A Habsburgok végórái, az első és a második világégés, és a nemzet kétszeres megcsonkítása. Kik is ma az ellenségeink, s volna-e ma egy Kapisztráni Szent János, egy Hunyadi vagy a magát a győzelemért feláldozni is képes Dugovics Titusz? Hiszen az ellenség épp a nyakunkra készül taposni, s mi, mint a nándorfehérvári erősség aljában a birkák, csak állunk és várjuk a törököt.

Ma 550 éve, hogy Nándorfehérvárott Hunyadi János legyőzte a törököt, s ezzel egy időre megszabadította az akkor sem túl hálás Európát az iszlám veszedelemtől. Ott állt mellette Kapisztráni János, aki lelkesítő beszédeivel és hős kiállásával sereget toborzott. És ott állt a falakon a sereg, amelynek tagjai nem a zsoldért, hanem a haza és Európa védelméért életét volt képes áldozni. Zúgtak a harangok, imára szólítva a pápa rendeletére a veszélyeztetett népeket. és zúgnak ma is e győzelem emlékére. Igaz, ma Sztálinváros egyes lakóit ma zavarja a harangszó. mert ők a pogányok oldalán állnának Fehérvárott is! Zúgnak a harangok délben és e harangzúgás ma is arra a napra, arra a győzelemre emlékeztet. Igaz, egyeseket zavar, hogy delente a harangszó után elmondják annak a templomnak és vidéknek a történetét, amely templom harangjai emlékeznek Nándorfehérvárra. 550 éve!

Harc folyik ma is, hiszen a százötven esztendőből, amely a nándorfehérvári győzelem után Mohács elvesztésével szakadt az országra, csak 87 év telt el. Fehérvár győzelme ma még várat magára. Akkor a török, ma egy másik világ támadt ránk, amely legalább annyira távol van a keresztény-magyar kultúrától, mint amelyik 550 éve sereglett össze Hunyadi erődítményének aljában. A harc után jött az átkos kór, amely a hősöket ölte halomra. Hunyadit, Kapisztránt, és még százakat azok közül, akik a Máriás zászlók és Kapisztrán keresztje alatt győzelmet arattak a pogány fölött. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ma nincs efféle had, nincs hunyadihoz fogható vezér, nincs Kapisztrán. ma a "török" oly fondorlatos módon kaparintotta meg a hatalmat, mint Nándorfehérvár után jóval az akkori ellenség Buda várát. Ám még fondorlatosabban gyilkolja le nemzetünket. A török kardélre hányta a lakosságot, patakzott a vér, és az éjt sikolyok, a halál zaja zavarta. ma nem! Ma öregeket, betegeket hagynak magukra, pénzt kérnek azért, hogy gyógyulhasson, aki akar, s akinek telik rá. Nem, nem a hazug vezér hal meg, mert közel ment és inni adott a betegnek. ma a beteg hal meg, mert hatalmas teher nyomja. A rákos nem kap terápiát, nem kap sugarat, s ha kap pénzért, és későn kapja meg! Nem harcban pusztulunk, mert harc ötven esztendeje volt utoljára. Ma a győztes ordítja torkaszakadtából a "vae victis"-t.

Voltak kapisztránok az elmúlt évtizedekben is, és voltak hősök, akik odamentek a beteghez és inniuk adtak, ám ezeket a hősöket is megölte, börtönbe zárta, letagadja a mai ellenség, a mai török. a pogány, a magyarfaló, amely immár sportot űz a nemzet megsemmisítéséből. Nem karddal, hiszen a kard elavult fegyver. Nem vegyi-fegyverrel, mert arra még nem kapott engedélyt. aljassággal öl, hiszen bajt okozott, s e bajért a vesztes, a nép felel, az ártatlan szenvedi el a korbácsütéseket.

Voltak kapisztránjaink. Zadravecz István püspök, aki világosan látta a Trianon utáni időkben, hogy az ország ütőerét vágta el az az Európa, amelyet Hunyadi 550 éve megmentett a töröktől. bár ne tette volna! Zadravecz állíttatta fel a Budai Várban Kapisztrán szobrát, s nevezte el a helyőrségi templomot is a nándorfehérvári hősről. Ám, e templom ma már hol söröző, hol "kulturális események" színhelye. mert a mai török elődei lebontatták. bosszúból, hiszen a kor Hunyadijának, Horthy Miklós kormányzónak is ott volt az alakja a freskón. a templom falán. A szobor ma is ott áll, hirdetve a nemzeti összetartást, a munkásság, a magyarság és a kereszténység egységét, hiszen a szobrot önkéntes öntőmunkások készítették el a MÁV öntödéjében. anyagát pedig a kor honvédelmi minisztere adta. a szobor ágyúcsövek bronzából készült. A szoboravatásra erdélyi fenyőágakkal díszítették a teret, az oltárt. És zengett a nagy püspök hangja, aki mint a "szegedi Kapisztrán" hirdette meg az irredentát, a haza visszafoglalásának célját. Voltak hőseink. az elfeledett rongyosok, akik megvédték hazánk nyugati határát, de már saját korukban is cserbenhagyta őket a szabadkőműves, Horthy közelébe férkőzött ország vezetés. Ők hősök voltak, s visszaverték az osztrák sereget, amely épp elfoglalni jött Pinkafőt. Egy intésen múlott, hogy az egész Haza visszakerüljön jogos fennhatósága, a Szent Korona alá, de az intés elmaradt, mert a cionista hazudozók a korabeli "törökök" nem engedték inteni azt a politikust, akinek intenie kellett volna. Nem szívesen hasonlítgatok történelmi nagyságokat történelmi senkikhez. ám, eszembe jut egy mostani aláírás, amely éppen olyan volt, mint ama bizonyos intés elmaradása! Mindkettő a "törököknek" kedvezett a nemzet ellenében! És ez rettenetes bűn! Mert aljas árulás!

Ma? Ma már teljes erejével itt a "török"! Habzó szájjal hazudik, ugat a határon kívülre szakadt magyarságról, ellenséget lát mindenben, ami keresztény és magyar, s egyszerűen fasiszták, és antiszemita gyűlölködők vagyunk e "török" szemében, ha értékeinket, múltunkat védjük... ha emlékezünk nemzeti jelképünk, a turul alatt. Mert a mai török nem gondolkodik, csak rombol. Embert, értéket, tisztességet, erkölcsöt. mindent, amihez odaférkőzik. Épp úgy, mint 87 éve 133 napon keresztül az a "török"! Épp úgy, mint 51 éve e "török" méltó elődje, s 50 éve a gyilkos "török" akit ma rehabilitálni készülnek. Rehabilitálják a gyilkos "törököt", miközben az áldozatoknak építenek emlékezésképpen akasztófákat. csak a "félhold" hiányzik e vasbitókról.

550 éve harcolunk és csak egyszer, akkor győztünk!. hol a Habsburg "török" ellen, hol a muszka "török" ellen, hol a cionista-szabadkőműves "török" ellen, hol a maffiózó "török". mint ma! Hiszen törökből mindig volt elég ebben az országban, mert ez az ország befogadó ország volt. ám, akit befogadott, az, hálátlanul mindig támadásra kész volt jótevői ellen. A befogadott a befogadó hőseit ócsárolhatja, szobrokat dönthet le, hazudozhat a múltról és a jelenről, közben özönlik a fajtája e rémes gyűlölködő országba, ahol immár minden "török" úr s minden magyar rabláncra kerül. télen fázik, éhezik, nyáron gyógyszer nélkül hal meg a hőségben, s orvos nem nézhet rá, mert arra nincs pénze.

Elmúlt a győzelem. amelyet csak egyszer vívtunk ki 550 évvel ezelőtt. Azóta csak Trianonra harangoznak, ha harangoznak, s azóta csak a győzelem homályos de dicső emléke sejlik föl olykor.

Istenem! 550 éve a keresztény magyar sereg, egy ferences barát, és a nagy Hunyadi János vezetésével győzedelmeskedett úgy, hogy az egyik vitéz gondolkodás nélkül a törökkel együtt levetette magát a vár fokáról. és nem került ki a lófarkos, félholdas rúd Nándorfehérvár bástyájára. Azóta hová jutottunk? Nincs sereg, nincs hazaszeretet, nincs önfeláldozás, értelem és készség a szabadság kivívására. Nincs vezér, nincs egy keresztet tartó barát, és nincs hős. csupán a "török" sanyargat, hiteget, majd végigver rajtunk.

Amikor végiggondolom ezt a győzelem óta elmúlt 550 évet, eszembe jut a keresztút stációitól való búcsúszó: "Könyörülj rajtunk Uram!"..





forrás: HUNSOR Levelezési Lista





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára