Tizenöt év elmúltával itt áll elottünk egy torz realitás, az eltávozott oroszokkal megyszunt ugyan egyfajta rend, amiben a szocializmusnak nevezett kötött regula szabályozta a népet, és leplezte az ország anyagi és szellemi világa élosködoinek tevékenységét. A szovjet eltávozása és az egypárturalom felszámolása nem a magyar nemzet felszabadulását hozta magával, hanem a pártállam kegyeltjeinek a felszabadulását a leplezés kötelme alól, hogy már nyíltan magánvagyonukká tegyék az általuk igazgatott állami vagyont, amely tevékenységnek a súlyát és értelmét a fásulttá ostobított társadalom nem is érzékelte. Azt az állami vagyont, amit részben magánosoktól raboltak el (komonizáltak, államosítottak), nagyobb részben amit az ország dolgozói létrehoztak a munkatábor-országban. A pártállam foloszlatásakor nem adták vissza sem a megraboltaknak, sem a kizsákmányoltaknak a javait vagy azokhoz való jogosultságot. Az eltulajdonításnak a többpártrendszeru demokrácia intézményrendjére emlékezteto közhatalmi rend felállítása által adtak törvényességet és gyakorlati lehetoséget, mégpedig olyan párt kormányzata alatt, amely párt a kommunista uralom eltakarítását ígérte a választások idején. A rendszerváltoztatás politikailag bolsevista cselekedet, az állami vagyon szétszedése törvényesített fosztogatás volt. Ez a mai magyar jogállam.

A mai magyar jogállam nem érez felelosséget a nemzetért, de az ország népe jólétéért sem. Az ország további és folyamatos parlamenti demokráciás díszítményei mellé ideológiai bástyát is maga köré von a nemzet fölé emelkedett betyártársadalom, a szabadelvuség elvét. Ennek lényege: a gazdasági életben az érvényesülésnek szabad utat kell adni, az életképesség (a gyengék legázolása) kiválasztó mechanizmusa lendíti elo a gazdaságot, ami végülis mindenkinek javára válik. Nos, ez a "végülis" soha, sehol nem mutatkozott meg, ellenkezoleg, ahol hirtelen sok gazdag keletkezett, ott csak nott a szegénység. Az történik ma Magyarországon is, hogy a tokés réteg kivonja magát a közösségi felelosség alól, azt az állam nyakába varrja, miközben folytatja az állami vállalatok felszámolását, amelyek eddig megtermelték a szociális juttatásokat. A bolsevista tokés társadalom már a rendszerváltoztatással beépítkezett az államba és a törvényhozásba, amely ennek eredményeként kezdettol fogva olyan törvényeket alkot, amik biztosítják az ország folyamatos kizsákmányolását. Ez biztosítja a lakosság nagyobb része szegénységben tartását, ami fontos az olcsó munkabér állandósításához.

Nehéz eltekinteni a szimbólumok jelentoségétol. A Szovjetunió jelvénye az ötágú villag, vörösben. Az Egyesült Államok harci gépein ugyanolyan ötágú csillagot láttunk, fehérben. A fehér bolsevizmus Magyarországon épp olyan nemzetellenes, mint a vörös volt. Ez ma növekvo nyugtalanságot teremt a magyar nép körében. Lendületben az ország ­ hirdeti a kormány. A gazdasági mutatók ezt valamelyest igazolják is. Csakhogy, a gazdasági mutatók a gazdasági vállalatok gyarapodását idézik, ám azok nagy része külföldi tulajdonú. Arról nem látunk kimutatást, hogy melyek a magyar, melyek a külföldi vállalatok, illetve a sorozatban tönkrement vállalatok elobbi avagy utóbbi csoportba tartoznak. Arról viszont sokat hallunk, hogy régi neves magyar vállalatok megszunnek. Például most éppen tönkrement a gyulai hentesárugyár, ahol a hungarikumnak számító csabai kolbászt gyártották. A tokaji borpincék nagyobb részét franciák vásárolták meg. (Nekik szabad, Orbán családjának nem.)

Országszerte látványos a házépítés. Budapesten különösen. A bérbeadás céljából birtokolt lakás ma nagyon vonzó jó befektetés a tokefelesleggel bíró egyéneknek vagy vállalatoknak. És a nemzetköziségnek megfeleloen a külföldieknek. Arra haladunk, hogy magyar ember saját hazájában csak bérloje lesz a a külföldiek honi ingatlanának. Az is igaz, hogy ebben a szép Unióban magyarok is vásárolhatnak ingatlant egyéb országokban is, spekulációs célra. Ez a nemzetköziség szebbik oldala, azonban ebben a kölcsönösségben a hamisság oszt rendet, itt is ott is a kiválasztottaknak jut lehetoség. "Luxuslakásdömping Pesten" a címe a Népszabadság cikkének, amibol az alábbiakat olvassuk: "A luxuslakás építése azért jó befektetés, mert a gazdagok biztos keresletet jelentenek, miközben valóban igényes lakásból meglehetosen szerény a kínálat is. A luxuskategória elso lakásai természetesen a budai oldalon épültek: a legjobb helyeken, kevés lakásból álló igényes társas házakat húztak fel a befektetok. Ám a megfelelo helyszínek elfogytak, így eveztek át az ingatlanfejlesztôk a Duna másik oldalára, és a belvárosi területeket is felfedezték a befektetok. Eloször persze leginkább a külföldiek. Pest egyik legértékesebb terétol a Lánchídra futó Roosevelt tértol néhány lépésnyire 1 millió forintos négyzetméterár körül keltek el a lakások. Méghozzá úgy, hogy azokat meg sem hirdették, a fejleszto külföldi vevoknek adta el a zömét. Írek, izraeliek és újabban spanyolok érdeklodnek a magyarországi lakáspiaci lehetoségek iránt ­ nagy hévvel."

Több kerületben, egészen látványosan a IX. kerületben utcatömböket bontanak, ahol szép, modern társasházak emelkednek. "Lendületben az ország". Gazdaságilag egyesek és mások részére. Külföldi befektetok részére, mert a világon mindenütt sok a pénz, ami országokat foglal, jobb kedvében USA-fegyverekkel. El kell ismerni, hogy ez a rendszer nagy lehetoséget ad a tehetoseknek, az elvtársilag kiemelkedoknek, a minden téren vállalkozó szellemueknek. Ok teremtik meg a lendületet, de aki a nemzet egészében gondolkodik, az meglátja ennek a féloldalas fejlodésnek a kártételeit is.

Az esély nem általános. Ez a probléma, amikor az ország egészének felemelése lenne a történelmi feladat. Szocialista örökség, hogy a városok lakosságának fele, a vidék lakosságának kétharmada jövotlenül tengeti magát, mialatt lebomlik a gondoskodó állam, amikor az államnak ma már az lett a szerepe, hogy a vállalkozók lehetoségeit maximálisan kiszolgálja. Ilyenkor pusztul a természet, szennyezodik a táj, a bérért dolgozók kevesebbet kapnak, mint ami kellene munkában maradása feltételeinek újjátermeléséhez és a haladást által diktált fejlodéshez. Romlik a közoktatás, az egészségügy, a jövoépítés. Aki teheti, kivándorol, mindenütt másutt jobban értékelik a tudását. Családalapításra, gyermekvállalásra nincs mód, minden évben egy kisvárosnyi magyar eltunik a statisztikai táblázaton. A szomorú összlétszámon csak az évi egy-két tízezer bevándorló javít, akiknek azonban csak egy részük magyar.

Mindezek tetejébe rossz közérzetet keltenek a baloldali médiumok, legfoképpen a televíziós csatorák. Hírmusoruk, szórakoztató musoruk nem a magyarság politikai és erkölcsi megerosödését szolgálja, sokkal inkább megkedveltetoje mindenféle nyugati dekadenciának.

Augusztus 20-a musora üdíto kivétel volt a közszolgálati televíziós állomásokon. Magyar nap volt, a magyar nemzet napja. Szent István ünnepe az ország népe elé hozta azt a Magyarországot, amilyennek lenni kellene az év minden napján. Amelynek létre kellett volna jönnie 15 évvel ezelott. A tisztavatási ünnepséggel kezdodött a nap. Eloször hangzott el a honvédtisztisztek esküszövege végén: ­ Isten engem úgy segéljen. (A határorök tisztavató esküjükben viszont még nem szerepelt.) De a fogalomzavar még tart, az eskü szövegében "Hazámat, a Magyar Köztársaságot megvédem..." kifejezés hangzott el. Az egypárturalom idején keverték össze a fogalmakat, szándékosan, Magyarország helyett Magyar Népköztársaságot mondtak, a huséget az iránt követelték meg. A Magyar Köztársaság politikai intézmény, amely Magyarországot igazgatja. Olyan intézmény, amelyet politikusok, politikai pártok és hatalmi szervezetek tartanak fenn, méltatlan eskü vételére.

Sólyom László köztársasági elnök ünnepi beszéde helyre tette a fogalmakat, és remélhetoen példát ad a politikusoknak, a hatalom megvalósítóinak a dolgok lényegérol. Már a megszólítás is súlyos üzenet: "Magyarország állampolgárai! A magyar nemzet tagjai! Ez a megszólítás illik és jár azoknak, akik a mai ünnepen a magyar államfot hallgatják. Ez az a közösség, amelynek ünnep Szent István napja, amely képes meghallani ezer év távolságából is e nagy király üzenetét..."

Sólyom László tudta, hogy ezen a napon a szomszéd államok magyarsága és a távolabbra került magyar százezrek is vele ünnepelnek. Aki nem ünnepelt, az maga rekesztette ki magát a megszólítás érvényébol.

Az Európai Unióval kapcsolatban utalt, nem megnevezve, de félreérthetetlenül a magyarságot érinto külön problémákra, és azokat az ország vezetoinek, a magyar érdekképviseletek, a civil szervezetek felelosségébe helyezte: "Miért kellene nekünk nemzetközi kérdésekben mindig csak alkalmazkodni, mintát követni? Tanuljuk meg István királytól, hogy képesek vagyunk önálló hozzájárulásra, önálló teljesítményre Európa és a világ dolgaiban! Igenis eloállhatunk olyan megoldásokkal, amelyek talán szokatlanok, de amelyek a mi problémáinkra vannak szabva, és aztán türelmes munkával elismertethetjük oket. Valóban részesei vagyunk a nemzetközi jog jogrendjének, és kötelezettjei vagyunk az európai jognak. De mégis új egyensúlyra van szükség, egyrészt a megszokott mintákhoz való alkalmazkodás, másrészt pedig a jól megalapozott saját kezdeményezések között. És igen, ezzel a határon túli magyarok ügyérol is szólok. Az o magyar állampolgárságuk fájdalmasan félresiklott. És ez nem maradhat így! Megoldást kell találnunk annak tudatában, hogy ez nem puszta jogi kérdés, hanem politikai is. Én egész életemben a jog fejlodését kutattam, azt, miként születnek új jogi megoldások, aztán miként terjednek, miként ismerik el oket. Higgyék el nekem, a jogban is vannak találmányok, vannak nagy felfedezések, és máris léteznek olyan jogi újdonságok, amelyek arra figyelemmel is születtek, hogy a magyarság határokkal van szétszabdalva. Például ilyenek az anyaország jogai határon túli nemzetrészei azonosságának fenntartásában, amely máris a nemzetközi elismerés útján van. De ismétlem, ez nem csak jogi kérdés. Š Meg kell ismerni szomszédainkat, az ottani magyarokat ahhoz, hogy békességes megoldást találjunk. Így tudjuk csak belátni, mi az, ami sértheti, ami jogosan sértheti az ottani népek érzékenységét, és mi az, ahol nem engedhetünk a magunk igazából. És aztán kello tudással és empátiával nyugodtan nézhetünk Európa szemébe, amikor új megoldásokat javasolunk."

Legyen ez a Szent István napi beszéd a magyar nemzetpolitika uj "Húsvéti beszéd"-je. Ha lenne még Ausztráliai Magyar Szövetség, Memorandumot küldenénk a magyar köztársasági elnöknek, üdvözlendo a támogatásunkat elnyero gondolatokat, megkérve ot, hogy javaslattevo hatáskörében kezdeményezzen olyan törvényeket a magyar országgyulés részérol, amelyek a javasolt kérdés tanulmányozását és a megoldás gyakorlatba tételét megvalósítja. Néhányszor már javasoltuk, hogy hozzon a magyar országgyulés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek az államhatároktól függetlenül. Mert miért ne lehetne felemelni a nemzet fogalmát olyan köztudati, közjogi és alkotmányjogi szintre, mint amivel felszerelte a polgári liberális államfelfogás az állampolgár fogalmát.

Ne legyen megemlékezés a Szent István-i magyar államra annak felidézése nélkül, hogy a magyar jogfejlodésben soha nem volt olyan szégyenletes példa, országunk nem egy szétdaraboltatása során, hogy valamely országrész idegen megszállásakor a magyar nemezettesttol elszakadt testvéreket a maradék ország eltaszította, tolük a nemzethez tartozás minden jogi és érzelmi kötodését megtagadta volna. Ezt a Szent Korona eszmerendje nem engedte.

A fogalmak tisztázása ott kezdodik, hogy megértsék foleg az illetékesek, hogy a Magyar Köztársaság, tehát a magyar állam nem azonos Magyarországgal, és az állampolgárok összessége nem azonos a nemzettel. Éppen ideje megtagadni és meghaladni a trianoni szemléletet, és felépíteni helyette az élet azon realitásán nyugvó új nemzetpolitikát, amely tudomásul veszi a nemzet egységét, és lebontja a nemzetet szétválasztó államhatárok magyarellenes hatásait.

» vissza a HUNSOR honlapjára