HUNSOR~ Kitekintő

:Címlap

:Hírfigyelő

Hogyan látja a Szerbia-Montenegrói kisebbségügyi miniszterium a magyarok helyzetét?

írta Bozoki Antal
az Árgus intézobizottságának az elnöke
HUNSOR medencefigyelő

Avagy: Mi is áll a szerbiai magyar nemzeti kisebbségről kiadott hivatalos szerb tájékoztatóban?

Az Államközösség emberi jogi és kisebbségügyi minisztériuma nyolc és fél oldalas (a címekkel és alcímekkel együtt 337 soros) információt készített a "szerbiai magyar nemzeti kisebbségrol", amelyet a minisztertanács – a Beta hírügynökség jelentése szerint (Magyar Szó, 2005. november 3., 1. o.) november 2-i ülésén el is fogadott. (Feltehetoen ugyanarról az információról van szó, amelyet a minisztérium a civil szervezetek képviseloivel október 21-én tartott találkozón a részvevoknek átadott és amelyet ebben az írásban bemutatunk.)

Az ülésen az Államközösség minisztertanácsa bizottságot alakított a Vajdaságban történt nemzetek közötti incidensek kivizsgálására, amely kivizsgál a tartományban tavaly óta történt minden egyes incidenst. A minisztertanács tájékoztatási igazgatóságának közleménye szerint e bizottság a leheto legrövidebb idon belül elkészíti a jelentést és intézkedéseket javasol a nemzetek közötti incidensek megakadályozására és a nemzetek közötti feszültségek lecsillapítására. A közleményben azonban arról nem esik szó, hogy a minisztertanácsnak esetleg valamilyen megjegyzése lett volna az információra.

Az információ öt fejezetbol áll, melyek címei a következok: 1. Kisebbségi jogok a Szerb Köztársaságban; 2 Alapveto demográfiai adatok a magyar nemzeti kisebbségrol a Szerb Köztársaságban; 3. A magyar nemzeti kisebbség jogainak megvalósítása a gyakorlatban; 4. A magyar nemzeti kisebbség ellen irányuló incidensek és 5. Menekültek Vajdaság AT területén. Mit is tartalmaz ez az információ? Hogyan látja a kisebbségügyi minisztérium a vajdasági magyarok helyzetét?

I. Kisebbségi jogok a Szerbiában

Az elso fejezet két részbol áll, amelyek közül az elso azokat a belso jogszabályokat sorolja fel, amelyek a kisebbségi jogokat tartalmazzák (31 sor), a második pedig ezeknek a jogoknak a nemzetközi keretével foglalkozik (34 sor).

Belső jogszabályok

Az elso fejezet két részbol áll, amelyek közül az elso azokat a belso jogszabályokat sorolja fel, amelyek a kisebbségi jogokat tartalmazzák (31 sor), a második pedig ezeknek a jogoknak a nemzetközi keretével foglalkozik (34 sor). Az elso rész elso mondata szerint "Szerbia és Montenegró jogrendjei biztosítják a kisebbségi jogok legszélesebb palettáját". A továbbiakban nyolc jogi dokumentum kerül felsorolásra, amelyek közül – az információ szerzoi szerint – „Szerbia és Montenegró államközösségnek alapokmánya nem csak az egyéni, hanem a kollektív kisebbségi jogokat is biztosítja”. Szerbia Alkotmánya (az 1990. évi miloSevici alkotmány – B. A. megjegyzése) „biztosítja a nemzeti hovatartozás és kultúra kinyilvánítását, az anyanyelven való oktatásra való jogot, valamint az anyanyelv és írásmód szabad használatát”.

Az információ hangsúlyozza, hogy külön törvények rendezik a kisebbségi jogoknak a társadalmi élet egyes területein való megvalósulását. A nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvény biztosítja „a kulturális autonómiát”, amelyet a nemzeti tanácsok testesítenek meg, amelyek „az állami szervek tanácsadó testületei és a nemzeti kisebbségeket képviselik a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás valamint a nyelv- és az írás hivatalos használata területén”.

A szerbiai oktatási törvények elolátják annak lehetoségét, hogy „a tanítás teljes egészében kisebbségi nyelven történjen az oktatás minden szintjén”. A tankönyvekrol és egyéb taneszközökrol szóló szerbiai törvény elolátta, hogy „az oktatási folyamatban használt tankönyveket a nemzeti kisebbségi nyelveken is kiadják”.

A hivatalos nyelvhasználatról szóló szerbiai törvény eloírja, hogy „a nemzeti kisebbségi nyelv- és íráshasználat alatt nem csak a helyi önkormányzatnak, a településeknek és a földrajzi neveknek a kisebbségi nyelven történo kiírása, hanem a bírósági és közigazgatási eljárásoknak ezeken a nyelveken való teljes lefolytatása értendo”. A nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvény „elolátja a nemzeti kisebbségi nyelv hivatalos használatának a bevezetését azokban a helyi önkormányzati egységekben, amelyekben a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek száma meghaladja az összlakosság 15%-át”.

A szerbiai musorszórási törvény elolátja, hogy a közszolgálati adóknak biztosítaniuk kell, hogy „a kisebbségekhez tartozóknak lehetoségük legyen bizonyos programokat a saját nyelvükön is követni”.

A választási törvény szerint Szerbiában „a kisebbségi pártok részére teljesen megszüntetik az 5%-os választási cenzust, a részarányos választások keretében, a szerbiai Népképviseloház mandátumainak elosztásakor” – olvasható az információban.

Nemzetközi keret

A nemzeti kisebbségi jogok nemzetközi keretét Szerbiában mindenekelott az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelmérol szóló keretegyezménye és a szomszédos országokkal kötött kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmények képezik.

Szerbia és Montenegró alkalmazza a nemzeti kisebbségek védelmérol szóló keretegyezményt, „ami megerosítést nyert az Európa Tanács illetékes szervei által végzett megfigyelés folyamán. Az Európa Tanács miniszteri bizottságának a Keretegyezmény 26. cikkének elso bekezdésében elolátott tanácsadó testülete, amely a Keretegyezmény megvalósításának keretében kivizsgálja az államok jelentését, miután látogatást tett Szerbia és Montenegróban, a 2003. november 27-i ülésén (vagyis: csaknem két évvel ezelott – B. A. megjegyzése), a Keretegyezménynek Szerbia és Montenegróban való alkalmazásáról szóló véleményében „megelégedéssel állapítja meg, hogy «habár az alkotmányos szerkezetek gyökeres változásokat szenvedetek, Szerbiai és Montenegró hatóságai határozott lépéseket tettek a nemzeti kisebbségek védelmére az oktatás és a nyelvi jogok terén»”.

A tanácsadó testület véleményének 177. szakaszában megállapítja, hogy az országban, „azoknak az erofeszítéseknek a tekintetében, amelyeket a nemzeti kisebbségek nyelvének és kultúrájának megorzése érdekében tettek, az egyes régiók között nagyok a különbségek, miközben pozitív értelemben említi Vajdaságot, kiemelve, hogy ebben a régióban »számos kezdeményezést tettek«” (hogy mikor, milyet és milyen eredménnyel, arról nem történik említés – B. A. megjegyzése).

Az Európa Tanács miniszteri bizottságának tanácsadó testülete Szerbia és Montenegró számára a Keretegyezmény alkalmazására vonatkozó ajánlásokat tartalmazó 2004. 11. 17-i határozatában „kiemeli, hogy Vajdaságban számos kezdeményezést tettek a nemzeti kisebbségek nyelvével és kultúrájával kapcsolatban”. (Hogy idoközben mi történt ezeknek az ajánlásoknak a gyakorlati megvalósításával, arról az információban már nem esik szó – B. A. megjegyzése.)

Az információ szerint a magyar nemzeti kisebbség jogainak külön nemzetközi jogi keretét képezi a Magyar Köztársaság és Szerbia-Montenegró között kötött kétoldalú egyezmény a szerbiai magyar, illetve a Magyarországon élo szerb kisebbség védelmérol, „amely lehetové teszi, hogy a Magyar Köztársaság bekapcsolódjon a magyar nemzeti kisebbség védelmébe”. Ennek az egyezmények az aláírására 2003. október 21-én került sor, a szerb-montenegrói képviseloházában való becikkelyezésére pedig 2004. június 15-én. Az egyezmény 2004 végén történt hatályba lépése után megalakult a szerb-magyar kormányközi vegyesbizottság, amely 2004 végén Budapesten, 2005. február 11-én pedig Szabadkán ült össze. (A bizottság következo – hivatalosan második – ülésének megtartását 2005. november 10-ére, úgyszintén Szabadkára jelentették be – B. A.)

II. Demográfiai adatok

A tájékoztató második fejezete, amely ismerteti a 2002. évi népszámlálásnak a magyar kisebbségre vonatkozó adatait, mindössze tíz sorból áll. Ebbol megtudjuk, hogy Szerbiában 293 299 magyar él (Vajdaságban 290 207, vagyis 98,9%, ami a tartomány összlakosságának 14,3%), és hogy a legtömegesebb szerbiai kisebbséget alkotja. A magyarok Szerbia összlakosságában 3,9%-al vesznek részt. Az információ arra azonban már nem tér ki, hogy az 1991. évi népszámláláshoz viszonyítva a magyarok száma 49.284-el, vagyis 15%-al csökkent. Vajdaság összlakosságában a magyarok 1948-ban 428 750-en voltak, ami 26,13%-ot tett ki. Már maga az a tény, hogy a magyarok száma a tartomány összlakosságában alig több mint ötven év alatt úgyszólván megfelezodött, önmagért beszél a magyarok helyzetérol és az államnak az irántunk való viszonyulásáról.

Amikor összehasonlítjuk a két utolsó népszámlálás adatait, szembetunik, hogy a magyarok száma a 45 vajdasági község közül 43-ban csökkent. Magyarok a tartomány mind a 45 községében élnek, éspedig 435 településen. 1991-ben 80 településen képezték a többségi lakosságot, míg 11 évvel késobb ez a szám 73-ra csökkent.

Az 1991. és 2002. évi népszámlálás adatainak összehasonlító elemzése azt mutatja, hogy a tartomány lakosságának nemzeti összetétele megváltozott, éspedig olyan módon, hogy csökkent a nemzeti kisebbségi közösségek tagjainak száma és ezáltal a lakosságban való részaránya is, miközben a szerb nemzethez tartozók száma növekedett. Vajdaságban (a 2002-es adatok szerint) az elozo népszámlálási adatokhoz viszonyítva 170 454-el volt több a szerbek száma (miközben az összlakosság száma a 11 év alatt mindössze 19.475-el növekedett), a tartomány lakosságában való részvételük pedig az 57,21%-ról 65,05%-ra nott. Az információban azonban ezek az adatok nem találhatók meg.

III. A magyarok jogai a gyakorlatban Az Államközösség emberi jogi és kisebbségügyi minisztériuma "a szerbiai magyar nemzeti kisebbségrol" szóló információjának harmadik fejezete "a magyar nemzeti kisebbség jogainak megvalósítása a gyakorlatban" címet viseli. Ez a fejezet három részbol áll és a magyar kisebbség jogainak a megvalósulását taglalja az oktatás, a hivatalos nyelvhasználat, a tájékoztatás és a kultúra terén, valamint a közhivatalokban.

Oktatás

Az oktatással foglalkozó részbol (30 sor és egy táblázat) megtudjuk, hogy a 45 helyi önkormányzati egységben (magyarán: községben – B. A. megjegyzése) levo összesen 325 vajdasági általános iskola közül 274-ben tanulnak magyar nemzetiségu diákok (az elsotol a nyolcadik osztályig) anyanyelvükön. A törvény lehetové teszi az oktatás megszervezését 15-nél kevesebb nemzeti kisebbségi tanuló számára is, így az elemi iskolák 29 elso osztályában 15-nél kevesebb tanuló, 5 iskolában pedig 10-nél kevesebb tanuló számára szervezték meg a magyar nyelvu oktatást.

A minisztériumi információ szerint más nemzetiségu tanulók is részesülnek magyar nyelvu oktatásban, így "azoknak a tanulóknak a száma, akik magyar nyelven tanulnak nagyobb a magyar nemzetiségu diákok számánál". A fogyatékos tanulók számára öt olyan elemi iskola is van, amelyben a tanítás szerb és magyar nyelven folyik. Az elemi szintu zenei oktatás pedig nyolc községben nyolc iskolában folyik, szerb és magyar nyelven.

A 117 vajdasági középiskola közül 34-ben (12 községben – B. A. megjegyzése) párhuzamosan folyik az oktatás magyar és szerb nyelven. Csak magyar nyelven az oktatás (mindössze – B. A. megj.) két középiskolában folyik – a szabadkai Kosztolányi Dezso nyelvi gimnáziumban és a zentai Bolyai tehetséggondozó gimnáziumban. Mivel a magyar nyelvu oktatás nem csak a magyar nemzeti kisebbséghez tartozókat öleli fel, a magyar nyelven tanulók száma "meghaladja a magyar nemzetiségu tanulók számát" – állítják a tájékoztató szerzoi.

Magyar nyelvu oktatás és magyar nemzetiségu tanulók

	Elemi iskola	Középiskola
Az összes iskola száma	235	117
Magyar tannyelvu iskolák	274	34
A magyar nemzetiségu tanulók száma	17 687	9 237
A magyar nemzetiségu tanulók száma, akik magyar nyelvu oktatásban részesülnek	13 443	6 556
Az összes tanuló száma, akik magyar nyelvu oktatásban részesülnek	18 286	6 741
A fogyatékos tanulók iskolája	5	-
Zeneiskolák	8	-

A foiskolai oktatás magyar nyelven a szabadkai Muszaki Foiskolán és az újvidéki valamint a szabadkai tanítóképzo foiskolán folyik. Az újvidéki és a belgrádi bölcsészkaron külön katedrán történik a magyar nyelv és irodalom oktatása, az újvidéki Muvészeti Akadémián (Színészképzo Osztály), a zombori Tanítóképzo Egyetemen, valamint a szabadkai Közgazdasági és Építészeti Karon pedig magyar nyelvu eloadások vannak, olvasható a minisztériumi tájékoztatóban.

Minden rendben?

Az anyanyelvi oktatás területén, az elemi iskolától az egyetemig – a minisztériumi tájékoztató szerint –, minden a legnagyobb rendben van.

Anélkül, hogy a magyar oktatási hálózat és a magyar nemzetiségu tanulók számával kapcsolatos adatok részletesebb elemzésébe (és azoknak a kilencvenes évek adataival való összehasonlításába) bocsátkoznék, csak a következoket emelném ki: A minisztériumi adatokkal szemben a Centar za ljudska prava (Vajdasági Emberjogi Központ) adatai szerint (Pravo pripadnika nacionalnih manjina na obrazovanje u Vojvodini / A vajdasági nemzeti kisebbségek joga az oktatásra, Újvidék, 2005) a magyar nyelvu óvodába járó gyerekek száma a 2004/2005-ös évben 679-el, illetve 0,87%-al csökkent. Elemi iskolai szinten a magyar tanulók 79,82%-a járt magyar tannyelvu iskolába (a 2002/03-as iskolaévben 80,1%). A középiskolás tanulók 72,35%-a tanult magyar nyelven (a 2003/2004-es iskolaévben 71,91%, vagyis itt 0,44%-os növekedés van).

A vajdasági magyar civil szervezetek (a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, Magyarságkutató Tudományos Társaság, az Aracs Társadalmi Szervezet, a Pax Romana, a Délvidéki Magyar Ifjúsági Szervezet, az MNT Iskolaügyi Bizottsága, az Árgus és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete) 2005. március 10-én közös nyilatkozatot írtak alá, amelyben rámutattak, hogy:

– A vajdasági magyar (közszolgálati) oktatási rendszer, ha van, nem autonóm, óvodától egyetemig. Az óvodai, általános iskolai és középiskolai oktatásban, a csekély kivételt nem számítva, csupán magyar tagozatok vannak. Ezeknek a tagozatoknak nincs önálló tanmenete és programja, nincs iskolai (tantestületi) önkormányzata. Az oktatók nem választhatják meg azokat a (z általánosan elismert) tankönyveket, amelynek alapján neveltjeik tanulhatnak. Csupán államilag eloírt tanmenet és tanprogram, egy és ugyanazon hivatalos tankönyv alapján lehet tanulni magyarul, a hivatalosan fordított és államilag jóváhagyott tankönyvek révén. A magyarországi tankönyvbehozatal korlátozott, az itthon, délvidéki magyar szerzok által írt póttankönyvek szabadon nem ajánlhatók. Nincs önálló délvidéki (vajdasági) magyar, közszolgálati egyetem. Az állami alapítású egyetemen (Újvidéki Egyetem) csupán szórványosan fordul elo a magyar tannyelvu és szellemiségu felsooktatás.

Nem rendezett a magyarországi és vajdasági (szerbiai) oktatási intézményekben szerzett oklevelek és képzés elismerése, ami akadályozza a bolognai folyamat érvényesítését.
A szórványterületeken fokozatosan megszunt a magyar tannyelvu oktatás óvodától középiskolákig (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben).

A magyar tannyelvu általános és középiskolák tantárgyeloadókban szukölködnek, miközben semmi sem történik az égeto probléma megoldása, vagy akár az enyhítése érdekében (Magyar Szó, 2005. március 10., 15. o.).
Ehhez hozzá lehet / kell adni: Jóllehet 14,28% magyar él a Vajdaságban, az egyetemi hallgatóknak 10,7%-a, az újvidéki egyetemen tanulóknak pedig mindössze 6,47%-a magyar. Ezeknek is több mint a fele önköltséges hallgató és a hallgatóknak mindössze egyharmada tanul anyanyelvén. Az újvidéki egyetemista otthonokban pedig a magyar "ritka mint a fehér holló".

Drasztikus jogsértés

Szerbia Köztársaság drasztikusan megsérti a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelmérol szóló törvény 13 szakaszának 7. bekezdését, mely szerint "a szerb nyelvu oktatási intézmények és iskolák tanterveinek és programjainak a nemzeti kisebbség iránti türelem elosegítése érdekében tartalmaznia kell a nemzeti kisebbségek történelmével, kultúrájával és helyzetével kapcsolatos ismereteket, valamint azokat az egyéb ismereteket, amelyek elosegítik az egymás iránti türelmet és az együttélést. Azokon a területeken, ahol a kisebbség nyelve hivatalos használatban van, a szerb nyelvu oktatási intézmények és iskolák tantervének és programjának tartalmaznia kell a nemzeti kisebbségi nyelv tanulásának lehetoségét".

E törvényes kötelezettséggel szemben "az iskolai tankönyvek még mindig eloítéletekkel vannak tele, nem mutatják be a kisebbségi kultúrákat, az egyes tantárgyak pedig, mint például a történelem valamint a szerb nyelv és kultúra, a szakértok egyöntetu véleménye szerint, olyan tanegységeket tartalmaznak, amelyek tendenciózus és nem objektív módon ismertetik a szerbiai nemzeti kisebbségi közösségek történelmét és kultúráját" (Primena Zakona o zastiti prava i sloboda nacionalnih manjina / A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelmérol szóló törvény alkalmazása, REZ, Glasilo Inicijative mladih za ljudska prava / A fiatalok emberjogi kezdeményezésének közlönye, 1 szám, Belgrád, 2005. május, 27. o.).

Az 1992. évi oktatási törvénnyel a vajdasági elemi és középiskolákban a szerb tannyelvu osztályok számára megszüntették a környezetnyelv kötelezo tanítását. "Nyilvánvaló, hogy a különbözo nemzetiségu fiatalok közötti bizalmatlanságnak és az összetuzéseknek is több oka van, de talán az egyik legfontosabb az, hogy alig vagy egyáltalán nem ismerik egymás nyelvét. A magyar ajkú, de szerb osztályba járó diákok ugyan tanulhatnak anyanyelvápolást, és megtörténik, hogy ezekre az órákra magyarul egyáltalán nem tudó diákok is jelentkeznek, de ezek az órák csak fakultatívak, a kapott osztályzatok pedig nem számítódnak bele a félévi és az év végi átlagba. A magyar (szlovák, ruszin, román stb.) nyelv és nemzeti kultúra elemei elnevezésu órák megszervezése azonban elsosorban az iskolaigazgatók jóindulatától függ, és ez a tantárgy természetesen nem helyettesítheti a megszüntetett környezetnyelv-tanítást" – írja Pressburger Csaba a Környezetnyelv és diszkrimináció címu írásában (Magyar Szó, 2005., október 27., 10. o.)

Ez mellet több olyan körülmény is van, amelyek "irritálják a diákokat és szüloket", mint például, hogy a magyar nyelvu tankönyvek, feladatgyujtemények, munkalapok és osztálynaplók jókora késéssel jelennek meg; a szakközépiskolák esetében már csak akkor küldik el a behozatali tankönyvekre az engedélyt, amikor javában zajlik a tanév; több magyar nyelvu szoftverre, szemléltetoeszközre van szükség; nincs megoldva a szerb és a kétnyelvu, illetve magyar nyelvu naplók nyomdai ára közötti nem kevés árkülönbözet fedezése stb. Ezekrol az oktatási problémákról azonban a minisztériumi tájékoztatóban – tudatosan vagy anélkül – egy szóval sem történik említés.

A magyar nyelv hivatalos használata

Az Államközösség emberi jogi és kisebbségügyi minisztériumának "a szerbiai magyar nemzeti kisebbségrol" szóló információja harmadik fejezetének második része "a magyar nyelv hivatalos használata" címet viseli.
A tájékoztatónak ez a része mindössze 13 sorból és egy táblázatból áll. Kimutatja, hogy a magyar nyelv, egyedül, vagy a többi nemzeti kisebbség nyelvével együttesen Vajdaság 30 községében van hivatalos használatban. Ezekben a községekben a magyarok száma a 2,25-tol 86,52 százalékig terjed.

A magyar nyelv hivatalos használata

Község	A magyarok részvétele az összlakosságban	Község	A magyarok részvétele az összlakosságban
1. Ada	76,64%	16. Pancsova	3,17%
2. Antalfalva	10,52%	17. Szabadka	38,46%
3. Bács	6,09%	18. Szécsány	12,63%
4. Begaszentgyörgy	19,96%	19. Szenttamás	21,95%
5. Csóka	51,57%	20. Temerin	29,50%
6. Fehétemplom	2,25%	21. Titel	5,29%
7. Hódság	4,41%	22. Topolya	58,94%
8. Kanizsa	86,52%	23. Törökbecse	19,23%
9. Kevevára	9,26%	24. Törökkanizsa	29,78%
10 Kishegyes	55,92%	25. Újvidék (város)	5,23%
11. Kúla	8,44%	26. Verbász	6,29%
12. Magyarcsernye	18,64%	27. Versec	4,18%
13. Nagybecskerek	10,76%	28. Zenta	80,51%
14. Nagykikinda	12,85%	29. Zichyfalva	12,10%
15. Óbecse	48,85%	30. Zombor	12,73%

A minisztériumi információ szerint, mindazokban a helyi önkormányzati egységekben amelyekben a magyar nyelv hivatalos használatban van, "a bírósági és közigazgatási eljárások magyar nyelven is folynak, abban az esetben ha az ügyfelek magyar nemzetiséguek. Mi több, – írja a minisztérium – azokban a helyi önkormányzati egységekben, amelyekben a magyar nyelv hivatalos használatban van, "a települések hagyományos neve és más földrajzi elnevezések is, amelyeket a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Képviseloház döntése alapján meghatározott, ki vannak írva".

Nyelv- és íráshasználat a gyakorlatban

Az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium információja alapján arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a kisebbségi jogok ezen a területen is maradéktalanul érvényesülnek. Azok, akik ismerik a hetvenes–nyolcvanas évek vajdasági jogszabályait és gyakorlatát azonban tudják, hogy a jelenlegi megoldások és foként a gyakorlat, amelyet támogattak ugyan a nemzetközi tényezok is (bizonyára azért mert nem ismerik a történelmi és egyéb tényeket, valamint a korábbi gyakorlatot), jelentosen elmaradnak a kilencvenes évek elotti vajdasági gyakorlattól.

Így, például:
A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelmérol szóló törvény 11. szakasza eloírja ugyan, hogy "a helyi önkormányzati egység területén, ahol hagyományosan élnek nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, a nyelvük és írásmódjuk egyenrangú hivatalos használatban lehet", de csak abban az esetben ha "a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek a legutóbbi népszámlálás adatai szerint elérik a területükön lévo összlakosság 15%-át". Kimondja azt is, hogy "abban a helyi önkormányzati egységben, ahol e törvény meghozatalának idején a nemzeti kisebbség nyelve hivatalosan használt, e nyelv hivatalos használatban marad" (ún. szerzett jog). Ez a rendelkezés azonban hipotetikus, mivel azt mondja, hogy a kisebbségek nyelve és írásmódja "egyenrangú hivatalos használatban lehet", vagyis valamiféle lehetoséget kínál, valakinek a szubjektív viszonyulásától függ és nem teszi azt kötelezové. A korábbi megoldások szerint, ilyen esetekben az állam kötelezoen biztosította a kisebbségi nyelvek és írásmódok használatát. Ez a gyakorlat azonban jórészt megszunt.

Az idézett rendelkezéssel kapcsolatban emlékeztetni kell arra is, hogy Szerbia 1991. évi regionalizálásakor a többségükben magyarlakta helységeket négy új, mesterségesen létrehozott, a meghúzott határok által többségében szerbek lakta kerületbe osztották be, azzal a céllal, hogy megszüntessék azokat a közigazgatási központokat, amelyek felé a magyar nemzetiségu lakosság gravitált. Így számos nyelvi, oktatási, muvelodési és egyéb jog megvalósításának lehetosége beszukült, vagy ellehetetlenült.
A tiszamenti községeket, mint például Adát, Csókát, Kanizsát és Zentát, amelyekben többségükben magyarok élnek, Törökkanizsával együtt, ahol a magyarok úgyszintén jelentos számban élnek, a nagykikindai székhelyu észak-bánáti kerülethez csatolták. Ezzel megszakadtak a szomszédos községekkel korábban kiépített közigazgatási, gazdasági és más kapcsolatok és megnehezült a munkára, az egészségügyi biztosításra, az anyanyelvhasználatára való stb. jog megvalósítása is.

Ritka jelenség

A tartomány egyes községeinek adminisztratív határait is úgy határozták meg, hogy egész települések, amelyekben a magyar kisebbségi közösség néhány ezer tagja is él, nem képezik a község lakosságának 15%-át, különösen nem a 2002. évi népszámlálás után. Így, az egyes jogok fokozatosan megszunnek, tekintet nélkül az ún. szerzett jogokra.

A bírósági és közigazgatási eljárások folytatása magyar nyelven – ami a korábbi idoszakban rendszeres gyakorlat volt – ritka jelenség lett, a kétnyelvu anyakönyvi kivonatok kiadása gyakorlatának újbóli bevezetését pedig "nagy haladásnak" nyilvánították. (Az igazságügyi és közigazgatási hatóságokban dolgozók nemzeti összetételérol az ezzel kapcsolatos részben lesz majd szó.) Vajdaság AT (VAT) Képviseloháza 2003. május 15-én határozatot hozott „a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának a VAT területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezésérol” (Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapja, LIX. évfolyam, 8. szám, 2003. május 22., 165-167. oldal).

A határozat 3. szakasza eloírja, hogy "a nemzeti kisebbséginek joga van arra, hogy saját személynevét és gyermekeinek személynevét a törzsnyilvántartásokba eredeti alakjában, saját nyelvének írása és helyesírása szerint írassa be". A személynevet a nemzeti kisebbséginek kiadott közokiratban (személyi iratok, anyakönyvi kivonat stb.) is ugyanolyan alakban kell feltüntetni, függetlenül attól, hogy milyen nyelven és milyen írással készült a közokirat nyomtatványa. Ennek ellenére Szabadkán az anyakönyvi kivonatokat továbbra sem két nyelven, a magyar helyesírás szabályai szerint adják ki.

Tájékoztatás

A kisebbségügyi minisztérium tájékoztatója harmadik fejezetének – mindössze 12 sorból álló – harmadik része "a magyar nyelvu tájékoztatás" címet viseli.
Ebben a tájékoztató szerzoi lakonikusan megállapítják, hogy "Szerbiában a magyar nyelvu tájékoztatás a nyomtatott és az elektronikus sajtó útján történik", és hogy ezek a következok: Magyar Szó napilap, Képes Ifjúság hetilap, Jó Pajtás és Mézeskalács gyermeklapok, a Híd, a Létünk és az Új Symposion folyóiratok, valamint "egy sor községi és községközi újság". "Az Újvidéki Rádió egész napos magyar nyelvu musort sugároz, de Vajdaság AT területén még 22 helyi rádióállomás ad magyar nyelvu musort. Az Újvidéki RTV magyar nyelven évente 865 TV musora van, 30 125 perc terjedelemben", közli a minisztérium.
A tájékoztatónak ez a része megállapítja még, hogy a Magyar Szó alapítója a Tartományi Képviseloház, de az alapítói jogokat átruházta a Magyar Nemzeti Tanácsra.
A fentiekbol is látszik, hogy – a tájékoztató szerint – a vajdasági magyar nemzeti kisebbség anyanyelven való tájékoztatásával minden rendben van, miközben ezen a téren sem tartják tiszteletben a szövetségi kisebbségvédelmi törvény 8. (szerzett jogok) és 17. szakászában (az anyanyelven való tájékoztatás joga) garantált jogokat. Lassan már kérdésessé válik a vajdasági magyarság tárgyilagos és pártatlan tájékoztatásra való jogának megvalósulása is, tekintettel arra, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség által irányított Magyar Nemzeti Tanács (MNT) lett a nyomtatott sajtó alapítója.
Annak ellenére, hogy az újvidéki civil szervezetek (az Árgus – Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Muemlékvédo Egyesület és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete és az Újvidéki Magyar Olvasókör) több alkalommal is felhívták a közvélemény és az illetékesek figyelmét, hogy "a vajdasági magyar tájékoztatás leépítése folyik, s ebben a szándékosság elemei is jelen vannak", az illetékesek a követeléseket még csak megvitatásra sem méltatták. Legutóbb – 2005. október 4-én – a civil szervezetek levélben tiltakoztak Rasim Lajic emberi és kisebbségügyi miniszternél, mert az MNT, a vajdasági magyarok érdekeivel szemben, határozatot hozott a Magyar Szó Kft. "további átszervezésérol", és a napilap szerkesztoségének Újvidékrol Szabadkára való elköltöztetésérol.

A szerkesztoségek leépítése

A Magyar Szóban pedig nem szunt meg az a válság, amely a miloSevici hatalomátvétel óta állandóan veszélyezteti nemcsak a lap közszolgálati tevékenységét, hanem gyakran már megjelenését, az olvasókhoz való eljuttatását is. November 9-én nyilvánosságra került a lap foszerkesztoje által javasolt névsor, mely szerint hamarosan 35 ember kerül az utcára munkaero-feleslegként, a kiadóházból pedig összesen 53 dolgozónak kell elhagynia a vállalatot.
Az Újvidéki TV és Rádió magyar szerkesztosége, de a többi kisebbségi szerkesztoség sem nyerte vissza önállóságát. Nem valósultak meg a tévé és a rádió magyar szerkesztoségének tervei a megszuntetett musorok visszaállítására, a normális muködéshez és fejlesztéshez szükséges anyagi, muszaki és egyéb feltételek biztosítására, az anyaországgal való musorcsere beindítására. 1990 októberéig az Újvidéki TV magyar szerkesztoségében mintegy százan voltak, akik mellet még mintegy húsz külmunkatársat is alkalmaztak. A szerkesztoségnek a munkahelyek legújabb besorolásában mindössze 26 munkahelyet (21 újságíróit és 5 segédszemélyzetit) hagytak jóvá.
1990-ben az Újvidéki TV musorainak 20,06%-a volt magyar nyelvu, 2004-ben pedig csak 3,37%-a, ami drasztikus csökkenést jelent, amit a musorok színvonalának csökkenése követett. Tekintettel arra, hogy a vajdasági magyarok részaránya a tartomány összlakosságában 14,28%, a magyar nyelvu TV musorok aránya is ilyen kellene, hogy legyen. Külön probléma, hogy megszuntek a oktatási és tudományos musorok, valamint az anyaországi tévéházakkal való musorcsere, ami összességében a vajdasági magyar nyelv és kultúra elszegényedéséhez vezet. Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztoségében 1990-ben 101-en dolgoztak, ma mindössze 43-an. A 24 órás musoridobol 60% a beszédmusor és 40% a zene. A szerkesztoség értékelése szerint közszolgálati rádióként legalább 67 emberre lenne szükség, hogy jó és szakmailag kifogástalan musor készüljön.

Ide tartozik még az is, hogy a Jó Pajtásnak és a Mézeskalácsnak, de a többi kiadványnak folyósított állam támogatás sem rendszeres, ami a megszunésük állandó veszélyét vetíti elore.

Mindez csorbítja a vajdasági magyarság anyanyelvi tájékoztatási és kulturális jogait. Errol azonban a minisztériumi tájékoztató hallgat.

A magyar nemzeti kisebbség tagjai jogainak megvalósítása a kultúra területén

– A magyar nemzeti kisebbség kultúrájának elomozdítása és fejlesztése a Szerb Köztársaságban az újvidéki és a szabadkai hivatásos színházakban történik, amelyek az eloadásokat magyar nyelven tartják. Vajdaság Autonóm Tartományban magyar nyelvu színházi eloadásokat még 16 község amator színjátszói tartanak. A kulturális örökség tárgyait az újvidéki Vajdasági Múzeum, a tartományi történelmi levéltár és az óbecsei, nagybecskereki nagykikindai, pancsovai, szabadkai zentai és zombori városi múzeumokban valamint levéltárakban külön gyujteményekben orzik. Kultúrájukat és hagyományaikat a magyar nemzeti kisebbség tagjai mintegy 80 kulturális- muvészeti társaságba tömörülve ápolják és fejlesztik. A magyar nyelvu kiadói tevékenység külön kiadóházra – a Forumra van bízva, amely több mint negyven évi fennállása alatt magyar nyelven több mint 2000 (2200 – B. A. megj.) címszavat adott ki. Vajdaság 27 községének könyvtáraiban több mint félmilliós magyar nyelvu könyvállomány van, ami a vajdasági könyvtárhálózat összes könyveinek 15,65%-át képezi.

Tengodo könyvkiadás

A Forum ilyen szövegkörnyezetben való említése arra utal, hogy a tájékoztató szerzoi nem ismerik a vajdasági magyar könyvkiadás helyzetét.

A mostani Forum Könyvkiadó Közvállalat jogutódja ugyan, de nem lehet azonosítani az 1957-ben alakult Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalattal, amelyet 2002. május 23-i dátummal töröltek a cégbírósági jegyzékbol. A jelenlegi Forum KV legfeljebb három élve létezik, mindössze 9 dolgozóval (a korábbi Forum 1500-at is meghaló dolgozójával szemben). Mivel a vajdasági magyar könyvkiadás anyagi alapja éppen olyan megoldatlan mint a sajtóé, eddig évente mindössze 30–30 (vagyis összesen 90) könyvet ad(hat)ott ki. Jóformán különbözo magyarországi pályázatokon nyert céleszközökbol tengodik, azzal, hogy a muködtetési költségeit a tartomány fedezi. A magyar nyelvu könyvek kivitele és behozatala évek óta megoldatlan és az új hatalom sem tett semmit ennek a problémának a megoldása érdekében. Ez miatt a vajdasági magyarok kultúrája óriási és pótolhatatlan kárt szenved. A múlt század nyolcvanas éveinek végéig Újvidéken és szinte miden nagyobb Vajdasági városban – az akkori Forum könyvhálózatán keresztül – nem csak vajdasági, hanem úgyszólván minden magyarországi kiadvány megvásárolható, vagy megrendelheto volt. Újvidéken, Nagybecskereken de sok más vajdasági városban sem lehet magyarországi könyvet vagy újságot vásárolni. Ez alól csak néhány magánkönyvkereskedo képez kivételt. Itt tartunk. A tájékoztató arról nem tesz említést, hogy – a világos kritériumok és mércék hiányában – milyen problémák vannak a muvelodési manifesztációk pénzelése terén. A példák ugyanis arra utalnak, hogy itt bizony jelen vannak a megkülönböztetés elemei is, a (valamely párthoz való) politikai hovatartozás alapján, de nemzeti alapon is.

Amikor a falvak vagy falusi rendezvények pénzelésérol van szó, a Nagykikindán hatalmon levo Szerb Radikális Párt–Szerbiai Szocialista Párt például annak a népi mondásnak az alapján viselkedik, miszerint „Egyeseknek édesanya, másoknak mostoha”, nyilatkozta Miroslav Panic, a Demokrata Párt küldöttcsoportjának elnöke a Danas címu napilapnak.

– Töröktopolya (Banatska Topola) falunapjának megünneplésére, ahol a helyi közösség tanácsának elnöke a G17 kádere, a községi hatalom alig 60 ezer dinárt hagyott jóvá. Ezzel szemben Szenthubert (Banatsko Veliko Selo), a Szerbiai Szocialista Párt bázisa számára, a községi költségvetésbol négymillió dinárt juttatott. Ugyanakkor a magyar Szaján „az aratási ünnepségére” a helyi hatalomtól egy dinárt sem kapott” – mondta Panic. (S.J.: Jednom selu majka drugom maceha, Danas, 2005. augusztus 30., 20. o.)

Részvétel a hatalomban

A minisztériumi tájékoztató harmadik részének utolsó, ötödik része a „helyi hatalomban és a közszolgálatokban való részvétellel” foglalkozik.

Ez a rész (összesen) 14 sor szövegbol és egy táblázatból áll. A szöveges rész szerint a szerbiai Népképviseloházban két magyar nemzetiségu képviselo van, „akiket a polgári pártok listáján választottak meg képviselonek, mer a választások idején (2003 decemberében) nem az a törvény volt hatályban, amely megszünteti a választási küszöböt. Szerbia európai integrációs tanácsában egy hely Józsa Lászlónak (nem a vajdasági magyaroknak, hanem Józsa Lászlónak, mintha a nevezettnek már eddig is nem lett volna túl sok tisztsége – B. A. megj.), a Szerbia-Montenegrói Magyar Nemzeti Tanács elnökének jutott. A magyar nemzeti kisebbség részvétele Vajdaság területén a hatalomban és a közhivatalokban nagyobb (nem világos, hogy mitol – B. A. mgj.) és megközelítoleg megfelel a magyarok részvételének az összlakosságban” – állítják az információ szerzoi.

A magyar nemzeti kisebbség tajgainak részvétele a hatalomban és a közszolgálatokban

Kategória	Magyar nemzetiségűek
Népképviselők a Szerb Köztársaság Népképviselőházában	2 (0,8%)
Bírák a Vajdaság területén lévő bíróságokban – községi bíróságok – kerületi bíróságok – kereskedelmi bíróságok	31 4 (összesen 8,8%) 4
Ügyészek és ügyészhelyettesek	7 (5,43)
A Szerbiai Belügyminisztérium dolgozói (Vajdaság területén)	453 (5,81%)
A Szerbiai Pénzügyminisztérium vajdasági területi egységeinek adóhivatalaiban dolgozók	123 (7,31%)
A Köztársasági Földhivatal vajdasági területi egységeiben dolgozók	53 (9,62%)
Tartományi képviselők	24 (20%)
A Tartományi Végrehajtó Tanács tagjai	5 (23,8%)
A községi és városi közigazgatásban dolgozók (beleértve a tisztségviselőket is)	701 (14,99%)

A fenti adatokból, anélkül, hogy az adatok pontosságába bocsátkoznánk, elso látásra megállapítható, hogy a magyarok a Tartományi Képviseloházban, a Tartományi Végrehajtó Tanácsban és a községi, illetve városi közigazgatásban vannak a lakosságban való lélekszámuknál (14,28%) többen képviselve. Mindenhol másutt jelentosen alul vannak képviselve. Külön probléma az, hogy a közigazgatásban dolgozók közül hányan vannak felkészülve a magyar nyelvu szóbeli és írásbeli értekezésre a felekkel. Errol viszont már nem készültek kimutatások. Az adatok bizonyár még lesújtóbbak lennének.

Mindezt a jelenlegi hatalom csak MiloSevic bukása után öt évvel ismerte el. Korhecz Tamás vajdasági kisebbségügyi titkár is csak 2005. november 4-én – hivatala betöltésének ötödik évében – tárgyalt Zoran Stojkovic köztársasági igazságügy-miniszterrel „a kétnyelvuség elvének tiszteletben tartásáról a tartomány igazságügyi szerveiben”. Stojkovic bejelentette, „minisztériuma a bírójelöltek kiválasztásakor külön figyelmet szentel majd annak, hogy a kisebbségek képviseloi részarányosan jelen legyenek a tartomány többnemzetiségu területein az igazságügyi szervekben”. (A kétnyelvuség tiszteletben tartásáért, Magyar Szó, 2005. november 5., 6., 5. o.) Mikor fog erre sor kerülni, ha öt év kellett ezeknek a problémáknak a felismerésére?

Nemzeti Tanács

A minisztériumi tájékoztató harmadik fejezetének utolsó (6 soros) bekezdése hangsúlyozza, hogy „a magyar nemzeti kisebbség elsoként választotta meg nemzeti tanácsát” a Szabadkán 2002. szeptember 21-én tartott elektori közgyulésen, 587 elektor részvételével. A továbbiakban megállapítja, hogy – a szövetségi kisebbségvédelmi törvény szerint – a nemzeti tanács „képviseli a nemzeti kisebbséget a nemzeti kisebbségi nyelv hivatalos használata, az oktatás, a nemzeti kisebbségi nyelven történo tájékoztatás és a kultúra területén”. A civil szervezeteknek a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) munkájával kapcsolatos megjegyzéseit azonban hiába keressük a tájékoztatóban. Emlékeztetoül: Az újvidéki civil szervezetek a már említett 2005. október 4-i levélben tiltakoztak Rasim Lajic emberi és kisebbségügyi miniszternél az MNT muködésében és személyesen Józsa László elnöki tevékenységében észlelt negatív jelenségek miatt. A civil szervezetek egyebek között felrótták, hogy:

– Az MNT-t csupán egy párt – a Vajdasági Magyar Szövetség – tagjaiból állították össze, ami e pártnak a politikai monopóliumához vezetett a vajdasági magyarok egész közössége számára fontos kérdéseket illeto döntéshozatalban. Ez különösen az Újvidéken megjeleno Magyar Szó napilap, a Szabadkán megjeleno Hét Nap hetilap és a Képes Ifjúság ifjúsági lap alapítói jogainak az átvétele alkalmával mutatkozott meg. E lapok alapítója a Vajdasági Képviseloház volt, ám – a VMSZ, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Demokrata Párt vezetoinek egy elvtelen megállapodását követoen – a Vajdasági Képviseloház (2004. június 29-én) az alapítói jogokat átruházta a nem legális és nem legitim MNT-re.

– Józsa László az MNT elnökeként nem hallatta a hangját a nemzeti jellegu kilengésekkel kapcsolatban, amikor pedig politikai nyomást gyakoroltak rá, azt mondta, hogy a nemzeti tanács és o ebben nem illetékesek. A magyarországi tankönyvek behozatalának kérdése mindmáig nincs rendezve. A hatalom mindhárom szférájának (igazgatás, igazságszolgáltatás, közszolgálatok) intézményeiben a foglalkoztatottak nemzetiségi összetétele mind rosszabb. Nem oldódott meg a magyarittabéi és a tordai általános iskolák kérdése (és az önálló szabadkai tanítóképzobol sem lett még semmi – B. A. megj.). Szabadkán továbbra sem adnak ki kétnyelvu, a magyar nyelv helyesírás szabályainak megfelelo anyakönyvi kivonatokat. Az MNT és elnöke évek óta semmit sem tettek a vajdasági magyar nemzeti kisebbség munkaképes része általános muveltségének javítása érdekében – olvasható a civil szervezetek Rasim Lajichoz intézett levelében (amit a tájékoztató úgyszintén nem említ).

IV. "A magyar nemzeti kisebbség elleni incidensek”

A három alcímbol álló rész (intézkedések, vizsgálatok és eljárások 2003-ban, valamint a 2004-ben és 2005-ben megtett intézkedések) az elején megállapítja, hogy „a magyar nemzeti kisebbség tagjai elleni 2003 és 2005 közötti incidensek 2004-ben voltak a legtömegesebbek”.

A magyar nemzeti kisebbség elleni incidensek (2003–2005)

Az incidensek jellege	2003	2004	2005
1. Fizikai támadások	0	8	0
2. Verekedések	2	8	2
3. Katolikus vallási létesítmények rongálása	1	6	2
4. Katolikus temetők és keresztek rongálása és gyalázása	11	17	6
5. Parolák írása Jelképek rajzolása Pamfletek terjesztése	3	25	3
Összesen	17	62	13

„Jelentos eredmények”

– A Szerbia Belügyminisztérium a 2003. évi 17 incidens közül 11-et derített fel. Összesen 11 bunvádi és egy szabálysértési feljelentés lett beadva. A 2003. évi verekedésekben négy szerb és egy magyar nemzetiségu személy vett részt. A katolikus vallási objektum megrongálását két szerb és egy magyar nemzetiségu személy követte el. A katolikus temetok rongálásának és gyalázásának nyolc felderített esete közül hatban az elkövetok szerb nemzetiséguek, egyben szerbek és magyarok, egyben pedig magyar nemzetiségu személy volt az elköveto.

A magyarok ellen 2004-ben elkövetett incidensek miatt 28 esetben tettek bunvádi feljelentést, további 20 esetben pedig a közrend és -nyugalom megsértése miatt szabálysértési feljelentésre került sor. A többi nemzethez tartozókat nem számítva, a buncselekmények elkövetoi között 11 szerb és 3 magyar, a szabálysértések elkövetoi között pedig 39 szerb és 21 magyar volt. Ezek miatta az incidensek miatt Vojislav KoStunica, szerb miniszterelnök 2004 szeptemberében találkozót tartott a Magyar Nemzeti Tanács képviseloivel és látogatást tett Vajdaság Autonóm Tartományban. A szerb képviseloház biztonsági és a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó bizottságai 2004. szeptember 10-én együttes ülést tartottak Szabadkán.

A szerb kormány 2004. szeptember 17-én rendeletet hozott a Szerbiai Nemzeti Kisebbségügyi Tanács megalakításáról, amelynek az a feladata, hogy állandó kapcsolatban legyen a Szerb Köztársaság kormányának reszort-minisztériumai és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai között. Azokon az üléseken, amelyeket Szerbia Köztársaság és az Államközösség tisztségviseloi a magyar nemzeti kisebbség és az illetékes tartományi szervek képviseloivel tartottak, közös megegyezés jött létre a feszültségek csökkentésérol és határozott intézkedések megtételérol a nemzeti jellegu incidensekkel kapcsolatos gyors eljárás beindításra. A fenti politikai, vizsgálati és bírósági intézkedések jelentos eredményeket hoztak, úgy hogy 2005 elso nyolc hónapjában (a január – augusztusi idoszakban) a Szerb Köztársaság Belügyminisztériuma a magyar nemzeti kisebbség elleni incidensek csökkenését állapította meg.

A 2005-ös év elso nyolc hónapjában a magyarok elleni incidensek miatt négy bunvádi és két szabálysértési feljelentés történt, azaz nyolc személy ellen, akik közül négy magyar, három szerb, egy pedig muzulmán nemzetiségu – olvasható a kisebbségi minisztérium tájékoztatójában.

„Számháború”

A vajdasági magyarok elleni incidensek – ahogyan a minisztérium nevezi – vagy atrocitások (ahogyan a közéletben meghonosodott) itt közölt számának nem sok köze van a valósághoz. Világosabban fogalmazva: Sokkal több nemzeti jellegu incidens volt, mint ahányról az információban említés történt. (A Magyar Emberi Jogok Alapítvány / HHRF pld. a 2005. október 13-i európai uniós meghallgatáson például 143 konkrét incidens körülményeit dokumentálta 2003 óta.)

Az esetek száma körüli probléma abból adódik, hogy ki mit tart nemzeti alapú jogsérelemnek. A hatalmi szervek csak a fizikai eroszakot tartják mérvadónak, amibol szintén akad boven, az érintettek és a civil szervezetek viszont a zaklatások kategóriájába sorolják a sírgyalázásokat, a verbális támadásokat, a falfirkákat, a lelki nyomásgyakorlást is. Jellemzo, hogy mindegyik hatalmi szerv más adatokat közölt. Az így kialakult „számháború” egyik célja, hogy elterelje a figyelmet a probléma lényegérol: az elkövetok felderítésérol és megbüntetésérol.

Az igazság az, hogy a kisebbségi jogsérelmek és a kisebbségek elleni támadások pontos számát – amelyek közül a legtöbb éppen a magyarok ellen irányult – senki sem tudja pontosan. Az emberek errol nem szívesen beszélnek, mert félnek. Az incidensek a nemzetek közötti viszonyok megromláshoz és a nemzeti türelmetlenség különbözo formái megnyilvánulásához és vezettek, különösen a fiatalok körében. A kisebbségügyi minisztérium jelentésébol csak az tunik ki, hogy a nemzeti vonatkozású esetek egy részét a rendorség nem derítette fel. A felderített esetek többségében sor került ugyan bunvádi vagy szabálysértési feljelentésre, de a tájékoztatóban még csak utalás se nincsen arra, hogy valamelyik elkövetot meg is büntették volna. Külön kérdés, hogy az elkövetok ellen indítottak-e egyáltalán eljárást az okozott anyagai károk megtérítése érdekében?

A nemzeti alapú incidensek elkövetoi elleni ítéletek elmaradása foként az ügyészségek és a bíróságok teljes hatékonytalanságára utalnak. Ennek kapcsán felvetodik a kérdés: Mindez csak az igazságügyi szervek általános állapotát tükrözi-e, vagy valamilyen belso utasítás szerint jártak el?

Nem csoda, hogy a Civil Mozgalom, mely a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezete (DMISZ) és az Összefogás a Fennmaradásért szövetségeként jött létre, 2005. október 15-én, mintegy 300 tiltakozó részvételével, Szabadka foterén megszervezte az elso tiltakozó megmozdulást a vajdasági magyarokat ért atrocitások ellen, „mert a szerb rendorség és igazságszolgáltatás elbagatellizálja a magyarokat ért atrocitásokat”.

„Kettos mérce”

Azokban a nemzeti alapú esetekben, amelyekben a magyarok voltak az elkövetok, az ügyészség és a bíróság rendkívüli hatékonyságról, a kimondott ítéletek pedig a bírósági gyakorlatban nem tapasztal szigorról tettek tanúbizonyságot. Úgy is mondható, hogy kettos mércét alkalmaztak.

Elso példa: Öt temerini fiatal 2004. június 26-án éjjel csúnyán megvert egy 38 éves, notlen újvidéki fiatalembert. A bírósági eljárást vidékünkön nem tapasztal gyorsasággal lefolyatták és az Újvidéki Kerületi Bíróság 2005. április 11-én a temerini fiatalok közül a legenyhébben büntetettet is 10 év börtönbüntetésre ítélte. (A pancsovai Kerületi Bíróság 2005. szeptemberében gyilkossági kísérletért egy férfira hét év hat hónap börtönbüntetést szabott ki).

Második példa: 2004. szeptember 28-án Ilija Nikolic és Cedo Ignjatovic saját háza elott elrabolta Bálint Attilát. Miután az autójukba kényszerítették, elvették tole két mobiltelefonját, majd különös kegyetlenséggel megverték. Ezek után 15 000 dinár ellenében átadták Goran Ciconak és Goran Saracnak, akik egy Vlado nevu személlyel együtt a Duna mellé, a Sodrosra vitték, ahol tovább folytatták a verést, és közben halálosan megfenyítették. Végül meztelenül a Dunába kényszerítették, majd magára hagyták. A rendorök félig eszméletlen állapotban találtak rá. Mindezt a sértett fivérének állítólagos 50 000 dináros drogadóssága miatt tették. A 2005. október 17-re kituzött bírósági tárgyalást immár harmadszor halasztották el, mert a szabadlábról védekezo vádlottak nem jelentek meg. A tárgyalást 2005. december 15-ére halasztották.

Harmadik példa: Kovács Mátyást a zentai kaszárnyában 2005. júniusában két szerb nemzetiségu szobatársa annyira megveret, hogy el kellet távolítani a lépét. A történtekbol igazán csak szeptemberben lett hír, amikor egyes politikai pártok elkezdték szelloztetni az ügyet. Június 24-én a községi ügyészség vizsgálati eljárást indítványozott a két elköveto ellen, a fotárgyalást azonban csak augusztus 31-éntartották meg. Hogy az ítélethirdetésre mikor kerül sor, az még kérdés és a közvélemény azt is kíváncsian várja, hogy milyen lesz.

A problémák lebecsülése

A kisebbségügyi minisztérium tájékoztatója továbbá arra enged következtetni, hogy az állami szervek – a világos jogszabályok ellenére – lebecsülték a magyarellenes megnyilvánulásokat és megpróbálták minimizálni, illetve más megfogalmazással „a szonyeg alá söpörni”. Az állam logikája szerint ez értheto is, hiszen az Európába igyekvo Szerbiára nem vet kedvezo fényt a kisebbségi jogok csorbítása és a kisebbséghez tartozó személyek zaklatása.

A hatóságok – a jelentésben említett találkozókon kívül – nem tettek kello idoben és határozott intézkedéseket a nemzeti alapú incidensek megszüntetése érdekében. A nemzeti alapú incidensek kivizsgálására hivatott köztársasági bizottság (18 hónappal a létrehozására tett ígéret után) sem kezdte meg az érdemi munkát.

A nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni támadások és a nemzeti viszonyokban beállt feszültségek növekedése végül arra késztette az Európai Uniót, hogy tényfeltáró küldöttséget küldjön Vajdaságba (2005. január 28–31). Hogy a helyzet idoközben sem sokat változott mutatja az is, hogy az Európai Parlament Vajdaságra vonatkozó 2005. szeptember 29-i állásfoglalásában „mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlodo megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt”. Minderrol azonban a kisebbségügyi minisztérium jelentése nem tesz említést.

A nemzetközi szervezetek közbelépése révén 2005-ben csökkent az incidensek száma a Vajdaságban, javult a rendorség hatékonysága, és a hatóságok különféle szinteken egyre jobban összehangolják tevékenységüket az etnikai konfliktusok megelozése végett. Továbbra is a legnagyobb probléma marad azonban az ügyészségek passzív hozzáállása, ami bátoríthatja a jogsértések elkövetoit.

V. Menekültek Vajdaságban

– A menekültek a volt Jugoszlávia területén folytatott háborúk idején települtek le Vajdaság AT területén éspedig 1996-ig, két spontán menekült hullámban, 1991-ben és 1995-tol a Horvát Köztársaságból és Bosznia-Hercegovinából.
Vajdaság területére 186 463 menekült érkezett, ami a Szerbiába menekültek számának (379 135) 49,1%-át teszi ki. A 186 463 Vajdaságba menekült közül 172 726 szerb, 13 737 pedig más nemzetiségu.

Menekültek Vajdaság minden községébe érkeztek és a Vajdaság AT-ba való jövetelük fo oka abban a tényben rejlik, hogy mezogazdasági lakosságról van szó, akik közül soknak vannak rokonaik Vajdaság AT területén (amelyet a második világháború után részben a Horvát Köztársaságból és Bosznia-Hercegovinából kolonizált lakossággal telepítettek be). Vajdaság a Szerb Köztársaság legfejlettebb része, földrajzilag a legközelebb fekszik a Horvát Köztársasághoz és Bosznia-Hercegovinához, így világos, hogy ezek voltak azok az okok, amelyek a menekülteket a Vajdaságban való letelepedésre motiválták.

A menekülteknek Vajdaság AT területére való jövetele nem volt kihatással a magyar nemzeti kisebbség jogainak a megvalósítására, mert a Szerb Köztársaság jogrendjében, kivéve a nyelv és az írás hivatalos használatát, amelyet Szerbiában széles körben alkalmaznak, nincsen olyan kisebbségi jog, amelynek a megvalósítása a nemzeti kisebbségnek az összlakosságban való részvételétol függne. Mi több, a menekülteknek a többségében magyar nemzetiségu helyi önkormányzatokban való letelepedése kisebb volt, mint a szerb többségu önkormányzatokban való letelepedése – olvasható a minisztérium által készített anyagban.

Menekültek a magyar többségű községekben

Község	A menekültek száma	Menekültek részesedése (%)
Ada	309	1,63
Kanizsa	288	1,05
Kishegyes	713	5,28
Óbecse	2 489	6,07
Topolya	2 775	7,26
Szabadka	9 534	6,42
Zenta	249	0,97

Menekültek a szerb többségű községekben

Község	A menekültek száma	Menekültek részesedése (%)
Apatin	4 363	13,3
Inđija (Ingyija)	10 444	21,05
Irig (Ürög)	1 870	15,17
Ruma	9 859	16,43
Sremski Karlovci (Karlóca)	1 675	18,95
Stara Pazova (Ópázova)	12 582	18,62
Újvidék – város	37 599	12,56
Zombor	11 912	12,25

Megváltozott nemzeti arányok

Vajdaságnak a 2002. évi népszámlálási adatok szerint 2,031 992 lakosa volt. A minisztériumi adatok szerint Vajdaságban 186 463, a becslések szerint pedig 250–300 ezer, túlnyomó többségben szerb menekült telepedett le ideiglenesen vagy tartósan. A nagy számú menekült (Vajdaság lakosságához viszonyítva 9,04%) jövetele jelentosen megváltoztatta nem csak a tartomány, de több olyan község és település nemzeti összetételét is, ahol addig magyarok laktak többségben. A menekültek számára – egyes nemzetközi szervezetek anyagi segítségével is – házakat építettek Apatin, Begaszentgyörgy, Temerin, Törökkanizsa stb. községekben.

Ez szöges ellentétben van az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelmérol szóló – még a volt Jugoszláviában 2001 szeptember 1-jén hatályba lépett – keretegyezményének 16. cikkével, miszerint „a Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekbol származnak”.

A minisztérium állítása, miszerint Szerbiában – a nyelv- és íráshasználatot kivéve – „nincsen olyan kisebbségi jog, amelynek a megvalósítása a nemzeti kisebbségnek az összlakosságban való részvételétol függne”, egyszerun tarthatatlan, mert a kisebbségi jogok összességükben és mindegyike külön–külön (a nyelv- és íráshasználat, az anyanyelven történo oktatásra való jog, a muvelodési jogok, a közigazgatásban, az igazságügyi szervekben és a politikai döntéshozatalban való arányos részvételi jog) éppen a lakosságban való részarányuktól függ.

A tájékoztató szerzoinek az a megjegyzése pedig, hogy „a menekülteknek a többségében magyar nemzetiségu helyi önkormányzatokban való letelepedése kisebb volt, mint a szerb többségu önkormányzatokban való letelepedése” még cinikusnak is mondható.

VI. Következtetések

A Rasim Ljajic vezette emberi és kisebbségügyi minisztérium által készített és itt részletesen bemutatott információból arra lehet következtetni, hogy a minisztérium nem ismeri (vagy nem akarja ismerni) eléggé a vajdasági magyarság helyzetét. Az is a kérdések közé tartozik, hogy a minisztériumnak van-e egyáltalán a magyar nyelvet ismero munkatársa.

Az információ azt a törekvést fejezi ki, hogy a vajdasági magyarság helyzetét minél kedvezobb, mondhatnánk rózsaszín helyzetben mutassa be, amibol sem az államnak sem a vajdasági magyaroknak éppen semmi hasznuk nincsen. Egy szó nem esik például a vajdasági magyarok gazdasági helyzetérol, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek közötti részarányáról, a privatizálási folyamatba való részvételérol. A minisztériumi szövegben valójában egyetlen olyan kérdés nem szerepel, amelynek a megoldását a vajdasági magyarság már hosszabb ideje joggal elvárja és követeli. Ezek közé tartoznak elsosorban a már felsorolt (minden szintu) oktatási, a nyelv- és íráshasználattal kapcsolatos problémák rendezése, a tárgyilagos és pártatlan tájékoztatásra való jog biztosítása, a közigazgatási és igazságügyi szervekben és a parlamentben való arányos részvétel garantálása, valamint egy új, demokratikus úton megválasztott nemzeti tanács felállítása és a kisebbségi autonómia megvalósítása, stb.

A államszövetségi szintu kisebbségi minisztérium a tájékoztatóban úgyszintén nem tér ki arra, hogy Szerbiának nincsen aktív kisebbségi politikája. Olyan vélemények is vannak, hogy Szerbia a kisebbségekkel úgyszólván nem is törodik, illetve ezt csak nemzetközi nyomásra teszi, mert „túlságosan el van foglalva Kosovóval és a háborús bunösök önkéntes feladásával”. (A hágai nemzetközi törvényszékkel való együttmuködés egyébként ugyanennek a minisztériumnak a hatáskörébe tartozik.)

Ezt az állítást támasztja alá az is, hogy Szerbiának nincsen kisebbségvédelmi törvénye sem kisebbségi ügyekkel foglalkozó minisztériuma. A (2004. szeptember 16. kormányrendelettel felállított) Köztársasági Nemzeti Kisebbségügyi Tanács – javaslattevo jellegénél fogva – ezeket nem helyettesítheti. (A rendelet megtalálható a következo web-oldalon:

http://www.srbija.sr.gov.yu/extfile/sr/11891/uredba_nacionalne_manjine33a_lat.doc).

A be nem tartott kötelezettségek közé tartozik továbbá a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelmérol szóló törvény 18. szakaszában említett, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nemzeti, etnikai, vallási, nyelvi és kulturális sajátosságainak megorzése, fejlesztése és védelme céljából, valamint jogainak érvényesítésére hivatott Szövetségi Nemzeti Kisebbségi Tanács (amit talán az ilyen nevu köztársasági tanács kellene, hogy helyettesítsen) megalakítása. Mind a mai napig úgyszintén nem került sor a törvény 20. szakaszában, a nemzeti kisebbségek társadalmi, gazdasági, kulturális és általános fejlodésének serkentésére beígért Szövetégi Alap létrehozására.

Végül az sem hagyható szó nélkül, hogy a vajdasági magyar pártok és a Magyar Nemzeti Tanács sem reagált a kisebbségügyi minisztérium által készített információra. Jó alkalom lenne ez arra, hogy a minisztérium rákényszerüljön egy valós adatokat és értékeléseket tartalmazó elemzés elkészítésére és végre hozzáfogjon a nyílt és megoldásra váró problémák listájának elékészítéséhez, valamint azok rövidebb hosszabb határidoköz kötött megoldásához. E nélkül a problémák csak ismétlodni fognak – hatványozottabb szinten.

írta Bozóki Antal
az Árgus intézobizottságának az elnöke

forrás: argus.org.yu

[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Korábbi cikkek:

» Teljes egyetértés"- avagy Miben is értettek egyet Kostunica és Kasza?
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)
» Matuska Márton: Tisztelgés az ártatlan áldozatok emléke előtt
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Továbbra is tart a szerb elnyomás a Délvidéken
» Halottak napi éltető imáink
» Túszhelyzetben a vajdasági magyarság
» Magyarellenes lépések Csángóföldön
» HRW: "Veszélyes közömbösség: erőszak a kisebbségek ellen Szerbiában"
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Katalonia, ahol sikeresebbek az autonomista törekvések
» Benes-dekrétumok: Újabb bírálat Szlovákiának
» Remegős világ után feketeleves - írta Stányó Tóth Gizella
» A délvidéki magyarok helyzetérol az EBESZ konferenciáján
» Az EP a vajdasági kisebbségek jogainak védelmére intette Szerbiát
» Délvidék: jogsértések a magyarok ellen
» A merénylők és terroristák országában - Magyarverések Vajdaságban
» Szabadka: Meggyalázták az ártatlan áldozatok emlékművét
» Gyilkosság Magyarkanizsán
» Tom Lantos: Éles amerikai bírálat Szerbiának
» Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
» Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
» Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
» Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
» Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
» Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
» Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
» Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Vasrudas leszámolás bácskossuthfalvi diszkóban
» Tomboló magyarellenesség Szerbiában
» Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Becsey: A Vajdaság ügyérol nem szabad megfeledkezniük az európai intézményeknek
» Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
» Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
» Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -