|
|
Győzelmi esély
írta Borbély Zsolt Attila a HUNSOR Erdélyi tudósítója
az írás megjelen a Kapu oldalain is
(Peremfeltételek)
A Kapu hasábjain már több ízben írtam arról, miként gyurte maga alá az erdélyi magyarság egyetlen érdekvédelmi szervezetét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget a kilencvenes évek közepén egy komprádor, zsoldos réteg , mely elvtelenül kiszolgálja a román nemzeti érdekeket s ha fel is lép néha keményen, akkor azt jellemzoen más magyar szervezetekkel s nem a román hatalommal szemben teszi.
Azzal is foglalkoztam több ízben, hogy mi adja hatalmuk alapját és mi
teszi szinte kimozdíthatatlanná őket, így most csak címszavakra
szorítkozom. E komprádor klikk diszponál az eredetileg összmagyar igyekezettel
létrehozott RMDSZ-szes infrastruktúra felett, belátásuk szerint használhatják
fel azokat az anyagi forrásokat a pártpénz mellett, melyeket a román állam
valamint a magyar állam az egész erdélyi magyar nemzeti közösségnek címez. A
sajtóban masszív többségük van részben anyagi erejüknek, részben a múlt
rendszerből átörökölt helyezkedő sajtógárdának köszönhetően. S
mindez nem elég: a román kormányzattal fenntartott mindenkori jó kapcsolatukat
arra használják fel, hogy megakadályozzák, hogy más magyar szervezet egyáltalán
indulhasson velük szemben a választásokon. A helyzet közel reménytelen, amint
azt a 2004-es választások bebizonyították, amikor az MPSZ jelöltjei, (miután
saját szervezetük indulását az RMDSZ megakadályozta) a Népi Akció listáján
annyi szavazatot sem kaptak, mint ahány aláírást összegyűjtöttek korábban.
Ebben a történelmi kontextusban nyílt esélye a nemzeti oldalnak megmutatni
erejét és megméretni magát az Európa parlamenti választásokon.
(Tőkés László elvállalja a
jelöltséget.)
Az elmúlt hetekben bebizonyosodott, hogy Markó Béláék megjátszott párbeszédkészsége
csak kampánycélokat szolgált és az RMDSZ vezetőinek eszük ágában sincs egy
kompromisszumos EP-jelöltlistát összeállítani. A Szövetség választási listájának
bejutó helyeire pártkatonák kerültek, az egyetlen autonomista politikus, Sógor
Csaba Csík széki (a román jog szerint Hargita megyei) szenátor a lista negyedik
helyét kapta meg, mely nem számít befutónak.
A nemzeti oldal, bármennyire is szétforgácsolt, de képes volt az egységes
fellépésre: az autonomista szervezetek egyeztető fóruma Tőkés Lászlót
javasolta EP-képviselőjelöltnek, aki a jelöltséget elfogadta. (A Székely
Nemzeti Tanácson belül volt némi elégedetlenség, a Tanács Állandó Bizottságának
három tagja kiadott egy külön nyilatkozatot, mely szerint a Tanács Állandó Bizottsága
nem kérte fel a püspököt az indulásra, de ez voltaképpen SZNT belügy. Az SZNT
nagyobbik része a korábbi súrlódások dacára kiáll a jelölt mellett. A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Fodor Imre így
nyilatkozott erről: „Aki esetleg a ma esti tanácskozás és döntés után
sem támogatja Tőkés jelölését,
az nem a Székely Nemzeti Tanács, hanem kizárólag a saját nevében emelhet
kifogást”.)
(A tét)
A tét óriási. Kétségkívül nem akkora, mint a parlamenti választásoké.
Ha 2004-ben a Magyar Polgári Szövetség jelöltjeinek a Népi Akció listáján való
indulásával sikerült volna az RMDSZ-t kiejteni a törvényhozásból, az alkalmat
adott volna arra, hogy létrejöjjön egy olyan összefogás, melyben az autonomista
erők politikai irányszabási képességgel rendelkeznek. Újra lehetett volna
keverni a kártyákat, új belső játékszabályokat lehetett volna megállapítani.
Erre most remény nincs, az RMDSZ a román hatalmat kiszolgáló politikáját
folytathatja EP képviselet nélkül is, sőt, vélhető, hogy a soron
következő parlamenti választásokra sem lesz különösebb következménnyel egy
esetleges autonomista EP-győzelem.
Viszont a nemzeti oldalnak most reális esélye van erőt mutatni,
reális esély van elkönyvelni a sorozatos vereségek után egy győzelmet is. Nem
szólva arról, hogy egy olyan embert juttatnánk egy fontos pozícióba, aki
valóban szót emelne létérdekeink mellett. A győzelem erőt és motivációt
adhat a választói tábornak, a középgárdának és a lassan a sikertelenségbe
belefásuló élcsapatnak is. Ezt felismerhette Verestóy Attila szenátor, a román
hatalmi érdekek egyik fő RMDSZ-en belüli megjelenítője is, aki a
Erdély.ma hírportál február 10-i híradása szerint a február 7-i frakcióülésen
kijelentette: ha Tőkés Lászlónak sikerül összeszedni a 100.000 aláírást,
az RMDSZ elveszett, épp ezért „csírájában
kell elfojtani minden ilyen próbálkozást.” Meglátjuk, hogy a csírában elfojtás
jegyében ezúttal milyen konkrét eszközöket vet majd be a tapasztalat szerint
erkölcsi skrupulusokkal nemigen rendelkező RMDSZ-es csapat.
Gazda Árpád, a Krónika vezércikkírója optimista, az RMDSZ övön aluli
ütéseit is bekalkulálva következőképpen összegzi a lehetséges
forgatókönyveket: „A választásoknak
azonban nemcsak az a tétje, hogy ki képviseli az erdélyi magyarságot a
brüsszeli parlamentben. A megmérettetés tapasztalatából levonandó
következtetések talán még ennél is fontosabbak. A magyar–magyar versenynek
ugyanis négyféle kimenetele lehet: vagy az RMDSZ, vagy Tőkés, vagy
mindkettő, vagy egyik sem szerez mandátumot.
E négy lehetséges eredmény közül csak az RMDSZ-győzelem illik a szövetség
jelenlegi szemléletébe. Ha más eredmény születik, az a magyar egypártrendszer
végét jelenti.
Azt követően ugyanis már
nem lehet nem létezőnek tekinteni az erdélyi magyar ellenzéket, meg kell
teremteni a közösségen belüli pluralizmus feltételeit. Az RMDSZ eddig azzal
próbálta megőrizni támogatottsága látszatát, hogy a választási versenyeken
nem engedte a pályára lépni ellenfeleit. A leírt ellenfelek azonban nem voltak
a püspökhöz mérhetőek. Tőkés leírásával Ceausescu is hiába kísérletezett.”
(Reális esélyek)
Jó szervezéssel és Temesvár hősének presztízsével nem tűnik
lehetetlennek a 100.000 aláírás összegyűjtése. Ugyanakkor, ha már egyszer
a jelölt ringben van, van esélye elnyerni a leadott szavazatok kb. egy harmadát,
ami akár totális győzelmet is jelenthet.
A Háromszék című napilap jegyzetírója, Farkas Réka is rámutat,
hogy „Tőkés László neve ma is
annyira ismert, hogy szinte kampány nélkül „eladható”. Fontos adu van a
kezükben: Tőkés eddig is
következetesen vállalta, és most is célkitűzésként fogalmazza meg a
romániai magyarság autonómiatörekvéseinek képviseletét. A rá leadott voks ennek
az eszmének a támogatását is jelenti majd.”
Mivel a RMDSZ-nek a pártok számára megszabott 5%-os küszöböt el kell érnie, még
arra is komoly esély van, hogy Tőkés László bejusson, a magyar érdekeket
kiárusító RMDSZ pedig kiessen.
Hasonló következtetésre jut az egyik legfontosabb markóista
szócső, az Új Magyar Szó jegyzetírója is. A nemzeti érdekek ellen nem
ritkán fellépő, a legutóbb a Babes Bolyai egyetem jogtalanul kirúgott
magyar oktatóit, Hantz Pétert és Kovács Lehelt szélsőségesező Salamon
Márton László szerint: „Az EMNT-elnök
mellett szól, hogy több ellenzéki szervezet támogatja, ugyanakkor a püspök
aligha riad majd vissza attól, hogy a református egyház infrastruktúráját is
saját politikai céljaira használja fel. Amennyiben tehát indulhat a
választásokon, Tőkésnek meg kell szereznie a szavazatok 1/35-ét, ami 15 millió
szavazó esetén, 40 százalékos előrelátható részvételnél 6 milliónak a 35-öd
részét, azaz 171 ezer szavazatot jelent.
Az RMDSZ-nek ezzel szemben az
össz-szavazatok 5 százalékát, azaz mintegy 300 ezer szavazatot kell
összegyűjtenie, ami a korábbi választások eredményeit nézve elvileg
könnyűszerrel teljesíthető lenne, ha nem kellene levonni a várható 400-450 ezer
szavazatból azokat, amelyeket Tőkésre – „a rendszerváltó temesvári papra”, az ő
nimbuszára – adna az erdélyi magyarok nem kis része. Így elvileg minden
megtörténhet.
(Az RMDSZ reakciója)
Miként a nagyváradi Reggeli Újság főszerkesztője, Dénes
László kifejtette, Markó Béla retorikáján már érződik, hogy kampány van.
Az RMDSZ elnöke nem várt keménységgel nyilatkozott meg a Babes Bolyai Egyetem ügyében.
De hát láttunk már ilyet a 2004-es választások kapcsán, amikor az RMDSZ a
kettős állampolgársággal és az autonómiával kampányolt. Azután a
kettős állampolgárságot szép csendben kiiktatta a politikai kommunikációból,
az RMDSZ programjában 1993 óta benne levő háromszintű autonómia
megvalósítása helyett pedig a végül el sem fogadott kisebbségi törvénybe
bekerült a kulturális autonómia címszó, anélkül, hogy annak mibenléte meg lenne
határozva. Az RMDSZ fonák hozzáállását a magyar nemzeti ügyekhez Csíki Sándor
közíró az Erdély.ma hírportálon 2007. február 7-i írásában a következőképpen
karikírozta: „A Tőkés Lászlón
kívüliek, az erdélyi magyarságon kívüliek, valamint a saját magukon kívüliek:
Nagy Zsolt és Winkler Iuliu tagokat indítanák a május 13-án zajló európai
parlamenti választásokon. (…) mindkét
jelöltet azzal akarják hírbe hozni, hogy közük lenne Erdély magyarságához. A
legújabb közvélemény kutatás alapján: mindez hazugság.
Sőt egyes, teljesen semleges hírforrások szerint, ezen egyéneket az
erdélyi magyarok szinte alig ismerik. Ettől függetlenül mindketten vígan
élnek, és adólejeinkből valamint bukaresti hivatalaikból és
magáncégeikből nagyon szépen, folyamatosan tollasodnak.
De sokak szerint, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Tőkés László,
Temesvár hőse, letett valamit az asztalra.” Markó Béla,
akinek elnöklete alatt módszeresen kiirtották az RMDSZ házatájáról az összes
korábbi ellenállót (Tőkés Lászlót „mindössze” tiszteletbeli elnöki
minőségétől fosztották meg a tisztség megszüntetésével) a
következőképpen vélekedik Tőkés indulásáról: "Nem
delelőjükön túl lévő politikusokat kell Brüsszelbe küldeni" (…)
"Személyes véleményem, hogy a múltat nem kell visszahozni. Amit valaki a
kilencvenes években elmulasztott a politikai pályán, azt nem lehet már 2007-ben
behozni."
Lengyel György, a nagyváradi Magyar Polgári Egyesület egyik prominense „Markó
Béla és a múlt” című írásában rámutat: „A szövetségi elnök bizony alaposan összetéveszti az idő síkjait, s
bizonyára nem tévedésből teszi ezt. Nem éppen akadémikusan, de kerülve a
trágárabb változatokat, úgy is mondhatjuk, hogy összetéveszti a szezont a
fazonnal. Nem emlékszem arra, hogy az elmúlt években Tőkés László bár
egyszer is visszasírta volna 1989-et, a lehetséges európai parlamenti
megbízatása pedig egyértelműen a jövőt jelenti. Ezzel szemben Markó
Béla közelgő március elsejei aradi “MARKÓ BÉLA REALES, LA AL OPTELEA
CONGRES” jeligéjű újabb
mutatványa az, ami az 1989 előtti megcsontosodott múlt, az egypártrendszer
továbbéltetése.
Abban viszont egyetértünk a
szövetségi elnökkel, hogy Tőkés László sok mindent elmulasztott az elmúlt
évek folyamán: elmulasztotta beépülni 1989-ben Iliescuék restaurációs
gépezetébe, nem legitimálva személyével azt, bár erre felajánlást kapott.
Ellenkezőleg, vállalva az itthoni dühödt támadásokat, 1992-es Egyesült
Államokbeli látogatásakor meg merte tenni, hogy felhívja a nemzetközi
közvélemény figyelmét az erdélyi magyarság megoldatlan problémáira. (...) Igaza
van Markó Bélának, hiszen Tőkés László elmulasztotta, méghozzá
következetesen, hogy a román hatalomnak kirakatrendezője legyen, hogy azt
a hamis látszatot keltse nyugaton, miszerint az erdélyi magyarság helyzete
megnyugtatóan alakul. Nem így Markó Béla, amiből kifolyólag aztán
kihasználatlanul maradtak azok a lehetőségek, amelyeket Romániának a
NATO-ba és az EU-ba való felvétele biztosított közösségünknek.”
Markó Béla megjegyzése egyébként más szempontból
is komikus. Mert ugyan hol volt az Európa Parlament 1990-ben és hol volt akkor Románia?
Nem is világos, hogy Markó szerint mit is mulasztott el 1990-ben Tőkés
László.
Egy valamit valóban elmulasztott akkortájt: odaállni
az ellenállók mellé és kierőszakolni, hogy a szervezet szakítson a Domokos
Géza-féle kommunista vonallal. De ma ezt számon kérni történelmietlen
visszavetítés, kicsit olyan, mint amikor a nemzeti oldalon azt fejtegetik, hogy
1990-ben kellett volna Romániát lerohanni és visszavenni Erdélyt. 1989 végén, 1990
elején ha egyébként a magyar hadsereg erre a bravúrra képes is lett volna (nem
lett volna), még akkor sem valószínű, hogy Magyarország megtarthatta volna
a megszerzett területeket. Akkor az egész világ figyelme és szimpátiája a Ceausescu-rabigát
lerázott Romániára összpontosult, a nemzetközi közvélemény nem fogadta volna el
az régi-új határokat. Hasonlóképpen: 1990-ben az egész erdélyi magyarság az
egység lázában égett, a közös cselekvés útjait kereste. Ha szerencsés is lett
volna egy olyan forgatókönyv, mely szerint a tiszta múltúak maradjanak az
RMDSZ-ben, nem igazságos ma számon kérni bárkin, hogy nem látta előre a
jövőt, nem látta előre, hogy Domokos Géza, majd Markó Béla a magyar
érdekek képviselete helyett ott fogja gáncsolni az autonómiatörekvéseket, ahol
tudja.
(Ember kell a gátra!)
Egy szó, mint száz, most valóban általános
nemzeti mozgósításra van szükség Erdélyben. Akiben egy szemernyi nemzeti
felelősség is van, akinek egy cseppnyit is számít a magyarság sorsa, annak
nemcsak az a becsületbeli feladata, hogy aláírásával támogassa a nemzeti oldal
jelöltjét, hanem az is, hogy meggyőzze passzív, érdektelen ismerőseit
az aláírás fontosságáról, hogy maga is aláírásokat gyűjtsön. A
magyarországi nemzeti radikalizmus pártja 1998-ban a nemrég elhunyt Illés Lajos
telibe talált dalával kampányolt. „Hogyha
egyszer majd ember kell a gátra, gyenge gyáván ne maradjon senki hátra” –
szólt a dalszöveg, majd következett a ma számunkra is érvényes politikai
üzenet: „most ember kell a gátra”.
Borbély Zsolt Attila
(Gazda Árpád:
Tétmérkőzés, Krónika, 2007. február 6.)
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Borbély Zsolt Attila
a HUNSOR Erdélyi tudósítója
a cikk megjelent a Kapu oldalain is
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Borbély Zsolt Attila korábbi cikkei:
• Parlamentáris diktatúra
• A magyar-magyar párbeszéd esélyeiről
• Tusványos tizenhetedszer
• Múltértelmezések
• Középpontban az autonómia
• Csúcstalálkozó, avagy kell-e mosolypolitika
• Esély egy új kezdetre?
• Az ügynökbotrány rejtett dimenziói
• A huszonnegyedik órában
• Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete: látszatteremtés és önátmentés
• Nemet a nemre!
• A túlélés nagymestere
• Nemzetpolitika Gyurcsány módra
• Trianon utóélete
• Keleten a helyzet változatlan
• Nemzetellenes politika nemzeti szólamokkal
• Megmérettetés előtt
• Arad üzenete
• RMDSZ-nyitás - polgári válasz
• Az autonómia mint nemzetpolitikai imperatívusz (.pdf)
• A román demokrácia diszkrét bája
• Új kezdet Erdélyben
• Arad után, ki tudja merre?
• Az ál-megbékélés csődje
• Logikai Terror
• Nyelvpolitikai küzdelmek az erdélyi magyar közéletben
• Magyar érdekérvényesítő képesség
• Belső választás helyett részleges tisztújítás: sok hűhő semmiért
• Platformból mozgalom
• Véletlenek
• A Szövetségtől az Önkormányzatig
• Bukarestben a helyzet változatlan
• A pártkongresszus üzenete
• A román nemzeti ünnep Budapesten
• Vészfék
• Látszat és valóság
• Összmagyar szemlélet vagy lelki Trianon
• Számvetés és új origo
• Napirenden az alkotmánymódosítás
• Nagyváradon, a Pro Partium díj átvételekor
• Európába, de hogyan?
• Tusnádfürdői mozaik
• Aradi helyzetjelentés
• Okság s egymásutániság
• Kitörési pontok
• A magyar jobboldal újjászületése
• Egyenes úton
• Nemzetpolitika 2002 után
• A magyar társadalom kettészakítottságáról
• Az anyaországi választásokról
• Az RMDSZ-külpolitika két felfogása
• Hagyományteremtés a kampányban
• A státustörvény: magyar nemzetstratégiai alapvetés...
• A visszafogottság próbatétele
• Kontraszt suttogva - avagy az erő velünk van akkor is
• A Polgári Szárny megalakulásának jelentősége
• Mérföldkő vagy jelzőpózna?
• Deklaráció és eszközkeresés
• Hitványságról, elmebajról, célokról és azok jóhiszeműségéről
• A Viktor
• Mérföldkő vagy jelzőpózna?
• Tovább a neptuni úton
• Kinek van identitasproblémája?
• Egy megállapodás utóélete
• Jog és jogérvényesülés
• A be nem avatkozásról
• PSD-RMDSZ kormány?
• Az elvekről s az igazságról
• Éltetni vagy altatni
• Ünnep vagy gyásznap Erdélyben ?
• Egy költségvetés margójára
• Igazodási pontok
• Az igazolványok kérdése
• RMDSZ kontra FIDESZ
• Lehet még rosszabb is…
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|