A magyar kormány tudatosan hazudott, amikor elhitette a magyar választópolgárokkal, hogy egy fogyatkozó lélekszámú, rokontalan, és természetes szövetségesek nélküli ország, akkor lesz életerős, és akkor él majd jól, ha nemzettestvéreinek sorsát azokra bízza, akik a magyar nemzet jelenlegi kényszerhelyzetét okozták.

Trianon igazságtalansága, és a kettős állampolgárság elutasításának hazug érvelései arra oktatnak, hogy nemzeti megmaradásunkért is naponta meg kell küzdeni. Ezért is fontos az igazságtalanságok, és hazugságok elleni kis csaták megnyerése - különben a lélek kialszik.
A jelenlegi írás a fenti megfontolások jegyében született.


I. Göncz Kinga nyilatkozik

A trianoni nagyhatalmak védelmét élvező utódállamok több mint nyolcvanöt éve igyekeznek a meghódított területek őshonos magyar lakosságától megszabadulni. Trianon óta, a magyar nemzeti közösségek tagjai megjárták a népirtás könnyes útjának minden állomását: tömegmészárlásokat, erőszakos kitelepítéseket, betelepítéseket, etnikai alapon történő jogfosztottságot az anyanyelv használatának betiltását, iskolák összevonását, illetve bezárását, vallásgyakorlási tilalmat... Ezekután, pedig a tervezett magárahagyatottság szakasza következik. Az Európai Unió tétlensége, az utódállamok magyarellenes magatartása, és az anyaország jelenlegi nemzetellenes politikája, is azt bizonyítja, hogy a magyar nemzeti közösségek Európában méltatlan áldozatoknak számítanak, akiknek megmaradására vonatkozólag terv nincs, illetve a terv az, hogy éljenek, ahogy tudnak, és az idő majd eldönti, mi történik velük. Ennek a megsemmisítő jellegű, tervnélküli tervnek a megvalósulásában segédkezik a mai Magyarország neoliberális kormánya és az ország neoliberális vezető rétege.

Göncz Kinga, Magyarország jelenlegi külügyminisztere 2006. december 21., a MTI adott országértékelő interjújában megállapítja, hogy a határon túli magyarok szülőföldjükön való megmaradásának kérdésében nem győztesekben és vesztesekben kell gondolkodni, hanem a másik fél, tehát az utódállamok álláspontját is meg kell érteni. De, hiszen a szóban forgó kérdés, a magyar nemzet könyörtelen szétdarabolása, a több millió határon túlra került magyar több mint nyolcvan év óta megoldatlan, és kilátástalan helyzete, éppenséggel a győztesekben, és vesztesekben való gondolkodás következménye. Csonka Magyarország a vesztes feletti elégtétel büntető, jellegű bosszújának a következménye, és Európa évezredes története is a győztesek és vesztesek története.

Mi az utódállamok jelenlegi álláspontja, a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradásának kérdésében? Mi az, amit Magyarország diplomatáiknak meg kell érteni? Az utódállamok tényleges "álláspontja" a trianoni döntésekkel megszerzett területeken lévő őshonos magyar lakosság elsorvasztása. Az utódállamoknak magyarellenes betelepítési politikája Trianon óta következetes volt. Az utódállamok, a kapitalizmus a kommunizmus, és a neoliberalizmus korszakában is következetesen magyarellenes, soviniszta kisebbségi politikát folytattak. Illyés Gyula írja 1934.-ben:

"A trianoni új határ legtöbb helyen, hatalmas nagybirtokokon vonult át. A románok a maguk felé eső részt azonnal kisajátították, felosztották, betelepítették és modern végvárak gyanánt életerős román falvakat teremtettek rajta."
(Illyés Gyula: Magyarok, I. 91.o. Nyugat kiadó)

Az első világháború után, a Vajdaságba betelepített szerbeknek (úgynevezett dobrovoljacoknak") is azonnal osztottak földet Vajdaságban, és akkor is csak a szerbeknek. Napjainkban, pedig a vajdaságba beözönlő szerb menekültek megkülönböztetésű jellegű, és kedvezményes állami kölcsönök útján vásárolhatnak házakat és traktorokat, de csak a szerb menekültek. Nyilvánvaló, hogy a szerb állam, a vajdasági magyarok adójából, és valószínűleg jutányos nemzetközi kölcsönökből segélyezi a betelepített szerbeket, akik legtöbb esetben az elvándorolt és elűzött magyarok üresen maradt házaiba költöznek be, a magyar diplomácia, pedig ezt az etnikai eredetű megkülönböztetést a legnagyobb megértéssel fogadja. (Lásd: Tarnovácz István: Házat és traktort a menekülteknek - A vajdasági képviselőház menekült-segélyező akciója http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vezer&id=874)


Ez, tehát az utódállamok "álláspontja." Ez az, ami iránt Göncz Kinga szerint megértőnek kell lenni. A megértés első jeleként, a magyar kormány 2007. január 1. megszüntette a Határon Túli Magyarok Hivatalát. A magyar diplomácia, pedig nem emeli fel szavát a szerb kormány megkülönböztető jellegű politikája ellen. "Megértő" és tétlen magatartásával, a magyar diplomácia, ma az utódállamok nemzetközi anyagi segédletével történő megkülönböztető jellegű, és magyarellenes kisebbségpolitikájának a megvalósításában segédkezik.

Göncz Kinga utódállambeli kollegái, továbbá tudják azt is, hogy olyan ország képviselőjével tárgyalnak, amelynek miniszterelnöke a saját népének is hazudik. Az utódállambeli esetleges tárgyalófelek tudják továbbá azt is, hogy a magyar kormány jóvoltából, az anyaország választópolgárai szabad választásokon visszautasították saját nemzettestvéreik jelképes egybetartozásának kérelmét, amit az utódállamok, úgy értelmeznek, hogy a határon túli magyarok a saját magyarjaiknak sem kellenek. Az utódállamok diplomatái tehát úgy tesznek, mintha tárgyalnának, és külön örülnek, hogy a magyar külügyminiszter megérti őket. Vagyis, a határon túli magyar kisebbségek kérdésében, a magyar kormány és az utódállamok megértik egymást abban, hogy a magyar nemzeti közösségeknek a szülőföldjükön való megmaradásának biztosítására terv nincs.


II. "Idegen test Európában"

Göncz Kinga szerint, a határon túli magyar nemzeti közösségek kérdését nem lehetséges egy "keleti" megközelítéssel megoldani: "A kormány ennek érdekében az együttműködés lehetséges formáit keresi, míg a Fidesz azt kéri számon rajtunk, miért nem a konfliktusos témákat hozzuk fel a szomszédos országok kormányaival folytatott tárgyalásokon. Ez alapvető különbség, egy európai attitűd ütközése egy sokkal keletibb és a múltban gyökerező megközelítéssel"
Tekintsünk el attól, hogy a külpolitikában minden tárgyalás a "konfliktusos témákra" vonatkozik, lévén a "tárgyalás, az érdekek, és nézetek egyeztetésének folyamata. Ha minden rendben van, akkor nincs miről tárgyalni. Tekintsünk el egyelőre attól is, hogy Göncz Kinga szerint a külügyben is mindenért az ellenzék a hibás, holott a diplomáciában nem az ellenzék, hanem a kormány képviseli az országot. Vizsgáljuk, meg vizsgáljuk közelebbről mit jelent Göncz Kinga"sokkal keletibb és a múltban gyökerező megközelítéssel" kijelentése. A fenti kijelentés általános értelmezése alapján, Göncz Kinga arra utal, hogy létezik egy magasabb fokú diplomácia, és alacsonyabb fokú - keleti típusú, konfrontációs jellegű diplomácia. Göncz szerint ez a magasabb fokú diplomácia a fehér emberre jellemző, európai magasabbrendűségére utal. Ennek a "magasabbrendűségnek" Európában, és világviszonylatban is tragikus múltja van. Az interjú első részében Göncz Kinga a "konfrontációs, a győztesek és vesztesekben gondolkodó diplomácia ellen érvel, és a "keletibb" kifejezést, negatív, a nyugati diplomáciai stílussal ellentétes elvetendő módszernek tekinti. Tudvalevő, azonban, hogy a "keleti" diplomáciára, általában a tárgyalások, a rugalmasság, a nyitottság, a középút keresés jellemző, míg a "nyugati" diplomácia, a merevebb szabályokra, de főleg az erőpolitikára támaszkodik. Megdöbbentő, hogy Magyarország külügyminisztere ezekben az általános műveltséget igénylő kérdésekben is ilyen fogalmi tévedéseket enged meg magának.

Göncz Kingának tudnia kellene azt is, hogy Magyarországnak, csak 1921 óta van önálló külképviselete. Csonka Magyarország diplomáciája, a folytonosság követelményeinek megfelelően a Monarchia hagyományait követte a majd a német megszállást követően 1944. március 19. szintén, az alapjában véve nyugati jellegű, de kétségtelenül "konfrontációs jellegű" német diplomáciának volt alárendelve. A második világháború után, pedig önálló magyar diplomáciáról ismét nem is beszélhetünk. Érthetetlen, hogy ezek szerint a magyar diplomácia mikor lehetett "keleti?" Amikor magyar diplomácia létezett, (1921. től 1944.-ig) az ugyanúgy nyugati volt, és konfrontációs, mint az Európai Unió meghatározó tagállamainak a diplomáciája.

Mire gondolhat Göncz Kinga, amikor a magyarokkal kapcsolatban az európai stílussal szemben "keleti" jelzőt használ? Az európai nyilvános értekezésbe ismét felelevenített "keleti" jelző a magyarországi liberális körök első világháború előtti magyarellenes propagandájának az egyik leghatásosabb eszköze volt, amely a magyarok az ázsiai eredetére utal, és célja, "ennek a fosztogató ázsiai fajtól" való félelemkeltés volt. Innen ered a "Magyarien", és az "Ungarn" megkülönböztetés, lévén a "Magyarien", az a keleti fajta, az "idegen test Európában" ("Hongrois: corps étranger l' Europe."), "tüske Európa oldalában," amelyek a Trianont megelőző magyarellenes agitáció alapját képezték. Ennek az agitációnak döntő szerepe volt a trianoni döntéshozatal kimenetelében, és annak igazolásában. Erre, az Európától idegen, kegyelmet nem érdemlő magyargyűlöletre épülnek Benes tételei, a határon túli magyarok elleni atrocitások, a kollektív bűnösség, napjainkban, pedig a magyarverések, és a mai napig tartó megkülönböztetések és jogfosztások.

A "keleti" jelzőnek az európai közegben való újraélesztése, a tizenkilencedik századbeli fajgyűlölet tragikus következményeit idézi. Magyarország külügyminisztere, a maga nyers és bárdolatlan módján a tizenkilencedik századbeli fajgyűlölet legveszélyesebb elemeit villantja fel ismét a magyarok, akiket képviselni hivatott. Göncz Kinga, önző és közvetlen célja annak a bizonyítása, hogy a magyarokat "itt" Európában, csak az "európai" "Ungarnok" képviselhetik, és ebben a folyamatban felidézi a magyarellenes agitáció hazugságainak és előítéleteinek leghatásosabb közhelyeit. Magyarország külügyminiszterének tényleges üzenete az, hogy a trianoni nagyhatalmak jól határoztak, amikor ennek a "keleti fajtának" az életlehetőségét Európában megakadályozták.

Göncz Kinga utódállambeli kollegái, továbbá tudják azt is, hogy olyan ország képviselőjével tárgyalnak, amelynek miniszterelnöke a saját népének is hazudik. Az utódállambeli esetleges tárgyalófelek tudják továbbá azt is, hogy a magyar kormány jóvoltából, az anyaország választópolgárai szabad választásokon visszautasították saját nemzettestvéreik jelképes egybetartozásának kérelmét, amit az utódállamok, úgy értelmeznek, hogy a határon túli magyarok a saját magyarjaiknak sem kellenek. Az utódállamok diplomatái tehát úgy tesznek, mintha tárgyalnának, és külön örülnek, hogy a magyar külügyminiszter megérti őket. Vagyis, a határon túli magyar kisebbségek kérdésében, a magyar kormány és az utódállamok megértik egymást abban, hogy a magyar nemzeti közösségeknek a szülőföldjükön való megmaradásának biztosítására terv nincs.


III. Dübörgő diplomácia

Azon kívül, hogy Romániában az RMDSZ benne van a kormánykoalícióban, Göncz Kinga egyetlen eredményt sem képes felmutatni a határon túli magyarok elfogadható helyzetének bizonyítására. Az RMDSZ-nek a román kormányban való szereplése nem a magyar diplomácia eredménye. Az RMDSZ-nek a román kormányban való tevékenységének megítélése, pedig végső fokon az erdélyi magyarokra tartozik.
Göncz Kinga, országértékelő interjújában kitér arra is, hogy "a Fidesz az ország presztízsét rontja, amikor a belföldi vitákat kiviszi külföldre." Göncz Kinga, aki Magyarországon az európai szellem megtestesítőjének tartja magát, nem veszi tekintetbe, többek között azt, hogy ma már nincs szükség arra, hogy a híreket a fogtömésbe, vagy más testi üregbe rejtve "külföldre vigyék." A BBC-nek, és más külföldi hírügynökségnek is, ma már tudósítói vannak Budapesten, akik elvben szabadon és elfogulatlanul tudósíthatnak. Gyurcsány Ferencnek, a CNN közölt küszködése és további zavaros hazudozásai, minden magyar szégyenére, bejárták a világot.

A kanadai Macleans országos jellegű folyóirat 2006. december 25. számának 68. oldalán, a "Az év győztesei, és gyámoltalanjai rovatában Gyurcsány Ferenc az év hazudozójaként szerepel. Egész biztos, hogy a Fidesz nem képes Kanada országos folyóiratának a döntéseit befolyásolni.
Hegyi Gyula, az Európai parlament magyarországi szocialista képviselője írt egy cikket Gyurcsány Ferenc balatonösződi beszédének, illetve a miniszterelnök általános hazudozásainak védelmében. Az írás címe: "We Evacuate the Territory of the Left at our Peril" c. angol nyelvű írása a Guardian c. napilap 2006. október 26. Kommentárok (Comments) című rovatában jelent meg. Hegyi Gyula írása olyan rossz minőségű, hogy Kanadában több hivatásos író és újságíró megerősítette, hogy az a saját erényei alapján sose látott volna nyomdafestéket. Egy úgynevezett "elhelyezett" írásról van szó. Akik ezt a cikket Kanadában olvasták, azt fontolgatják, hogy azt az általuk vezetett torontói újságíró kurzuson elrettentő példaként tanítják.

2006. november 6. a francia Libération c. napilapban megjelent, Fejtő Ferenc (Francois Fejtő): "La leçon de Budapest" c. írása, amely Gyurcsány Ferenc balatonösződi beszédének a védelmében agitál és azt a kérdést teszi fel, hogy megérdemlik e a magyarok (a zseniális) Gyurcsány Ferencet? A darabos, széteső, és kirívó általánosságokat, és nyilvánvaló hazugságokat tartalmazó írás a magyarellenes propaganda és rágalomtömeg tárháza. Fejtő Ferenc, többek között azt írja, hogy a magyarok október 23-án az 1989-es rendszerváltást ünneplik.

Pierre Rimbert, francia író, a "The Liberátion de Sartre Rothschild", Raisons d' agir, 2005.) című könyvében azt bizonyítja, hogy az egykori kitűnő baloldali lap, a Sartre alapította Libération elárulta a baloldali értékeket és a neoliberalizmus politika szolgálatába szegődött. Itt jelent meg Fejtő Ferenc, Gyurcsányt dicsőítő írása. Ennyit talán a magyarok hírnevét csorbító és az ország "presztizsét" romboló külföldre vitt magyar külpolitikáról.

Göncz Kinga, a fenti interjúban minden magyarázat nélkül, előnyként említi, hogy az amerikai kongresszusi választások eredményeként Tom Lantos lesz az amerikai külügyi bizottság elnöke. Kicsoda Tom Lantos, és hogyan függ össze az amerikai külügyi bizottság személyi összetétele a magyar külpolitikával?

Lehetséges, hogy Göncz Kinga arra utal, hogy Tom Lantost most meg lehet kérdezni, mi történt Tom Lantos, 2003. augusztus 11. ígéretével, mely szerint az amerikai vállalatok Magyarországon egy Szilícium-völgyet létesítenek, amely a tervek szerint a fővároshoz közeli Zsámbéki-medencében jönne létre a Talentis Program keretében: 20 év alatt mintegy 12 milliárd euróból csaknem 300 innovációs és technológiai fejlesztési program indulhat, 50 ezer új munkahely létesülhet. A programot a tervek szerint 75-80 százalékban magántőkéből finanszíroznák. Tom Lantos elmondta, hogy kíséretében van a befektetést tervező amerikai cég képviselője". (MNO (2003-08-11)

Wayne Madsen, író Tom Lantost, az amerikai szenátus Lugosi Bélájának tartja:
"Kétszínű, álnok, és képmutató. Állandóan arra hivatkozik, hogy áldozat. Először, mint Holocaust túlélő a náci megszállás alatt lévő Magyarországon, és a kommunista hatalom átvétel után pedig menekültként állítja be magát. A Capitol Hill emberjogi szakértőjének tartja magát. Ez a gyűlöletes, úgynevezett demokrata, az álnokság nagymestere, aki a korrupt módon összeharácsolt kampány pénzekben dúskál…." Tom Lantos személyisége Magyarországon csak azok számára jelentős, akik a birodalom helytartóiként gondolkodnak, nem pedig a nemzet felelős képviselőinek tekintik magukat.


IV. Elcserélt fejek

Közvetlenül újév előtt rebbent fel a hír, hogy a tizenöt éve, telt ház előtt zajló: "Rendszerváltás Elkúrtukisztánban" című valóságsó kassza sikerén felbuzdulva, a rendezőség külföldi pornó filmet készít a Magyar Ötvenhatról. Ennek az önmagában szentségtörő és tisztességtelen elgondolásnak a "minél rosszabb, annál jobb" elve alapján lehet egy előnye is. A külföldi sztárok szerepeltetésével kecsegtető Eurokomform profi porno film biztosan jobb lenne, mint amit Göncz Kinga a Magyar Ötvenhattal kapcsolatban, a közelmúltban produkált. A Magyar Nemzet, 2006. december 29. jelentése alapján, többek között a következőket nyilatkozta:

"A külügyminiszter kifejtette, hogy Európán belül és kívül olyan politikusok vannak döntési helyzetben, akiket a forradalomhoz személyes viszony fűz, s akik a Szovjetunióval szemben a "pici ország" hősies küzdelmét látták a szabadságért. "Nyilvánvaló, hogy az idők folyamán ez az érzés egy picit feledésbe merült, mert hát ötven évig nem lehet ebből élni."

A fenti kijelentés külön tanulmányt érdemel, mert, az Göncz egész értékrendszerének a "cseppben a tenger" elve alapján történő megnyilatkozása. A további észrevételek, csak Göncz Kinga személyes integritásának a kérdéseire szorítkoznak.

Az Erdély Ma internetes hírportál összegeszésszerű jelentése alapján, Göncz Kinga, az aradi vértanúkra emlékezve rámutatott, hogy:
"Magyarország történelme tele van szabadságharccal, nagyon sokan áldozták életüket a szabadságért, most azonban egy új történelmi korszakba érkeztünk, így Románia is hamarosan az EU tagjává válik, amely számos együttműködési lehetőségeket jelent Magyarországgal. A két ország fejlesztési terveinek összehangolása országaink szoros kapcsolatára utal, ezen az úton kell majd haladni a továbbiakban is."

A fenti kijelentés megegyezik a Magyar Külügyminisztériumnak a fenti eseményről szóló jelentésével.

A Magyar Ötvenhatra vonatkozó, sértő és lekicsinylő megjegyzések, valamint az aradi vértanúkra való emlékezés "vonalas" szövege arról tanúskodik, hogy Göncz Kinga nem hisz igazán a nemzet sorsfordulóira való emlékezés hagyományaiban. Göncz Kinga nem hisz a kis nemzetek eleve kudarcra ítélt harcaira való emlékezés megtartó erejében. Nem hisz abban, hogy a nemzeti történelem pislákoló fényeiből erőt lehet meríteni. Göncz Kinga meg van győződve, hogy a nemzeti összefogás erőfeszítéseinek emléke ötven év után egy picit feledésbe merül,- "mert hát ötven évig nem lehet ebből élni."

A fenti kijelentések egy lelkiekben szegény, a közösségi érzés legalapvetőbb elemeit nélkülöző rideg, és gyökértelen egyéniségről tanúskodik, aki, ha hatalmi helyzetbe kerül, többet árthat a nemzetnek, mint amennyit használ. Feltételezzük, azonban, hogy az ország külügyminiszterének jelleme, a saját magánügye. A magánügyből, azonban közügy lesz, ha elolvassuk Göncz Kingának, a magyar zsidó közösséghez, a hanuka ünnepe alkalmából intézett üzenetének egyik részletét:

Kedves Barátaim! (...) Őszintén örülök, hogy a hanuka alkalmából tartott nyilvános emlékezés az elmúlt évtized során hagyománnyá lett. (...) A makkabeus hősök emlékünnepe egy kis nép nagy győzelmét idézi fel. (...) Mondhatjuk-e, hogy a függetlenségért, a szabadságért indított harc egy erősebb megszállóval szemben csak reménytelen és eleve kudarcra ítélt lehet? (...) Érdemes estéről-estére eltűnődni ezen, és erőt meríteni a pislákoló apró fényekből. És akkor talán rájövünk, hogy saját életünknek is megvannak a maga csodái, amikor egy csepp olaj akár nyolc napig és a mécsesben.
Örömteli hanuka ünnepet! Hág shámeách!
Budapest, 2006. december 15.
Dr. Göncz Kinga
Forrás: http://www.zsido.com/hanuka/levelek.htm

Göncz Kingának, a magyarországi zsidó közösséghez küldött üzenete szöges ellentéte annak, amit a magyar Ötvenhatról, és az aradi vértanúkról vallott. Nyilvánvaló, hogy a zsidók történelme is "tele van szabadságharccal", de a hanuka esetében Göncz Kinga számára nem merül fel a kérdés, hogy a "pici" országok hősies küzdelmeinek emléke ötven év után megkopik. Hogyan lehetséges, hogy a hanuka emléke 2,170 év távlatából is fényt áraszt a világ zsidósága számára, a Magyar ötvenhat emléke, pedig ötven év után "megkopik?"

Az igazságosság arra épül, hogy azonos esetekre azonos elbírálási szempontokat alkalmazunk. E nélkül puszta kétszínűségről van szó. Arról, pedig, hogy ki élt meg a forradalomból, beszéjenek maguk a tényleges forradalmárok.

Nyilvánvaló, hogy a magyarországi zsidó közösség tagjai előtt is ismeretes Göncz Kinga üzenetének a fenti két ellentétes változata. Nyilvánvaló, és valószínű az is, hogy, mind a magyarországi zsidó közösség, mind az utódállamok diplomatái pontosan tudja mennyit ér Göncz Kinga kiütközően behízelgő és kétszínű üzenete, illetve megértőkészsége", amely mögött sem jellem, sem elvek, sem meggyőződés nincsen, csupán a gerinctelen behízelgés, és a mindenre képes gátlástalan törtetés.

» vissza a HUNSOR honlapjára