1. Általános megjegyzések

   A szerb kormány 2005. november 24-én jóváhagyta a rehabilitálásról (erkölcsi, politikai, jogi és vagyoni jóvátételrol) szóló törvény javaslatát. A vajdasági magyarság szempontjából is fontos törvényjavaslat került a törvényhozás elé, amely a második világháború alatt és utána, a különbözo megkülönböztetéseken alapuló jogsérelmek miatt életüktol, szabadságuktól vagy vagyonuktól megfosztott polgárok rehabilitálását és vagyoni kártalanítását hivatott rendezni.

A sajtóban közzétett (Magyar Szó, 2005. december 3., 4., 9. o. – lásd az írás után), mindössze nyolc cikkbol álló törvényjavaslat az olvasóban azt az érzést kelti – azon kívül, hogy Szerbia ennek a kérdésnek a rendezésével, mint számos más téren is, alapos késésben van –, hogy szövege nincs kelloen elokészítve sem kidolgozva.

A nemzetközi gyakorlatból ismert hasonló jellegu törvények általában tartalmaznak egy preambullumot (bevezetot) is. A konkrét esetben a szerbiai törvénynek is a bevezetoben ki kellene mondania, hogy:

– az egykori Jugoszlávia területén 1941. április 6-án kezdodött második világháború alatt és utána elkövetett ideológiai, politikai, nemzeti és faji alapon való megkülönböztetések alapján történt tömeges törvénysértések és atrocitások mérhetetlen szenvedéseket és anyagi károkat okoztak az ország polgárainak. Sok esetben a polgárokat jogtalanul fosztották meg életüktol, szabadságuktól és javaiktól is;

– Szerbia Népképviseloháza elítéli és semmisnek nyilvánítja a II. világháború során és azt követoen a kollektív bunösség elvére alapozott politikai döntéseket, háborús buncselekményeket és eroszakos cselekedeteket, amelyekkel egyéneket, egyes népcsoportokat, közösségeket megsemmisítettek, lakóhelyük elhagyására kényszerítettek, emberi és politikai jogaikat korlátozták, és hogy

– az érintett személyeket, illetve leszármazottaikat Szerbia Köztársaság erkölcsi, anyagi és vagyoni kárpótlásban ezen (vagy külön) törvény alapján részesíti.

2. Konkrét javaslatok és észrevételek

1. szakasz

Ebben a szakaszban világosan ki kellene mondani, hogy olyan személyek rehabilitálásáról és kártalanításáról van szó, akiket az életüktol, szabadságuktól vagy más jogaiktól, bírósági vagy közigazgatási határozat nélkül, illetve bírósági vagy közigazgatási határozat alapján, jogtalanul fosztottak meg. Vagyis, a szöveg jelenlegi megfogalmazásából hiányzik a jogtalanul szó. Ennek a szónak a hiányában rehabilitálásra és kártalanításra lennének jogosultak azok a személyek is, akiket valamilyen buncselekmény elkövetése miatt a hatályos jogszabályok alapján és az erre elolátott törvényes eljárás lefolytatása után jogosan ítéltek el.

Ezt a szakaszt ki kellene bovíteni a következo bekezdéssel: A leszármazottaknak és rokonaiknak joguk van az áldozatokról való megemlékezésre, sírhelyeinek a helyi szokásoknak megfeleloen való megjelölésére. E jogában senkit sem szabad hátrányos megkülönböztetésben részesíteni.

2. szakasz

Ennek a szakasznak az elso bekezdését ki kellene egészíteni azzal, hogy azoknak a személyeknek a rehabilitálását, akiknek nincs élo hozzátartozójuk, bármelyik természetes személy, de civil szervezet is kérheti. Ez esetben a kárpótlás összegét – a jogsérelmet szenvedett magyarok után – egy olyan alapba kellene befizetnie, amellyel a vajdasági magyarok által választott legitim szervezet rendelkezne.

3. szakasz

Több okból is elfogadhatatlan és nem ésszeru, hogy a rehabilitálási eljárásban egyedül a belgrádi Kerületi Bíróság legyen az illetékes. Elsosorban azért, mert a jogsértések legnagyobb része éppen Vajdaság területén történt és itt vannak az eljárás lefolytatásához szükséges bizonyítékok is (az eljárás gazdaságosságának elve). Ezért a törvénynek ki kellene mondani, hogy az ilyen eljárásokban elso fokon azok a kerületi bíróságok illetékesek, amelyeknek a (jelenleg hozzájuk tartozó) területen a jogsérelmet elkövették.

4. szakasz

A harmadik szakasz harmadik bekezdése szerint a kérelemnek „tartalmaznia kell a jogfosztott személy személyi adatait és a kérelem megalapozottságára vonatkozó bizonyítékokat”. Ez a rendelkezés ellentétben van a 4. szakasz 2. bekezdésnek megfogalmazásával, mely szerint „a bíróság intézkedik a szükséges dokumentumok és adatok beszerzésérol a hatáskörrel rendelkezo szervektol és szervezetektol”.

Ezt az ellentmondást úgy kellene feloldani, ahogyan azt a 4. szakasz is megfogalmazza, vagyis a kérelemben, a személyi adatok mellett csak meg kellene jelölni – amennyiben a kérelmezo okiratokkal nem rendelkezik, vagy számára azok nem hozzáférhetok – a kérelem megalapozottságára vonatkozó bizonyítékokat és a szerveket, amelyektol a bíróságnak azokat be kellene szerezni.

Ki kellene mondani azt is, hogy a rehabilitálási és vagyoni jóvátétellel kapcsolatos eljáráshoz szükséges dokumentumok hitelesített másolatait az illetékes levéltárak az érintettek számára kötelesek díjmentesen kiadni.

5. szakasz

Az 5. szakasz elso bekezdése eloírja, hogy „a rehabilitált személy ellen meghozott döntés és annak jogkövetkezményei a döntés meghozatalának napjáig visszameno hatállyal semmisek, beleértve a vagyonelkobzást elrendelo büntetést is”.

A törvényjavaslat a továbbiakban egyetlen szóval sem említi, hogyan, milyen formában képzeli el a javaslattevo az érintetteknek az elkobzott vagyon visszajuttatását, különösen azoknak a javaknak az esetében, amelyek valamilyen oknál fogva megsemmisültek, más személyek tulajdonában vannak, vagyis nem lehetséges a restitúció (visszaadás, helyreállítás).

A harmadik bekezdésben a törvénynek ki kellene mondani azt is, hogy mindazokat a sérelmet szenvedett személyeket, akik ellen nem folytattak bírósági vagy közigazgatási eljárást, illetve akik az ilyen eljárásban hozott döntés idején nem töltötték be a 18. életévüket, az erre vonatkozó kérelem benyújtása után, minden további eljárás lefolytatása nélkül és hivatalból rehabilitálják. Az erre vonatkozó határozatot az illetékes szerv a kérelem benyújtásától számított 60 napos határidon belül köteles az érintetteknek megküldeni.

Nem tartható elegendonek csak a ténynek a megállapítása, mint ahogy azt ennek a szakasznak a harmadik bekezdése teszi, hogy a bíróság a rehabilitálásra vonatkozó kérelemnek helyt adó végzésében megállapítsa, hogy „a rehabilitált személy politikai vagy ideológiai okokból történt üldöztetésnek és eroszaknak esett áldozatul”. Ennek következménye az erkölcsi jóvátétel, illetve kártalanítás, amirol a törvényjavaslatban egy szó sem esik. Ilyen jóvátételre a még elo személyek, illetve azok elhalálozása esetén a még elo házastárs, vagy ha már az sem él, akkor a közvetlen leszármazottak lennének a jogosultak.

A törvénynek rendelkeznie kellene arról, hogy az élet elvesztéséért a hozzátartozó(k) egyösszegu kárpótlásra jogosultak. Szabadságvesztés (fogvatartás, internálás, kényszermunka, kitelepítés) miatt a még élo érintetteknek a szabadságelvonásban eltöltött minden hónapra meghatározott kárpótlási összeget kellene kifizetni.

Magyarországon az életüktol és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlását az 1992. évi XXXII. törvény rendezi. Az élet elvesztése utáni kárpótlás összegét a 2003. évi költségvetési törvény 400.000-Ft-ban határozta meg, ami ma kb. 1.550 eurónak felel meg. Ennek kifizetésére akkor került sor, ha „a magyar bíróság törvénysérto vagy semmissé nyilvánított ítélete alapján hajtották végre a halálos ítéletet, vagy a sérelmet szenvedo a bünteto eljárás vagy a bünteto ügyben hozott ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közremuködése volt”. Erre a kárpótlásra az elo özvegy, a sérelmet elszenvedett élo gyermeke és a még élo szülo, ezek hiányában – az összeg felére – az élo testvér jogosult.

A szabadságelvonás utáni kárpótlás összegét Magyarország havi életjáradék vagy kárpótlási jegy formájában állapította meg. Erre csak az életben lévo sérelmet szenvedett, halála esetére pedig az jogosult, aki a szabadságelvonás idején a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt (a túlélo házastárs).

„Az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról” külön törvény (az 1991. évi XXV. Tv.) rendelkezik.

6–8 szakaszok

Ezek a szakaszok az eljárás kétfokúságát, illetve a fellebbezésre való jogot, a rehabilitált személyek névsorának a hivatalos lapban való közlését és a törvény hatálybalépésére vonatkozó szokásos jogszabályalkotási normákat tartalmazzák.


3. Megállapítások

Tekintettel arra, hogy ez a törvény nagy számú jogfosztott – köztük vajdasági magyar – polgár sérelmeinek orvoslását hivatott rendezni, és hogy nem kis szerepe lehetne a második világháborús sérelmek méltányos rendezésében és a történelmi megbékélés megkezdésében, fontos lenne, hogy a törvényjavaslatot megvitassák és véleményt mondjanak róla a vajdasági magyar pártok, a Magyar Nemzeti Tanács és a civil szervezetek is. A vajdasági magyarok egységes álláspontjainak megfogalmazása nélkül a szerbiai képviseloházban nem lehetne elfogadható az ún. rehabilitálási törvény sem.

Szinte felfoghatatlan és érthetetlen, hogy a szerbiai / vajdasági politikai élet magyar szereploi az egymás közti torzsalkodással vannak elfoglalva, és hogy a Magyar Nemzeti Tanács sem hallatta eddig a hangját a témáról (bizonyára „nem illetékes”), miközben a szerbiai képviseloházban olyan törvényjavaslatok születnek és kerülnek elfogadásra, amelyek messzemenoen érintik a vajdasági magyarságot is.

A jelen törvényjavaslat több tekintetben nem felel meg sem a politikai sem a szakmai követelményeknek. Külön hiányossága, hogy – a címével ellentétben – egyetlen rendelkezést sem tartalmaz a jogsérelmet szenvedett személyek és leszármazottaik anyagi és erkölcsi kárpótlásáról, sem a vagyonelkobzást szenvedett személyek vagyoni jóvátételérol, azaz kárpótlásáról. Ezért a javaslatot mindenképpen vissza kellene utalni a szerb kormány elé, további megmunkálására és az észrevételeknek a szövegébe való beépítésére, valamint kiegészítésére.

Nem kis felelosség hárul a szerbiai parlament G17 Plusz listáján megválasztott két magyar nemzetiségu képviselojére, hogy végül is milyen tartalmú törvény kerül elfogadásra.

BOZÓKI Antal




(2005. december 18.)

A rehabilitálásról (erkölcsi, politikai, jogi és vagyoni jóvátételrol) szóló

törvény javaslata*

1. szakasz

E törvény az 1941. április 6-tól a törvény hatályba lépéséig terjedo idoszakban politikai és ideológiai okokból bírósági vagy közigazgatási határozat nélkül, illetve bírósági vagy közigazgatási határozat alapján életüktol, szabadságuktól vagy más jogaiktól megfosztott azon személyek rehabilitálására vonatkozó szabályokat tartalmazza, akik a Szerb Köztársaság területén lakóhellyel rendelkeztek.

2. szakasz

A rehabilitálásra vonatkozó kérelem eloterjesztésére bármely érdekelt személy jogosult.

A rehabilitálásra vonatkozó kérelem eloterjesztéséhez való jog nem évül el.

3. szakasz

A rehabilitálásra vonatkozó kérelmet a belgrádi Kerületi Bírósághoz kell benyújtani.

A kérelemnek tartalmaznia kell a jogfosztott személy személyi adatait és a kérelem megalapozottságára vonatkozó bizonyítékokat.

4. szakasz

A kérelmet háromtagú bírói tanács bírálja el nyilvános eljárás során.

A kérelem elbírálását megelozoen a bíróság intézkedik a szükséges dokumentumok és adatok beszerzésérol a hatáskörrel rendelkezo szervektol és szervezetektol, amelyek a bíróság megkeresésének 60 napon belül kötelesek eleget tenni.

5. szakasz

A rehabilitálásra vonatkozó kérelemnek helyt adó végzéssel a bíróság megállapítja, hogy a rehabilitált személy ellen meghozott döntés és annak jogkövetkezményei a döntés meghozatalának napjáig visszameno hatállyal semmisek, beleértve a vagyonelkobzást elrendelo büntetést is.

A rehabilitált személy büntetlen eloéletunek tekintendo.

Amennyiben a rehabilitált személy jogaitól való megfosztására bírósági vagy közigazgatási határozat nélkül került sor, a bíróság a rehabilitálásra vonatkozó kérelemnek helyt adó végzésében megállapítja, hogy a rehabilitált személy politikai vagy ideológiai okokból történt üldöztetésnek és eroszaknak esett áldozatul.

6. szakasz

A rehabilitálásra vonatkozó kérelmet elutasító végzés ellen, annak kézbesítésétol számított 30 napon belül Szerbia Legfelsobb Bíróságához fellebbezés nyújtható be.

A fellebbezést Szerbia Legfelsobb Bíróságának öttagú bírótanácsa bírálja el.

7. szakasz

Az igazságszolgáltatás területét felügyelo minisztérium a rehabilitált személyek nevét és adatait a Szerb Köztársaság Hivatalos Lapjában hivatalból közzéteszi.

8. szakasz

E törvény a Szerb Köztársaság Hivatalos Lapjában való közzétételét követo 8. napon lép hatályba.

írta Bozóki Antal
az Árgus intézobizottságának az elnöke

forrás: argus.org.yu




[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]



- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Korábbi cikkek:

» "Teljes egyetértés" - avagy Miben is értettek egyet Kostunica és Kasza?
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)
» Matuska Márton: Tisztelgés az ártatlan áldozatok emléke előtt
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Továbbra is tart a szerb elnyomás a Délvidéken
» Halottak napi éltető imáink
» Túszhelyzetben a vajdasági magyarság
» Magyarellenes lépések Csángóföldön
» HRW: "Veszélyes közömbösség: erőszak a kisebbségek ellen Szerbiában"
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Katalonia, ahol sikeresebbek az autonomista törekvések
» Benes-dekrétumok: Újabb bírálat Szlovákiának
» Remegős világ után feketeleves - írta Stányó Tóth Gizella
» A délvidéki magyarok helyzetérol az EBESZ konferenciáján
» Az EP a vajdasági kisebbségek jogainak védelmére intette Szerbiát
» Délvidék: jogsértések a magyarok ellen
» A merénylők és terroristák országában - Magyarverések Vajdaságban
» Szabadka: Meggyalázták az ártatlan áldozatok emlékművét
» Gyilkosság Magyarkanizsán
» Tom Lantos: Éles amerikai bírálat Szerbiának
» Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
» Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
» Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
» Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
» Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
» Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
» Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
» Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Vasrudas leszámolás bácskossuthfalvi diszkóban
» Tomboló magyarellenesség Szerbiában
» Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Becsey: A Vajdaság ügyérol nem szabad megfeledkezniük az európai intézményeknek
» Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
» Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
» Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.