Szerinte azonban az Estatut Catalan a "pluralista és toleráns Spanyolországot" fogja erősíteni, mert Zapatero a föderációs átszervezésben látja az egységes Spanyolország megmaradásának esélyét.

Az 1979 óta érvényben levő katalán autonóm statútum helyébe (júliusban) lépő új okmány már preambulumában "a polgárok akaratával és érzéseivel összhangban nemzetnek minősíti Katalóniát", melynek zászlaja, himnusza és nemzeti ünnepe (szeptember 11) van; ráadásul megerősíti a spanyol mellett a katalánt is hivatalos nyelvként, "előnyben részesítve a közigazgatásban, sajtóban és iskolákban". "Új fejezetet írtak Katalónia történelmében", "ígéretes jövő előtt állunk" - ujjongtak múlt vasárnap este, a referendum befejeztével az autonomisták, noha örömükbe üröm is vegyült: a választóknak nem egész 50 százaléka járult csak az urnákhoz, pedig sokkal nagyobb részvételi arányra számítottak. Közülük azonban 73,9 százalék a tervezetre szavazott. A központi madridihoz hasonlóan a barcelonai kormányt is vezető szocialisták (PSC) és a mérsékelt nacionalistának számító polgáriak (CiU) támogatták az új statútumot, míg a pártpaletta két szembenálló szélén helyet foglalók - más-más okból - ellene kampányoltak.

Az autonómiatervezet veszélyezteti az ország egységét, meggyengíti a központi kormányt és a dominó-hatás miatt a többi autonóm körzetben is (összesen 19 van) a Madridtól való eltávolodásra ösztönözhet, ezt a konzervatív Néppárt (PP) állította. Annak vezére, Mariano Rajoy egyenesen "balkanizációval" riogatott, a centristák ugyanis a tartományok elszakadására mint járványra tekintenek, amelynek "epicentruma" a Nyugat-Balkán és amely egész Európát megfertőzte. A tervezet nem növeli kellő mértékben a tartomány autonómiáját, ezt meg a nacionalista és függetlenségpárti Katalán Republikánus Baloldal (ERC) vallja, amely teljes önállóságot akar.

Az igazság bizonyára valahol középütt van. Pasqual Maragall i Mira katalán kormányfő kijelentette: az új statútum "tisztázza a viszonyt Spanyolországgal", elemzők véleménye szerint pedig a "különböző színezetű katalán nacionalisták" újradefiniálták viszonyukat a központi államigazgatással, anélkül, hogy szakítottak volna vele (Der Standard). A fokozatos önállósulás 1975, Francisco Franco tábornok halála óta tart, amikor a királyság visszaállításával egyidejűleg megkezdődött a demokratizálódás, a diktatúrában erősen centralizált rendszer helyett az 1978-ban meghozott alkotmány három történelmi nemzetiséget (baszk, katalán és gallego, azaz galíciai) ismert el, és 19 autonóm régió jött létre, ezek közül a leggazdagabb éppen Katalónia. Rosszmájúak szeretik felemlegetni, hogy Spanyolországban a katalánok a "skótok", nagyon a fogukhoz verik a garast. Itt jegyezzünk meg egy dokumentált tényt is: amikor Franco meghalt, a barcelonai üzletekből elfogyott a pezsgő… 1979-ben azután meghozták a katalán autonóm statútumot is, amely hivatalossá emelte a katalán nyelvet - Franco idején tilos volt a kisebbségi nyelvek használata -, és ez a függetlenedési folyamat kapott új lendületet a múlt vasárnap megszavazott tervezettel, amely az adózás és az igazságügy terén is bővíti Barcelona jogkörét. Így például az adók nagyobb hányada fog "visszafolyni" Madridból, és a történelmi nevet viselő Generalitat (a katalán kormány) nevezheti ki a bírákat és ügyészeket, irányíthatja a vasúti, közúti és tengeri közlekedést és a bevándorlási politikát.

Katalóniának - eredeti nevén Catalunya - 6,8 millió lakosa van, de nem mind katalán nemzetiségű, katalánok pedig élnek a szomszédos Valenciában, a Baleári-szigeteken, a spanyol-francia határ túloldalán és a közbeékelődött miniállamban, Andorrában is. Számukat - ők maguk - mintegy 15 millióra becsülik. A centristák ebben látják a veszélyt, kétszínűnek tartják a mérsékelt vagy szelíd katalán nacionalizmust, s szemére vetik, hogy a katalán régiók "európai palástba bújtatott" egyesítésének javaslatával fokozatosan a meglevő határok átrajzolására törekszik. Zapatero ezzel szemben, mint a bevezetőben említettük, az autonómiák föderatív rendszerében látja a szeparatista törekvések megfékezésének lehetőségét. Kinek lesz igaza?

A héten többek között Bojan Kostreš, Vajdaság Képviselőházának elnöke is gratulált a katalán parlament elnökének, hangsúlyozva, hogy a mód, ahogyan Katalónia kiharcolta a statútumot, amely a legszélesebb körű autonómiával rendelkező régióvá teszi egész Európában, követendő példa.



írta Pálics Márta
forrás: Magyar Szó





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára