Nicolas Sarkozy (Csonka) Magyarországon

Az újonnan megválasztott és hazájában (egyelore) világsztárként ünnepelt Nicolas Sarkozy 2007. szeptember 14. hét órás látogatást tett Magyarországon. A francia elnök beszédet mondott a magyar parlamentben és többek között találkozott Magyarország köztársasági elnökével, Sólyom Lászlóval is.

Nicolas Sarkozy az Union pour un Mouvement Populaire, (UMP) párt jelöltjeként nyerte meg az idei franciaországi választásokat. Az Union pour un Mouvement Populaire, De Gaulle, nacionalista, és a karizmatikus vezér egyeduralmi elveit vegyíti a megszorításokra épülo, Amerika barát neoliberális politika elveivel.

A magyar parlamentben elmondott beszédének elején Nicolas Sarkozy sietve átsiklott Trianon „sebein”, majd az évszázados francia magyar „testvéri” kapcsolatokról, a közös Európa rózsás jövojérol, valamint a társadalmi béke és biztonság fontosságáról beszélt. 2.

Sólyom Lászlóval való találkozásakor, pedig Sarkozy kijelentette, hogy Franciaország támogatja az egyéni emberi jogokat, de a kollektív jogok területén Franciaország „sokkal visszafogottabb.” 3.

A jelenlegi írás a továbbiakban, Sarkozy Trianonra vonatkozó megjegyzésének oszinteségét, s a magyar-francia barátságra vonatkozó kijelentéseinek a valósághoz való viszonyát elemzi. Az írás második része, pedig a francia elnöknek, a magyar nemzeti közösségek kollektív emberi jogaira vonatkozó elutasító megjegyzésének következetességi szempontjait elemzi, (Igazságosság, egyetemesség)

Sarkozy Trianonról

Minden zugügyvéd tudja, hogy a „kényes kérdéseket” a beadvány elején kell szóvá tenni, s ezt azután a javunkra szolgáló érvek özönével kell ellensúlyozni. Ez a „fogás” azt a látszatot kelti, hogy a javunkra szolgáló adatok mero sokasága ellensúlyozza az ellenünk szóló terhelo bizonyítékokat. A magyar parlamentben elmondott beszédében Nicolas Sarkozy is ezt a demagógiai elvet használja. Beszédének elején, Sarkozy, a francia magyar kapcsolatok keretében két rövid mondatban „maga mögé teszi” Trianont: „Nem feledem, hogy ez a kapcsolat fájdalmas pillanatokat élt át. Foleg az 1920-as Trianoni szerzodésre gondolok, amely hosszan tartó sebet ejtett.” A francia elnök ezek után minden átmenet nélkül az Anjou dinasztia magyar kapcsolatainak ecsetelésébe kezd.

Mit jelent valójában a francia elnök Trianonról szóló kijelentése? Azt, hogy “Ahová a magunk erejével, ezer esztendo munkájával kapaszkodtunk és minden lépcsofokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába: onnan dobtak le minket.”(Kós Károly 1920.) Ezeknek a „hosszantartó sebeknek” az orvoslására az elmúlt nyolcvanöt év óta francia részrol (sem) történt semmi. Nicolas Sarkozy, francia elnök pedig most csonka Magyarország parlamentjében kijelenti, hogy a magyar francia kapcsolat „fájdalmas pillanatokat élt át.” Mármint a kapcsolat. Sarkozy beszédének sugallata alapján ezek a „fájdalmas pillanatok, azonban, most a francia elnök puszta jelenléte révén és valami megmagyarázhatatlan csoda folytán „testvéri kötelékekké” varázsolódtak.

Trianon tragédia szempontjából a korabeli francia politika részrehajló, bünteto szándékú és bosszú jellegu szerepérol nem igen lehet újat mondani, ha csak azt nem, hogy mindinkább világosabbá válik, hogy a francia magyarellenes propaganda jóval megelozte a béketárgyalásokat, és magát az elso világháborút is, és ebbol a légkörbol született Trianon. Megállapítható az is, hogy a trianoni döntést meghatározó franciaországi magyarellenes propaganda alapfeltevései, és forrásai a közös európai viszonyok között ma is elevenen hatnak ellenünk.

Az utódállamok politikusai a mai napig eloszeretettel támaszkodnak például arra a magyarellenes torzképre, amelyet az elso világháborút megelozoleg a Le Temps rajzolt a magyarokról. A cseh Osusky: Magyars et Pangermanistes” c. könyvét, pedig a párizsi Bossard kiadó adta ki 1918-ban. Ez a kiadvány Balogh József szerint „a magyarellenes vád- és rágalomtömeg repertóriuma.” 4. André Suarčs, a Nouvelle Revue Francaise címu folyóiratban: „Hongrois: corps étranger ŕ l’Europe” (A magyarok, idegen test Európában) c. írásában megdöbbento támadást intézett a magyarok ellen. 5.

A Nouvelle Revue Francaise 1935. februári számában ugyan leközölte Balogh József Suarčs cikkérol írt válaszát, de a mai magyarellenes propagandának a határon túli magyar nemzetiségek jogos követelései elleni érvek ma is ezeknek a francia forrásoknak az állításait visszhangozzák. (A magyarok, mint a nemzetiségek rabtartói, a határon túli magyarok nem is magyarok, hanem az eroszakos magyarosítás szláv, és román áldozatainak utódai, a magyaroknak különben sincs helyük Európában, mert azok idegen test Európában. (corps étranger ŕ l’Europe).

A magyarok hátrányos megítélésének a legnagyobb kárt, azonban Antoine Meillet világhíru francia nyelvész felfogása és munkája okozta, és teszi azt a mai napig is. Antoine Meilet: „Le langues dans l'Europe nouvelle” c. könyvének elso kiadása 1918-ban jelent meg, a második kiadás pedig 1928.-ban. Meillet „tudományos” módszerekkel bizonyítja az egyes európai nyelvek „civilizáció hordozó értékét”, és ennek alapján határozza meg az egyes nemzetek helyét és létjogosultságát Európában.

Meillet a racionalizmus nevében, és a modern Európa egyöntetuségének érdekében valójában halálra ítéli a „kis” nyelveket, s vele a magyar nyelvet, a magyar kultúrát, és a magyar nemzetet is, mert szerinte a magyar nyelv „nem rejt magában eredeti civilizációt.” Ezzel ellentétben, Meillet a bosnyák népballadák tanulmányozása nyomán, azokat a szláv lelkiség megnyilatkozásainak mélysége alapján az Iliász és Odisszeusz rangjára emeli.

A trianoni békediktátum idoszakában Meillet népszeruségének a tetofokán állott, „tudományos” nézetei pedig a mai napig is szélesen elfogadottak. Meillet, pusztán a tekintélyére támaszkodva a következoket írja a magyar nyelvrol és a magyarokról:

„Egyébként a magyar nyelv nem régi civilizációs nyelv. Szókincsében mindenféle külso hatás nyomait viseli… A cseh nyelv nagy múltra tekinthet vissza és a XIX. században civilizációs nyelvvé vált. Törhetetlen erovel tökéletes civilizációs nyelvet teremtettek maguknak a csehek. A románoknak fölöttébb fejlett irodalmi nyelvük van, mely a román nyelvcsoporthoz tartozván egyenrangú a nagy nyugateurópai nyelvekkel. A horvátok Európa egyik legigézobb irodalmi nyelvével rendelkeznek.”

Az utódállamok magyarellenes politikusainak érvei ma is Meillet megállapításaira épülnek. (Slobodan Milosevicsnek az „isteni küldetésu szerb nép” (božanski narod) kifejezése Meillet felfogását visszhangozza.

Antoine Meillet: Le langues dans l'Europe nouvelle c. könyvének második, 1928-as kiadására Kosztolányi Dezso: „A magyar nyelv helye a földgolyón címmel írt, a mai napig érvényes, s a magyar nyelv és a magyar kultúra bensoséges szeretetét sugárzó, elsöproen meggyozo kritikát. 6.

Kosztolányi fenti írása a kanadai Hungarian Studies Review jóvoltából angolul is olvasható.

Antoine Meillet, és a francia nacionalista ideológia mibenlétérol, napjainkban a japán nyelvészprofesszor Keisuke Kasuya: „ Discourses of Linguistic dominance: A Historical Consideration of French Language Ideology” (Tanulmány a nyelvi dominációról – a francia nyelv terjesztésének ideológiai alapja”) címen 7.

Keisuke Kasuya professzor szerint a francia nyelv elsobbségének megorzése érdekében folyó küzdelem a francia nyelvi és kulturális imperializmus szerves része. A franciák tudatosan arra törekedtek, hogy a francia nyelvet az oshonos lakosság nyelve helyett a francia nyelvet honosítsák meg. Ez a jelenség a nyelvi nacionalizmus és a gazdasági imperializmus közötti szoros kapcsolatra utal. A franciák a kulturális imperializmusnak ezt a módszerét Meillet tételeivel igazolták, mely szerint a francia nyelv az egyetemes emberi ésszeruség nyelve, amelynek elsajátítása önmagában civilizáltakká teszi azokat, akik a saját nyelvük helyett a francia nyelvet használják. A francia nyelv erejének, a "clarté française"-nak ez a mítosza a mai napig befolyásolja a nyelvelmélet tárgykörét, amely szerint a francia nyelv eredendoen felsorendu nyelvnek számít. Keisuke Kasuya szerint ennek a nyelvi felsorenduségnek a különbözo változatai a különbözo függoségi viszonyokban, és a világ különbözo tájain a mai napig észlelhetoek.

Antoine Meillet könyve ma is alapmunek számít, s azt ma is végleges tekintélyként idézik világszerte a francia nyelv és kultúra elsobbségének és létterének biztosítása érdekében.

A cseh Osusky, André Suares, Antoine Meillet könyvei mai is kaphatóak világszerte, ami a gondolat és szólásszabadság szempontjából telyes egészében elfogadható. A magyarok számára azonban sajnálatos, hogy ma is igény van rá.

Nicolas Sarkozy szerint az új magyar-francia viszony „testvéri viszony.” Jó lenne, ha Franciaország ennek a „testvéri viszonynak” a jegyében tenne egy lépést a ma is elevenen ható, fent említet, és az új magyarellenes rágalmak, és a magyarokról szóló eloítéletek tisztázása érdekében. Elso lépésként jó lenne, ha a francia elnök által emlegetett francia- magyar „testvéri viszony” keretében szerveznének egy közös tudományos programot, amelynek keretében fényt derítenének azokra a mai napig ható magyarellenes torzképekre, amelyeket az utódállamok nacionalista politikusai, a franciák tekintélyére támaszkodva ma is olyan nagy eloszeretettel használnak ellenünk

A Kollektív emberi jogok kérdése

Trianon tragédiája nem csupán Magyarország területi vesztességeire vonatkozik, hanem abban nyilvánul meg, hogy a békediktátum a magyar nemzet egy részét nem-létezővé nyilvánította saját szüloföldjén. Trianon csak a területekrol rendelkezett, az ott élo magyarokról nem. A magyar nemzeti közösségek tagjainak harmadik nemzedéke már nem azért ragaszkodik magyarságához, mert a hely, ahol született és élni akar egykor Magyarországhoz tartozott, hanem azért, mert magyarnak született. A határon túli magyarok kollektív jogai, tehát nem a határok megváltoztatására, hanem nemzeti megmaradás kérdéseire vonatkoznak. (A határok megváltoztatása esetén a magyarok kollektív jogainak kérdése fel sem merülne.) A határon túli magyar nemzeti közösségeknek a szüloföldjükön való megmaradását biztosítani hivatott kollektív jogok a politikai és gazdasági önrendelkezési jogok köré csoportosulnak és az autonómia valamelyik formájára vonatkoznak. A határon túli magyarok által megfogalmazott, illetve kérelmezett kollektív jogok természete és tartalma teljes mértékben azonos bármely hasonló helyzetben lévo népcsoportnak, ma már világszerte elismert és megvalósított jogos követeléseivel. Ennek ellenére, a határon túli magyarok megmaradására, a trianoni nagyhatalmak részérol terv nincs, illetve a terv az, hogy a határon túli magyarok vergodjenek, ahogy tudnak, és az ido majd eldönti, mi történik velük.

Nicolas Sarkozy magyarországi látogatásával kapcsolatban a következoket olvassuk: „… Sarkozy francia elnökként leszögezte Sólyom László felvetésére, hogy hazája bizony „visszafogottabb” álláspontot képvisel a határon túli magyarok kollektív jogaival kapcsolatban.” 8.

Sarkozy fenti kijelentése antidemokratikus és részrehajló. Antidemokratikus, mert Sarkozy, illetve Franciaország megtagadja a határon túli magyar nemzeti közösségek önrendelkezési jogát. A francia elnök ezzel a demokratikus közösségalkotás jogát vitatja el a határon túli magyaroktól. Emberi jogokat, és általában, jogokat „visszafogottan” támogatni, a politikai nyelvhasználatban azt jelenti, hogy azokat nem támogatjuk. Sarkozy kijelentése kiütközoen részrehajló is, mert Franciaország csak a határon túli magyar nemzeti közösségek kollektív jogaival szemben képvisel visszafogottabb álláspontot. A kanadai Québec tartományban, és a világ legkülönbözobb részein élo franciák kollektív jogait például, Franciaország tevékenyen támogatja. Tehát, ismét a méltó, és a méltatlan áldozatok kettos mércéjével találjuk magunkat szemben. De Gaulle, egykori francia elnök, nemzetközi botrányba fulladt québeki látogatásakor nyit lázítás formájában állt ki Québec önállósága mellett.

Tekintettel arra, hogy Nicolas Sarkozy meghirdetett politikáját sokan De Gaulle politikájához hasonlítják, és maga Sarkozy személyes politikai ideálja is Cahrles de Gaulle, a francia politika részrehajlásának kiütközo példájaként érdemes felvázolni de Gaulle 1967. kanadai látogatásának idevonatkozó részleteit.

1967-ben Franciaország nem képviseltette magát Georges Vanier, Kanada királyi helytartó temetésén. A királyi helytartó szerepe Kanadában hasonlatos a köztársasági elnök szerepéhez. Ide tarozik az is, hogy George Vanier, és felesége Charles de Gaulle személyes barátai voltak. Ugyanabban az évben Daniel Johnson, Québec elnöke, az Expo 67 montreali világkiállítás alakalmából meghívta de Gaulle-t Kanadába, illetve Québec tartományba.

De Gaulle, az államfok szokásos érkezési pontja, az ország fovárosa helyett, repüloje a Kanada észak-keleti partjain túli Saint Pierre, és Miquelon francia gyarmatot képezo szigetre érkezett, s onnan a francia tengerészet zászlóhajóján, a Colbert nevu cirkálón hajózott fel a St. Lawrence folyón Québec Citybe. A hajóúton végig, a folyó mindkét oldalán lelkes tömeg üdvözölte Franciaország elnökét.

Québec Citybe érkezésekor, a tömeg De Gaulle-t lelkesen éljenezte, míg Kanada királyi helytartóját Roland Michenert kifütyülték és lehurrogták. Montrealba érkezésekor, az elore megállapított protokoll szerint de Gaulle-t Montreal polgármestere köszöntötte. A protokollban, azonban nem szerepelt, hogy ebbol az alkalomból de Gaulle is beszédet tartana. Ennek ellenére a francia elnök azt mondta Montreal polgármesterének, hogy neki most szólnia kell az emberekhez, s kilépett az erkélyre és beszélni kezdett az összegyult tömeghez. Beszédének elején elmondta, hogy a St. Lawrence folyón felfelé hajózva Québec City felé úgy érezte magát, mint amikor gyoztesként ünnepélyesen bevonult a náci Németország által megszállt Franciaországba.9.

Beszédének végén de Gaulle azt a látszatot keltette, hogy a szokványos élteto szólamokkal fejezi be beszédét. A francia elnök eloször megszokott záró szólamokat mondta el: "Vive Montréal ! Vive le Québec !" (Éljen Montreal! Éljen Québec!), majd hozzáadta: "Vive le Québec libre ! Vive le Canada français ! Et vive la France !" (Éljen a szabad Québec! Éljen Francia Kanada! És Éljen Franciaország!). A beszédet a rádió, éloben közvetítette. 10.

De Gaulle, 1967. július 24. montreáli beszéde világraszóló diplomácia botrányt okozott. De Gaulle másnap sietve visszarepült Franciaországba, vesztegen hagyva a Colbert cirkálót.

A québekiek De Gaulle látogatása óta két alkalommal is gyakorolhatták kollektív jogaikat. Két referendum alkalmával (1980-ban és 1995-ben) szavazhattak arról, hogy megmaradnak e Kanada keretein belül, vagy sem. A québekiek többsége mindkét alkalommal úgy döntött, hogy Québec marad Kanadán belül. A québeki franciák aránytalan elojogaikhoz tartozik, hogy Québekben a Party Quebécois, amelynek fo célja a Kanadától való elszakadás, törvényesen bejegyzett politikai pártként muködik. Ez többek között azt jelenti, hogy a Party Quebécois megválasztott képviseloi fizetést kapnak a kanadai adófizetok pénzébol azért, hogy Québeknek a Kanadától való elszakadásáért küzdjenek.

Stéphane Dion, a kanadai (szövetségi) liberális párt elnökének, a jelenlegi hivatalos ellenzék vezetojének ma is kettos, francia és kanadai állampolgársága van, annak ellenére, hogy Franciaország és Kanada érdekei nem minden téren azonosak. 11.

Magának Sarkozynek, pedig külön pártirodája van Montreal elokelo Outremont negyedében.
Képzeljük el, ha valamelyik magyarországi nemzeti pártnak hivatalos irodája lenne, illetve lehetne az elszakított területek egyes magyarlakta központjaiban, vagy Magyarország egyik nemzeti érzelmu miniszterelnöke az elszakított területek valemelyik városában azzal fejezné be beszédén, hogy „Éljen a szabad Erdély.”, vagy „Éljen a szabad Felvidék.”

A kollektív emberi jogok szelektív támogatásával Franciaország továbbra is a méltó és méltatlan áldozatokra osztja a világot, és ezzel megerosíti de Gaullenak azt a kijelentését, mely szerint: “Franciaországnak nem barátai, hanem érdekei vannak.” A lopakodó Nagy Testvér nyájas szavaitól ments meg Uram minket!


2007. október 2.





Lábjegyzetek

1. Antoine Lerougetel: „Sarkozy stigmatises immigrants and glorifies the French nation” World Socialist Website, 15 March 2007
http://www.wsws.org/articles/2007/mar2007/sark-m15.shtml

2. Nicolas Sarkozy francia elnök beszéde az Országgyulésben
Magyar Nemzet, 2007.09.14
http://www.mno.hu/portal/429964

3. Sitkei Levente: Hamis kormánypropaganda 2007. Magyar nmezet, szeptember 17. 10:18 MNO
http://www.mno.hu/portal/429964

4. Balogh József: „A nmezet híre és nemzeti önismeret” Balogh József, Illyés Gyula, keresztury Dezso: Hírünk a Világban, Magveto kiadó, 1985. ISBN 963 14 0448 X 40 – 56. o.

5. Ibid

6. Kosztolányi Dezso: „A magyar nyelv helye a földgolyón Nyilt levél Meillet órhoz, a Collčge de France tanárjához. Kosztolányi Dezso: Eros várunk a nyelv, Nyugat kiadás (Kosztolányi fenti írása angol nyelven a olvasható a következo Internet címen:
http://www.oszk.hu/kiadvany/hsr/2000/confront.htm

7. Keisuke Kasuya: A Historical Consideration of French Language Ideology” A International
Review on Education 2001. 3-4. ISSN 0020-8566
http://www.springerlink.com/content/gj2412225qg5762l/

8. Sitkei Levente: Hamis kormánypropaganda. Maygar Nemzet, 2007. szeptember 17.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=430278&rvt=143&s_text=Hamis+korm%E1nypropaganda&s_texttype=1

9. Ismeretes, hogy De Gaulle a második világháborút Angliában és Algériában vészelte át, és onnan buzdította a franciákat az ellenállásra. Franciaországi gyozedelmi bevonulása, pedig úgy történt, hogy de Gaulle, a jórészt a francia gyarmatokról verbuvált francia felszabadító hadserege élén a szövetséges hadsereg védelme alatt, és azzal párhuzamosan haladva vonult be Párizsba.

10. De Gaulle and "Vive le Québec Libre" The Canadian Encyclopedia
http://www.thecanadianencyclopedia.com/PrinterFriendly.cfm?Params=A1ARTFET_E53

11. CBC Canada http://www.cbc.ca/news/yourview/2006/12/dion_dismisses_call_to_give_up.html

» vissza a HUNSOR honlapjára