Magyar Szellemi Műhely
írta Dr. Hódi Sándor a HUNSOR Délvidéki munkatársa
SZÉCHENYI ISTVÁN STRATÉGIAKUTATÓ ÉS FEJLESZTÉSI INTÉZET
"Ha az országok és nemzetek virágzását tekintjük... úgy fogjuk
találni, hogy felemelkedésük oka többnyire az egészséges agyvelo és a jól
szervezett tudományos intézetek voltak" (Széchenyi)
Küldetésnyilatkozat
A határon túli magyarság a XIX. századbeli lelki alkattal élte végig a
XX. századot, és ezzel a lelki alkattal lépett be a XXI. századba. Ennek a
megkésettségnek a legfobb oka az, hogy az elcsatolt területekre került
magyarság szellemi muhelyek és nemzeti értelmiség nélkül maradt. A jobbára
földmuvesekbol és munkásokból álló népesség önnön erejébol nem volt képes a
magyar intézmények -- önálló iskolák, egyetem, sajtó, tévé -- és az
értelmiség hiányából fakadó szellemi urt áthidalni, még kevésbé nemzeti
stratégiát kidolgozni, ezért nem lelte helyét és mindmáig távlatnélkülinek
érzi jövojét.
A délvidéki magyarság szellemi-kulturális élete a harmadik évezred elején gyarmati állapotokat tükröz: a közoktatásból,
tájékoztatásból, politikából teljes egészében hiányzik a magyar szellemiség.
Idegen érdekek, szándékok, törekvések hatása alatt áll közéletünk, ezért
nemzeti közösségünk (ha egyáltalán beszélhetünk közösségrol) nem képes
megjeleníteni és eredményesen képviselni érdekeit.
A közös érdek a nemzetek hosszú életének az egyedüli biztosítéka
Amíg a XIX. századból ránk maradt folklórban elevenen élnek a múlt hagyományai, szellemi életünkbol teljes egészében hiányzik a
szolidaritásérzés és a közösségi tudat, amely a jövot illetoen az összefogás
alapjául szolgálhatna. A nemzettudat hiánya miatt az egyéni sorsszervezodés
nem képes közös cselekvési programokban összegezodni, ami a népesség
atomizálódását és felmorzsolódását eredményezi.
A gyökértelenség nem csak a közösség, az egyéni életvitel
szintjén is megbosszulja magát: nehezen elviselheto rossz közérzettel jár,
amely különbözo lelki károsodásokban és önpusztító magatartásban ölt formát.
Az elmúlt nyolcvan esztendoben növekvo mértékben pusztult, szegényedett és öregedett el Délvidék magyar lakossága. Ennek a folyamatnak
a megállítására és visszafordítására kísérlet sem történt, s vélhetoen nem
is történik mindaddig, amíg véget nem ér a szellemi-kulturális elnyomás, az
európai keresztény kultúrának és a nemzettudatnak a szándékos és módszeres
háttérbe szorítása.
Az elszakított nemzetrészek gondjai-bajai többrétuek: politikai, gazdasági, demográfiai és mentális természetuek. Ez utóbbi talán a
legsúlyosabb valamennyi közül, hiszen nem önmagukban a körülmények, hanem a
lélek tesz népeket erossé, megfontolttá, magának jövot építové, mint ahogyan
a lélek gyengesége vagy hiánya tesz más népeket életunttá, szervezetlenné,
magatehetetlenné.
A kisebbségi kérdés rendezése magának a kisebbségi helyzetnek a
megszüntetése.
Mindaddig, amíg nem kerül sor a kisebbségi kérdés rendezésére (a kisebbségi helyzet megszüntetésére!), nehezen várható el az elszakított
nemzetrészek szellemi újjászületése, anyagi és kulturális felemelkedése. A
helyzet megváltozása azonban nem kevéssé magának a magyar szellemiségnek a
függvénye, hiszen e nélkül fel sem merülhet, meg sem fogalmazódhat semmiféle
közösségi igény.
Ebbol a csapdahelyzetbol nem könnyu kiutat találni. De nem lehetetlen. Hivatkozhatunk Széchenyinek arra a szép gondolatára, mely
szerint úgy remélhetünk magunknak jövot, ha szilárd szellemi alapon nyugszik
jellemünk.
"Azt a nemzetet, amelyben erős lélek van, idegen hatalom soha és semmi körülmények közt nemcsak, hogy el nem nyomhatja, de óriási előmenetelében
sem hátráltatja."
Keresve a szellemi megújhodást szolgáló együttgondolkodás új lehetőségeit és eszközeit, a társadalmi önszerveződés felélénkítése, a
korszerű nemzettudat kimunkálása és a világfolyamatokhoz való felzárkózás
serkentése céljából szükségesnek láttuk egy kisebbségi stratégiakutató és
fejlesztési intézet létrehozását.
Az Intézet céljai
Olyan intézetet, szellemi műhelyt kívántunk létrehozni, amely megfelel az ezredfordulót követő kihívásoknak. A térség, amelyben élünk,
most szabadul ki a diktatúrából és a dezinformációs társadalomból. Egyszerre
éljük át:
- a többpártrendszer kialakulásának,
- a piacgazdaságra való áttérésnek,
- a nacionalista államok bukásának és széthhullásának,
- az újkapitalizmus térhódításának,
- a világ globalizálódásának,
- az információs-kommunikációs társadalom kialakulásának,
- és az útkereséssel járó társadalmi problémáknak a nehézségeit.
Miközben az élet drámai változásokkal van tele, és a jövő
alakulása nagymértékben attól függ, hogy milyen gyorsan tudunk bekapcsolódni
a jelzett világfolyamatokba, a délvidéki magyarság a kommunista diktatúra
következményeként még mindig passzív rezisztenciában szenved és tétlen
szemlélője a dolgok alakulásának.
A Magyar Szellemi Muhely ihletője, mozgatója, szervezője kíván lenni a délvidéki magyarság megerősödésének, ugyanakkor a katalizátor
szerepét kívánja betölteni a térség Európához való felzárkózási
törekvéseiben. A Muhely maga köré kívánja tömöríteni mindazon személyeket,
egyesületeket, szervezeteket, akik, illetve amelyek szívügyüknek tekintik a
fenti célkituzést.
A múlt helyett a jövőhöz igazodni
Az életszervezés szempontjából a legnagyobb gondot az jelenti számunkra, hogy tudatunk a múlt lenyomatait őrzi, cselekvéseink során a
korábbi helyzethez igazodunk, nem a jelenhez és a jövohöz. Az emberek
nehezen tudnak megszabadulni attól, amit egyszer a fejükbe vettek. Többnyire
elavult ismeretekkel rendelkeznek, amelyekhez annak ellenére ragaszkodnak,
hogy már semmi értelmük nincsen.
"A mi magyar bajunk mindig az idő volt. Az órák itt lassabban
járnak, mint Európában. Amikorra nálunk megérett valami, Európa már döntést
is hozott, a számunkra is." (Németh László)
Ma naponta szükséges összegezni, és újra értelmezni a világot, amelyben élünk.
Az emberek általában úgy viselkednek, gondolkodnak, mintha megállt volna
velük az idő. Nem érzékelik a társadalmi változásokat, vagy nem hajlandóak
tudomást venni róluk. Ez a szindróma különösen a kivándorlók esetében
szembetunő, akik olykor halálukig ragaszkodnak az egykori szülföld-képhez,
jóllehet az már régen a múlté.
Nevezzük egyszerűen emigráns szindrómának ezt a jelenséget, amely gyakran azokra is jellemző, akik bár egy helyben élnek, nem veszik
észre, hogy a világ megváltozott körülöttük.
Nemcsak az egyéni életszervezés, hanem a szellemi és politikai élet is foglya a múltnak. A trianoni békeszerződés megemészthetetlen
keservei gyötrő társadalmi, politikai, szellemi válságként nehezednek ránk,
olyannyira, hogy nyolcvan esztendő után sem sikerült megszabadulni a
pusztulás víziójától és a reménytelenség érzésétől. Annyira sem sikerült a
depresszióból kilábalnunk, hogy megfogalmazódott volna valamilyen jövőkép
bennünk. Holott sosem volt nagyobb szükség a világban eligazításul szolgáló
irányture, átfogó nemzetstratégiára, mint manapság a globalizálódó és
gyorsuló világban, amelyben az értékek válságba kerültek, a családok
hagyományos társadalomformáló tradíciói megváltoztak, a kommunizmus bukását
követő új világ a népesség többsége számára ismeretlen versenytörvények
szerint szervezodik. Pedig ezek a törvények kőkemények, amelyekben a
trianoni csonkolt nemzettestbe sulykolt önvádaknak és belső kínoknak nincs
semmi helyük.
A múlt fölött már nincs hatalmunk, a jövendőnek azonban még urai lehetünk.
A jövő a tudás alapú társadalomé
A nemzetek és nemzetrészek élete alapvetően az emberek
tudásától, egészségétől, a család megerosödésétől, illetve a közösség
szellemi fejlettségi szintjétől függ. A globalizálódó világban, amelyben
mindent háttérbe szorít az anyagi javak uralma, az egészség megőrzése, a
család biztonsága, a tudás gyarapítása, a nemzeti értékek ápolása jelenti a
társadalom fejlodésének alapját. Ahogyan Széchenyi mondja: a népek értelmi
súlyától függ, hogy az emberi civilizáció milyen lépcsofokáig jutnak el.
"Az intelligens nép mostoha honát is kellemesre varázsolja, egy
elfogult nép ellenben paradicsomi hazáját is igen kellemetlenre
változtatja."
A tudás nehezen megszerezhető, költséges, fáradtságos,
időigényes és csak hosszú távon megtérülő befektetés. A tudás megszerzésének
eredményeként azonban -- alacsonyabb vagy magasabb szinten -- monopolizált
hatalom jön létre, amely versenyképessé tehet népeket és embereket az
újkapitalizmus kemény világában. Nekünk is, mint a térség más népeinek, csak
a tudás és a szellemi tőke megszerzése és növelése biztosíthat felzárkózási
esélyt Európához. Ennél fogva a legfontosabb feladat a tudás megszerzési
hálózatának a kiépítése, működtetése és fejlesztése.
A magyar fejlődés alapja
A magyar fejlődés alapja a szellemi tőke gyarapítása, a
tudáspotenciál növelése.
Sokan azt tartják, hogy a jog a hatalom szolgálólánya. A tudás is a világ
hatalmi elvárásaihoz igazodik. A kérdés mindig az: ki építi ki, ki tartja
fenn, ki irányítja a tudományos kutatást, az információáramlást, ki tartja
kézben a tudáshálót és a tudás elősztását.
Jelenleg a tudáspotenciál a diktatórikus globalizációt
szolgálja. Illúzió azt hinnünk, hogy a fejlett világ modelljeinek és
receptjeinek szolgai lemásolásával megoldhatjuk saját sorsunk dilemmáit.
A Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet a globális világ, a közép-európai térség, és azon belül a magyar valóság újraelemzésével kíván
foglalkozni a programalkotás szándékával. Programalkotás, nemzeti
stratégiakeresés nélkül nem lehet új jövoképet kimunkálni, új jövokép nélkül
pedig nem lehet a fejlett világhoz felzárkózni.
Szellemi kapacitásunk
Intézetekre, szellemi műhelyekre már csak azért is égető
szükségünk lenne, mert a délvidéki magyarság esetében nem beszélhetünk se
magyar iskolahálózatról, se magyar egyetemi oktatásról. A magyar szülők
jelentos hányada már az elemi és középfokú iskolákban szerb tagozatra
járatja gyermekét, abból a meggondolásból, hogy késobb úgysincs lehetősége
magyarul tovább tanulni. A magyar tagozaton tanuló diákokat is több helyen
szerb nyelven oktatják, akiknek aztán nemcsak a szaknyelvi ismeretei
hiányosak, hanem íráskészségük és a beszédkultúrájuk is. Magyarságtudatukról
pedig jobb nem beszélni.
Mindezen hiányosságok következtében nemzeti közösségünk szellemi kapacitása nem áll arányban a magyarság létszámával. A magyar iskolahálózat létrehozása a jövő szempontjából esszenciális fontosságú, ám addig is jelentősen növelni kell a magyarság felsőoktatásban való részvételi arányát.
A tudás fontosságát illetően ne feledjük Széchenyi István jövőre vonatkozó meglátását:
"A tudományos emberfok mennyisége a nemzet igazi hatalma."
(Széchenyi)
Más természetű gondjaink is vannak. A kommunizmusból öröklött iskolarendszer sem formájában, sem tartalmában nem felel meg a modern kor
követelményeinek. A tananyaggal nemcsak az a baj, hogy az életben semmi
gyakorlati hasznát sem venni, hanem az iskola többnyire már elavult
ismereteket sulykol a diákok fejébe.
Tehetségek szerencsére mindenütt teremnek, akik szorgalmuknak köszönhetően magas szellemi teljesítményre képesek. A nyugati világ, köztük
a legnagyobb amerikai információs cégek, tele vannak kitűnően képzett magyar
szakemberekkel. A tehetséges, rátermett, kreatív emberek nem csak a
megélhetési gondok miatt vándorolnak ki nagy számban, hanem azért, mert itt
a jövőt jelentő tudástőkének nincs értéke. Mi több: a pártállam átkos
ideológiai öröksége miatt éppen a legtehetségesebb, legrátermettebb emberek
ütköznek a legtöbb nehézségbe.
A hatalompolitika
A múlt örökségeként erősen hierarchikus társadalomban élünk, ami nem kedvez sem a tudás megszerzésének, sem a tudás hasznosításának. Az
anyagi gyarapodás és társadalmi érvényesülés nem a tudás és szakismeret
függvénye, hanem a párttagságé. A tehetségtelen embereknek jól jön ez, mert
ravasz képmutatással könnyen kiszoríthatják állásaikból a rátermett,
tehetséges embereket, akiktől idegen mindenféle feudális jellegű
hűségnyilatkozat.
Nálunk még mindig a párt helyezi posztokra az embereket.
Sokan még ma sem tudják, hogy tulajdonképpen ez a társadalmi
kontraszelekció volt az, ami sírba vitte a kommunista rendszert, és hogy ma
is ez a legfobb akadálya a rendszerváltásnak és a jövő felé való
fordulásnak.
A pártdiktatúrákban nem csak az a tragikus, hogy a jövő emberei
rossz politikai kompromisszumok áldozataivá válnak, hanem az is, hogy maga a
politika képezi a fejlődés legfobb akadályát. Sajnos ez a szemlélet nem
idegen a magyar kisebbségpolitikától sem: ugyanazt a káderpolitikát
folytatják, mint a hatalmi pártok, ennél fogva a jövő építése helyett a
múltat konzerválják nemzeti közösségünk életében.
Új megoldások keresése
Mivel a szellemi potenciálban egyébként is szűkölködő
magyarságot a pártos kontraszelekcióval nem lenne szerencsés még
kilátástalanabb helyzetbe hozni, a Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet
egyik fontos feladata az, hogy új megoldásokat keressen és sugalljon ezen a
téren. Új megoldások keresésére azért is nagy szükség van, mivel a
kisebbségpolitika számos vonatkozásokban téves felismerésen nyugszik. Az
ötletszerű, esetleges, rögtönzésekből álló, koncepciótlan politizálást
távlatot nyújtó stratégiával kell felváltani, amelyben az egyoldalú
alkalmazkodás és elvtelen kompromisszumok helyett a kezdeményezésre tevodik
át a hangsúly.
A támogató és ösztönző lépések és az új politikai stratégia kidolgozása mellett figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a délvidéki
magyarság ez idő tájt nem mutat kellő fogékonyságot közösségi érdekei iránt,
hiányzik belőle az együttmuködésre való hajlandóság, nincs hagyománya az
önszervezodésnek és a merev hierarchiát nélkülöző közösségi munkának.
A globalizáció kihívásai
A kommunista örökség mellett szembe kell nézni a világ
globalizációs kihívásaival is. A globalizáció több területen is
dezintegrálja a nyelvi-kulturális közösségeket, amelyeknek csupán az eros
lokális hálózati társadalmak tudnak valamelyest ellenállni. A globalizálódó
világban a közjó, a közérdek, az élet minosége háttérbe szorul az anyagi
érdekeltséggel szemben. A közhiedelemmel ellentétben, amely a
globalizálódástól várja a társadalmi felemelkedés lehetoségét, a valóságban
ezzel pontosan ellentétes folyamat megy végbe: a jövedelemelosztásban, a
gazdasági és politikai hatalom elosztásában mind nagyobbá válnak a meglévo
egyenlotlenségek. A vagyon, a hatalom, a jólét mind kevesebb kézben
összpontosul.
A világban két párhuzamos, egymással ellentétes irányú folyamat zajlik. A lokális világ és a globális világ kölcsönhatási folyamataitól függ a dolgok kimenetele. A globális folyamatokkal kapcsolatos történéseket ezért lokális kontextusba kell helyezni. A tudást, információt a magunk javára kell hasznosítani: be kell ágyazni az etnikai közösség, régió, település meglévo szerkezetébe, ismeretanyagába, tudásszintjébe.
A világtörténéseket le kell fordítani a közösség nyelvére.
Ezzel egyidejuleg egy fordított eljoelu feladatot is el kell látni. A
lokális kontextusból származó problémákat, igényeket, érdekeket, tudást,
tapasztalatot értheto formába kell önteni a globális világ számára, értheto
formában és értheto nyelvezettel kell közölni érdekeinket a világgal.
Ha a kívülrol, a globális világból érkezo tudást, információt nem képes egy közösség a maga javára fordítani, mondjuk olyképpen, hogy azok
tanulásra, új ismeretek szerzésére inspirálnak, új tudás, képességek
kifejlesztésére szolgálnak, a lokális világ megreked a fejlodésben, és
passzív szenvedo alanya lesz a történéseknek. Ez fordítva is érvényes: a
globális terjeszkedés is új jellemzoket vehet fel attól függoen, hogy
mekkora szerepet játszik benne a lokális tudás, a lokális érdek, a lokális
akarat, a lokális identitás.
A globális folyamatok mögött is lokális érdekek, lokális
törekvések, lokális tudás rejlik, egyik nagyobb súllyal, a másik kisebbel.
Nekünk azon kell lennünk, hogy súlyunk és szerepünk felértékelodjön, és
lehetoségeinkhez mérten részt vegyünk a világfolyamat alakulásának
egészében.
A világban végbemeno folyamatok semmiképpen sem hagynak
bennünket érintetlenül, a kérdés csupán az, hogy pusztán szenvedo alanyai
leszünk-e a világtrendeknek, vagy követjük az eseményeket, és magunk is
részt veszünk az átalakulás folyamatában.
Ezek a folyamatok korántsem olyan követhetetlenek és
elérhetetlenek. Gondoljunk csak a politikai rendszer összeomlására, a
többpártrendszer kialakulására, a gazdaság átalakulására, a politika és
technológia szerepének megváltozására, vagy akár a világhálóra.
A Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet létrehozásának egyik célja az volt, hogy a világtrendek közvetítése révén segítse a határon túli
magyarság dilemmáinak a megoldását, és inspirálja a térséget a
világfolyamatokba való bekapcsolódásra.
Ennek a szerepnek csak egy olyan korszeru új intézeti forma tud megfelelni,
amely összhangban áll az újfajta versenystratégiákkal: -- a váratlan
fejleményekre, s önmaga állandó megújítására képes új típusú cégek
térhódításával.
Az új típusú cégek
A jövo a globális hálózat révén megvalósuló folyamatos önképzésé.
A korszeru alapoktatás és színvonalas szakmai oktatás mellett olyan cégeké, vállalatoké a jövo, amelyekben permanens továbbképzés folyik. Mivel a képzés mindinkább a világhálóra tevodik át, a távolabbi jövo minden bizonnyal a globális hálózat révén megvalósuló egyéni önképzésé.
A jövo a kis, akár egyszemélyes cégekbol és bedolgozókból
szervezodo vállalatoké, amelyek maguk is egy hálózati rendszer részei. A
tevékenység jelentos része az intézmény falain kívülre kerül, mások végzik
el szolgáltatásként. A cégnek kizárólag arra kell koncentrálnia, ami miatt
létrejött.
Az új típusú cégek legfobb eroforrása a tudás.
Nemcsak a kutatóintézetekre áll ez, de a gazdaságban is egyre inkább a tudás válik a legjelentosebb eroforrássá. Vonatkozik ez lokális
közösségekre és az egyéni életstratégia kialakítására is.
- Hagyományos vállalat Modern szervezet >
- tárgyi toke szellemi toke
- hierarchikus rendszeru önállóságra épít
- egyszer elsajátított tudás folyamatos tannulás
- rutin, rend, stabilitás kreativitás, probblémafeltárás
- irodai munka távmunka
- vállalati keret hálózat
- piac kooperáció
- hierarchia egyenrangúsági viszonyok
- technológiai kényszerpálya rugalmas kérdéésfelvetés, problémamegoldás
A modern szervezetek kialakítása szempontjából a kisebbségek ma még orientációt vesztett, alulinformált, kiszolgáltatott helyzetu csoportot
képzenek. A jövo vonatkozásában nemcsak a kezdeményezo, merész, távlatos
jövoképeket és cselekvési alternatívákat kínáló társadalmi szervezetek
hiányoznak, hanem azok a vállalkozási formák is, amelyek nélkül a határon
túli magyarságnak arra sincs esélye, hogy a virtuális Európa részévé váljon.
A Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet ebben a vonatkozásban is modellként kíván szolgálni, amennyiben létrehozásával egy nyitott hálózati rendszert kívánunk kialakítani, amelynek alapveto célkituzésén
kívül nincs mereven rögzített tevékenységi köre és szervezeti kerete.
Az Intézet munkája programszeruen illeszkedik a társadalmi és
politikai történésekhez, miközben az itt élo embereket kívánja szolgálni,
azok testi, lelki, szellemi komplexitásában.
Az Intézet muködési formája
A kisebbségi Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet
együttmuködési szövetségre kíván lépni önkormányzatokkal, állami szervekkel,
iskolákkal, muvelodési házakkal, egyházakkal, pártokkal, társadalmi
szervezetekkel és magánszemélyekkel, konkrét feladatokkal kapcsolatban.
Tehermentesítve magát minden olyan funkciótól és tevékenységtol, amit mások
elvégezhetnek helyette, létrejöhet egy olyan új mozgató, szervezo ero, amely
integráló szerepet tud betölteni a jelenleg diffúz és szervezetlen
társadalmi életben. Más szóval az Intézetet a kihelyezett vállalati funkciók
elve mentén kívánjuk muködtetni, amellyel együtt létrejön a kihelyezett
tevékenység modern hálózati rendszere.
Talán nem árt ismételten hangsúlyoznunk, hogy az intézmény nyitott rendszeru, amely a mindenkori társadalmi, gazdasági politikai
viszonyok függvényében fogalmazza meg aktuális feladatait, válogatja meg
hozzá partnereit, s dönti el, hogy mikor, milyen gazdasági, etnikai,
politikai, egészségügyi, családi stb. problémák megoldására kívánja
aktivizálni a térségben fellelheto potenciális partnereket.
A stratégiakutatásról beszélünk, de a stratégia kifejezést felcserélhetnénk jövokép kialakítására, rövidebb és hosszabb távú tervek,
programok kidolgozására. A jövokép és programalkotás szándéka egyaránt
kiterjed a gazdaságstratégiára, kultúrastratégiára, egészségstratégiára,
politikai stratégiára, régióstratégiára, attól függoen, hogy az élet milyen
kérdések megoldását helyezi elotérbe. Szellemi muhelyünk azonban legfoképpen
a múltból örökölt gondolkodási stratégián kíván változtatni, amelytol nem
csak az egyszeru emberek, de a vezeto értelmiség is nehezen tud
megszabadulni.
Hitünk szerint ezekkel a rendszerjellemzokkel sikerült egy olyan muhelyt létrehoznunk, amely alapveto szellemi integrációs, valamint a
lokális közösségek és a globalizációs folyamatok közötti közvetíto szerepe
mellett alkalmas az általános világtrenddel és váratlan fejleményekkel
egyaránt számoló jövostratégia kimunkálására is.
A korszerű nemzettudat
Szellemi muhelyek létrehozására nagy szükség mutatkozik abból a
meggondolásból is, hogy jelenleg nem csak a jövokép, hanem az
egymásrautaltság és egymástól való függés tudata is hiányzik az emberek
fejébol, mint ahogyan hiányzik a közös nemzeti értékek tisztelete és az
erkölcsi szolidaritás is. Pedig nem csak az egyén egzisztenciája, de az
egészség mértéke is a közösséghez való viszony függvénye.
Minél egészségesebb egy ember, annál jobban, erosebben kötodik
közösségéhez és vállalja annak feladatait. Ami fordítva is áll: minél
sérültebb az egyén lelke, annál kevésbé érdekli, hogy mi történik körülötte,
nem érzi át sorstársai helyzetét, menekül a kötöttségek és feladatok elol.
(Adler)
Miközben a lokális kötodés, köztük a nemzeti identitás válik az új világ egyik meghatározó elemévé, nálunk széles tömegek nem képesek
szabadulni a kommunizmus szellemi örökségétol: a róluk gondot viselo állam
eszményétol, amelynek ellenében szívesen lemondtak közösségi érdekeikrol. Ez
a magyarázata annak, hogy az emberek a múltba fordulnak, visszasírják a
"régi szép idoket", oda szeretnének visszatérni, ahova nem
lehet.
Szemléletváltásra van szükség, e nélkül nincs reform, nincs elorelépés. A szemléletváltáshoz egyaránt hozzátartozik a lokális kötodés és
a korszeru nemzettudat, amely alkalmassá teszi a népeket arra, hogy
megfogalmazzák közösségi érdekeiket és releváns társadalmi igényeiket.
A lokális konfliktusok globálisan nehezen kezelhetoek.
A korszeru nemzettudat szerepe más vonatkozásban is
felértékelodött. Miközben a haditechnika mérhetetlen atomarzenált halmozott
föl, a rakéták és elfogórakéták versenyére milliárdokat költenek a
nagyhatalmak, a konfliktusok rendre lokális szinten válnak kezelhetetlenné.
A globalizálódó világban az etnikai, térségi, gazdasági,
kulturális és politikai feszültségek helyi háborúkat robbantanak ki, amelyek
fertozo vírusként terjednek át egyik helyrol a másikra, globálisan nehezen
kezelhetok, megelozésükre meg éppenséggel nem volt példa az elmúlt
évtizedben.
Lokális katasztrófák háborúk nélkül is bekövetkezhetnek,
gondoljunk csak azokra a veszélyekre, amelyek az embert egyediségében és
közösségében fenyegetik. Gondoljunk az életminoség romlására, a fiziológiai
és pszichológiai állóképesség rosszabbodására, amelynek következtében több
mint egy évtizeddel csökkent az átlagéletkor ebben a térségben,
különösképpen a magyarok körében. Ezek a problémák végso soron a nemzeti
identitászavarban gyökereznek: a társtalanság érzésével, a nemzeti kultúra
értékvesztésével, a kisebbségi komplexusokkal stb. állnak összefüggésben.
A magyar népesség létszámának csökkenése a legsúlyosabb gondjaink egyike
Vagy hadd utaljunk a demográfiai helyzetre. A magyar népesség csökkenés és az idegen népesség beáramlása a magyar népesség szálláshelyére
a legsúlyosabb lokális gondjaink egyike. Az a körülmény, hogy még
elképzelésünk sincs ennek a problémának a kezelésére, mindennél ékesebben
példázza, hová jut egy nemzeti közösség autentikus szellemi vezetoréteg
nélkül.
"Egy nép csak akkor jelentos, ha vezetoi értelmesek, a nép pedig eros
és egészséges". (Széchenyi)
Ezt az urt nehéz lesz bepótolni, a nyolcvanévi kisebbségi
helyzet ugyanakkor a jövore vonatkozóan hasznosítható tapasztalatszerzéssel
járt, amely alapján az etnikai kérdés kezelését illetoen sugallhatunk olyan
térség-specifikus megoldásokat, amellyel talán elejét lehet venni a lokális
háborúknak. A korszeru nemzettudat kimunkálása konstruktív szerepet játszhat
a magyar és nem magyar közösségek kapcsolatainak alakításában és ugyanakkor
a magyar közösség helyzetének megszilárdításában. Egyelore ettol még távol
állunk.
A nemzeti önfeladás és a szervilis magatartás olyan mélyen rögzült az emberek tudatában, hogy még kisebbségi pártjaink sem képesek a
magyarság releváns társadalmi érdekei mellett kiállni.
A folyamatos helyzetértékelés, hálózatkiépítés,
intézményfejlesztés mellett a Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet egyik
fontos célkituzése azoknak az elveknek a megfogalmazása és azoknak a
stratégiai terveknek a kimunkálása, amelyek hozzásegíthetik a politikai élet
szereploit a magyarság jövojével kapcsolatos aktívabb és az eddigieknél
hatékonyabb közéleti szerepvállaláshoz.
Az Intézet tevékenysége
A kor követelményeinek megfeleloen a merev intézményszerkezet
helyett egy rugalmas szerkezetu, hatékony intézményt kívánunk muködtetni,
amely serkentoleg kíván hatni a délvidéki magyarság önszervezodésre.
Nevezetesen:
- a szellemi bezártság megszüntetésére,
- a politikai érdekképviselet eredményesebbbé tételére,
- az önkormányzatok muködésére,
- a civil szféra szerepvállalására,
- a nemzeti integrációs folyamatokra,
- a térség Európához való felzárkózási töreekvéseire.
Céljai megvalósítása érdekében az Intézet eloadásokat,
vitafórumokat, kerekasztal-beszélgetéseket, szemináriumokat szervez,
társadalomtudományi vizsgálatokat és közvélemény-kutatásokat végez, oktatói
és kiadói tevékenységgel foglalkozik stb. Ezek mellett irodákat muködtet
különféle szolgáltatások végzésére: pályaválasztás, párválasztás, családi és
nevelési tanácsadás, vállalkozásfejlesztés, segítségnyújtás pályázatok
készítése, magánosítás, vagyon visszaszármaztatás ügyében stb.. Az Intézet
külön gondot kíván fordítani a közösség lelki-egészségügyi gondozására: a
hitélet ápolására, a nemzeti önismeret elmélyítésére, az ifjúság nevelésére,
a család erosítésére, az interetnikai kapcsolatok megszilárdítására.
A határon túli magyarságot sújtó gazdasági, politikai,
társadalmi problémák csak komplex szemléleten és stratégiai programokon
alapuló döntésekkel oldhatók meg. Rögtönzéssel, átfogó helyzetismeret és
alternatív programok nélkül aligha lehet a súlyos gondokat orvosolni. Ezért
nélkülözhetetlenül szükség van a közösségi stratégiai gondolkodás
tágítására, a nemzeti szellem megerosítésére, a jövore vonatkozó különbözo a
cselekvési programok kidolgozására.
Hitünk szerint a Széchenyi István nevét viselo Stratégiakutató
és Fejlesztési Intézet ennek a feladatnak eleget tud tenni.
