2006. november 6. a francia Liberation c. napilapban megjelent, Fejtő Ferenc (Francois Fejtö): "La leçon de Budapest" c. írása. Másnap, november 7. a budapesti Népszava "Évfordulós töprengések címen közli Fejtő Ferenc fenti írásának magyar szövegét. A darabos, széteső, és kirívó általánosságokat, és nyilvánvaló hazugságokat tartalmazó írás a magyarellenes propaganda és rágalomtömeg tárháza. Fejtő Ferenc, többek között azt írja, hogy a magyarok október 23-án az 1989-es rendszerváltást ünneplik.

Trianon tragédiájában nagy szerepe volt a magyarellenes propagandának, amely többek között a magyar baloldal külföldön kikiáltott folyamatos vádaskodásaiból táplálkozott. A magyar baloldal magyarellenes cikkei a múltban, és ma is a nyugati sajtó kiskapuin keresztül,- ismeretségek és kapcsolatok révén kerülnek a nyugati sajtóba. Fejtő Ferenc írásának minőségét tekintve- az, a saját érdemei alapján, a megfelelő ismeretségek és összeköttetések nélkül nem jelenhetett volna meg nyomtatásban. A Magyar Nemzet, 2006. november 24. számában, Szentesi Zöld László: "Fejtő Ferenc hamis mítosza" címen kimerítő cikket írt a 95. éves Fejtő Ferenc írói és személyes magatartásáról. A jelenlegi írás, a továbbiakban csak Fejtő Ferenc: "Évfordulós töprengések" c. magyar szövegének a legkiütközőbb elemeit, és annak a valósághoz való viszonyát vizsgálja.

Írásának bevezetőjében, Fejtő először a franciáknak szeretné "eladni" önmagát, ezért dicséri a szabadságszerető franciákat: "Most november 4-én volt éppen ötven éve, hogy Károly fiam kora este a szülői munkaközösség levelével jött haza a Pasteur gimnáziumból. Osztálytársainak a családjai tudták, hogy magyar származásúak vagyunk, és azt kérdezték, mit tehetnének az orosz tankok által elözönlött Magyarország támogatására. A francia nép szíve azokért a magyar ifjakért dobogott, akiket nyugati szomszédaik cserben hagytak, akárcsak a távoli amerikai nagybácsi, hiszen az ő diplomatáik akkor éppen a Szuezi-csatornánál végrehajtott francia-brit beavatkozással voltak elfoglalva."

Fejtő Ferenc szerint, nyugati szomszédaik szíve azért nem dobogott 1956-ban a magyarokért, mert azok, éppen a franciákkal voltak elfoglalva, akik, viszont a saját érdekeikkel voltak elfoglalva, de szívük a magyarokért dobogott. Ötven év távlatából megállapítható, azonban, hogy Ausztria, Németország, Hollandia, és más európai országok is tettek legalább annyit az ötvenhatos magyarok érdekében, mint a Pasteur gimnázium szülői munkaközösségének Fejtőékhez intézett levele. Egyetlen gimnázium szülői levele alapján különben is nehéz megállapítani, hogy a "francia nép" szíve 1956.-ban kiért, vagy miért dobogott.

A magyar nép történelmi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a franciák szíve általában, a saját érdekeikért dobogott, a magyarok szabadságharcainak idején, pedig legtöbbször ellenségeinket támogatták. A franciák Rákóczi Ferencet is csak addig támogatták, amíg érdekeik azt megkívánták. Az osztrákokkal való békekötést követően, további menedéket sem voltak hajlandóak biztosítani a Rákóczi Ferenc, és követői számára, annak ellenére, hogy tisztában voltak azzal, hogy Rákóczi Ferencre, esetleges hazatérésekor a biztos halál vár.

1848.-ban a franciák a horvátok, és általában a szlávok oldalán voltak. A Review des Deux Mondes francia folyóirat szerint, a "… a magyar faj a világ legigazságtalanabb ügyéért harcol…" (Hírünk a Világban, Magvető Könyvkiadó, 1985. 79.o.) A magyar, mint "idegen test Európában" ("Hongrois: corps étranger ŕ l'Europe") fogalma egy ismert francia írótól, André Suarestől származik, aki a Marseille-i királygyilkosság után - a Nouvelle Revue Française lapjain minden alapot nélkülöző heves támadást intézett a magyarság ellen. Suares írása a magyarellenes propaganda közhelyeinek mai napig előszeretettel alkalmazott frázisainak tárháza. A Nouvelle Revue Française nem nyújtott lehetőséget a magyaroknak e roppant súlyos, és a mai napig kísértő vádak megcáfolására. (Balogh József, irodalomtörténész, klasszikus filológus, műfordító, az akkori Hungarian Quarterly, és a Nouvelle Revue Hongrie főszerkesztőjének írása, nem kapott helyett a francia folyóiratban.

Stephen Osusky: "Magyars et pangermanistes - Accusation contre la Hongrie et défense de la Tchécoslovaquie. L'auteur est slovaque" című magyarellenes pamfletje, Louis Eisenmann, egyetemi tanár előszavával, és J. E. Pichon író és szintén egyetemi tanár segédletével látott napvilágot. Ez a kiadvány döntően befolyásolta a győztes nagyhatalmak döntését Trianonban. Osusky könyve ma is kapható a francia könyvkereskedésekben. Ára 10. Euró.

Történelmünk folyamán, tehát nem sok dicséretet, vagy elismerést kaptunk a franciáktól, - igazságtalanságot annál többet. Trianon tragédiájának a merő felemlítése, a franciák indokolatlan magyarellenes magatartását idézi. A jelen esetben, a Liberation c. lap sem kért semmi bizonyítékot Fejtő Ferenctől, önkényes és nyilvánvalóan hamis állításainak alátámasztására.

Albert Camus, francia Nobel díjas író volt egyike azon keveseknek, akik 1956.-ban a magyarok mellé állt. Különös, hogy Fejtő Ferenc nem említi, Albert Camus, francia író: "A magyarok vére" c. világhírű írását, amelyben Camus, a magyar nép szabadságvágyát egyetemes emberi szintre emeli. Ez az írás ma is világszerte ismeretes, és azt több nyelvre lefordították. Kérdés, hogy a magyarországi gimnáziumokban és középiskolákban, ma ismertetik e Albert Camus írását, és Albert Camus műveit egyáltalán?

Fejtő Ferenc írása a trianoni tragédiába torkoló hazai baloldal külföldön terjesztett magyarellenes vádaskodásainak a rendszerváltás utáni viszonyokra áthangolt egyenes folytatása. A magyarellenes propaganda rendszerváltás utáni változatában megtalálható a nyilaskeresztes nosztalgia, a Nagy Magyarországról való álmodozás, a fasizmus újraéledésének veszélye, valamint a neoliberális földi mennyországot késleltető, mindenért a populista Orbán a hibás kötelező ismétlése.

Fejtő Ferenc írásában Gyurcsány Ferenc, a saját hazugságai felfedése révén a szemünk előtt az igazság bajnokaként, s követendő példaként tündököl a magyar nép előtt, és amikor az olvasó úgy érzi, hogy íróember ettől alacsonyabbra nem süllyedhet, Fejtő Ferenc ezt írja: "Csak az a kérdés, hogy a magyarok megérdemlik-e a fiatal Gyurcsány Ferencet? Remélni lehet, hogy igen."

Nehéz megállapítani, hogy minden magyar megérdemli e Gyurcsány Ferencet vagy sem. 2004. december 5-én, azonban a magyarországi választópolgárok többsége, Gyurcsány Ferenc, és a balliberális média biztatására úgy döntött, hogy a határon túli magyarok nem érdemlik meg a "fiatal Gyurcsány Ferencet." Vagyis, a határon túli magyar közösségek tagja nem méltóak arra, hogy atyáik egykori hajlékába jöjjenek. És nem gyógyult meg a lelkük. Azoknak, pedig, akik 2004. december 5. szabad, és titkos választásokon elutasították nemzettestvéreik kérelmét, olyan miniszterelnökük van amilyet, megérdemelnek. Legjobb lenne, azonban együttesen azt mondani: "Ferikém, mi, a magyar választók többsége nem érdemlünk meg Téged, lemondunk rólad.

Fejtő Ferencnek, pedig Albert Camus: "A magyarok vére" felejthetetlen szavainak megszívlelését ajánlom: "… csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol, - még közvetve sem -igazoljuk a gyilkosokat."

» vissza a HUNSOR honlapjára