Egy napra rá, péntek hajnalban eddig ismeretlen tettesek átfestették az egyik szenttamási helységnévtábla magyar nyelvű feliratát, így most csak az olvasható rajta, hogy "Srbobran". Ebben a bácskai városban egyébként korábban csak hosszas huzavona után tudta elérni a vajdasági vezetés, hogy az önkormányzat beleegyezzen a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésébe. A magyar fiatalok által létrehozott szenttamási Emberi Jogi Központ az illetékes szervek gyors és hatékony reagálását és a tettesek mielőbbi kézre kerítését követeli, mert - mint az a közleményben olvasható - félő, hogy az intézkedés elmaradása további kisebbségellenes megnyilvánulásokhoz vezethet.

A harmadik incidensre ugyancsak nagypéntek reggelén derült fény. A helyszín az egykori csurogi dögtemető, az 1944-ben ártatlanul kivégzett több száz magyar nyugvóhelye, ahol szőrén-szálán eltűnt az agyonvertek emlékére tavaly novemberben felállított emlékkereszt. A környékbeli szerbek szemlátomást 64 év távlatából sem képesek elviselni azt, hogy a kivégzettek hozzátartozói, akiket kollektív háborús bűnösként annak idején elűztek a Sajkás-vidék három településéről: Csurogról, Zsablyáról és Mozsorból, minden évben megemlékeznek hozzátartozóikról.

Az egykori sintértelepen érdemes volna egy biztonsági kamerát felállítani, amely fényt deríthetne rá, kinek van láb alatt az emlékoszlop, vagy a fakereszt, hiszen a mögöttünk hagyott 14 évben, amióta a csurogi mártírok hozzátartozói megemlékeznek szeretteikről, ismeretlenek minden évben tönkreteszik a kereszteket. Itt az első nyilvános megemlékezést 1994-ben tartották a túlélők. Engedélyt nem kaphattak rá, így saját felelősségükre készítették el 2002 októberében az első márványkőből készült emlékművet. Egy hétre rá, még a megemlékezés előtt, az éj leple alatt ledöntötték. Helyreállítását követően, az első hivatalosnak minősíthető megemlékezésen - még abban az évben - jelen volt a Vajdasági Képviselőház szerb ajkú alelnöke is.

Ekkor a hozzátartozók abban bíztak, hogy új fejezet kezdődhet a magyar-szerb megbékélésben, hogy az "Akikért nem szólt a harang 1994-45" feliratú emléktábla örökké állni fog. De nem állt. Három napra rá, éjszaka, szerszámokkal felszerelkezve érkeztek a szakosított vandálok. Nagykalapáccsal zúzták darabokra az emlékoszlopot, és szanaszét dobálták a kődarabokat. A rá következő évben fakeresztet állítottak a múltjukat megtagadni nem akaró leszármazottak, amelyre annyit írtak: "Atyánk, tégy igazságot 1944- 2003". Ezt kitörték.

A vérengzések hatvanadik évfordulóján 2004-ben az új fakereszten ennyi állt: "Hiszek egy isteni örök igazságban". Ezt a keresztet is kitörték a földből. A 2005-ben ácsolt kereszt szövege már a Szózatot idézte: "Megfogyva bár, de törve nem". Ezt is megrongálták, de Légvári Sándor, az összes csurogi kereszt ácsolója - ahogy korábban mindig - ez alkalommal is hazavitte, összeragasztotta, és 2006-ban a régi mellé egy újat is faragott. Ezúttal tölgyfából. Erre már saját gondolatait írta: "Dimb-domb, giz-gaz, jeltelen sírok. Miért fáj az másnak, ha én itt sírok?" Ez a kereszt a korábbi keresztek maradványaival együtt elégett.

Tavaly szeptemberben ismeretlenek máglyát raktak az előző évi száraz koszorúkból és a keresztekből. Ezt követően novemberben a megemlékezésen már egy jól látható kétméteres kereszt jelezte, hogy temető van ott. És nagypéntek reggelén fedezte fel az állhatatos keresztfaragó, hogy a nagykereszt eltűnt. Elvitték. Valakinek jó lesz tűzifának. A magyar-szerb megbékélés ügyében a feltámadásra még várni kell. De a Csurogon kivégzettek hozzátartozói, akiket 1945-ben kollektív háborús bűnösként űztek el házaikból, nem adják fel. Bíznak abban, hogy előbb-utóbb a másik oldalon is megszólal a lelkiismeret hangja.


írta Ternovácz István




forrás: Vajdaság Ma





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára