Az Ön Magyarországról szóló, a Helsingin Sanomatban megjelent írását (2006, szeptember 28.), finnországi magyarok többen is felháborodott megdöbbenéssel olvastuk. Ebben összesűrítve megtalálhattuk a hazugságnak minden vállfajtáját, amit az utóbbi 15 évben a magyarországi állapotokhoz való viszonyulásában a finn média és politika tanusított. Egy kis statisztikát is készítettünk minderről (a hazugság fajának megnevezése után számokban közöljük, hogy hány fordul ezekből elő az Ön itt elemzendő cikkében): pártosság 1db, előítéletesség 3, fekete-fehér hazugság 3-4, információk elhallgatása, az objektív tények megkerülése 5 fölött, ferdítések 3 fölött, az események súlyának eljelentéktelenítése 9, a szavak jelentésének elferdítése 6, hamsítás 3. (Ezek az adatok az Ön szempontjából kissé megszépítettek, mert lehetetlen objektívan összeszámolnunk.)

Néhány példa arra, hogy mit minek számítottunk be:

Pártosság, egyoldalúság: A magyarországi helyzet elemzésében Ön egyetlen embert, egy kormánypárti, volt maoista szabaddemokrata politikust idéz, állítván, hogy amit ő mond, az a mai helyzetet illetően az "igazság". Ön nem idéz egyetlen parlamenti vagy (ami a jelenlegi magyarországi helyzetben különösen fontos volna) parlamenten kívüli ellenzéki állásfoglalást (az Ön szavaival "igazságot").

Előítéletesség: 1. Az Ön véleménye szerint a mai magyar helyzetet egy magyar kommunistától, egy volt maoistától vett Marx idézetből kiindulva kell elemezni. 2. Ön azért szorít, hogy hátha a "magyarországi utcai parlament belefárad a maga követeléseibe", hogy (mint Ön írja) "már kifogytak a szuflából".

Az események súlyának eljelentéktelenítése, hamis beállítás : (tény, hogy) a magyar nép az igazságtalanságtól, az ország kifosztói által okozott szegénységtől, annak következményeitől szenvednek, hogy a magyarok békés módon próbálnák meg visszaállítani az országban a törvényességet, a demokráciát és a becsületességet – mindez azonban Önnek csak egy "utcai parlament" annak is csak egy "bohózat". (Tény, hogy) 267 embert már letartóztattak, hogy 144-et köröznek, hogy embereket az éj leple alatt az ágyukból hurcolnak el – Ön szerint mindez egy "futballhuligánok" okozta "komédia".

Tény, hogy a tüntetésekben nem vett részt egyetlen párt sem, még a magyar parlament ellenzéki pártjai sem (ami szerintem egy nyugati demokrácia alapjain álló szakértő számára legalábbis ijesztő kellene legyen), mégis, Ön a FIDESZ-re célozva azt mondja, hogy "a miniszterelnök hazugságai egy jó (kis) lehetőség az ellenzék számára egy (kis) erőpróbára". Ismétlem: a tüntetők a kezdetektől fogva hangsúlyozták, hogy ők nem tartoznak politikai pártokhoz. Arról nem is beszélve, hogy a sorok közé bujtatva Ön úgy láttatja az olvasóval a dolgot, hogy nincs is abban semmi különös, ha egy miniszterelnök saját hazáját "K… országnak", egy párttársa a szavazókat "patkányoknak" nevezi.

Fekete-fehér és bujtatott hazugságok : Az Ön imént idézett mondata azonban másképpen is hazug. Az is tény ugyanis, hogy az emberek nem elsősorban a miniszter hazugságon érése miatt vannak az utcákon, hanem amiatt, hogy az ország vagyona a kormánypártok tagjainak és holdudvarának illetve nyugati nagyvállalatok zsebébe vándorolt, aminek következtében az ország gazdasági csőd közelében áll, azért, mert az ország végzetesen elszegényedett. A tüntetők tehát az eltűnt milliárdok és a törvénytelenségek ellen tüntetnek. (Olvassa el a tüntetők nyilatkozatait és petícióit.) Az Ön állítása tehát "az ellenzék számára nagyszerű lehetőséget adott hazudozás"-ról elég vastag hazugság, ráadásul, tele bujtatott hazugsággal.

Szavak jelentésének elferdítése: Önnek a forradalmi megmozdulás "karnevál", a tüntetők lényegében "futballhuligánok", s ahogy Ön írja szószerint: egy hazudózó kommunista milliárdos az pedig "álom-politikus"; ezt mondja Ön szó szerint Gyurcsány Ferencről.

Az igazság, a tények elhallgatása: Mindezeknél durvább azonban a tények elhallgatása.

1. Ön nem mondja el olvasóinak, hogy távlatokban nézve a dolgot itt arról van szó, hogy két érdek találkozott az ország jelennapjainak történelmében: egyfelől Magyarország volt kommunistáinak (a mai szocialisták és szabaddemokraták, akik szülei közül nem egynek ott lóg a képe a Terror Házában), a rendszerváltást követően rossz volt a lelkiismerete, féltek a jövőtől, de helyzetben voltak, másfelől viszont ott volt a Nyugat, mely minden eszméjét felrúgva, saját anyagi érdekeitől vezéreltetve kész volt az ország kifosztására (élelmiszeripar, az ország vízkészletei, a repülőtér, stb.) e kommunistákat felhasználva.

2. Ön nem mondja el olvasóinak, hogy mit jelentenek a mai magyar viszonyok között a jobboldali, baloldali fogalmak. Hogy a jelenlegi jobboldal tkp. az az oldal, ahol – elvileg – nincsenek volt kommunisták, s hogy az úgynevezett jobboldal, kivált, az Ön által szélső jobboldalnak nevezett mozgalmak sokkal keményebben kiállnak a szegényekért, az egyszerű emberekért, mint mondjuk az Ön országának szociáldemokratái.

3. Ön nem mondja el olvasóinak azt sem, hogy Magyarországon a szocializmus összeomlása után a média a kommunisták kezében maradt, akik a tényeket a lehető legképtelenebb módon is ki tudják, és ki is forgatják a maguk mivoltából. (El tudja-e képzelni például Ön, hogy ha Paavo Lipponen, volt szociáldemokrata miniszterelnök hazáját K… országnak nevezi, ezután a finn sajtó felmagasztalja őt, e nemes tettét bátorságnak beállítva? Szives elnézést Lipponen úrtól.) Az, hogy majdnem egy fél népet rá lehetett venni arra, hogy saját jól felfogott érdeke ellen szavazzon, az legfőképpen ebből a médiahelyzetből adódik.

4. Ön hallgat arról is, hogy milyen módokon segítették a nyugati országok a magyar kormánypártokat a hatalomba (ls. Tony Blair és G. Bush találkozását egy volt KISZ-titkárral ill. ennek következményeit, pl. a repülőtér sorsát).

5. Ön arról sem szól, hogy minden jel arra utal, hogy a jelenlegi hatalom talán még diktatúra bevezetésére is képes. Ön elhallgatta azt a tényt, hogy a szabaddemokraták vezetői szerint a tömegbe már az első este bele kellett volna lövetni.

Ha az Ön olvasója kicsit is gyanútlan, észre sem veszi, hogy Ön a választási csalásokat elfogadhatónak tartja, ha azt volt kommunisták teszik: "Kisebb baj egy választási csalás, mint négy évre ellenzékben maradni" – írja Ön egy nyugati demokráciából.

Az Ön írásának egészéből az olvasóban az marad meg, hogy a magyar futballhuligánok egy kis rendbontást csináltak, mivel az ország miniszterelnöke egy kicsit lódított. De hát ezt így csinálja mindenki, még a magyar ellenzék is. Nincsen ebben semmi különös; különben is ez a mai miniszterelnök egy "álomember" (© HS, Heino Nyyssönen, Finn Akadémia).

Aligha enged meg a szerkesztőség nagyobb terjedelmet arra, hogy részletezzük, mindaz, amit Nyyssönen cikkében megtapasztaltunk, igaz a finn média és politikum egészére is, engedtessék meg azonban még néhány rövid megjegyzés erre vonatkozólag. A finn média 2002-ben elfelejtett tájékoztatni arról, hogy több százezren, sőt egy alkalommal több mint egy milliónyian tüntettek a szavazatok újraszámlálása érdekében, mivel a szocialisták és szabaddemokraták választási csalásaiban az ország nagyobbik fele teljesen bizonyos volt – a finn híradások mindössze annyit közöltek az esetről, hogy "a (tökfejű) magyarok a gulyáslevesükön cívódnak". Romániát most veszik fel az EU-tagországok sorába úgy, hogy a bővítésért felelős finn biztos, Olli Rehn nem hajlandó tudomást venni az ott élő mintegy kétmillió magyarról, s ha tárgyal, akkor (a többpártrendszer híveként) legfeljebb csak az RMDSZ-szel hajlandó tárgyalni. A napokban pedig egy másik finn politikus, Matti Vanhanen, az ország miniszterelnöke jelentette ki, hogy "az EU-nak nincs oka a magyarországi eseményekbe beleszólnia", ez az ő saját demokráciája" – más szóval egy EU-ország miniszterelnöke nevezhet egy EU-országot K… országnak, nyerhet választást választási csalással, közreadhat hamis gazdasági adatokat, az EU kolonializálhat volt kommunisták segítségével egy másik EU-országot, az EU-nak ebbe nincs beleszólása. A soros elnök Finnország külügyminisztere, Erkki Tuomioja sem látta fontosnak megszólalni a magyar kérdésben.

* * * * *

Ha valamikor, akkor éppen most, ezekben a napokban, Románia tagfelvételének, a budapesti és vidéki tüntetések idején, a finnországi EU-elnöklet idején Magyarországnak, a magyar népnek igen nagy szüksége lett volna a becsületes, igazságos, de legalábbis objektív finn és nyugati médiára és politikára …

Persze, ha ezt megkapta volna az ország már közvetlen a 90-es évek elején, akkor ma aligha tartanánk itt.

* * * * *

Mi alulírottak úgy látjuk, hogy az EU-nak azonnal be kell szüntetnie a tagországa ellen folytatott gyarmatosító politikáját. Kérjük, hogy az EU politikusai a nyugati demokrácia elveiből kiindulva azonnal fogalmazzák meg álláspontjukat a magyarországi eseményeket illetően, kérjük, hogy követeljék az új választásokat, s hogy a választásokat a kezdetektől fogva, a média működését is beleértve ellenőrizzék.

A finn médiától és politikumtól a továbbiakban hagyományos finn becsületességet, igazságszeretetet és gerincességet várunk.

Farkas Katalin, Finnország Finnország, 2006. október 4.
Csikós István, Finnország
dr. Kádár György, Finnország