 |
|
Elfojtott tiltakozás Szabadkán
megjelent a Vajdaság Ma oldalain is
HUNSOR medencefigyelő
Péter Ferenc színész - aki részt vett a szerb rendorség által csírájában elfojtott pénteki szabadkai tiltakozáson, majd a rendorségen volt kénytelen többedmagával bevárni Gyurcsány Ferenc elutazását Vajdaságból - újabb részleteket árul el a hatósági fellépésrol. A rendorség - mint kiderült - minden megtett annak érdekében, nehogy bármi is megzavarja a magyar miniszterelnök látogatásának - egyébként éppen a magyar-magyar kapcsolatoknak szentelt - zárónapját. Nyilatkozatát az alábbiakban ismertetjük.
Egészen természetes rakciónak gondolom, hogy ily módon nyilvánítsanak véleményt - azok, akik ezt meg merik tenni - az ellen az ember ellen, aki a december 5-ei "nem"-nek agitált, s ezzel az egész magyar nemzet ellen cselekedett abban az idoszakban. De nem az én tisztem ez utóbbit megítélni, viszont azt tudom, hogy ezzel nagy sebet ejtett sok határon túlon élo magyar szívén.
Nem volt különösebb szervezkedés. Ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen spontán volt. Halottam, hogy a vármegyésekbol (Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom - HVIM) lesznek kint, az EMI-sekbol (Egyesült Magyar Ifjúság) is jönnek, de én "teljesen civilként" mentem ki, mint sokan mások. Egy pártnak sem vagyok a tagja, ez az én magyar érzelmem, s többieket is ez az érzelem vezette.
Szerb rohamrendőrség a beavatkozás pillanata előtt
Ellentétben Orbán Viktor látogatásával, amikor alig lehetett rendort látni a városban, most olyan eros volt a rendori jelenlét, mint amikor a szerb hadsereg tábornoka tett látogatást Szabadkán. Rengetek rendor volt. Kétszer igazoltattak, amig a központba értem.
Úgy láttuk jobbnak, hogy kettes-harmás csoportokban szállingózzunk a Magyar Ház környékére. Minden út le volt zárva, nem nagyon tudtunk küzelebb menni. Ekkor én úgy gondoltam, hogy megpróbálok beszélni az egyenruhás emberekkel. Tudomásom szerint szabad államban élünk. Kértem, engedjenek közelebb a Magyar Házhoz, azért jöttünk, hogy lássuk a miniszterelnököt. Ekkor már egyre több civil ruhás rendor gyult körénk.
Mivel egész furcsa kinézetu alakok is voltak, arra gondoltam, hogy az itteni szerb lakosság közül akar valaki cirkuszolni velünk. Kicsit erélyesebben felléptem az egyikkel, mondtam, hogy mutassa meg a jelvényét. Közben elokerültek a kicsi táblák, A/4-es papírokra kiírt Nem-ek, ami ugyancsak nem nagy szervezésre vall. Volt egy "Nem felejtünk" és egy "Nem kérünk alamizsnát" transzparens is. És a vármegyések kihozták magukkal a zászlajukat. Probáltunk volna összeállni, hogy mégis valami csoport legyünk, hogy ne szerte szétszórva tiltakozzunk. De akkor már közrefogták a civil rendorök a kisebb csoportokat. Legidosebb lévén próbáltam beszélni velük, hogy "jól van gyerekek, menjünk akkor innen, menjünk szépen - kvázi - haza". De ekkor már nem engedtek bennünket. Próbáltam erélyesebben fellépni a rendorrel, aki tárgyalt velünk, hogy ilyet mégsem tehet. Oda fogunk menni, ahová akarunk. Mire megfordultam, láttam a rohamosztagot futólépésben közeledni felénk. De már mögöttük jöttek is a rabszállító kocsik. Akkor egy olyan jelenet zajlott le - minden túlzás nélkül mondom -, amely a rendorállamra, a milosevicsi érára emlékeztetett. Nagyon durván fellépo rendorök jöttek oda, elkezdtek ordibálni velünk. A lányokat elkapták a kezüknál fogva, lökdösték oket, betuszkolták a rabszállítókba, a fiúkat nyugalomra intettem, mert akkor bármi történhetett volna. Elszedték a mobiltelefonokat. Egy kamera körüli vita miatt azonban elterelodött a figyelem, s ezért egy-két mobil nálunk maradt. Ennek segítségével késobb kommunikálni tudtunk a tilalom ellenére is.
Becsuktak bennünket a rabszállítóba, amely belül egy bádogdobozra hasonlít, ahol nemigen lehet kapaszkodni. Következett a gáz, fékezés. Szóval "megtúráztattak" bennünket. Bevittek a központi rendorállomásra. Amíg ott voltak a rohamrendorok, igencsak keményen léptek fel, éreztetve, hogy kinek van hatalma és kinek van gumibot a kezében. Éreztük, hogy itt már könnyen eljárna a kezük, ezért nyugalomra és engedelmességre intettem társaimat. Amikor a rohamrendorök elmentek, akkor már egy tisztességesebb bánásmódban részesültünk.
Három és fél órán át tartottak bent bennünket a rendorségen. Minden jel szerint nem szerették volna, hogy amíg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr itt van, ismét oda tudjunk menni a Népkör elé. Mert tudták, hogy ha hamarabb kiengednek bennünket, folytatjuk, amit elterveztünk. Eloször a lányokat engedték ki, aztán a fiúkat kettesével.
Amikor egyenként kihallgattak bennünket, firtatták, milyen nemzetiséguek vagyunk.
Péter Ferenc végül cáfolta a magyar sajtóban megjelent hírek, hogy a HVIM megmozdulása lett volna. A vármegyések közül csak néhányan voltak jelen. Tudtuk, hogy meg fognak jelenni, de semmiképpen sem lehet mondani, hogy szervezoként léptek volna fel. Valamennyiünket a jóérzés vezérelt, nem politikai zászló alatt vonultunk fel.
Sebestyén
megjelent a Vajdaság Ma oldalain is
[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]
» vissza a HUNSOR honlapjára
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Korábbi cikkek:
• Szabadkai fiatalok: "Nem felejtjük! Nem, soha!"
• Rendőrök védték meg a magyarok tiltakozásától Szabadkán Gyurcsányt
• Az egyéves EU-tagság: Szlovákiai melósok, dán sajtok, ír magyarok
• Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
• Szegényebbek lettünk egy síremlékkel
• A Benes-dekrétumok hatvan éve
• Felszabadultunk...
• Az élőhalott délvidék hörgő visszhangja
• Marosvásárhely, 1990. március 19–20.
• Amit tudni kell Bocskai Istvánról
• Petőfi a tüntetők között
• Petőfi Sándor naplójából
• Külpolitikai határaink
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
