Abban viszont egyetértünk a szövetségi elnökkel, hogy Tőkés László sok mindent elmulasztott az elmúlt évek folyamán: elmulasztotta beépülni 1989-ben Iliescuék restaurációs gépezetébe, nem legitimálva személyével azt, bár erre felajánlást kapott. Ellenkezőleg, vállalva az itthoni dühödt támadásokat, 1992-es Egyesült Államokbeli látogatásakor meg merte tenni, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét az erdélyi magyarság megoldatlan problémáira. (...) Igaza van Markó Bélának, hiszen Tőkés László elmulasztotta, méghozzá következetesen, hogy a román hatalomnak kirakatrendezője legyen, hogy azt a hamis látszatot keltse nyugaton, miszerint az erdélyi magyarság helyzete megnyugtatóan alakul. Nem így Markó Béla, amiből kifolyólag aztán kihasználatlanul maradtak azok a lehetőségek, amelyeket Romániának a NATO-ba és az EU-ba való felvétele biztosított közösségünknek.”[9]

Markó Béla megjegyzése egyébként más szempontból is komikus. Mert ugyan hol volt az Európa Parlament 1990-ben és hol volt akkor Románia? Nem is világos, hogy Markó szerint mit is mulasztott el 1990-ben Tőkés László.

Egy valamit valóban elmulasztott akkortájt: odaállni az ellenállók mellé és kierőszakolni, hogy a szervezet szakítson a Domokos Géza-féle kommunista vonallal. De ma ezt számon kérni történelmietlen visszavetítés, kicsit olyan, mint amikor a nemzeti oldalon azt fejtegetik, hogy 1990-ben kellett volna Romániát lerohanni és visszavenni Erdélyt. 1989 végén, 1990 elején ha egyébként a magyar hadsereg erre a bravúrra képes is lett volna (nem lett volna), még akkor sem valószínű, hogy Magyarország megtarthatta volna a megszerzett területeket. Akkor az egész világ figyelme és szimpátiája a Ceausescu-rabigát lerázott Romániára összpontosult, a nemzetközi közvélemény nem fogadta volna el az régi-új határokat. Hasonlóképpen: 1990-ben az egész erdélyi magyarság az egység lázában égett, a közös cselekvés útjait kereste. Ha szerencsés is lett volna egy olyan forgatókönyv, mely szerint a tiszta múltúak maradjanak az RMDSZ-ben, nem igazságos ma számon kérni bárkin, hogy nem látta előre a jövőt, nem látta előre, hogy Domokos Géza, majd Markó Béla a magyar érdekek képviselete helyett ott fogja gáncsolni az autonómiatörekvéseket, ahol tudja.