A Magyar Svéd Online Források honlapja  

    Győzelmi esély
    írta Borbély Zsolt Attila
    a HUNSOR Erdélyi tudósítója
    az írás megjelen a Kapu oldalain is



    (Peremfeltételek)
    A Kapu hasábjain már több ízben írtam arról, miként gyurte maga alá az erdélyi magyarság egyetlen érdekvédelmi szervezetét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget a kilencvenes évek közepén egy komprádor, zsoldos réteg [1], mely elvtelenül kiszolgálja a román nemzeti érdekeket s ha fel is lép néha keményen, akkor azt jellemzoen más magyar szervezetekkel[2] s nem a román hatalommal szemben teszi.

    Azzal is foglalkoztam több ízben, hogy mi adja hatalmuk alapját és mi teszi szinte kimozdíthatatlanná őket, így most csak címszavakra szorítkozom. E komprádor klikk diszponál az eredetileg összmagyar igyekezettel létrehozott RMDSZ-szes infrastruktúra felett, belátásuk szerint használhatják fel azokat az anyagi forrásokat a pártpénz mellett, melyeket a román állam valamint a magyar állam az egész erdélyi magyar nemzeti közösségnek címez. A sajtóban masszív többségük van részben anyagi erejüknek, részben a múlt rendszerből átörökölt helyezkedő sajtógárdának köszönhetően. S mindez nem elég: a román kormányzattal fenntartott mindenkori jó kapcsolatukat arra használják fel, hogy megakadályozzák, hogy más magyar szervezet egyáltalán indulhasson velük szemben a választásokon. A helyzet közel reménytelen, amint azt a 2004-es választások bebizonyították, amikor az MPSZ jelöltjei, (miután saját szervezetük indulását az RMDSZ megakadályozta) a Népi Akció listáján annyi szavazatot sem kaptak, mint ahány aláírást összegyűjtöttek korábban.

    Ebben a történelmi kontextusban nyílt esélye a nemzeti oldalnak megmutatni erejét és megméretni magát az Európa parlamenti választásokon.

    (Tőkés László elvállalja a jelöltséget.)

    Az elmúlt hetekben bebizonyosodott, hogy Markó Béláék megjátszott párbeszédkészsége csak kampánycélokat szolgált és az RMDSZ vezetőinek eszük ágában sincs egy kompromisszumos EP-jelöltlistát összeállítani. A Szövetség választási listájának bejutó helyeire pártkatonák kerültek, az egyetlen autonomista politikus, Sógor Csaba Csík széki (a román jog szerint Hargita megyei) szenátor a lista negyedik helyét kapta meg, mely nem számít befutónak.

    A nemzeti oldal, bármennyire is szétforgácsolt, de képes volt az egységes fellépésre: az autonomista szervezetek egyeztető fóruma Tőkés Lászlót javasolta EP-képviselőjelöltnek, aki a jelöltséget elfogadta. (A Székely Nemzeti Tanácson belül volt némi elégedetlenség, a Tanács Állandó Bizottságának három tagja kiadott egy külön nyilatkozatot, mely szerint a Tanács Állandó Bizottsága nem kérte fel a püspököt az indulásra, de ez voltaképpen SZNT belügy. Az SZNT nagyobbik része a korábbi súrlódások dacára kiáll a jelölt mellett. A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Fodor Imre így nyilatkozott erről: „Aki esetleg a ma esti tanácskozás és döntés után sem támogatja Tőkés jelölését, az nem a Székely Nemzeti Tanács, hanem kizárólag a saját nevében emelhet kifogást”.)

    (A tét)

    A tét óriási. Kétségkívül nem akkora, mint a parlamenti választásoké. Ha 2004-ben a Magyar Polgári Szövetség jelöltjeinek a Népi Akció listáján való indulásával sikerült volna az RMDSZ-t kiejteni a törvényhozásból, az alkalmat adott volna arra, hogy létrejöjjön egy olyan összefogás, melyben az autonomista erők politikai irányszabási képességgel rendelkeznek. Újra lehetett volna keverni a kártyákat, új belső játékszabályokat lehetett volna megállapítani. Erre most remény nincs, az RMDSZ a román hatalmat kiszolgáló politikáját folytathatja EP képviselet nélkül is, sőt, vélhető, hogy a soron következő parlamenti választásokra sem lesz különösebb következménnyel egy esetleges autonomista EP-győzelem.

    Viszont a nemzeti oldalnak most reális esélye van erőt mutatni, reális esély van elkönyvelni a sorozatos vereségek után egy győzelmet is. Nem szólva arról, hogy egy olyan embert juttatnánk egy fontos pozícióba, aki valóban szót emelne létérdekeink mellett. A győzelem erőt és motivációt adhat a választói tábornak, a középgárdának és a lassan a sikertelenségbe belefásuló élcsapatnak is. Ezt felismerhette Verestóy Attila szenátor, a román hatalmi érdekek egyik fő RMDSZ-en belüli megjelenítője is, aki a Erdély.ma hírportál február 10-i híradása szerint a február 7-i frakcióülésen kijelentette: ha Tőkés Lászlónak sikerül összeszedni a 100.000 aláírást, az RMDSZ elveszett, épp ezért „csírájában kell elfojtani minden ilyen próbálkozást.” Meglátjuk, hogy a csírában elfojtás jegyében ezúttal milyen konkrét eszközöket vet majd be a tapasztalat szerint erkölcsi skrupulusokkal nemigen rendelkező RMDSZ-es csapat.

    Gazda Árpád, a Krónika vezércikkírója optimista, az RMDSZ övön aluli ütéseit is bekalkulálva következőképpen összegzi a lehetséges forgatókönyveket: „A választásoknak azonban nemcsak az a tétje, hogy ki képviseli az erdélyi magyarságot a brüsszeli parlamentben. A megmérettetés tapasztalatából levonandó következtetések talán még ennél is fontosabbak. A magyar–magyar versenynek ugyanis négyféle kimenetele lehet: vagy az RMDSZ, vagy Tőkés, vagy mindkettő, vagy egyik sem szerez mandátumot.
    E négy lehetséges eredmény közül csak az RMDSZ-győzelem illik a szövetség jelenlegi szemléletébe. Ha más eredmény születik, az a magyar egypártrendszer végét jelenti.

    Azt követően ugyanis már nem lehet nem létezőnek tekinteni az erdélyi magyar ellenzéket, meg kell teremteni a közösségen belüli pluralizmus feltételeit. Az RMDSZ eddig azzal próbálta megőrizni támogatottsága látszatát, hogy a választási versenyeken nem engedte a pályára lépni ellenfeleit. A leírt ellenfelek azonban nem voltak a püspökhöz mérhetőek. Tőkés leírásával Ceausescu is hiába kísérletezett.”[3]

    (Reális esélyek)

    Jó szervezéssel és Temesvár hősének presztízsével nem tűnik lehetetlennek a 100.000 aláírás összegyűjtése. Ugyanakkor, ha már egyszer a jelölt ringben van, van esélye elnyerni a leadott szavazatok kb. egy harmadát, ami akár totális győzelmet is jelenthet.

    A Háromszék című napilap jegyzetírója, Farkas Réka is rámutat, hogy „Tőkés László neve ma is annyira ismert, hogy szinte kampány nélkül „eladható”. Fontos adu van a kezükben[4]: Tőkés eddig is következetesen vállalta, és most is célkitűzésként fogalmazza meg a romániai magyarság autonómiatörekvéseinek képviseletét. A rá leadott voks ennek az eszmének a támogatását is jelenti majd.[5] Mivel a RMDSZ-nek a pártok számára megszabott 5%-os küszöböt el kell érnie, még arra is komoly esély van, hogy Tőkés László bejusson, a magyar érdekeket kiárusító RMDSZ pedig kiessen.

    Hasonló következtetésre jut az egyik legfontosabb markóista szócső, az Új Magyar Szó jegyzetírója is. A nemzeti érdekek ellen nem ritkán fellépő, a legutóbb a Babes Bolyai egyetem jogtalanul kirúgott magyar oktatóit, Hantz Pétert és Kovács Lehelt szélsőségesező Salamon Márton László szerint: „Az EMNT-elnök mellett szól, hogy több ellenzéki szervezet támogatja, ugyanakkor a püspök aligha riad majd vissza attól, hogy a református egyház infrastruktúráját is saját politikai céljaira használja fel. Amennyiben tehát indulhat a választásokon, Tőkésnek meg kell szereznie a szavazatok 1/35-ét, ami 15 millió szavazó esetén, 40 százalékos előrelátható részvételnél 6 milliónak a 35-öd részét, azaz 171 ezer szavazatot jelent.

    Az RMDSZ-nek ezzel szemben az össz-szavazatok 5 százalékát, azaz mintegy 300 ezer szavazatot kell összegyűjtenie, ami a korábbi választások eredményeit nézve elvileg könnyűszerrel teljesíthető lenne, ha nem kellene levonni a várható 400-450 ezer szavazatból azokat, amelyeket Tőkésre – „a rendszerváltó temesvári papra”, az ő nimbuszára – adna az erdélyi magyarok nem kis része. Így elvileg minden megtörténhet.[6]

    (Az RMDSZ reakciója)

    Miként a nagyváradi Reggeli Újság főszerkesztője, Dénes László kifejtette, Markó Béla retorikáján már érződik, hogy kampány van[7]. Az RMDSZ elnöke nem várt keménységgel nyilatkozott meg a Babes Bolyai Egyetem ügyében. De hát láttunk már ilyet a 2004-es választások kapcsán, amikor az RMDSZ a kettős állampolgársággal és az autonómiával kampányolt. Azután a kettős állampolgárságot szép csendben kiiktatta a politikai kommunikációból, az RMDSZ programjában 1993 óta benne levő háromszintű autonómia megvalósítása helyett pedig a végül el sem fogadott kisebbségi törvénybe bekerült a kulturális autonómia címszó, anélkül, hogy annak mibenléte meg lenne határozva. Az RMDSZ fonák hozzáállását a magyar nemzeti ügyekhez Csíki Sándor közíró az Erdély.ma hírportálon 2007. február 7-i írásában a következőképpen karikírozta: „A Tőkés Lászlón kívüliek, az erdélyi magyarságon kívüliek, valamint a saját magukon kívüliek: Nagy Zsolt és Winkler Iuliu tagokat indítanák a május 13-án zajló európai parlamenti választásokon.  (…) mindkét jelöltet azzal akarják hírbe hozni, hogy közük lenne Erdély magyarságához. A legújabb közvélemény kutatás alapján: mindez hazugság.
    Sőt egyes, teljesen semleges hírforrások szerint, ezen egyéneket az erdélyi magyarok szinte alig ismerik. Ettől függetlenül mindketten vígan élnek, és adólejeinkből valamint bukaresti hivatalaikból és magáncégeikből nagyon szépen, folyamatosan tollasodnak.
    De sokak szerint, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Tőkés László, Temesvár hőse, letett valamit az asztalra.”
     Markó Béla, akinek elnöklete alatt módszeresen kiirtották az RMDSZ házatájáról az összes korábbi ellenállót (Tőkés Lászlót „mindössze” tiszteletbeli elnöki minőségétől fosztották meg a tisztség megszüntetésével) a következőképpen vélekedik Tőkés indulásáról: "Nem delelőjükön túl lévő politikusokat kell Brüsszelbe küldeni" (…) "Személyes véleményem, hogy a múltat nem kell visszahozni. Amit valaki a kilencvenes években elmulasztott a politikai pályán, azt nem lehet már 2007-ben behozni."

    Lengyel György, a nagyváradi Magyar Polgári Egyesület egyik prominense „Markó Béla és a múlt” című írásában rámutat: „A szövetségi elnök bizony alaposan összetéveszti az idő síkjait, s bizonyára nem tévedésből teszi ezt. Nem éppen akadémikusan, de kerülve a trágárabb változatokat, úgy is mondhatjuk, hogy összetéveszti a szezont a fazonnal. Nem emlékszem arra, hogy az elmúlt években Tőkés László bár egyszer is visszasírta volna 1989-et, a lehetséges európai parlamenti megbízatása pedig egyértelműen a jövőt jelenti. Ezzel szemben Markó Béla közelgő március elsejei aradi “MARKÓ BÉLA REALES, LA AL OPTELEA CONGRES”[8] jeligéjű újabb mutatványa az, ami az 1989 előtti megcsontosodott múlt, az egypártrendszer továbbéltetése.

    Abban viszont egyetértünk a szövetségi elnökkel, hogy Tőkés László sok mindent elmulasztott az elmúlt évek folyamán: elmulasztotta beépülni 1989-ben Iliescuék restaurációs gépezetébe, nem legitimálva személyével azt, bár erre felajánlást kapott. Ellenkezőleg, vállalva az itthoni dühödt támadásokat, 1992-es Egyesült Államokbeli látogatásakor meg merte tenni, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét az erdélyi magyarság megoldatlan problémáira. (...) Igaza van Markó Bélának, hiszen Tőkés László elmulasztotta, méghozzá következetesen, hogy a román hatalomnak kirakatrendezője legyen, hogy azt a hamis látszatot keltse nyugaton, miszerint az erdélyi magyarság helyzete megnyugtatóan alakul. Nem így Markó Béla, amiből kifolyólag aztán kihasználatlanul maradtak azok a lehetőségek, amelyeket Romániának a NATO-ba és az EU-ba való felvétele biztosított közösségünknek.”[9]

    Markó Béla megjegyzése egyébként más szempontból is komikus. Mert ugyan hol volt az Európa Parlament 1990-ben és hol volt akkor Románia? Nem is világos, hogy Markó szerint mit is mulasztott el 1990-ben Tőkés László.

    Egy valamit valóban elmulasztott akkortájt: odaállni az ellenállók mellé és kierőszakolni, hogy a szervezet szakítson a Domokos Géza-féle kommunista vonallal. De ma ezt számon kérni történelmietlen visszavetítés, kicsit olyan, mint amikor a nemzeti oldalon azt fejtegetik, hogy 1990-ben kellett volna Romániát lerohanni és visszavenni Erdélyt. 1989 végén, 1990 elején ha egyébként a magyar hadsereg erre a bravúrra képes is lett volna (nem lett volna), még akkor sem valószínű, hogy Magyarország megtarthatta volna a megszerzett területeket. Akkor az egész világ figyelme és szimpátiája a Ceausescu-rabigát lerázott Romániára összpontosult, a nemzetközi közvélemény nem fogadta volna el az régi-új határokat. Hasonlóképpen: 1990-ben az egész erdélyi magyarság az egység lázában égett, a közös cselekvés útjait kereste. Ha szerencsés is lett volna egy olyan forgatókönyv, mely szerint a tiszta múltúak maradjanak az RMDSZ-ben, nem igazságos ma számon kérni bárkin, hogy nem látta előre a jövőt, nem látta előre, hogy Domokos Géza, majd Markó Béla a magyar érdekek képviselete helyett ott fogja gáncsolni az autonómiatörekvéseket, ahol tudja.

    (Ember kell a gátra!)

    Egy szó, mint száz, most valóban általános nemzeti mozgósításra van szükség Erdélyben. Akiben egy szemernyi nemzeti felelősség is van, akinek egy cseppnyit is számít a magyarság sorsa, annak nemcsak az a becsületbeli feladata, hogy aláírásával támogassa a nemzeti oldal jelöltjét, hanem az is, hogy meggyőzze passzív, érdektelen ismerőseit az aláírás fontosságáról, hogy maga is aláírásokat gyűjtsön. A magyarországi nemzeti radikalizmus pártja 1998-ban a nemrég elhunyt Illés Lajos telibe talált dalával kampányolt. „Hogyha egyszer majd ember kell a gátra, gyenge gyáván ne maradjon senki hátra” – szólt a dalszöveg, majd következett a ma számunkra is érvényes politikai üzenet: „most ember kell a gátra”.

    Borbély Zsolt Attila



    [1] Az RMDSZ-nek magyar nemzeti önkormányzatból román versenypárttá alakítása egy hosszú folyamat, de ha egy adott időponthoz kellene kötni eme elnyúló metamorfózist, akkor 1996. november 28-a lenne ez az időpont, amikor a Szövetségi Képviselők Tanácsa szabad kezet adott a puccsszerűen eljáró Operatív Tanácsnak a kormányalakítás kérdésében. A továbbiakat ismerjük: az RMDSZ 1996-tól minden román kormányzatot hitelesített kifelé, miközben csak apró-cseprő engedményeket sepert be a közösség számára. Eljátszotta Románia EU-csatlakozásának vissza nem térő történelmi lehetőségét, miközben programjának leglényege, az autonómia ügyben egy tapodtat sem haladt előre.

    [2] Lásd az RMDSZ fellépését a Magyar Ifjúsági Tanács, az Udvarhelyért Polgári Egyesület valamint a Magyar Polgári Szövetség ellen. De említhetem a belső „ellenféllel”, a következetes autonomistákkal való leszámolást is Király Károlytól, Borbély Ernőn, Szőcs Gézán, Csapó Józsefen, Kincses Elődön keresztül Tőkés Lászlóig.

    [3] (Gazda Árpád: Tétmérkőzés, Krónika, 2007. február 6.)

     

    [4] Mármint az autonomista szervezeteknek, Tőkés támogatóinak kezében.

    [5] Farkas Réka: Lehetőség a választásra, Háromszék, 2007. február 5.

    [6] Salamon Márton László: Véletlenre bízva, Új Magyar Szó, 2007. február 5.

    [7] Dénes László: Az RMDSZ kezd „magyarul” beszélni, Reggeli újság, 2007. február 6.

    [8] A Ceausescu időket és a „Kárpátok Géniuszának” pártfőtitkári tisztségébe való ismételt újraválasztását idéző csasztuska magyarul: „Markót újraválasztják a nyolcadik kongresszuson.”

    [9] Reggeli újság, 2007. február 7.



    » vissza a HUNSOR honlapjára



    írta Borbély Zsolt Attila
    a HUNSOR Erdélyi tudósítója

    a cikk megjelent a Kapu oldalain is

    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

    Borbély Zsolt Attila korábbi cikkei:

    Parlamentáris diktatúra
    A magyar-magyar párbeszéd esélyeiről
    Tusványos tizenhetedszer
    Múltértelmezések
    Középpontban az autonómia
    Csúcstalálkozó, avagy kell-e mosolypolitika
    Esély egy új kezdetre?
    Az ügynökbotrány rejtett dimenziói
    A huszonnegyedik órában
    Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete: látszatteremtés és önátmentés
    Nemet a nemre!
    A túlélés nagymestere
    Nemzetpolitika Gyurcsány módra
    Trianon utóélete
    Keleten a helyzet változatlan
    Nemzetellenes politika nemzeti szólamokkal
    Megmérettetés előtt
    Arad üzenete
    RMDSZ-nyitás - polgári válasz
    Az autonómia mint nemzetpolitikai imperatívusz (.pdf)
    A román demokrácia diszkrét bája
    Új kezdet Erdélyben
    Arad után, ki tudja merre?
    Az ál-megbékélés csődje
    Logikai Terror
    Nyelvpolitikai küzdelmek az erdélyi magyar közéletben
    Magyar érdekérvényesítő képesség
    Belső választás helyett részleges tisztújítás: sok hűhő semmiért
    Platformból mozgalom
    Véletlenek
    A Szövetségtől az Önkormányzatig
    Bukarestben a helyzet változatlan
    A pártkongresszus üzenete
    A román nemzeti ünnep Budapesten
    Vészfék
    Látszat és valóság
    Összmagyar szemlélet vagy lelki Trianon
    Számvetés és új origo
    Napirenden az alkotmánymódosítás
    Nagyváradon, a Pro Partium díj átvételekor
    Európába, de hogyan?
    Tusnádfürdői mozaik
    Aradi helyzetjelentés
    Okság s egymásutániság
    Kitörési pontok
    A magyar jobboldal újjászületése
    Egyenes úton
    Nemzetpolitika 2002 után
    A magyar társadalom kettészakítottságáról
    Az anyaországi választásokról
    Az RMDSZ-külpolitika két felfogása
    Hagyományteremtés a kampányban
    A státustörvény: magyar nemzetstratégiai alapvetés...
    A visszafogottság próbatétele
    Kontraszt suttogva - avagy az erő velünk van akkor is
    A Polgári Szárny megalakulásának jelentősége
    Mérföldkő vagy jelzőpózna?
    Deklaráció és eszközkeresés
    Hitványságról, elmebajról, célokról és azok jóhiszeműségéről
    A Viktor
    Mérföldkő vagy jelzőpózna?
    Tovább a neptuni úton
    Kinek van identitasproblémája?
    Egy megállapodás utóélete
    Jog és jogérvényesülés
    A be nem avatkozásról
    PSD-RMDSZ kormány?
    Az elvekről s az igazságról
    Éltetni vagy altatni
    Ünnep vagy gyásznap Erdélyben ?
    Egy költségvetés margójára
    Igazodási pontok
    Az igazolványok kérdése
    RMDSZ kontra FIDESZ
    Lehet még rosszabb is…

    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -



    Vissza a HUNSOR honlapjára

    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.