"Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet"
(Gyurcsány Ferenc a Gyurcsány-Orbán vitában, 2006. április)

    Lehet, hogy Orbán Viktornak nem lesz igaza, és Gyurcsányék kihúzzák a ciklust elorehozott választás nélkül. De minden, ami ezután következik, a szocialista-liberális kormány és a politikáját jó évtizede meghatározó elit végvonaglása lesz csupán, mielott a vaskosan megérdemelt politikai bukás bekövetkezik.

2006. június 9-én, éppen egy éve, hogy egy ciklusnyi szocialista-liberális töketlenkedés után, a választók különös szeszélyének köszöhetően és a Fidesz elképesztően ostoba, még az MSZP-énél is gyengébb kampányának köszönhetoen megalakult a második Gyurcsány-kormány. Az a kormány, amely megkapta az újrakezdés lehetőségét a választóktól nem csupán a koalíciós pártok, de annak az országnak a számára is, amely, mint Gyurcsány Ferenc mára klasszikussá vált balatonoszödi beszédébol tudjuk, egy évvel ezelőtt annyival lépett túl saját "lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi".

Gyurcsány Ferenc és második kormánya elképesztő örökséget vett át Gyurcsány Ferenctől és első kormányától.

Utólag aligha mondhatunk mást, mint hogy az ország pénzügyi összeomlásának elkerülése a véletlenen múlt. Az államháztartás 2006-os elso negyedéves sokkoló adatai csak a pénzügyminisztérium khm, kreatív ügykezelésének köszönhetoen maradtak rejtve a közvélemény és a piaci szereplok elott; a konvergencia-program elso tervezetét hangos kacaj kíséretében kaptuk vissza Brüsszelbol 2005 oszén.

Ám számos tényezo együttes hatása megmentette az országot az összeomlástól, a kormánypártokat pedig a menetrendszeru választási vereségtol. "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbosége, meg trükkök százai, amirol nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük" – lélegezhettek fel a miniszterelnökkel a kormánypártok vezetoi, teljes joggal.

Talán a befektetok és a választók még az elképesztoen gyenge teljesítményt nyújtó baloldali-liberális kormánynál is jobban tartottak Orbán Viktor és pártja visszatérésétol, talán a másfél évtizede tartó, négyévenkénti kormányváltásokba untak bele – Gyurcsány Ferenc, az MSZP és az SZDSZ mindenesetre kapott még egy lehetoséget, pedig a 2002 és 2006 közötti kormányzati teljesítmény sok mindenre predesztinálta a baloldali-liberális koalíciót, a sima választási gyozelmet kivéve.

Különös, ahogy a kormánypártok vezetoi reagáltak, miután a piacok, Brüsszel és a magyar választók már-már irracionális türelme, a Fidesz minden kritikán aluli, kádári nosztalgiára és az alsó-középosztálybeli vidéki atyafinak beoltöztetett Orbán Viktorra épülo kampánya mégis az ölükbe pottyantotta az újabb négy év lehetoségét.

A koalíció politikusainak a két kezüket összetéve kellett volna hálálkodniuk a Gyurcsány által emlegetett "isteni gondviselésnek", valamint a végtelenül türelmes választóknak, hogy az Orbán-Mikola páros összes lehetséges tartozékával felszerelve nem rendezkedhetett be "nyolc, tizenketto, vagy akár húsz" évre. Esetleg vehették volna a fáradságot, hogy az oket ismét kormányra segíto választókat legalább ekkor megtisztelik oszinteségükkel. Ám szembenézés helyett a gyoztesek hetekre eltuntek a nyilvánosság elol.

Gyurcsány Ferencnek a választás második fordulója és a kormányalakítás között effektíve színét se láttuk, vagy ha mégis, értelmetlen, patetikus frázisokat hallhattunk tole az új reformkorról, vagy a megszorítások politikájára áthangolt, sunnyogó bejegyzéseket olvashattunk a Gyurcsány-blogon az állami bevételek növelésének és a kiadások csökkentésének szükségességérol.

Ma már tudjuk, hogy a választás második fordulójától a kormányalakításig eltelt másfél hónap alatt a Gyurcsány-csomag intézkedéseinek kidolgozása zajlott (hiszen, mint azt ugyancsak az oszödi beszédbol tudjuk, a választás elott a megszorításokat sem merték részletekbe menoen kidolgozni, nehogy bármilyen mozzanatuk kiszivárogjon; még a végén az ország helyzetére vonatkozó valós információk birtokában döntöttek volna a választók áprilisban).

De a kormány megalakulása mit sem oldott a bizonytalanságon; sot a választók zavarát fokozta, hogy az "új reformkorról" szóló értekezéseket felváltotta az "új egyensúly" emlegetése és a választási kampányban még fölöslegesnek mondott megszorítások szükségességének taglalása, miközben egészen októberig, az oszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követo parlamenti bizalmi szavazásig senki, a miniszterelnök sem vette a bátorságot, hogy a közvéleményt szembesítse azzal, milyen játszma elszenvedoi és aktív részesei voltak az elmúlt években.

A magyar választók fontos szereploi voltak a kormányzati tétlenségre és hazudozásra épülo játszmának. A 2000 körül kezdodött, de 2002 óta ipari méretekben zajló neokádárista népbutítás sikerének feltétele volt a közvélemény infantilizmusra hajlamos részének mindent felülíró vágyakozása a mindenkit boldogítani képes állam, a következmények nélkül osztogatható ötvenszázalékos béremelés, az ingyen sör és ingyen virsli világa után – de mindez nem menti föl a választói infantilizmussal visszaélo politikai elitet, foképp a ma kormányzó pártok vezetoit, akik súlyos árat fizettek az elozo évek tétlenségéért és hazugságaiért.

Ne legyen kétségünk: Gyurcsányék ezért fizettek hitelességük elvesztésével, és – bármit gondol is errol a miniszterelnök és a szocialista pártelit – távolról sem az oszödi beszéd ripacskodással súlyosbított oszinteségi rohamáért.

A koalíció hitelvesztése nem a beszéd szeptemberi nyilvánosságra kerülése után, hanem tavaly nyáron következett be. Amikor eloször az derült ki, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya pontosan az ellenkezojét teszi a választási gyozelem után mindannak, amit megígért, aztán (augusztus 20-án és az azt követo napokban) pedig az, hogy a kabinet a tole elvárható üzemszeru muködés minimumát sem képes hozni.

Ennek a két ténynek a nyilvánvalóvá válása önmagában egyenértéku a koalíció bukásával. Hiszen miért is muködik egy kormány, ha nem csupán az ellenkezojét muveli a benne résztvevo pártok választási ígéreteinek, de máig tagjai között tudhatja az elozo ciklus államháztartási adatainak visszatartásáért felelos pénzügyminisztert és az augusztus 20-i katasztrófa szégyenteljes kezeléséért felelos kancelláriaminisztert is?

A rendszerváltás óta az Antall-kormányt leszámítva nem volt kabinet, amely olyan gyorsan elveszítette volna a választók bizalmát, mint Gyurcsány Ferenc második kormánya. Érdekes, de (a foszereplok jelentos részének azonossága miatt) nem különösebben fontos körülmény, hogy a bizalomvesztés foként a Medgyessy- és az elso Gyurcsány-kormány politikája miatt következett be. (Gavra Gábor - Hírszerző)


Szerető Szabolcs
Alkalmatlanok

Készséggel elismerem, hogy a választásokon nyertes koalíció intézkedéseivel elhárította a pénzügyi összeomlást. Való igaz, a tavalyi csúcshoz képest jóval kisebb az államháztartási hiány, idén talán végre sikerül tartani a tervezett szintet. De a probléma, amit a kabinet megoldani látszik, kizárólag a saját hibájából keletkezett. Az előző ciklusban a Medgyessy-Gyurcsány-kormánynak jobbára kedvező világgazdasági környezetben, váratlan külső hatások, természeti csapások sorozata nélkül, önerőből, nem kikényszerített hibáival sikerült majdnem minden mutatót tekintve éllovasból a térség sereghajtójává züllesztenie, a gazdasági szakadék szélére taszigálnia az országot. Az, hogy a zuhanást elkerültük, nem ok az ünneplésre. Ez a minimum, az értékelésre méltó kormányzati teljesítmény efölött kezdődik. Ám ilyen nincs.

Nincs, hiszen a hiány így is a legnagyobb arányú az Európai Unióban. A kamat pedig a legmagasabb, a külföldi befektetők tehát továbbra is zavartalanul szivattyúzzák ki a pénzt az országból. A választások után Brüsszel kis túlzással gyámság alá helyezte az addig pénzügyi trükkök százaival operáló kabinetet. A "stabilizáció" társadalmi költségei viszont iszonyatosak: vágtató infláció, növekvő adóterhek, lassuló gazdaság, zuhanó reálbérek, romló közszolgáltatások. A doktriner, előkészítetlen reformerkedés, ha nem következik be fordulat, az egészségügyben kiszámíthatóan emberi tragédiák sorozatával jár majd, ha nem járt már eddig is.

Az eltelt öt év számlájára írható a köztársasági elnök által morális válságként diagnosztizált jelenség: a durvaság, a normanélküliség terjed mindenütt. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta nem beszélhetünk tekintéllyel bíró közhatalomról, kormányzatról, ám a bizalomvesztés tragikus módon a politikai intézményrendszer egészét sújtja. S a koalíció holdudvara mindent megtesz azért, hogy a válságtól érintetlen szervezetek tekintélyét is rombolja: a napokban a népszavazás - amely a képviseleti demokráciában valóban rendkívüli eszköz, csakhogy most a helyzet is az - ügyében az MSZP és az úgynevezett SZDSZ érdekeit sértő döntést hozó Alkotmánybíróság került a célkeresztbe.

A jövő héten parlamenti vitanap lesz a kormány egy évéről és a baloldal vezérének balatonőszödi beszédéről. Ideje volna hát, hogy az ellenzék is alaposan végigolvassa egyszer végre a teljes szöveget, és ne csak a kétségkívül felháborító, józan ésszel, ép morállal egyféleképpen értelmezhető hazugságmonológra figyeljen. Gyurcsány Ferenc ugyanis ott saját maga, a koalíciós pártok és a "szakértői" bázisuk alkalmatlanságát is beismerte: "Nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem."

Őszinte igazságbeszéd ez a miniszterelnöktől: hazudok, de kormányozni sem tudok. Az állam szétesőben, a normák megszűnőben, a kormány viszont a helyén van.
Hol válság van, ott válság van.




forrás: HírTv, Hírszerző, Magyar Nemzet



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára