"Míg nem feleded:
………..
Nem holt, nem letiport sereget
emészt el ott - vagy akárhol - a sírhant.
Új hont érlel a föld."

Illyés Gyula: Ne feledd a tért 1970. részlet
Moore után, Arany, Petőfi, Vörösmarty nyomán


Az ötvenhatos forradalom évfordulóját követő napon a magyar sajtóban rendszerint a következő mondat olvasható: "A magyarok világszerte megünnepelték az 1956-os forradalom évfordulóját." A "magyarok világszerte", és "az 1956-os forradalom" kifejezéseknek az ugyanabban a mondatában való találkozása önmagában is különleges jelentéssel bír a magyar emigrációban. Az 1956-os magyar forradalom leveretésének végösszege: 30. 000 halott, és 200. 000 menekült. Ha, tehát nincs magyar ötvenhat, akkor a magyar emigráció képe is másként alakul.

Az emlékezés minősége igen fontos, és a magyar közösségek világszerte több mint ötven éve méltóan emlékeznek forradalmunkra. Ötvenöt év után, azonban az október 23-i ünnepi beszédek vezérvonalai, és megállapításai, és a magyar ötvenhatról szóló írások is gyakran előreláthatóak, és ismétlődőek. Ide sorolhatóak többek között a következő nagyon is igaz, de ma már hatóerejüket veszteni látszó megállapítások:

1. A magyar ötvenhatot ugyan leverték, de szellem tovább él. (Csatát vesztettünk, de ügyet nem.)
2. A Nyugat elárulta a magyarokat. (Rokontalan nép vagyunk, és minket nem védenek meg nagy testvéreink.)
3. A magyar ötvenhat győzött, de azt a hazai árulók formális kérésére a külső nagyhatalom leverte.
4. A magyar ötvenhat összeforrasztotta a nemzetet.
5. A magyar ötvenhat kiváltotta a világ csodálatát, és növelte a magyarok megbecsülését a világban.
6. A magyar ötvenhat bizonyította be a kommunista táborban először, hogy a "nép" igenis politikai tényező.

A fentiek alapján, ötvenöt év távlatából vizsgáljuk meg röviden a magyar ötvenhat helyét a forradalmak történetében, és annak jelentőségét a mai magyar valóság formálásában.

Baj a szavakkal

Az 1956-os magyar forradalom kirobbanásának ténye önmagában megdöntötte Marx forradalom elméletét, és ezzel a marxi társadalomelmélet egészét is. A magyar ötvenhatnak a marxizmusra mért fenti csapását sem az elméleti, sem, a gyakorlati marxizmus soha sem heverte ki. Marx ugyanis a "termelőeszközökhöz való viszonyok" alapján igyekszik meghatározni az emberi együttélés formáit, és abból indul ki, hogy a magántulajdon mindenütt törvényszerűen "engesztelhetetlen osztályellentéteket szül."
Marx szerint a hatalmon lévő osztály önként nem adja fel hatalmát, s emiatt az osztályellentéteket csak az átellenes osztály megsemmisítése által, erőszakkal - tehát forradalom útján lehet megszüntetni. A "forradalom" marxi értelmezése alapján átfogó, és megsemmisítő jellegű. A forradalmi rombolás nemcsak a tulajdonviszonyok megváltoztatására, hanem a nemzet kultúrájának, és történelmi hagyományainak a megsemmisítésére, illetve átértékelésére is kiterjed. Ezt fejezik ki az Internacionálé: "A múhuultat véhégkép eltöröhölni" szavai. Marx szerint a forradalom a társadalom fejlődésének a motorja. Marx fenti "hármasszabálya" értelmében, tehát a szocializmusban nincs helye a forradalomnak, mert a termelőeszközök most már a proletariátus kezében vannak, tehát megszűnnek az osztályellentétek.
1956-ban Magyarországon hivatalosan már a proletáriátus volt hatalmon. Ami, tehát Magyarországon 1956 októberében történt az Marx elmélete alapján nem történhetett meg, és a marxi szóhasználatban neve sem volt. A magyar forradalmárokat először a Szovjetunióban meghonosodott, az ottani felkelőkre alkalmazott "banditáknak", majd pedig fasiszta bandák névvel illették. A kommunista hatalomnak ahhoz is idő kellet, hogy a magyar nép tiszta, és spontán szabadságvágyának ezt a világraszóló megmozdulását, a képtelen önellentmondást tartalmazó "ellenforradalom" névvel illesse. (A szocialista forradalmat megvalósító többségi társadalom fellázad önmaga ellen…?)

Voltunk mi is fáklyaláng

A magyar ötvenhat világviszonylatban is párját ritkító igazi forradalom volt. A magyar ötvenhatnak az adja a szó valódi értelmében vett forradalmi jellegét, hogy annak céljai között egyetlen, a "termelési viszonyokra vonatkozó, gazdasági jellegű, vagy a közvetlen megélhetésre irányuló követelés sem szerepel. A magyar forradalom időszakában Magyarországon viszonylagosan megfelelő, sőt javulófélben lévő megélhetési viszonyok uralkodtak, és emiatt a forradalom alatt nem a bérek, és munkafeltételek kérdésében érdekelt Munkástanácsok, hanem a nemzeti függetlenség, és a személyes szabadság kivívására összpontosuló Nemzeti Tanácsok jöttek létre. A gyárak visszaköveteléséről szóló állítások a hatalom hazugságai voltak. Ötvenhat követelései a forradalom terjedésének nyomán megalakuló Nemzeti Tanácsok összhangolt programjai alapján országszerte egybehangzóan a következőek voltak: 1. A szovjet csapatok azonnali kivonása. 2. Az ÁVH felszámolása. 3. Szabad választások, és teljesen a nép oldalán álló kormány. Ide tartozik a forradalom "tisztasága" is. Ma is megható, hogy ötvenhatban az emberek nem, hogy nem fosztogattak, hanem önkéntes adományokra kihelyezett őrizetlen perselyekbe helyezték az ügy érdekében való adományaikat. Ötvenhat tisztaságát alátámasztja az is, hogy annak jelszavai között egyetlen rasszista, vagy megtorló jellegű mondat sem szerepel. A magyar ötvenhatnak nincs gyűlölködő, vagy halált követelő irodalma sem.

Hannah Arendt: "On Revolution" ("A Forradalomról")* c. könyve 1963-ban jelent meg. Arendt szerint: "Forradalomról csak ott beszélhetünk, ahol a szabadság, és a felszabadulás elképzeléseivel elválaszthatatlanul összeforrott az újrakezdés iránti odaadás." Arendt, Robespierre utolsó beszédére hivatkozva megállapítja, hogy a francia forradalom akkor tagadta meg önmagát, amikor a szabadság eszméjét azonosította, illetve felcserélte a jólét megvalósításának ígéretével. (Robespeire szerint, az új cél a le bonheur du peuple.)

Hannah Arendt a huszadik század egyik leghíresebb filozófusa. Arendt életműve a hatalom természetének, a forradalmak mibenlétének tanulmányozására összpontosul. Hannah Arendtről Németországban utcát neveztek el, és munkája nemzetközi elismerésének jeléül aszteroidot neveztek el róla. Hannah Arendt, fenti könyvében a 18. század forradalmaitól számítva név szerint két forradalmat minősít valódi értelemben vett forradalomnak: az amerikai forradalmat, és az ötvenhatos magyar forradalmat. Arendt szerint a magyar, és az amerikai forradalom közös vonása, hogy egyik sem követte a francia példát, és egyik sem adta fel a nemzeti függetlenség, és a szabadság eszményét a szociális kérdés megoldása érdekében. Meglepő, illetve nem meglepő, hogy Magyarországon Hannah Arendt fenti gondolatairól eddig igen kevés szó esett.

Hannah Arendt megállapítja azt is, hogy a magyar forradalom az amerikai szabadság-gondolat egyik leghíresebb dokumentumának a szelleméhez nyúl vissza: Abraham Lincoln, 1863 november 19-i gettysburgi beszédére. Lincoln fenti beszédének az egyenlőségre, és szabadságra vonatkozó megállapítása bibliai, éspedig új-testamentumi, tehát keresztényi ihletésű.

Hannah Arendt külön tanulmányt is szentelt a magyar forradalomnak**, amelyben többek között kimutatja, hogy a "tiszta" forradalmak mély történelmi gyökerekkel rendelkeznek, ami rendkívül fontos ahhoz, hogy a forradalom vívmányai életképesek legyenek. Az idegen ideológiák már gyökértelenségük miatt sem képesek tartósan eluralkodni a nemzeten. Voltunk, tehát mi is ismét fáklyaláng. Meg is fizettünk érte.

Kádár és kora

"Tizenháromszor tizenháromnál, de még százszor tizenháromnál is több volt, akit azok a bitangok a magyarok első sorából kipusztítottak!"
Illyés Gyula: Fáklyaláng


Kádár János november 7-én négy órakor már a Szovjetunió által felkent muszkavezetőként kibújt a szovjet páncélosból, és munkához látott. Kádár "reálpolitikája" azzal kezdődött, hogy kivégeztetett 300 "ellenforradalmárt." Többet, mint annakidején Haynau, azzal, hogy Haynau áldozatai nem a saját polgártársai soraiból kerültek ki.

Nagy Imre kivégzése a magyarok természetes vezetőinek tudatos megsemmitésének a példáját követte. Kádárék, tehát kétszeresen is a hatalom bitorlói voltak, és közvetlen utódaik is azoknak tekinthetőek. Nagy Imre kivégzéséről, és 1989. június 16-i újratemetéséről ezen a helyen csak annyit, hogy Nagy Imre mártírhalála azt bizonyítja, hogy amikor nép a forradalmi változásra készen áll, a vezető megjelenik: Ígérem, hű fia leszek a hazának és önzetlen, becsületes szolgája a magyar népnek!" (1947. szeptember 16. Parlament, házelnöki székfoglaló beszéd)

Nagy Imre a debreceni Nagytemplomban az 1949-ben a Függetlenségi Nyilatkozat 100. évfordulóján megtartott beszédében Kossuthot idézte: "Velem rendelkezhetik Isten akármint az életben, bocsáthat reám szenvedést, bocsáthat reám vérpadot, bocsáthatja reám a bürökpoharat, vagy a száműzetést: de egyet nem bocsáthat reám soha, azt nem, hogy én valaha az ausztriai háznak alattvalója legyek."
Nem egészen tíz évre rá, a sors rákérdezett Nagy Imre fogadalmára, állja-e a szavát, s ő állta. Béke poraira.

Utószó

A "létező szocializmusra" nem mérhetett nagyobb csapást a történelem, minthogy az magától összeomlott. Összeomlott, anélkül, hogy valaki megdöntötte volna - hacsak nem a puszta igazság, hogy a hazugság nem tartható fenn örökké. Magyarországon, sem a Kádár korszak, sem az után következő, 2010-ig tartó nagyvállalati érdekeket szolgáló neoliberális korszak soha sem érte el azt a határt, ahol egy ország szabadsága, és függetlensége kezdődik. ***

2010-ben a magyar választók hatalmas többsége, azt is mondhatjuk, hogy a magyar nép, szabad választásokon kinyilvánította, hogy ugyanúgy, mint ötvenhatban, nem kér egy idegen jóléti ideológia ígéreteinek áldásaiból. A magyarok ezzel Európában ismét elsőként, fordultak szembe az ügyeletes nagyhatalom, és a privát tirannizmusok politikájával. A kör bezárult. A globalizmus, azonban mindenkit érint, s amikor a magyarok nemet mondtak a globalizmusra, azzal a magyar forradalmak szelleme; a nemzeti függetlenség, és a szabadság eszménye meglelte méltó helyét az általános emberi szabadság küzdőterén. Ezért ne feledd a tért.



Lábjegyzetek
* Hannah Arendt: "On Revolution" Viking Books 1963
ISBN 0 14 30 3990 3
** Hannah Arendt- Totalitarian Imperialism . reflections on the Hyungarian Revolution
http://search.4shared.com/search.html?searchmode=2&searchName=Hannah+Arendt+-Totalitarian+Imperialism+-+Reflections+On+The+Hungarian+Revolution

*** Herczegh Géza: Kádár és kora
Peres Örökségünk, Magyar Szemle könyvek, 2005. 217.o.

Források:

1956 A Befejezetlen Forradalom - Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör Zürich, 1982 ISBN 3- 922587-28-3
Herczegh Géza: "Akinek meg kellett halnia"
Peres Örökségünk, Magyar Szemle könyvek, 2005. 151 - 157. o..

» vissza a HUNSOR honlapjára