Uraim és hölgyeim, az Európai tanács, az Európai Unió tanácsának és Parlamentjének tisztelt tagjai!

Az első világháború végén az európai nagyhatalmak úgy érezték magukat biztonságban, de legalábbis a maguk érdekét úgy látták könnyen érvényre juttathatónak, ha Európa közepén, Közép-Európában nincs egy erős állam vagy államszövetség, ha az ottani államok nem szövetkeznek egymással. Ezt a közép-európai népek történelmeiben Finnországtól Bulgáriáig igen sok történelmi tény támasztja alá (politikusok menesztése, természetellenes határok kijelölése, országok felosztása, ezen országok szellemi elitjének meggyengítése, stb).

Történelmi és egyéb okok folytán, Lengyelország és Szerbia mellett elsősorban Magyarország lehetett volna az az ország, korábban királyság, amelyben meglett volna a képesség a közép-európai nemzetek összefogására. (Ausztria ezt a lehetőségét a majd 3-400 évig tartó rövidlátó, oszd meg és uralkodj politikájával eljátszotta.)

A Közép-Európa megerősödésétől tartó nyugati és keleti nagyhatalmak tehát úgy látták jónak, ha a Magyarország körüli természetes határokat megváltoztatják, s azt felosztva olyan mesterséges államokat hoznak létre, amelyek lehetlenné teszik ezen országok egészséges fejlődését. E politikának legfőbb vesztese közvetlenül alighanem a magyar nép, Magyarország volt, melynek az etnikai határok semmibevételével történt trianoni (1920) fölosztása kisebbségi sorba taszította magyarok millióit. Közvetve azonban, mivel az új határok lehetetlenné tettek minden összefogást e térségben, visszavetette a többi közép-európai nép fejlődését is, sőt háborús összecsapásokat eredményezett, melyekben aztán a Nyugat most mint civilizátor lépett föl. Így vált kiszolgáltatottá egész Közép-Európa először a Szovjetuniónak, később a Nyugatnak. (Azt a nézetet, mely szerint Magyarország földarabolásának az oka annak világháborús szerepe lett volna, ami miatt meg kellett volna büntetni, nyugodtan elvethetjük, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchiában a külügy az osztrákok kezében volt, Magyarország külügyi kérdésekről nem dönthetett.)

A Közép-Európát illető kérdések többségében Moszkva és Nyugat általában egyetértett, sőt igen gyakran egyeztetett is - 1920 előtt is és 1989-ben is. (Ez utóbbira álljon itt példának a szocializmus összeomlása előtti, máltai amerikai-orosz, Bush-Gorbacsov között lezajlott csúcstalálkozó, ahol többek között ezen országok további sorsáról is határoztak.)

Ez a nagyhatalmi politika, mint azt a szocializmus igája alól 16 éve felszabadult közép-európai országok keserűen megtapasztalhatták, egyenlőre mind a mai napig nem változott. A máltai találkozót (1989) követően a nyugati országok EU-s és nem EU-s országok érthetetlen módon szinte versenyben segítik és osztogatják az állami kitüntetéseiket azoknak a saját országukat most a Nyugatnak kiárusító volt kommunista politikusoknak és titkos ügynököknek, akik sem 1990 előtt, sem utána a saját nemzetük érdekeit nem szolgálták (akiknek a nyugati jogrendszer szerint, ha nem börtönben, de legalábbis valami félreeső helyen lenne a helyük). Csak három példa:

1. Tony Blair, ez évi magyarországi látogatásán egy olyan magyar embertől elkobzott villába ment el vacsorázni, melynek akkor beköltözött lakóját (Apró Antalt) Magyarországon mint az 50-es évek diktatúrájának legvéreskezűbb emberét tartják számon. Aki pedig megvendégelte, az ezen ember lányának a veje. A látogatást követően a budapesti repülőtér két héten belül angol tulajdonba került.

2. A szocialista Magyarországon a besúgóhálózatot megszervező III/II-es osztály D-209-es tisztjeként ismert, a nem kis nyugati segítség mellett 2002-ben hatalomra került Medgyessy Péter - honlapja szerint - eddig /javarészét besúgói múltja kiderülte után/ a következő nyugati kitüntetéseket kapta:

2000: Francia Becsületrend Lovagi Fokozata (Chirac) (sic. Becsület!),
2002: Belga Korona Nagykeresztje
2002: Felkelő Nap érdemrend
2003: Chilei érdemrend
2003: Norvég Királyság Érdemrendje Nagykeresztje
2004: Francia Becsületrend főtiszti fokozata (sic. megint Becsület!)
2004: Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje.

3. Magyarország a több mint negyven évi, szinte mindent tönkretevő szovjet megszállás és kiszipolyozás, vérveszteség után 2005-ben az EU-ban nettó befizető volt.

Az EU (igaz, közreműködtek ebben még más hatalmak is) tehát nem hogy talpra segítette volna ezeket az országokat, de megakadályozta őket a politikai, gazdasági, erkölcsi megújulásban, sőt ami a még a szovjet időkből megmaradt, azt is elvitte.

Megítélésünk szerint, ha a Közép-Európa szétzúzása a világháborús időkben a nyugat-európai nagyhatalmaknak gazdasági-politikai érdeke volt (ami persze nem jelenti azt, hogy e levél szerzői ez iránt az embertelen politika iránt megértőek volnának), akkor ez az állapot mára megszűnt. Ma, ha az EU versenyképes akar maradni, akkor alighanem esztelen dolog volna még mindig Közép-Európa megerősödésétől és összefogásától félni, a természetellenes, a békés építkezést, összefogást lehetetlenné tevő határokat fenntartani, s az idegenbe taszított néprészektől még az autonómiához való jogot is megtagadni. Ezért most Nyílt levéllel fordulunk az: - Európai Bizottsághoz - az Európai Parlamenthez és - az Európai Únió Tanácsához, tisztelettel kérve, hogy az EU támogassa a magyar közösségek autonómia törekvéseit.

Ha ugyanis az EU komolyan veszi az európai népek összefogásának gondolatát, akkor az nem kezdődhet úgy, hogy annak közép-európai régióját, a Moszkva által odaültetett volt kommunisták segítségével gyarmatosítja, gazdaságilag tönkreteszi. Nem lenne szabad ezen országokat, melyek nemrég hallatlan hittel, erővel tudtak volna az országépítéshez fogni, korrupttá tenni, köztörvényeseket, országrombolókat hatalomba segíteni, csak azért, hogy kivásárolhassák ezen országok lakossága alól, amit a szovjet még meghagyott, tönkretéve ezen EU-országok gazdasági-politikai-kultúrális (morális) fejlődését.

Tisztelettel javasoljuk tehát, hogy az EU változtasson ezen a politikáján. Mérje fel az általa ezen országokban a 90-es évektől okozott károkat, alapítson független (nem pedig volt kommunistákból) képviselőkből és szakértőkből álló bizottságot, amely tanulmányozza, hogyan lehet a Közép-Európában rejlő hallatlan nagy energiákat felszabadítani és az EU gazdaságilag hatékony régiójává, tenni. E közben azt sem szabad elfelejteniük, hogy a közép-európai összefogásnak, bármennyire is akadályozták, aláásták, elhallgatták az 1300-as évektől napjainkig terjedő hagyományai, vannak, amelyre még most is építeni lehetne.

» vissza a HUNSOR honlapjára