A Nyelvek Európai Napja közeledtén Leonard Orban többnyelvűségért felelős európai főbiztos nyilvánosságra hozta a Többnyelvűség: Európa becses értéke és mindannyiunk felelőssége című dokumentumot, mely tulajdonképpen az Európai Unió többnyelvűségről szóló stratégiáját foglalja össze.

Mindezek kapcsán az Európai Szabad Szövetség (EFA) frakciócsoportja 2008. szeptember 23-án délelőtt rendkívüli sajtóértekezletet tartott az európai többnyelvűség, illetve az Európai Unió nyelvpolitikája tárgyában, Mikel Irujo Amezaga baszkföldi (Eusko Alkartasuna), Jill Evans walesi (Plaid Cymru) és Tőkés László erdélyi (Erdély) EP-képviselők részvételével. Ez alkalomból az EFA EP-frakció egy közös közleményt is kiadott a következő címen: "Az Európai Bizottság többnyelvűségi politikája - egy hosszú út jó kezdete".

A sajtóértekezletet Mikel Irujo Amezaga képviselő nyitotta meg. Tudatta, hogy a Többnyelvűség: Európa becses értéke és mindannyiunk felelősség című alapdokumentum az Európai Parlament Kulturális Bizottsága és Leonard Orban, többnyelvűségért felelős főbiztos együttműködésének eredménye. Üdvözölte a "lényegre törő" dokumentum újszerű célkitűzéseit és megoldási javaslatait, például az Európai Unió nem hivatalos nyelvei használatának szabályozásáról. Mindazonáltal visszafogottnak, sőt bátortalannak nevezte a stratégiai dokumentumot, amiért csak általánosságban szól a fiatalok korai nyelvtanulásáról vagy éppen a kisebbségi nyelvek népszerűsítéséről. Kritikáját abban foglalta össze, hogy a közös európai stratégia az egyes tagállamokra bízná a többnyelvűség ügyét, holott köztudott, hogy bizonyos tagállamok éppen a többnyelvűség akadályoztatásában jeleskednek. Legfőképp azt hiányolta, hogy a dokumentum említést sem tesz az állampolgárok alapvető, anyanyelvhasználati jogáról. Példaként az ausztriai szlovének és a spanyolországi baszkok helyzetét említette, akik nem használhatják anyanyelvüket a közigazgatásban. "Ez pedig bizonyos európai nyelvek súlyos lefokozását állandósítaná" ? zárta gondolatait a baszk európai parlamenti képviselő.

Jill Evans walesi képviselő szintén a stratégia erényeként említette, hogy az elismeri a kisebbségi és a ? még ? nem hivatalos európai nyelveket. További pozitívumként értékelte, hogy a dokumentum leszögezi: történelmi, kulturális és közösségi összefüggésben kell a nyelveket kezelni. Meglátása szerint éppen ezért kell egyenrangúvá tenni az európai nyelveket, és ennek értelmében kell lehetővé tenni, hogy az európai állampolgárok az Unió hivatalos nyelvei mellett a nem hivatalos nyelveket is használhassák. Erre példaként szolgálhat a walesi és a skót nyelv uniós intézményekben való használatának közelmúltbeli bevezetése.

Erdélyi képviselőnk, Tőkés László is üdvözölte a nyilvánosságra hozott dokumentumot, és örömének adott hangot, hogy a walesi és a skót nyelvet is hivatalos rangra emelték az európai intézményekben, hiszen a nyelvi jogok elismertetése fontos állomás a kisebbségi jogok kivívásáért folytatott küzdelemben. Arra figyelmeztetett viszont, hogy az alapirat nem fordít kellő figyelmet a kisebbségekre, a veszélyeztetett nyelvekre, illetőleg ezek oktatására. Közép-Kelet-Európában rengeteg kisebbségi, illetve nyelvi probléma vár még megoldásra: a magyarokat naponként éri megaláztatás vagy éppen brutális támadás Szlovákiában, Romániában, Szerbiában és Ukrajnában, csak azért, mert anyanyelvüket használják. A dokumentum elméleti síkon értekezik az Európai értékekről, a többnyelvűségről és a különbözőségek egységéről, holott a valóságban egyes uniós népközösségek létét is vonakodnak elismerni, anyanyelvük használata pedig egyenesen tilos. Fokozottan érvényes ez a kitétel az erőszakos asszimiláció áldozatává váló moldvai csángó-magyar közösségre.

Végezetül arra kérte az európai gondolkodásáról számot adó Leonard Orban főbiztost, hogy közös hazájukban, Romániában gyakorlati lépésekkel is támassza alá a többnyelvűségről szóló stratégiai elképzeléseit.




forrás: 2008. szeptember 23.
Tőkés László Sajtóirodája



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára