Hovatovább felhasználja a természet erôforrásait, a fizika eltanult törvényeivel erôgépeket szerkeszt, a vízben és az ásványokban rejlô energiával legyôzi a távolságot, meghódítja a légtért, és immár az űrbe küldi irányított járműveit. Ebben a folyamatban egyre sikeresebben védekezik a természet veszélyei, az idôjárás viszontagságai ellen. De vannak a természeti erôknek szeszélyes játékai, amik elôl még ma is legjobb kitérni. Ilyen a szél ereje.

Háborúk és természeti katasztrófák idején ismétlô osztályban újra megtanuljuk a földrajzot és a természetrajzot. Az Egyesült Államok keleti partjait pusztító hurrikán most a legújabb alkalom ismereteink bôvítésére. Megtudjuk, hogy a hurrikán szó az indián "urrikan", azaz "Nagy Szél" szóból származik. A hurrikán az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin egyezô irányban forgó, több száz kilométer átmérôjű felhôörvény, amely a trópusokon keletkezik. A Csendes-óceán térségében, a dátumválasztó vonaltól nyugatra tájfun, keletre hurrikán, a déli Csendes-óceánon és az Indiai-óceán térségében ciklon, Ausztráliában willy-willy a neve. Augusztustól októberig nem ritka, hogy egyszerre több trópusi ciklon is megfigyelhetô az óceán fölött. Az Atlanti-óceán északi medencéjének hurrikánjai az afrikai partok felôl érkeznek a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségébe.

A forró trópusi napsütés hatására felmelegedô tengerfelszín fölött sokfelé keletkeznek hatalmas tornyos gomolyfelhôk, amelyek kiadós felhôszakadással járnak. Augusztus közepe és október közepe között viszont különleges helyzet áll elô. Az északi és a déli félteke légtömegét elválasztó trópusi összeáramlási zóna, vagyis az északkeleti és a délkeleti passzátszél közötti választófelület az északi szélesség 10. és 20. foka között húzódik. A választófelület mentén keletkezô tornyos gomolyfelhôk a passzátszelektôl perdületet kapnak ­ tájékoztatta a fôvárosi lapot Gyúró György, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa ­, és felhôkarokba, majd felhôörvényekbe rendezôdnek. A felhôrendszerbe újabb és újabb nagy mennyiségű, meleg, nedves légtömeg áramlik be. Erre akkor van legnagyobb esély, amikor a tengerfelszín hômérséklete legalább 27 Celsius-fokos. Egy igazán erôteljes légörvény kifejlôdéséhez másfél­két nap kell. A felhôképzôdéskor, vagyis amikor a vízpára kicsapódik, felszabadul a vízgôzben elraktározott párolgáshô, ami tovább növeli a rendszer energiakészletét, és tovább gyorsul a forgás. Ezzel egy idôben a középpontban egyre intenzívebbé váló feláramlás miatt megindul a légnyomás csökkenése. Gyors nyomáscsökkenés esetén trópusi légörvény alakul ki, amelyben a forgás sebessége megközelíti a 60 kilométer/órás értéket. Ha továbbra is van nedvességutánpótlás, akkor az örvénylés tovább gyorsul, 60 kilométer/órásnál nagyobb forgási sebesség esetén trópusi viharról beszélünk. A felhôörvény közben a keleties passzátszelekkel távolodik Afrikától, és félelmetes búgócsigaként pörögve napról napra jobban megközelíti Amerika partjait. Meleg tengerfelszín felett lassan mozgó hurrikán hihetetlen energiákat vehet fel, így pusztítóbb hatása lehet. Az ötös erôsségűnek minôsített hurrikánok 200 km/órás sebességet meghaladva robognak. A hurrikán felhôtömbje akár 15 kmes magasságba is felnyúlhat. Mozgása során súlyos károkat okoz egy több száz kilométer széles sávban. A tomboló szél mindent letarol, a szakadatlan esôzés és a tengerpart közelében kialakuló 8­10 méteres szökôár mindent eláraszt.

A hurrikánoknak kapcsolata lehet a klímaváltozással, bár Gyúró György szerint erre vonatkozó egyértelmű kutatási jelentés még nincs. Ha azonban a trópusi felszín melegebb az átlagosnál, akkor vélhetôen több hurrikán alakul ki. Kevin Trenberth, a coloradói Buolderben található Országos Légkörkutató Központ (NCAR) szakértôje ugyanakkor valószínűsíti, hogy a melegebb óceánoknak köszönhetôen több energia szabadulhat fel, ami a hurrikánok számának növekedése mellett az özönvízszerű esôzések gyakoriságát is növeli. Az intézet mérései szerint 1988 óta két százalékkal nôtt a térségben a levegô átlagos páratartalma. Számítógépes modellekbôl kitűnik, hogy egyre több pusztító erejű hurrikán alakulhat ki Afrika nyugati partjainál. Bizonyára mindannyian követtük a Katrina néven hírhedtté vált hurrikán pusztításairól szóló híreket, így arról csak röviden szólunk, inkább annak gazdasági és politikai kihatásaira igyekszünk rátekinteni.

Augusztus 28-án New Orleans teljes kiürítését rendelte el a félmilliós amerikai város polgármestere a Katrina hurrikán közeledte miatt. Az állam déli részét fenyegetô vihar több mint 250 kilométeres sebességgel közeledett a Mexikói-öböl felôl. A legmagasabb, ötös fokozatúra erôsödött forgószél végzetes károkat okozhat, ezért újra figyelmeztették a lakosságot: addig menjen biztonságos helyre, amíg lehet. Az Egyesült Államok déli részén több százezer ember menekült el otthonából. George Bush elnök katasztrófa sújtotta területté nyilvánította Louisianát. Alabamát és Mississippi Államot ugyanis ugyanúgy fenyegette a Katrina hurrikán. A kiürítés nemcsak New Orleans-ban kezdôdött meg, hanem Alabama állam sok városában is.

A Katrina érkezése elôtt is hallani lehetett róla, hogy a hurrikán pusztításánál is nagyobb veszélyt jelenthet a gátrendszer meggyengülése, egy gátszakadás után ugyanis akár kilenc méteres víz lepheti el a várost. Ez magyarázatra szorul. New Orleans 2 méterrel a tengerszint illetve a város északi részét határoló tó szintje alatt fekszik. Délrôl a Missisipi határolja a várost, amelynek a vízszintje 3 méterrel magasabban van, mint a tó szintje. New Orleans és környéke tehát csak gátrendszerrel védhetô meg a temérdek víztôl. A város a két víz közötti katlanban van, ami bárhol másutt teljes védelmet adna, de nem a trópusi viharok zónájában. Azt, hogy New Orleanst bármikor elpusztíthatja egy hurrikán, már évek óta jósolgatják. Tavaly, az Ivan hurrikán tombolásakor a város polgármestere, Ray Nagin ötvenezer halottat jósolt egy direkt találat esetére, és tízezer hullazsákot rendelt a városba. Hiába tudtak a veszélyekrôl, a terrorizmus elleni harc és az iraki háború prioritást élvezett a szövetségi költségvetésben. Washingtonban a szeptember 11-i terrortámadásokat követô összhanggal szemben most pártpolitikai csatározások törtek ki, a demokraták egységesen Busht és kormányát teszik felelôsség a New Orleans-i káoszért.

A tragédia bekövetkezett. A várost körülvevô gátrendszert a 9 méter magas szökôár két helyen átszakította, a város 80 százaléka víz alá került, van ahol hét méter magas a víz, az egyik utcában állítólag már cápát is láttak. Alámosta a víz a temetôt, koporsók úsztak az utcákon. A városban a vihar után nincs víz, nincs áram, megszakadt még a rendôrségi telefonösszeköttetés is. Az óriási sportcsarnokban menedéket talált mintegy 10­15 ezer embert menekítették tovább Houstonba, mert a sportcsarnokot is körülvette és alámosta a víz. Járványveszély is fenyeget, ráadásul a hurrikán és az áradás nyomán mérges kígyók és aligátorok jelentek meg.

Még rosszabb a helyzet a szomszédos Mississippi államban. A halottak számát több százra becsülik. Az állam tengerparti vidékét teljesen letarolta a hurrikán, a belsôbb részeken az áradás pusztít. New Orleans városába az amerikai hadsereg 30 ezer katonát vezényelt, akik egyelôre a túlélôk kimentésével vannak elfoglalva. Szeptember 2-i jelentés szerint:

"Elszabadultak az indulatok és elképesztô, Észak-Amerikában eddig még soha nem tapasztalt állapotok uralkodnak az Egyesült Államok három, természeti katasztrófa sújtotta déli államában.

Fegyveres bandák ölnek, rabolnak, fosztogatnak, gyújtanak fel magánházakat, iskolákat, szállodákat, középületeket, irodaházakat, benzinkutakat, kórházakat, áruházakat, és erôszakolnak meg nôket és gyerekeket. New Orleans-ban a helyzet sötétedéskor válik súlyossá, amikor az elektromos áram, ivóvíz, kommunikációs hálózat, közlekedés és hatósági felügyelet nélkül maradt nagyvárosban a 20­30 fôbôl álló fegyveres csoportok esti rabló körútra indulnak. A fegyveres bűnôzôk mellett megjelentek az utcákon a zálogházakból, fegyvereket is áruló nagyáruházakból és magánházakból lopott vadászpuskákkal felfegyverzett részeg és bekábítózott bűnôzô bandák. Nemcsak az üres házakba törtek be, hanem a hurrikán elôtti kitelepítési utasítás ellenére az otthonukban maradt embereket fegyverrel az egyik szobába terelték, és utána kirabolták a házat. A bandák a város szárazon maradt részein és az egyetlen használható, városból kivezetô országúton tucatjával állítják meg és lökik ki a kocsijukból a menekülô embereket, és az így megszerzett személy és kisteherautókkal visszafordulnak a további beszerzô útra. A bandák a város szárazon maradt részein és az egyetlen használható, városból kivezetô országúton tucatjával állítják meg és lökik ki a kocsijukból a menekülô embereket, és az így megszerzett személy és kisteherautókkal visszafordulnak a további beszerzô útra. A rendôrök közül is néhányan csatlakoztak a váratlanul jött nyárvégi szabadrablási akcióhoz. A kimosott temetôkbôl az utak felett álló vízben lebegnek a koporsók, az utakat, utcákat több méter magasan elöntötte az árvíz, a környezô tavak és mocsarak víze és állatvilága keveredik a városi csatornák szennyvízével, és sok régi és új emberi holttest és állattetem úszik és oszladozik a rendkívül magas páratartalmú, 32­34 C fokos hôségben."

*

Naponta halljuk, olvassuk a letarolt város vihar utáni sorsáról szóló híreket. Még hónapokba telik, hogy valamenynyire élhetô életre keljen a város. Hogy rendbehozza magát a következô hurrikán fogadtatására. Történelmi tanulság, az emberek visszatérnek helyreállítani lerombolt házukat és életüket akkor is, ha tudják, hogy a veszély megismétlôdhet. New Orleans soha nem lesz veszélytelen két "víztároló" szintje alatt. Az 5-ös fokozatú hurrikán ellen (amilyen Katrina volt) emelhetô műszaki védelem költsége meghaladná a város értékét. A város ipari és közlekedési jelentôsége és félmilliós lakossága egyéni sorsának folyamatossága a helyreállítást követeli meg, a bármikor újra elôfordulható kockázattal. Városok ­ tudjuk az európai rommábombázott városok esetébôl ­ hamar újjáépülnek, a pótolhatatlan építészeti kincseket és a halottakat elfelejti a maga bajával elfoglalt utókor, és a fegyverkezés és háborúzgatás sem szenvedi meg a tapasztalatokat.

Néhán tanulságot azonban levonhatunk Katrina esetébôl. Megmutatta egy amúgy sikeres társadalom erkölcsi értéktelenségét, és megmutatta a kapitalista rendszer lelketlen kapzsiságát.

A szélvihar és a vízár nemcsak házakat rombolt szét, de elszaggatta a társadalom rendjét összefogó hálót, és amint megérezték ­ bizony sokan ­ a rend ôrizetlenségét, tettre indult bennük az ôsi materializmus: megszerezni mindent, ami ôrizetlen lett. A reklámipar keltette birtoklásvágy könnyen kielégíthetôvé vált az ôrizetlen raktárakból és betört kirakatok és ajtók mögötti üzletekbôl, elhagyott házakból, lakásokból, és sor került fegyvertelen, védtelen emberek kirablására is. Csak ennyibôl állt tízezreknek bűnözövé válni, olyanoknak, akiket ilyen cselekedetektôl a közrend ôrzése és büntetése tart csak távol, mert hiányzik a lélekben fészkelô erkölcs, ami tiszteli mások élete és javai jogrendjét, a felebaráti érzést, a társadalom iránti kötelességet. Megelevenedtek az amerikai filmek mindennapos jelenetei, a fegyverrel megerôsített bátorság, a brávók világa. Amerika népének azon széles rétegét, amely nem kaphat morális iskoláztatást, csak a tilalmak és a megtorlások tartják távol a bűnözéstôl. A rétegen belüli etnikai arányokra utalni bűncselekmény (rasszizmus), ami csak bátorítja a bűnözést. A materializmus lényegébôl fakad, hogy bűnös cselekedeteket csak a törvény erejével kíván megakadályozni.

Ami az olaj világpiaci árát illeti, azt tapasztalhattuk, hogy valahányszor valamilyen ok találtatott azonnal megjelent az áremelés. Ezt igazolja a felröppent hír: "A kétszáznegyven kilométeres szelekkel közelítô Katrina elôszelei vasárnap éjjel érték el Louisiana partvidékét. A vihar miatt leállt az amerikai hazai kôolajtermelés negyedét adó Mexikói-öbölbeli mezôkön a kitermelés, a tôzsdén emiatt hetven dollár fölé emelkedett a hordónkénti olajár."

Magyarországi hír szeptember 3-án: "A Katrina hurrikán miatt is borússá vált amerikai gazdasági kilátások miatt még több külföldi befektetô jelent meg Budapesten ­ nagyobb hozamra vadászva. Eszeveszett száguldásba kezdett tegnap a Budapesti Értéktôzsde indexe, a BUX. ... Az elôjelek már csütörtökön jelentkeztek jórészt a Mol árfolyamemelkedése nyomán, amelyet a Katrina hurrikán okozta amerikai olaj és benzinhiány [ami akkor még csak elôre látható volt Cs. E.] alapozott meg, kiegészülve a kazah lelôhelyrôl szóló bejelentéssel. Ám pénteken a Mol már húzta magával az OTP és a Richter papírjait is, négy­öt százalékos felíveléssel kecsegtetve a befektetôket a kereskedés során. ... Zékány András, az ING Bank részvényelemzôje úgy látja: az USA kilátásai romlanak, így a befektetôk más, kecsegtetôbb piacokat keresnek, s ez jelenik meg Budapesten. ... Világméretű energiaellátási válságot jósolnak a német szakértôk, akik szerint hosszú távú és globális következményei lesznek az üzemanyagárakra és az ellátásra nézve a természeti katasztrófának.

A térségben 21 olajkitermelô állomás süllyedt el a tengerben, és további 20 olajfúrótorony rongálódott meg. [Ez a világ termelésében elenyészô termeléskiesést okoz. Cs. E.]

Ilyenkor hozzá lehet nyúlni a stratégiai tartalékhoz. Kuvait azonnal felajánlott 500 millió dollár értékű támogatást olaj formájában. A párizsi székhelyű Nemzetközi Energia Ügynökség úgy döntött, hogy a következô harminc napban összesen 60 millió hordó kôolajat és feldolgozott olajterméket ajánl fel megvételre: a tartalékok felszabadításában a szervezet mind a 26 tagja részt vesz."

Japán több, mint 7 millió hordó olajat dob piacra a Nemzetközi Energiaügynökséggel egyeztetve. Kanada kitermelésének növelését ígérte. Az Egyesült Államok már napokkal ezelôtt bejelentette, hogy megnyitja stratégiai olajkészletét.

NagyBritannia több mint 2 millió hordó kôolajat szabadít fel saját stratégiai készleteibôl. A londoni székhelyű Nemzetközi Energia Ügynökség 30 napon át naponta 2 millió hordó tartalék olajat enged a piacra a 25 tagállam készleteibôl.

Nem érzékeljük, hogy ez mennyire elég vagy mennyire kevés. Az még érthetô, hogy az Egyesült Államok benzinkútjaiban órákon belül megemelt áron adják a benzint, de hova tegyük a Magyar Távirati Iroda híradását, ami szerint: "Literenkénti 1 fontos ­ 360 forintos ­, vagyis soha nem látott kiskereskedelmi benzinárra készülnek a Katrina hurrikán okozta ellátási szűkösség miatt a brit forgalmazók. Londoni elemzôk most már 100 dollár feletti hordónkénti olajárat sem zárnak ki. A The Sunday Times értesülése szerint a két legnagyobb brit olajcég, a Royal Dutch Shell és a BP ­ amelyek tavalyról 30 milliárd font (10 ezer milliárd forint) együttes adó elôtti profitot jelentettek ­ több millió fontot kénytelen a kutak átállítására költeni az 1 fontos benzinárra készülve. A két cég a 10 ezer brit benzinkútból 2300at üzemeltet."

Bush elnök hiába nyitotta meg a stratégiai tartalékot, egyre nagyobb tömegek ôt hibáztatják, mert ötvenhatvan dollárt kell költeniük egyegy tankolásra. A benzin országos átlagban jelenleg gallononként 2,61 dollár, ami máris csaknem 40 százalékos 12 havi drágulás, vagyis a Katrina árhatása a már eddig is rendkívüli kiskereskedelmi áremelkedésre fog rárakódni ­ áll a londoni befektetési ház új elemzésében.

Szóba jött Magyarországon, hogy a kormány mondjon le a benzin árának adótartalma egy részérôl, hogy a hirtelen magas ár ne okozzon gazdasági problémát. A kormány válasza az volt, hogy ezt nem teheti meg. Ezen ne csodálkozzunk, nincs a világon az a kormány, amely lemondana bármiféle adójövedelemrôl. Nehéz elképzelni, hogy Ausztrália valami módon megszenvedné Katrina amerikai hatását. Mégis azonnal ugrott a benzin ára a kutaknál.

A Nemzetközi Energia Ügynökség tagországai vállalták, hogy kilencven napra elegendô olajat halmoznak fel, krízis esetére. Eddig azonban csak egyszer, az Öböl-háború idején, 1991-ben kellett hozzányúlni a készletekhez. Akkor napi négymillió hordó olaj tűnt el a piacról, most viszont csak másfél millió. A döntés lélektani hatást gyakorolt, miközben Szaúd-Arábia bejelentette, csökkenti olaja árát.

Elemzôk figyelmeztetnek, hogy egyelôre nehéz összegezni az amerikai olajipart ért károkat, mert a szakemberek, a térségben érdekelt vállalatok alkalmazottai nem is tudnak munkába állni. Az olajkészletek felszabadítása segít ugyan, de a piacon nem olaj, hanem benzinhiány van a finomítók leállása miatt, s ez repítette az amerikai üzemanyagárakat gallononként (3,78 liter) 3 US dollárra (literenként 96 ausztrál cent). A feldolgozókapacitások tíz százaléka települt a Mexikóiöbölbe. Ennek fele már működik, vagy egy héten belül működni fog. A másik felének a sorsa azonban bizonytalan, egy hónapra kieshet a sorból.

A nyersolaj ára az elmúlt két év alatt megduplázódott. Összegezhetô: az olajipar nem tud lemondani az égbôl jött áremelési lehetôségrôl. Ha két évvel ezelôtt a mai ár fele is elég hasznot hozott, és hamarosan ismét működnek a feldolgozó állomások, a mostani áremelés indokolatlan. A tôkés társaságok diktálják az árakat, irányítják a világ gazdasági életét, amibe ma már a legnagyobb államok sem tudnak beleszólni.

» vissza a HUNSOR honlapjára