, mely így szólt: "lesz még ünnep Vajdaságban."
Ez a reményünk, ez marad nekünk. És mi bízunk, hogy fejünk fölül eltunnek a fekete felhok, elcsitulnak a háborús szelek, és egy jobb élet virrad ránk.
írta Teleki Júlia
Délvidéki író, az 1944-es Csúrogi/Délvidéki magyarok felett elkövetett holokaust túlélője
» vissza a HUNSOR honlapjára