Egy képzeletbeli magyar képviselő képzeletbeli felszólalása a képzeletbeli összmagyar országházában Göncz Kinga legutóbbi kijelentései kapcsán.

Tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház

Amint ismeretes, a Harmadik Magyar Köztársaság nevet viselő Csonka Magyarország jelenlegi külügyminisztere, Göncz Kinga a közelmúltban ismét az utódállamok egyik utódállamába látogatott, és ott ismét nyilatkozott.
Bekiabálás jobbról: Magyarországon nincs a Miniszter asszony ágas bogas hajzata számára megfelelő fodrász szalon?
Második Bekiabáló: Viseljen kalapot!
Bekiabálás szélső jobbról: Vaskalapot!
Képzeletbeli képviselő: Mire tetszenek gondolni?
Bekiabáló: Azt mondta nyiratkozott…
Képzeletbeli képviselő: Nyilatkozott, nem nyiratkozott! (Köszönjük a poént Mr. Vadnay)
Bekiabáló: Jobban tette volna, ha nyiratkozik, legalább nem okozott volna csalódást a délvidéki magyarok körében.
Bekiabálások jobbról: Úgy van! Gönz Kinga mondjon le. Mondjon le. Mondjon le….
Elnök: Csendet kérek. Hallgassuk meg a messziről jött képzeletbeli képviselőtársunkat.
Képzeletbeli képviselő : Köszönöm. Amint ismeretes, a magyar külügyminiszter külföldi útját most is a félresikerült kijelentések, a kétértelműségek, a sajtó általi állítólagos félreértelmezésekre való hivatkozások követték.
Bekiabálás: Göncz Kinga nem is külföldre ment, csak a mezsgyekarók vándoroltak el.
Képzeletbeli képviselő: Amint ismeretes, Göncz Kinga apai ágon örökölte a külügyminiszteri rangot. Az öröklődő arisztokráciának azonban évszázadokra volt szüksége, hogy a szűk körben való érdekházasságok, a léhaság, és a negatív kiválogatódás következményeként az elmei tompultságnak arra a fokára jussanak, ahova a jelenlegi "rendszerváltó" elit tagjai húsz év alatt eljutottak.

Magyarország alkotmányának 6-ik paragrafusa szerint: "Magyarország felelőséget érez a határon túli magyarok iránt." A jelenlegi magyar kormány olyan személy kezébe helyezte a fenti felelősség "érzésnek" a diplomácia tolmácsolását, akinek minden egyes ez irányú megmozdulása otromba tudatlanságról, rideg érzéketlenségről, és álnok kétszínűségről tanúskodik. Göncz Kinga színrelépése, a határon túli magyarok körében, a remélhető támasz, a biztonságérzés, és büszkeség helyett csak növeli a magárahagyatottság érzését, szégyenérzetet, s megütközést vált ki. A szerb, a szlovák, és a román nacionalisták már előre örülnek a magyar diplomaták látogatásainak.

Tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim: nem először fordul elő, hogy Göncz Kinga minden összefüggés, vagy értelmes magyarázat nélkül szembehelyezkedik a határon túli magyarok kinyilvánított akaratával, és azoknak a magukról alkotott magyarságtudatával. Göncz Kinga Erdélyben, a Felvidéken, és jelenleg Vajdaságban is botrányosan szembehelyezkedett a helyi magyarok kinyilvánított akaratával, illetve magukról alkotott magyarság felfogásával. Vajdaság: Göncz Kinga egyik előző kijelentése alapján a magyar állam úgy igyekszik leróni a vajdasági magyarokért érzett alkotmányos felelőségét, hogy a szerbeket segíti: "Magyarország megpróbál segíteni abban, hogy a szerbiai közvéleményben legyen támogatottsága az európai orientációnak."

Nem világos, hogy mit ért Göncz Kinga a szerbek "európai orientáltságának támogatottsága" alatt. Göncz Kinga meg akarja szerettetni a szerbekkel Európát? Göncz Kinga a közelmúltban ismét Vajdaságban járt, ahol még a helyi jellegű vajdasági "Dnevnik" c. napilapban sem volt képes világosan kifejezni mondanivalóját. Úgy tűnik, hogy a szerb országos napilapok szóra sem méltatták Magyarország jelenlegi külügyminiszterét. Az újvidéki "Dnevnik" szerint: "a vajdasági magyaroknak nem kell területi autonómia." A magyar külügyminiszter szerint, a vajdasági magyaroknak azért nem kell területi autonómia, mert kevesen vannak, és nem laknak egy helyen. A továbbiakban Göncz Kinga a Tito idején hangoztatott "Jugoszlávia magyarok" egykori érvényesülési elvét hangsúlyozta.
Vagyis, az "anyaország" azt ajánlja a vajdasági magyaroknak, hogy azok legyenek "szerb magyarok."
A magyar külügyminisztérium szóvivő helyettese másnap látszólag cáfolta a "Dnevnik" jelentését.

A politikai kabaré szabálya alapján, a semmit sem szabad elhinni, amíg azt nem cáfolják. Vagyis, cáfolják, tehát igaz. A kormányszóvivő helyettes arra hivatkozott, hogy a "Dnevnik" félreértette Göncz Kingát. A szóvivő helyettes ezek után a cáfolás ürügyén elmagyarázta a magyar kormánynak a határon túli magyar nemzeti közösségekre vonatkozó "hivatalos" álláspontját, illetve azt, hogy mit kellet volna Göncz Kingának mondania.
Az újvidéki "Dnevnik" cikkének pontosságát cáfoló, "mondta-nem monda, nem úgy gondolta" magyarázkodásban a magyar külügyi szóvivő helyettes nem tért ki arra, hogy van-e a külügyminisztériumnak másolata, vagy hangfelvétele Göncz Kinga eredeti kijelentéséről, de arra sem, hogy milyen ellenőrzési, illetve jóváhagyási folyamat alapján került sor ennek az állami szintű nyilatkozatnak a véglegesítésére. Úgy tűnik, hogy a magyar külügyminisztériumnak nincsenek ilyen biztosítékai, illetve ellenbizonyítékai. Az újvidéki "Dnevnik", azonban azt állítja, hogy a birtokába lévő hangfelvételek azt bizonyítják, hogy híven tolmácsolták Göncz Kinga szavait. http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2340

A magyar külügyminisztériumnak ez idáig ( 2008. dec.18.) nem volt viszontválasza, vagy ellenbizonyítéka "Dnevnik" számára. Vagyis, a "Dnevnik" cikke alapján úgy tűnt, hogy Göncz Kinga csupán azért jött Vajdaságba, hogy a szerb kormányt biztosítsa arról, hogy a magyar kormány a kisujját sem mozdítja a vajdasági magyarok kinyilvánított akarata (az autonómia) érdekében - és azután úgy is maradt.

A Harmadik Magyar Köztársaság az alkotmány fenti szűkszavú előírását úgy értelmezi, hogy megmondja a határon túli magyaroknak mi jó nekik, tehát nem a nevükben beszél, hanem helyettük, és ezzel semmibe veszi a határon túli magyarok kinyilvánított akaratát. Göncz Kinga, a jelenlegi magyar politika önző, és hosszú távon Magyarországra is káros politika érdekében elárulta a vajdasági magyarok szabadságvágyát, a reményt, a megmaradásba vetett irracionális, de megtartó hitet. Hamvas Béla szerint erre megbocsátás nincs.

Erdély:
1. A románok semmibe veszik Göncz Kingát: "Nem létezik a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szenátusának olyan határozata, amelynek alapján július elsejétől magyar nyelvű táblákat lehet elhelyezni az intézetben" - írta csütörtöki számában az Új Magyar Szó és az erdélyi Krónika. Mihai-Razvan Ungureanu román külügyminiszter a napokban éppen ennek ellenkezőjéről tájékoztatta Göncz Kingát.

2. Amíg 2006. október 6-án Aradon az erdélyi magyarok képviselői az aradi vértanúk példamutató hazaszeretetét, és áldozatkészségét méltatták, addig Göncz Kinga, Magyarország képviseletében a következőket mondta:

"Magyarország történelme tele van szabadságharccal, nagyon sokan áldozták életüket a szabadságért, most azonban egy új történelmi korszakba érkeztünk, így Románia is hamarosan az EU tagjává válik, amely számos együttműködési lehetőségeket jelent Magyarországgal…"

Európa népeinek történelme, és a világtörténelem legalapvetőbb ismerete egyértelműen bizonyítja, hogy a magyar történelem sincs jobban "tele" szabadságharcokkal, mint más szabadságszerető nép történelme. Ismeretes, hogy a szabadságharcok Európa szerte, országról, országra hullámként terjedtek. A különbség talán csak az, hogy míg más nemzetek kivívták szabadságukat, addig a magyarok ugyanazt a szabadságharcot vívják Rákóczi óta, s ez a szabadságharc a mai napig tart... Érthetetlen az is, hogy az 1848-as felelős magyar kormány törvényes hadseregének parancsnokait közönséges bűnözőkként kivégzett vértanúinkra való emlékezésnek mi köze Magyarország és Románia majdani gazdasági közreműködéshez?

A magyar 56-ról: Felháborodást váltott ki Göncz Kingának a magyar ötvenhatról mondott lekicsinylő kijelentése is. 2006. december 29-i kijelentése is, mely szerint: "Nyilvánvaló, hogy az idők folyamán ez az érzés egy picit feledésbe merült, mert hát ötven évig nem lehet ebből élni" - fogalmazott az egykori államfő, az '56-os politikai elítélt, Göncz Árpád lánya. A magyarországi ötvenhatos hősök kijelentése szerint, a Göncz családdal ellentétben ők sosem éltek meg a forradalomból.

A fenti kijelentés egy lelkiekben szegény, közösség ellenes, a nemzeti érzés legalapvetőbb elemeit nélkülöző, rideg, és gyökértelen egyéniségről tanúskodik, aki, ha hatalmi helyzetbe kerül, többet árthat a nemzetnek, mint amennyit használ. Feltételezzük, azonban, hogy az ország külügyminiszterének jelleme, a saját magánügye. A magánügyből, azonban közügy lesz, ha elolvassuk Göncz Kingának, a magyar zsidó közösséghez, a hanuka ünnepe alkalmából intézett üzenetének egyik részletét:

Kedves Barátaim!

(...) Őszintén örülök, hogy a hanuka alkalmából tartott nyilvános emlékezés az elmúlt évtized során hagyománnyá lett. (...) A makkabeus hősök emlékünnepe egy kis nép nagy győzelmét idézi fel. (...) Mondhatjuk-e, hogy a függetlenségért, a szabadságért indított harc egy erősebb megszállóval szemben csak reménytelen és eleve kudarcra ítélt lehet? (...) Érdemes estéről-estére eltűnődni ezen, és erőt meríteni a pislákoló apró fényekből. És akkor talán rájövünk, hogy saját életünknek is megvannak a maga csodái, amikor egy csepp olaj akár nyolc napig és a mécsesben.

Örömteli hanuka ünnepet! Hág shámeách!
Budapest, 2006. december 15.
Dr. Göncz Kinga

Göncz Kingának, a magyarországi zsidó közösséghez küldött üzenete szöges ellentéte annak, amit a magyar ötvenhatról, és az aradi vértanúkról vallott. Nyilvánvaló, hogy a zsidók történelme is "tele van szabadságharccal", de a hanuka esetében Göncz Kinga számára nem merül fel a kérdés, hogy a "pici" országok hősies küzdelmeinek emléke ötven év után megkopik. Hogyan lehetséges, hogy a hanuka emléke több, mint kétezer év távlatából is fényt áraszt a világ zsidósága számára, a magyar ötvenhat emléke, pedig ötven év után "megkopik?"

Felvidék:
Göncz Kinga, 2008. december 13-án Pozsonyban kijelentette: "Szlovákia ma olyan helyzetben van, hogy megengedhetné magának a kisebbségekkel szembeni nagyvonalúságot."

A fenti kijelentés, annak valóságtartalmától eltekintve is a tényleges írástudatlanság határát érinti. Csak olyan egyén mondhat ilyet, akinek a legalapvetőbb ismeretei sincsenek az államelmélet alapfogalmairól. Az "állam," mint saját akarattal rendelkező egyéni értelemben vett entitás nem létezik. Ez azt jelenti, hogy az egyéni viselkedés fogalmai állami szinten nem alkalmazhatóak A nemzeti kisebbségek iránti bánásmódot nem az állam "jóakarata", vagy a gavalléros bánásmód szempontjai határozzák meg, hanem a törvény, tehát a jogok, és kötelezettségek összhangot rendszere írja elő. A "nagyvonalúság" , a "gállántság", lovagiasság" nem a jogok, és kötelességek, hanem a bon-tón, vagy legjobb esetben az egyéni tulajdonságok körébe tartozik. Göncz Kinga fenti kéretlen kijelentésének van egy sötétebb oldala is, mely azt sugallja, hogy a felvidéki magyarok ősi szülőföldjükön való megmaradásának a joga a szlovák vezetők jóakaratától, valamint a szlovák gazdasági mutatók állásától függ.

A szülőföldön való megmaradás joga a legalapvetőbb emberi, és természetes jogok alapját képezi. Sem a felvidéki magyarok, sem az erdélyi, vagy a délvidéki magyarok nem könyörögnek az őket megillető jogokért, és nem is tartoznak külön hálával ez őket egyénenként, és, mint közösséget is megillető jogokért, hanem csupán a minden egyént, és minden közösséget egyformán megillető jogok érvényesítését követelik.

Félve gondolhatunk csak arra, hogy Göncz Kinga szerint mire lenne jogosult Szlovákia, ha annak gazdasági mutatói csökkenő irányt mutatnának. Ha végig gondoljuk, ez Göncz Kinga szerint azt is jelenti, hogy Szerbiának joga van sanyargatni a vajdasági magyarokat, mert elháborúzta pénzét, és rosszul áll a gazdaság.

Göncz Kinga 2008. december 14-én a felvidéki Új Szónak adott interjújában kijelentette, hogy Szlovákia, és Magyarország között a viszony jobb, mint valaha, mert az emberek üzletelnek. A magyar külügyminiszter a továbbiakban felmondta a kötelező szólamot, mely szerint Magyarországon terjed a fasizmus, mert ott a Gárda, és Nagy Magyarország térképén nem látszik Szlovákia, de még Csehszlovákia sem. Ennek orvoslására Göncz Kinga a további gyors ütemű történelemhamisítást szorgalmazza: "Az azonban már a mi felelősségünk, hogy ne nőjön fel többé olyan nemzedék, amely nem tudja racionálisan és kiegyensúlyozottan értékelni a saját történelmét." Vagyis, a múltat meg kell változtatni, hogy a határon túli magyarok jelenlegi kilátástalan helyzete ne zavarja az utódállamok álmát.

Göncz Kinga állandó szerepzavarban szenved, mert a határon túli magyar közösségek jogos követeléseinek kérdéseit állandóan az utódállamokkal való gazdasági kapcsolatok serkentésével igyekszik orvosolni. A gazdasági kapcsolatok azonban a gazdasági tárca hatáskörébe tartoznak. Az Új Szónak adott kijelentéseit követően, Göncz Kinga egy másik szlovákiai fórumon egy valamiféle szlovák-magyar közös riasztórendszerről nyilatkozott. Nem valószínű, azonban, hogy a határon túli magyarokat még külön is riasztgatni kellene. Elég nagy a riadalom önmagában is.

Magyarországnak, ma a határon túli magyarok autonómiaköveteléseivel kapcsolatos álláspontja azonos a szervezett bűnözés "kettős könyvelési módszerével. Egy fajta könyvelés az adóellenőrök számára, a másik, pedig belső használatra. Vagyis, a kétkulacsos politika szerint, hogy egyet mondunk a határon túli magyaroknak, és annak az ellenkezőjét, az utódállamoknak. Ezt a politikát az utódállamok is jól ismerik, és emiatt megvetik Magyarország átlátszó, és nemzethez méltatlan erőlködéseit.

A kisebbségben való megmaradás nem a kisebbségek feje fölött való gazdasági árúforgalom, vagy Zollferein kérdése, hanem iskolák, templomok, nyelvhasználat, személyi biztonság, és méltányos érvényesülés - tehát autonómia kérdése. Ezen a téren, azonban még mindig Reményik Sándor, több mint nyolcvan éve megfogalmazott időbe fagyott valósága érvényesül:

"Fekete erdő van közöttünk,
Keserű árok van közöttünk,
Ledöntött szobrok, elnémult harangok
Kísértenek közöttünk."

Kedves képzeletbeli képviselőtársaim. A jelenlegi felszólalás annak a reményében hangzott el, hogy magyarországi nemzettestvéreink hamarosan a kezükbe veszik sorsuk irányítását, és úgy igyekeznek majd támogatni a határon túli magyar közösségeket, ahogy azt azok önmaguk elhatározzák. Reméljük, hogy futja még az időből. Köszönöm, hogy meghallgattatok.

A fenti írás, Göncz Kinga vajdasági útjával kapcsolatos részletei a Vajdaság Ma hírportál beszámolói alapján készültek.

» vissza a HUNSOR honlapjára