A kívánság nem új, annak gyökerei a trianoni szétszakításban vannak. Amikor még minden magyar a magyar állam határain belül élt, az államhatároknak védelmezô és összetartó szerepe volt a nemzet számára, ugyanakkor a Kárpátok-határolta ország lakosai szemléletében az ország határainak átjárhatósága a dolgok természetes rendjéhez tartozott. Az államhatárok szerepének vagy földrajzi helyzetének lényeges változása a kor embere számára elképzelhetetlen volt; Európa államszerkezetét az állandóság jellemezte. Ez az állandóság nagy vonzást gyakorolt a huszadik század elején felgyorsult kontinentális gazdaság részére, aminek nagyon kedvezett az akkori Európa-szerkezet kevés de méretes államaival.

Makovecz Imre is errôl szólt az Átalvetô folyóiratnak adott interjúban: "Az elsô világháború azért robbant ki, hogy az a hallatlan eruptív fejlôdés, ami a kontinensen elindult az Osztrák­Magyar Monarchia területén, Oroszországban és másutt, az megálljon, és az atlanti hatalmak a maguk gyarmatbirodalmaival továbbra is képesek legyenek egy másik centrumot létrehozni ­ nem az egyesült Európát. Az Osztrák­Magyar Monarchia, mint olyan, az egyesült Európa gyakorlópályájaként már működött. És mesterségesen jöttek létre az új nacionalizmusok."

Az atlanti hatalmak német és fôleg magyar területekkel fizették meg a szláv/ortodox világnak a háborús szövetséget. Ez a mai nemzetközi jog alapja. A trianoni országdarabolás ­ azon kívül, hogy állandósította a gyűlöletet és a megoldhatatlan helyzeteket, minden korábbitól eltérô szerepet adott az államhatároknak. Eladdig ismeretlen és elképzelhetetlen szerepet: a nagy háború iszonyatos megpróbáltatásainak tetejébe átjárhatatlan határokat létesített a nagyhatalmi akarat, amely a Kárpát-medence gazdasági egységét is, de a magyar nemzetet is szétdarabolta. Az államhatárok a nagyhatalmi önkénnyel létrehozott új államok életképessége érdekében, a célnak megfelelô nemzetközi jog által támogatottan, új szerepet kaptak: biztonságot az új államok kötelékébe kényszerített magyar etnikum felszámolására. Minden magyar törekvés, ami ennek a helyzetnek a megváltoztatására irányult, külhatalmi tilalmat és büntetést váltott ki, és a szláv hódoltság idején országon belül is bűncselekménnyé tették a kérdéssel való foglalkozást is. Két magyar nemzedék nôtt fel olyan iskolázottsággal és szellemi légkörben, aminek termékeként már magyar érzéseit is leplezte, ha egyáltalán éltek még a keblében.

Így jutottunk el a nagyszláv birodalom és annak egypártrendje bukásáig. A változás rendkívül kedvezô helyzetet teremtett Trianon mai hatásainak korlátozása részére, amit ki kellett volna használni. Azóta 15 év eltelt, eredmény helyett a trianoni átkok élethosszabbítást kaptak a szükségtelen és értelmetlen alapszerzôdések által. Az Európai Unióba is a trianoni púppal a hátunkon léptünk be, elmulasztva a leendô uniós társországokkal azonos feltételek követelését. Szlovákia így bejutott az unióba olyan alkotmánnyal, amely nem tekinti államalkotó elemnek az állam területén élô magyarokat. Románia is be fog jutni azzal az alkotmánnyal, amely kimondja, hogy Románia nemzetállam, a román nemzet állama.

Az unió szemlélete még a fent említett atlanti szemlélet ­ az általuk elrontott közép-európai rend jelenleg is folyamatosan káros következményeinek enyhítésétôl is elzárkóznak. Az elszakított magyar nemzetrészek részére utonómia nincs, már nem is lesz. A veszett fejsze nyele, a kettôs állampolgárság sem tud elôkerülni. Szabad-e, lehet-e, érdemes-e, hasznos-e ­ ilyen kérdések merülnek fel a tunyák országában, akkor, amikor dörömbölni kellene.

Már a kérdés megközelítésével is baj van. Ha élô gyakorlat lenne a nemzet egységében való gondolkodás, a törekvés megtalálná az utat összefoglalni a nemzet részeit gazdasági és kulturális eszközökkel, kihasználva a határok egyre szabadabb átjárhatóságát, látványos jogi alátámasztottság nélkül is. Ilyen gondolkodás hiányában a kettôs állampolgárságtól sem várhatunk annyit, amire szükség lenne. Most ott tartunk, hogy az "anyaország" gonosz mostoha kormánya demonstrálta érdektelenségét egy ilyen kezdô lépés megtételében. A határon túliak, a hadizsákmány magyarok viszont úgy érzik, hogy egy csodaszert tagadtak meg tôlük. Hasznos lehet most, ha elidôzünk egy idôszerű kérdésen: mi is az állampolgárság?

A hivatalos megfogalmazás szerint: "Egy adott állam lakossága az állami szuverenitás egyik összetevôjét alkotja, így mindig az adott állam »dönti el«, hogy kit tekint állampolgárának és kit nem. ... Magyar állampolgár az, aki a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgár volt, aki e törvény erejénél fogva magyar állampolgárrá válik, illetve aki e törvény alapján magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága nem szűnik meg. ... A magyar állampolgárság keletkezésének két elve van: az egyik a származás elve, a másik a területi elv. Születésénél fogva válik magyar állampolgárrá minden magyar állampolgár gyermeke, akár az anyja, akár az apja a magyar állampolgár. Területi elv alapján szerez magyar állampolgárságot az, akinek szülei születéskor nem ismertek (talált gyermek), így a leszármazás elve nem alkalmazható, vagy ha hontalanok a szülei, azaz szülei egyik államnak sem állampolgárai. Utóbbi esetben a hontalan szülôknek magyarországi lakóhellyel kell rendelkezniük. ... Ha ugyanazt a személyt egy idôben legalább kettô állam egyaránt saját állampolgárának tekinti, kettôs (vagy többes) állampolgárságról beszélünk. Kettôs (vagy többes) állampolgárságot eredeti vagy származékos úton lehet szerezni.

A kettôs (vagy többes) állampolgárság megszerzésének eredeti útja a születés. Az állampolgárság születéssel történô megszerzésekor az egyes államok vagy a vérségi vagy a területi elvet alkalmazzák. A vérségi elv követése esetén - amely az európai országok jellemzôje ­ a megszületett gyermek állampolgárságát a szülôk állampolgársága határozza meg. A területi elv érvényesülése következtében viszont az újszülött ­ szülei állampolgárságától függetlenül ­ annak az országnak az állampolgárává válik, amelynek területén született. Ezt az elvet alkalmazza például Kanada és az Egyesült Államok.

A két elv összeütközése következtében kettôs (vagy többes) állampolgárság keletkezhet. Születéssel lesz például kettôs (vagy többes) állampolgár az, aki olyan államban születik, ahol a területi elvet alkalmazzák, de szülei állampolgársága alapján a vérségi jog elve érvényesül.

Származékos úton lesz kettôs (vagy többes) állampolgár az, aki úgy lesz egy adott állam állampolgára, hogy már meglévô állampolgárságát (vagy állampolgárságait) nem veszíti el.

A kettôs (vagy többes) állampolgárság intézményét a legtöbb állam elismeri, de nem részesíti elônyben, mert ebbôl ­ mind az egyének, mind az államok vonatkozásában ­ konfliktusok származhatnak. A magyar jog nem tiltja magyar állampolgár esetleges kettôs (vagy többes) állampolgárságát, de a további állampolgárságra nincs tekintettel, azaz azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára ­ ha törvény másként nem rendelkezik ­, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni."

Az idézett törvény értelmében nem kaphat magyar állampolgárságot Molnár Béla Newcastle-i olvasónk, aki az 1940-ben visszatért Észak-Erdély lakosaként, magyar állampolgárként, a magyar honvédség tartalékos tisztjeként, négyéves háborús katonai szolgálattal, mert egyike volt annak a három milliónak, akiket a bolsevista magyar állam megfosztott állampogárságuktól, és a már nem bolsevista magyar állam megfeledkezett róluk az 1993. LV. törvényben.

A fent idézett törvény egyfajta szemléletet képvisel, amelyben nincs szerepe a nemzetnek, annak a kulturális egységnek, amely azonossága révén, a természetjog alapján követelhet jogi meghatározást együvé tartozásának. Nem szól nemzetrôl, pedig az emberi társadalom képletében a nemzet alanyi tényezô, az állam csak szerkezeti készítmény. Nemzetek vannak állam nélkül is. A magyar nemzet egyharmada államfedezék nélkül él, ezért olyan magyar alkotmány, amely ezen egyharmad nemzetrész magyar mivoltát megtagadja, azt teszi, amit Trianonban tettek. Ez a trianonista szemlélet. A magyar nemzet egyharmada jelenlegi rátelepedett államában nem lehet államalkotó, ez teszi elengedhetetlenné olyan magyar alkotmány létrehozását, amely alapjait a nemzetben határozza meg, nem pedig egy közigazgatási szerkezetben.

A természetalkotta egységek szétszakítása által, és a háborús gyôzelmekbôl származó nemzetközi jog gyakorlatában létrehozott államok állampolgársági jogrendjét csak kényszerbôl fogadhatja el bármely szétszakított nemzet ­ és ilyen sok van ­, de jogosságát el nem ismerheti. A trianoni békediktátum olyan állampolgári jogrendet rendelt elfogadni, aminek jogosságát a magyar nemzet nem ismerheti el. Ezen a téren 85 éves mulasztás terheli a magyarországi államhatalom megvalósítóit, különösen az 1990 utáni uralkodó réteget és kormányokat, hiszen azóta szabadabb mozgásterük van ezen a téren. Elmulasztották az elragadott nemzetrészek rendezetlen jogviszonyát az európai egységesülés rendezendô feltételei közé iktatni.

Ismerjük a kifogásokat: nemzetközi gyakorlatban az állam képez nemzetet, vagyis a nemzet elnevezés az állam területén élô emberek együttesének elnevezése. A magyar történelemben sem egyértelmű a nemzet fogalma, változó korok más értelmet fogalmaznak. Egykor a nemesség képezte a nemzetet, amelyben helyet kaptak más etnikumok is, de nem kapott helyet a jobbágy, ha magyar volt, ha nem. Deák Ferenc az 1868 évi nemzeti törvény tárgyalásakor már így fogalmazott: "Magyarországban egy politikai nemzet létezik: az egységes és oszthatatlan magyar nemzet, amelynek a hon minden polgára, bármi nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú tagja."

Ebben a szemléletben még benne van a régi hungarus elem, és már benne van az állam egységben megtartásának korabeli liberális elképzelése. Ezen is tovább lépett egy törvénytervezet 1870-ben: "Magyarországon a következô történeti és meghonosított nemzetek léteznek: magyarok, románok, szerbek, tótok, ruthénbek és németek. Mind e népfaj egyenlô a törvény elôtt... A hivatalos okmányokban Magyarországon lakó összes nemzetiségek a »magyarországi« (peuple hungroise) össznevezet alatt értetnek." Erre a magaslatra az utódállamok még javaslattétellel sem tudnak felemelkedni.

Ismét változtak a körülmények, a "politikai nemzet" megfogalmazás idôszerűségét veszítette. Trianon óta a nemzeti lét alapkereteként a kultúrát jelöljük meg. És mivel az államhatárok a magyar kultúra közlekedését is akadályozták, és mivel a hadizsákmány magyarokat magyarságuk miatt üldözték, és mivel az utódállamok magyarüldözésének célja az asszimiláció, tehát a magyar etnikum felszámolása volt, és mivel idônként az utódállamokban a magyarokat börtön, elüldözés, tömegmészárlás sújtotta, és mivel a szándék a változó körülmények között sem változott, legfeljebb csak enyhült az etnikai tisztogatás, mindezek értelmében az államiság keretében élô magyar nemzetrésznek, illetve a magyar államnak kötelezô összmagyar nemzetvédelmi álláspontot elfoglalni, és ennek alkotmányos alapozást adni.

A kettôs állampolgárság követelése lehet egy elsô lépés, amit már csak amiatt sem szabadna elhanyagolni, mert ebben legalább már egységesek a határon kívüli magyarságot képviselô politikai szervezetek és országon belül a jelenlegi ellenzéki pártok és a közvélemény tekintélyes része. A miniszterelnök és a kormányzó pártok oktalan ellenkezése a december 5-i népszavazás kapcsán nem teszi lehetôvé, hogy a kormány engedjen a kettôs állampolgárság-ellenes álláspontján. De mert érzi, hogy ebben a kérdésben merev álláspontja károsan hat népszerűségére, elôjött áthidaló javaslatokkal.

A miniszterelnök bejelentette, hogy megváltoztatnák az alaptörvény azon bekezdését, amely szerint Magyarország "felelôsséget érez" a határon túl élô magyarok iránt, s ehelyett a "felelôsséget visel" kifejezés kerülne az alaptörvénybe. Ez azt jelentené, hogy a mindenkori magyar kormány kötelezettséget vállalna olyan személyek ügyeiben, akik nem tartoznak a joghatósága alá ­ a közzétett vélemény szerint.

A Heti Világgazdaság egy közleményében azt olvassuk, hogy: "Az alkotmánnyal kapcsolatos másik kormányzati elképzelés próbára teheti az alaptörvény koherenciáját is. A magyar alkotmány ugyanis az állampolgárságon, azaz a politikai nemzeten alapul, s a mostani törekvések arra irányulnak, hogy alkotmányos státust nyerjenek a határon túliak is. Gyurcsány egyik tájékoztatóján kifejtette, az alkotmányban kívánják definiálni a magyar nemzetet mint kulturális, nyelvi, történelmi közösséget. Ezzel az alaptörvény hatályát szinte kiterjesztenék a határon kívül élô magyarokra, aminek következményei egyelôre beláthatatlanok. Az alkotmánymódosításra irányuló kormányzati törekvéseket gyakorlatilag elengedték a fülük mellett a határon túliak. Figyelmüket a kettôs állampolgárság elképzelését felváltó kormányzati ötletek kötötték le, bár valamennyien kifejtették a miniszterelnökkel folytatott tanácskozáson, hogy az állampolgárság megadása lenne a megoldás."

Itt felvetôdött egy értelmes elnevezés: nemzetpolgárság. És az a kitétel, hogy: "...az alkotmányban kívánják definiálni a magyar nemzetet mint kulturális, nyelvi, történelmi közösséget. Kár, hogy ez alkalommal az érdektelenség miatt nem tudtunk meg többet errôl a koncepcióról, és kár lenne, ha emiatt elvetnék ezt a kezdeményezést, hiszen ez áttörné a liberális eredetű etatista államfogalom bénító gátjait.

Pontosan arra gondolok, hogy csak azért, mert a kormány oldaláról jött a nemzet fogalmára alkotott törvényjavaslat, nem szabadna átnézni felette. Itt megismételem az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság által szorgalmazott Egy a nemzet Mozgalom felhívását ebben a tárgykörben, ami így hangzik:

"Fel kell emelni a nemzet fogalmát olyan köztudati, közjogi és alkotmányjogi szintre, mint amivel felszerelte a polgári liberális államfelfogás az állampolgár fogalmát!

Azt akarjuk elérni, hogy hozzon a magyar országgyűlés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek az államhatároktól függetlenül!"

Izsonyú rágondolni, hogy a trianoni 85 év során nem merült föl magyar tájon, hogy magyar szempontból elfogadhatatlan az államterületre korlátozott nemzeti önrendelkezés, ami kirekeszti a közjogi státusból a nemzet egy harmadát..

"A határon túli magyaroknak ígért alkotmánymódosítás tervezete már elkészült, a különleges személyi koncepciójának kidolgozásához azonban csak most kezdenek hozzá ­ nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Avarkeszi Dezsô, a parlament alkotmány- és igazságügyi bizottságának tagja. Az MSZP-s képviselôt bízta meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a tervezet kidolgozásával, melyet két héten belül át akarnak nyújtani a határon túli vezetôknek. Elfogadásához a magyarországi pártok képviselôivel és az Európai Unióval is konzultálni kell, ez ugyanis még nem történt meg" ­ mondta Avarkeszi.

Ennek alapján nyilatkozott Szabó Vilmos, hogy: ­ A határon túliak közjogi státust is kaphatnak, ha az ellenzék hajlandó alkotmányt módosítani.

Minden olyan megoldás, ami az alkotmány mai megfogalmazása alapján történik a határon kivüliekkel, belpolitikai, fôként segélyezési kérdéssé zsugorodik. Amennyiben létrejönne a nemzet alkotmányjogi fogalommá tétele, akkor már össznemzeti alapon lesz kezelhetô a nemzetegyesítés bármely kérdése, és mindent jogszerűvé tesz, ami szükséges lehet a nemzetegyesítés érdekében. Vannak alkalmak a történelemben, amiket nem szabad elszalasztani, amiket meg kell ragadni az adott pillanatban, mert elmúlhat a megvalósítás esélye.

» vissza a HUNSOR honlapjára