Az utóbbi hetekben napról napra vártam, hogy a finn politikai élet szereplői és sajtója tisztességesen állást foglaljanak a kárpát-medencei magyarságot és a magyarországi eseményeket illetően. Annál is inkább, mert - mint az köztudott - a magyarság hagyományosan nagyra becsüli a finnek szabadságszeretetét, s a Finnországban élő magyarok is igen nagyra értékelik a finn emberek jog- és igazságszeretetét, becsületességét, s a kisebbségekkel való bánásmódot.

Most azonban az itt élő magyaroknak csalódniuk kellett. Először Olli Rehn EU-biztos tevékenysége okozott sokkot, aki nem volt hajlandó tudomást venni több millió magyar sorsáról, az igazságtalanul meghúzott határokról, akkor, amikor Románia EU-tagságának ügyében járt el.

Az újabb, még nagyobb csalódás azonban csak eztán jött. Önök akkor, amikor Magyarországon a bőrüket féltő volt kommunisták gátlástalanul kiárusították országukat az erre kapható elvtelen Nyugatnak, annyira, hogy az ország a gazdasági csőd szélén áll, s a szegénység miatt a rendet már csak diktatúrával lehet fenntartani, akkor, amikor ezek a volt kommunisták sorozatban "nyernek" választásokat nyílvánvaló csalásokkal, akkor Önök vagy hallgatnak (Erkki Tuomioja, finn média), vagy hazudnak (finn média), vagy egyenesen támogatják a diktatúrát (Matti Vanhanen, Tarja Halonen).

Néhány példa: Erkki Tuomioja csöndben van. A finn média vagy hallgat, mint például 2002-ben, amikor Magyarországon a választási csalások miatt másfélmillió ember tüntetett Budapest utcáin, ha pedig megszólalnak, akkor hazudnak: például amikor - már ki tudja hanyadszor - százezres tömeg követeli a korrupt, országát kiárusító kormány távozását, akkor a finn média azt hazudja, hogy az ország volt kommunista miniszterelnöke, mint általában a politikusok, hazudott egy kicsit; amikor százakat börtönöznek be, vernek félholtra, kínoznak meg, amikor a tömeg demokráciát akar és az utcára vonul, akkor a finn médiának a volt magyar kommunista párt lapjával együttműködő része (Sanoma OY) komédiáról és futballhuligánokról ír, a TV pedig az emberekre lövöldöző rendőröket nem, csak a rendőröket dobálókat mutatja, s elfelejti megjegyezni azt is, hogy a tüntetők kezdetektől fogva békésen tüntettek, a rendőrök voltak, akik támadtak, a tüntetők csak menekültek és védekeztek, vagy felháborodtak; máskor pedig rendőrökre tankokkal támadó tüntetőket mutat, anélkül, hogy egyszer is rákérdezne, hogy kerülhetett oda Budapest utcáira csak úgy egy tank, s működőképesen, őrizetlenül?

Mindez nem elég. Matti Vanhanen, a soros EU-ország miniszterelnöke a korábbi tüntetések (19.9) szétverése után szabadkezet ad a magyarországi diktatúra urainak, s - nemsokra rá, hogy a kisebbik magyar kormánypárt elnöke arról nyilatkozik, hogy a békésen tüntető tömeget szét kellett volna lövetni - kijelenti, hogy mindez Magyarország belső demokráciájának dolga, amibe az EU nem avatkozik bele. De még itt sem állt meg a finn politika: Tarja Halonen köztársasági elnök elment, s személyes jelenlétével támogatta a diktatúrát kiépítő rendet, s részt vett a diktatúra urainak ünnepségén, azokkal ünnepelt, akik illetve akiknek elődei annak idején leverték az 56-os forradalmat, most pedig leverik a mostanit, s javában építik az újabb diktatúrát. Annak ellenére ment el a hivatalos Budapestre, hogy én magam személyesen tájékoztattam őt arról, hogy kikhez megy vendégnek, s figyelmeztettem őt arra is, hogy bárkik is küldték őt oda, ott a testi épsége is veszélyben foroghat, s hogy olyan időket élünk, amikor a hivatalos médiából nem lehet megtudni a valós helyzetet. (Így tehát nem áll fenn az sem, amit a HS 24.10 száma közölt, miszerint ő nem volt felkészülve a Magyarországon bekövetkező eseményekre.)

A finn médiának és politikának (tisztelet a kivételnek) ezt, a fentebbiekben röviden vázolt magatartását rendkívül rövidlátónak tartom. Ha egy kis ország vezetése nem érti meg annak jelentőségét, hogy a magyarországi tüntetők első ténykedése (még ha a tüntetést a diktatúra rendőrsége is provokálta ki) szeptember 19-ikén, 50 évvel a szovjet diktatúra elleni népfelkelés után az EU-zászló leszedése és egy még ott maradt szovjet emléktábla eltávolítása volt, hogy tehát nem akarnak EU égisze alatt működő gyarmatosítást, diktatúrát, akkor milyen reménye van annak az országnak a maga jövőjét illetően?

De különösen súlyos mindez Finnországnak az 1956-ban az ENSZ-ben tanusított magatartása után, amikor is nem foglalt állást a szovjet tankok magyarországi bevonulása ellen sem. Most itt lett volna a lehetőség megtenni azt, amit akkor a finn vezetés nem mer(hetet)t megtenni, s ehelyett az újabb - most már EU égisze alatt folyó - diktatúrát támogatják.

Tisztelettel kérem Önöket az alábbiakra:

1. nyújtsanak a magyarországi eseményekről részrehajlás nélküli tájékoztatást, melyben nem a választási csalásokkal hatalomra jutott diktatúra képviselői kapják a döntő szót
2. Tarja Halonen kérjen bocsánatot a magyar néptől, hogy a diktatúra embereinek oldalán vett részt a magyarországi 56-os rendezvényeken, követelje a Gyurcsány-kormány lemondását, a politikai foglyok azonnali szabadonengedését, a további üldözések, a jogtalan fogvatartás, a foglyok kínzásának azonnali beszüntetését és a magyarországi sajtóviszonyok rendbetételét
3. Matti Vanhanen kérjen bocsánatot korábbi nyilatkozataiért, s foglaljon nyíltan állást a diktatúra és egy EU ország EU általi gyarmatosítása ellen, követelje a politikai foglyok azonnali szabadonengedését. Jelentse ki, hogy az, ami ma Magyarországon folyik, még ha a globalista nagyvállalatoknak rövid távon hasznukra is lenne, az EU szellemiségével ellentétes.
4. Erkki Tuomioja foglaljon állást Magyarország EU általi gyarmatosítása ellenében.


Tisztelettel: dr. Kádár György
65100 Vaasa
Raastuvankatu 37 A 7

» vissza a HUNSOR honlapjára