Magasra ívelő pálya Kishegyes mindig hű fiáé, a kiváló állatorvosé, a falu irodalmi hagyományai iránt is mindig érdeklődést mutató, sok helyi intézménynek és magánszemélynek segítséget nyújtó, igaz humanista Matisa László magiszteré. Itt, ebben az akkor még hétezer lakosú magyar faluban született 1943. december 13-án, tanyasi gyerekként csizmában járt a sáros kocsiutakon gyalog az iskolába. Amikor egyszer kivitt megmutatni egykori szállásuk helyét, amely előtt (alatta mindig friss virággal) máig ott áll az ódon Krisztus-kereszt, a következő verssorok leírására ihletett:

Meg kellene találni mind
Az elvett földeket, a tanyát,
Ahova Jolival esőben, sárban
Is kigyalogoltak, megtéve
Hét kilométert az iskolától!
Meg a csöndet, a nyugalmat.

Középiskolába Zomborban járt Matisa László, 1968-ban a belgrádi Állatorvosi Egyetemen diplomált, majd szülőfaluja földműves-szövetkezetének állatorvosi állomásán kezdett dolgozni, később pedig a Kelta nevet viselő baromfitenyészeten hasznosította egyre nagyobb szaktudását. 1970 és 72 között szakosítási tanulmányokat végzett a budapesti Állatorvos-tudományi Egyetemen, és szerteágazó kapcsolatrendszert épített ki a bábolnai és más kutatóintézetekkel, baromfitenyésztési gigantokkal. Ott megszerzett oklevelét Zágrábban honosította, megszerezve így a magiszteri tudományos fokozatot. Munkahelyén Tóbiás Sándor kollégájával kísérleti istállót hoztak létre, amelynek eredményi révén az ugyancsak magisztratúrát szerzett Belgrádban, majd ledoktorált az újvidéki Egyetemen.

    
Matisa László, az egykori tanyájuk bejárata előtt álló Krisztus-kereszt alatt

Tudományos kísérleteiket a két kutató egy svájci cég anyagának a felhasználásával végezte. Ugyanez a cég szerelte fel a híres zentai élesztőgyár berendezéseit. A tartományi tudományügyi és művelődési titkárság ajánlásával 1989 novemberében 6 hónapos svájci szakosításra ment Matisa László, majd ezt újabb 6 hónappal hosszabbíthatta meg. Útja onnan már mostani lakóhelyére, Pécsre vezetett, ahol a svájciakkal közös céget működtetett 2000-ig, majd -- kivásárolva a vállalkozás külföldi részvényeit -- erős családi céget hozott létre, amelyet máig sikeresen irányít MATISCHA Kft. néven.

Íróasztala felett életének és tevékenységének mottójaként Remenyik Sándor versét láthatjuk bekeretezve. A költemény címe: AHOGY LEHET. Talán mindannyian ismerjük.

És Matisa László adományozóként és örök humanistaként is arra törekedett: lehessen sok mindent megteremteni szülőfaluja számára, és a nehéz időkben felvenni a küzdelmet a NINCS bénító szörnyei ellen. A magyar szabadságharc utolsó győztes csatájának emlékművéhez huszonvalahány Hegyesről elszármazott tehetős adományozót gyűjtött egybe, a svájci Rotary klub közbenjárásával röntgengépet hozott a kishegyesi Márton Sándor Egészségháznak, közreműködött helytörténeti témájú könyvek kiadásában és sok magánszemélynek segített: állást szerzett Pécsett Szalma Valéria okleveles közgazdásznak, jelentős szerepet vállalt a súlyos gerincelferdülésben szenvedő kislány, Komáromi Tímea igen drága pécsi műtétének lehetővé tételében -- támogatókat keresve és találva világszerte a Svédországban működő HUNSOR nagy tekintélyű magyar internetes hírportál (www.hunsor.se) révén --, felkarolta a Torjancinál eleső bácsfeketehegyi Szakács Géza Magyarországon tanuló lányát, egy évig ösztöndíjazta a Pestre kerülő Szerbhorvát György szociológust, hogy csak néhány példát említsünk meg. Svájci szakmai kapcsolatait mások hasznára igyekezett fordítani: a Szekicsről Ukrajnába, a Krim félszigetre kerülő Milan Djurovic éppen az ő segítségével hozta létre Ukrajna nagyságrendben 3. leghatalmasabb baromfitenyészetét. A szakkereskedelem jelentős alakjaként vált ismertté, aki hatalmas volumenű üzleteket bonyolított le a világban, például Kanadából Ukrajnába szállított baromfit.

    
Matisa László, a kishegyesi Márton Sándor Egészségháznak adományozott röntgengéppel

Szakmai eredményeiért Matisa László kiérdemelte a Népért Tett Szolgálatok Ezüst Koszorús Érdemrendjét, amely országos jelentőségű elismerésként csak keveseknek jutott ki hetvenes-nyolcvanas években, megkapta a tartományi rangú Május 1-je Díjat és Kishegyes község Októberi Díját is. Évekig volt az Országos Baromfitenyésztési Szövetség választányának vajdasági tagja.

Az irodalmat is mindig szerette falunk egyik első díszpolgára, Matisa László magiszter. A hetvenes években együtt látogattuk meg az akkor már nagyon beteg, de számunkra még élete utolsó interjúját adó Cziráki Imre kishegyesi írót Kalocsán. Most, e szívéhez közel álló kivételes értékű cím kapcsán (telefonon) mondotta: "Húsz éve jöttem el Hegyesről, s ha erről kérdezel, csak azt mondhatom: gazdaságilag megérte, de érzelmileg nem. Úgy érzem, és ez fáj nekem: egykor csak vendég lehetek a kishegyesi temetőben, ha odavisznek."

» vissza a HUNSOR honlapjára