A határon átlépve is láttam, nagy a készültség. Visszafelé félre is állítottak bennünket, de a többiek unszolására kikanyarodtam a sorból. A volt határátkelőn állítgatták a szlovák rendőrök az autókat. Egy busznyi embert ki is szállítottak és a volt határépület mellett állították őket sorba. Komáromból elindulva rengeteg itthoni és anyaországi meccsre igyekvővel találkoztunk. Dunaszerdahelyen a református templomtól baktattunk a stadionba. A bejáratnál átnéztek bennünket és kamerák rögzítettek minden befelé igyekvőt. Fél órával a kezdés előtt értünk be. Egy tűt nem lehetett leejteni a lelátón. A szokásos helyemre, a keleti tribün álló részére már nem fértünk. Meglepve tapasztaltam, hogy az előzetes jelzésekkel ellentétben az északi lelátórész egyik szektorát sem szabadították fel. Ott rendőrök álltak. Kis idő elteltével azonban a rohamrendőrök elvonultak, és így, aki nem talált helyet, az a megnyitott kanyarba nyomult. Mi a kanyar gyepszőnyeg felől nézve bal felső sarkában feszítettük ki a Révkomárom feliratú zászlót. Jobbról mellettünk nyugdíjas urak, balról csallóközi srácok, előttünk egy család (apuka, 2-3 éves kisfiú, anyuka), kicsit lejjebb középkorú hölgyek és urak néhány kamasz gyerekkel (baráti családoknak tűntek). A lelátó alsó felében dunaszerdahelyi, komáromi, érsekújvári, somorjai drukkerek, illetve a Fradi, Újpest, Debrecen, Nyíregyháza, Diósgyőr, Haladás szurkolói foglaltak helyet.

A hangulat kiváló volt. Pár perccel a mérkőzés kezdete előtt elénekeltük a Himnuszt. Bevonultak a csapatok, a DAC tábor egy rendkívül szép koreográfiával rukkolt ki. A Slovan veszélyesebben játszott a mérkőzés kezdetétől.

    Zúgott a "ria-ria-Hungária, hajrá DAC, nincsen hazátok..." kezdetű rigmus. Közben megérkeztek a debreceniek és a határon fentebb említett Fradisták is. Mindenki elhelyezkedett és nézte a meccset. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a semmiből a csuklyás készenlétiek libasorban bemasíroznak a lelátó aljára, majd néhány perc elteltével visszavonultak. Ekkor senkit nem emeltek ki, senkit sem figyelmeztettek. Megjegyzem nem is volt miért, mert a társaság teljes nyugalomba biztatta a hazaiakat. Ha jól láttam éppen a Stormy szurkolói csoport zászlaját akarták kifeszíteni, mikor a szomszédos "ütköző" szektorban eddig békésen ülő, vagy ácsorgó készenlétiek közül néhány először a hozzájuk legközelebb állókat kezdte el lökdösni, majd kb. 20-30 csuklyás, sisakos rendőr gumibottal és viperával kezdett ütni a szektorban mindenkit, akit ért.

Mi az esettől öt méterre álltunk, de a rohamot megelőzően semmiféle provokációnak, mérkőzésre nem illő (dobálás, verekedés) magatartásnak nem voltunk tanúi a szurkolók részéről. A szektor felső része előtt hála Istennek megálltak a gumibotozók, így mi nem kaptunk a verésből. Az embereket a kerítésnek, a szélső falnak szorították. Ekkor két petárda durrant a rendőrök mellett. A hazaiak oldaláról ez volt az összes. A megtámadottaknak csak egy menekülési vonaluk volt (nem a nyitott vagy zárt kapun múlott, hiszen a lelátót csak alul lehet elhagyni, oldalt, vagy fent nem), így sokakat összetaposott a tömeg. A pályára vezető biztonsági kapu a meccs elejétől nyitva volt, mert amikor mi a lelátóra igyekeztünk a meccs előtt azt két helyi rendező biztosította.

    Ezután a sebesülteket a pályára vitték. Egy vékonydongájú srácot habzó szájjal vittek ki a szurkolók a tömegből. Vért öklendezett. Úgy tűnt, hogy őt lélegezetni kellett. Két másikat szintén mozdulatlanul vittek a gyepre. Eközben a rendőrök még mindig nyomultak míg a szurkolók közül néhányan próbálták ápolgatni a sérülteket. A pálya szélén láttam a középkorú hölgyet is lányával. A hölgy bevert fejjel állt ott.

A kisgyermekes család mögénk menekült és elindultak kifelé, hogy az "ütköző" szektoron keresztül menjenek ki. Először a rendőrök nem akarták kiengedni őket, majd mehettek. Közben a csapatok levonultak a pályáról és megérkezett az elsősegély.

A pálya felől is rendőrök érkeztek, akik - míg a sérülteket ápolni kezdték - a nyitott kerítésen keresztül újra benyomultak a szurkolók közé. Néhányuk a kerítést rugdalók után akart eredni, de szerencsére nem tették. Rossz arra gondolni, hogy a keleti tribün álló részét is ilyen módon tisztították volna meg. Ekkor röppent egy sárga műanyag szék és az egyik rendőr sisakján csattant. Itt különben a rohamrendőrök már a helyi rendezőket is ütötték, akik a szurkolók és a rendőrök közé álltak, hogy az esetleges összecsapást megakadályozzák. Még egy indokolatlan rendőri beavatkozás történt, amikor a sérülteket a két tribün között szállították ki. A rendőrök ekkor is nekiestek a beszorított, védtelen tömegnek.

Mi úgy döntöttünk, hogy másokkal együtt az "ütköző" felé elhagyjuk a lelátót. A rendőr, aki csak szlovákul beszélt azt kérdezte, hogy: miért megyünk, nem a meccset jöttünk nézni? Nem akartak kiengedni bennünket és mondták, hogy vissza nem fogunk jönni. Ezután a műfüves pálya mentén sétáltunk a bejárat felé. Közben hatos csapatunk szétszakadt, mert ketten egy magyarországi operatőrhöz mentünk oda segíteni, akit két rohamrendőr taszigált, hogy ne filmezze a vékonydongájú, műfüves pályán mozdulatlanul heverő szurkoló ápolását (mint később az egészségügyiektől megtudtuk újraélesztését). Körülötte 5-6 mentős sürgölődött. Ez a látvány is riasztó volt.

    Ezután továbbindultunk a bejárat felé. Készenlétisek szurkolókat kergettek, majd a kerítés mellé állítottak. Ennek okát nem tudom. Vissza akartunk menni a lelátóra, hiszen jegyünk volt, de egy rohamrendőr nem engedett, sőt azt mondat, hogy takarodjunk onnan, mert kapunk. Szerencsénkre egy budapesti srác jött oda hozzánk, akinek a barátját éppen a mentősök ápolták. Csak szlovákul besz éltek, így igyekeztünk neki tolmácsolni. A srác a rendőrök elől kezdett szaladni a lelátón, de többedmagával elesett és csak arra emlékezett, hogy legalul volt és még a rendőrök is végigszaladtak rajta. Sokkos állapotban volt. A mentőorvos szerint agyrázkódást kapott. A srác szédült és intenzíven hányt. Kórházba vitték. Mi újra megpróbáltunk visszamenni a lelátóra az eredményjelző alatti tribünhöz. A félidő vége előtt 5 perccel értünk újra a stadionba, kb. mikor a srácért megérkezett a mentőhelikopter.

Közben a barátaink jeleztek, hogy nekik el kellett futniuk, mert a csuklyások minden ok nélkül kergetni kezdték őket. Akit a rohanók közül elkaptak, azt gumibotozták és a kerítéshez nyomták.

A második félidőt a 75. percig a keleti tribün ülőhelyi részének felső soraiból láttuk.

Megvallom őszintén, hogy megfordultam már néhány mérkőzésen. Annak idején sok DAC-Slovanon jártam. Azt gondolom, hogy a rendőri fellépés 2008. november 1-én indokolatlan volt. A verés csak nekünk magyaroknak szólt.

    Szót kell ejtenem a Slovan szurkolóiról is. Az egy dolog, hogy végig szidtak bennünket magyarokat, és mikor a rendőrök betódultak, akkor az "üsd a magyart" skandálták. Az viszont undorító volt, hogy mikor a sebesültek a pálya szélén feküdtek, rakétákat lövöldöztek feléjük. Ezen felül több füstbombát és petárdát robbantottak a pozsonyiak. Ezt a rendőrség nem vette észre...

A slovanisták közül egyedül talán csak a fenekét a DAC tábor felé mutató szlovák srácot emelték ki, aki, ha jól tudom, be is ugrott a pályára.

Fontos még egyszer kiemelnem, hogy a rendőrök támadása előtt a koreográfián és a szurkoláson kívül semmi olyan nem történt a szektorunkban, ami indokolta volna a rendőri közbelépést.

Azt is megemlíteném, hogy szokatlan volt a határon tanúsított rendőri eljárás is. Az EU-ban, a schengeni övezetben határt ellenőrizni, több, mint furcsa dolog.

Ebben az esetben pártomnak egyértelműen a belügyminiszter lemondását kell követelnie.

Köszönet a magyarországi szurkolóknak, akik eljöttek, hogy a felvidéki magyar csapatot biztassák. Hasonló összefogásra szüksége van a magyarságnak. A magyarországi szurkolói csoportok példát mutattak, ahogy a DAC tábor is megmutatta, így kell buzdítani csapatunkat.

» vissza a HUNSOR Emberi Jogok Figyelőjére